Kiera Cass: Az Igazi

Itt a 3. rész A Párválasztó sorozatból, és bevallom azt vártam tőle, hogy végre megtudom a hiányzó információkat a világról, a lázadókról, na meg utoljára az is érdekelt, hogy kit választ America.

A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Amint már az előző részeknél írtam, a legnagyobb problémám az, hogy úgy érzem mintha az írónő a kitalált romantikus történetet csak bezúdította volna egy disztópiás világba. Ez a világ semennyire sincs kidogozva, sajnos Gregory Illéa naplója a második részben megjelent, majd feledésbe is merül. Pedig abból esetleg valamit megtudhattunk volna. Továbbra is azt gondoltam, hogy a lázadók (északiak és déliek) kellően izgalmassá tehetik a befejező részt. Na persze, csak azt felejtettem el, hogy valójában csak romantikus könyvről van szó, ahol minden más háttérben marad.

Szóval szegény Maxon hercegnek választania kell (ó, de sajnálom), és az olvasó már az első kötet után tisztában van azzal, hogy kit is fog. America meg vergődik Aspen és Maxon között, bár az igazság az, hogy a második kötet után ez már nem igaz, hiszen egyetlen cél lebeg a szemei előtt, Maxon szerelme. És elkezdődik a huzavona, szeretem de ki nem mondanám, inkább butaságokat vágok a fejéhez. Nagyjából ennyi a történet. A többi lány meg asszisztál ehhez, alakjuk halovány és klisékkel teli. A vége meg teljesen kiszámítható, annyira adja magát, hogy már fáj.

A palotából alig jutunk ki, és amikor igen az is hanyagolható. Mintha mi olvasók is a palotába zárva élnénk, ahol halálra unjuk magunkat. Mert valójában ez is történik, én tényleg untam a regényt, nagyot csalódtam benne. Nyugodtan egy kötetbe lehetne pakolni a sorozatot, akkor talán élvezhetőbb lenne. 
5/10
Kiadó: GABO Kiadó
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 346 oldal

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések