Jojo Moyes: Akit elhagytál
Jojo Moyes nem ismeretlen számomra, bár eddig csak a Mielőtt megismertelek című könyvét olvastam, ami meghatározó volt számomra. Bevallom ennél a regénynél legelőször a borító fogott meg. A betűtípus, a kézben tartott fűzfaág ami majdnem belelóg a vízbe nálam kiváltotta a most, azonnal akarom kategóriát.
1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.
1916. októberében St. Péronne-ban Sophienak meg kell küzdeni az éhséggel és azzal a tudattal, hogy talán a fronton harcoló férje nem is él. Mindennapos küzdelmében segítségére van a nővére és az öccse, és láthatatlan hálóként a kisváros elszigetelt lakói is mindent megtesznek azért, hogy valahogy túléljék a német megszállást. A lakosok bátran veszik föl harcot amikor arról van szó, hogy a nagy nehézségek által megőrzött élelmiszereket is el akarják rekvirálni a német katonák. A komor háborús történetben ezek az összefogások fényt hoznak az olvasóknak, kellemes perceket szereznek. Egyébként is együtt sírunk és nevetünk a szereplőkkel, mert alakjuk nem hagyja az olvasókat hidegen.
Sophie és családja életében akaratlanul változás történik, mert a kisváros új parancsnoka őket kéri meg arra, hogy a tisztikarnak rendszeresen vacsorát főzzenek. A parancsnok eszes, és nem utolsósorban művészet kedvelő, így hamar feltűnik neki az a kép a falon, ami Sophie-t ábrázolja. Ez a festmény testesíti meg mindazt, amit a háború elvett az emberektől. A festmény az élet, a szépség, a jövő.
Miközben Sophie a saját érzéseivel hadakozik, szembe kell néznie az emberek rosszindulatával is. A döntés a nő kezében van...
A jelenszál 2006-ban játszódik Londonban, ahol a fiatal özvegy, Liv, tengeti az egyhangú, kilátástalan életét. Egyetlen egy dolog van ami egy kicsit tovalendíti a szürke hétköznapokon, a férje nászajándéka, egy festmény, amin egy gyönyörű nő található. Liv nem is sejti, hogy milyen történet kapcsolódik ehhez a képhez, és egy restitúciós igény benyújtása után harcolni kezd, hogy megtarthassa a festményt.
Régen olvastam olyan könyvet, ami ilyen nagy intenzív érzelmeket váltott volna ki bennem. Ez a történet lebilincselt, legszívesebben végig a múltban maradtam volna. Nehogy azt higgyétek, hogy a jelenszál gyenge! Ellenkezőleg! Szorosan kapcsolódik a jelen a múlthoz, ahogy haladunk a történetben, úgy tárul elénk Sophie élete, választása.
Ha nagyon kekeckedni akarok, akkor meg kell jegyeznem, hogy a német katonák viselkedése nagyon hasonlított a II. világháborúban harcoló német katonáékhoz, ami ugye elvileg nem lehet, mert az I. világháborúban játszódik a regény.
Habár a regény vége kiszámítható, nekem tetszett. Remélem még több hasonló könyvet fogok olvasni.
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 496 oldal
1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.
1916. októberében St. Péronne-ban Sophienak meg kell küzdeni az éhséggel és azzal a tudattal, hogy talán a fronton harcoló férje nem is él. Mindennapos küzdelmében segítségére van a nővére és az öccse, és láthatatlan hálóként a kisváros elszigetelt lakói is mindent megtesznek azért, hogy valahogy túléljék a német megszállást. A lakosok bátran veszik föl harcot amikor arról van szó, hogy a nagy nehézségek által megőrzött élelmiszereket is el akarják rekvirálni a német katonák. A komor háborús történetben ezek az összefogások fényt hoznak az olvasóknak, kellemes perceket szereznek. Egyébként is együtt sírunk és nevetünk a szereplőkkel, mert alakjuk nem hagyja az olvasókat hidegen.
Sophie és családja életében akaratlanul változás történik, mert a kisváros új parancsnoka őket kéri meg arra, hogy a tisztikarnak rendszeresen vacsorát főzzenek. A parancsnok eszes, és nem utolsósorban művészet kedvelő, így hamar feltűnik neki az a kép a falon, ami Sophie-t ábrázolja. Ez a festmény testesíti meg mindazt, amit a háború elvett az emberektől. A festmény az élet, a szépség, a jövő.
Miközben Sophie a saját érzéseivel hadakozik, szembe kell néznie az emberek rosszindulatával is. A döntés a nő kezében van...
A jelenszál 2006-ban játszódik Londonban, ahol a fiatal özvegy, Liv, tengeti az egyhangú, kilátástalan életét. Egyetlen egy dolog van ami egy kicsit tovalendíti a szürke hétköznapokon, a férje nászajándéka, egy festmény, amin egy gyönyörű nő található. Liv nem is sejti, hogy milyen történet kapcsolódik ehhez a képhez, és egy restitúciós igény benyújtása után harcolni kezd, hogy megtarthassa a festményt.
Régen olvastam olyan könyvet, ami ilyen nagy intenzív érzelmeket váltott volna ki bennem. Ez a történet lebilincselt, legszívesebben végig a múltban maradtam volna. Nehogy azt higgyétek, hogy a jelenszál gyenge! Ellenkezőleg! Szorosan kapcsolódik a jelen a múlthoz, ahogy haladunk a történetben, úgy tárul elénk Sophie élete, választása.
Ha nagyon kekeckedni akarok, akkor meg kell jegyeznem, hogy a német katonák viselkedése nagyon hasonlított a II. világháborúban harcoló német katonáékhoz, ami ugye elvileg nem lehet, mert az I. világháborúban játszódik a regény.
Habár a regény vége kiszámítható, nekem tetszett. Remélem még több hasonló könyvet fogok olvasni.
10/10
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 496 oldal
Megjegyzések