Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. - Kelet oroszlánja

1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag hazaérkezik Magyarországra, huszonhárom évig harcolt a Szentföldön, de Akkon eleste után úgy érzi a kereszteseknek a Szentföld örökre elveszett. Húgához, az egyetlen rokonához igyekszik, akivel már nem tud találkozni. Halálát megbosszulva magához veszi elárvult unokaöccsét Attilát. Egyetlen cél vezérli ezután, hogy Attilából egy tökéletes, hibátlan templomos lovagot neveljen. Úgy hiszi, hogy a fiatal fiú a Templomos Lovagrend reménysége lehet, ha erkölcsileg tiszta marad, és maradéktalanul betartja a lovagi törvényeket, amiket Bátor Vilmos nem tudott megtartani a többi társaival egyetemben. A Lovagrend erkölcsileg hanyatlik, a régi eszmék elveszni látszanak.

Attila felcseperedik, habár látszólag a templomos lovagok mintaképe lehetne, az ifjú fegyvernök valójában vad és zabolátlan. Egy ostoba cselekedet miatt büntetésből egy vándor énekes oldalán több hónapos útra indul. Ezen az úton a fiatal fegyvernök veszélyes, és izgalmas kalandokba keveredik, miközben a szívét is elveszíti egy lábadozás során. 

Bíró Szabolcs a magyar történelem talán egyik legizgalmasabb időszakába helyezi el a hőseit. Hiszen ki nem halott volna a tragikus 1301-es esztendőről, amikor az Árpád-ház kihalt, és Magyarországon a leendő király megválasztása komoly problémát okozott. Hadd mondjam el, hogy nekem különösen a szívem csücske ez az időszak, hiszen az Anjou királyok számomra fontos helyen szerepelnek. Ezért örültem talán annyira, hogy olvashatok erről az időszakról egy izgalmas történelmi regényt.

Én egy elvetemült történelmi regényeket szerető emberke vagyok, azaz azt szeretem, ha egyenesen rám öntik az információkat, ha minden egyes kis részlet megfelelően korhű. Ezért egyáltalán nem bánom, ha egy  regény több száz oldalas. Szerencsére ebben a könyvben is a korhűséggel nincs semmi baj, Bíró Szabolcs nagyszerű kutatómunkát végzet, ha mégis található a cselekményben valami kis csúsztatás, azt a könyv végén jelzi és megmagyarázza. 

Attila alakja hamar megszerethető, mindenki volt fiatal, az érzésivel azonosulni tudnak az olvasók. Amilyen vad és zabolátlan a fiú, olyan pörgős a cselekmény is. Nekem néha túlságosan is, én elidőztem volna egy-egy helyen vagy eseményen. A pörgősége miatt hamar kiolvastam a könyvet, és azt hiszem még annak is felkelti az érdeklődését az 1300-as évek iránt, akik annyira nem szeretik a történelmet.

Mit is mondhatnék még! Engem az író meggyőzött, a második részt biztos el fogom olvasni (de előbb be kell szereznem). Aki szereti a kalandregényeket ráadásul a magyar történelem sem hagyja hidegen, annak kötelező olvasmány!!

8/10

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2012

Terjedelem: 448 oldal