Stephenie Meyer: A burok

Majd 4 évvel ezelőtt olvastam először ezt a könyvet, és bevallom a film miatt újra elővettem. 

A burok az a Meyer regény számomra, ami az írónő könyvei közül tényleg tetszik. Kíváncsi voltam, hogy változik-e majd a véleményem a történetről, hiszen az évek során sajnos elég sok mindent elfelejtettem a cselekményből.

Ismét azt tapasztaltam, hogy a regény az első oldalaktól fogva magához kötött. Nem sok szabadidővel rendelkezek mostanság, de ezért a könyvért képes voltam a hullafáradságomat mellőzni, és akár hajnalig is olvasni. Az alaptörténet egyszerű, és valljuk be nagyon sokszor megírt történet. 

A Földet idegenek foglalják el, az úgynevezett Lelkek, akik megszállják az embereket és a tudatukat teljesen kitörlik vagy háttérbe szorítják. Vándor, az egyik öreg Lélek, a lázadó Melanie testét kapja meg, és meglepődve tapasztalja, hogy a test nem üres, még  benne van az  előző "gazdája", aki ráadásul még beszél is hozzá. Melanie emlékei hihetetlen dolgokat művel Vándorral. Önkéntelenül beleszeret az emberlány szerelmébe, és anyai érzéseket táplál a lány öccse iránt is. Mire észbe kap, már a sivatagban gyalogol étlen-szomjan, és abban reménykedik, hogy valahogy megtalálja élve és épen őket.

Mivel másodszor olvastam a könyvet, ezért nem ért váratlanul az, hogy a Lelkek világa számomra ellentmondásba kerül az életfilozófiájukkal, azaz legyünk békések, tiszteljük és segítsük egymást. Miközben bolygókat hódítanak meg, életeket vesznek el. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplő Vándor által elmesélt planéták és élőlények annyira gyerekesek. Nekem legalábbis azok. Viszont ha ezektől elvonatkoztattam, akkor érzelmekkel teli regényt kaptam. Szinte vibrálnak a sorok a szereplők érzelmeitől, és akaratlanul az olvasó átéli ezeket. Talán ezért lesz ez a könyv letehetetlen. Annyira hús-vér emberekkel dolgozik, hogy érezzük az illatukat, erejüket, mérgüket, kétségbeesésüket, ragaszkodásukat és legfőképp a hitüket!!!

Igazából egyetlenegy ellenszenves szereplő sincs ebben a történetben, hiszen a könyv végén még a Hajtónak is meg lehet bocsátani. A főszereplők jól kidolgozottak, mindegyik egy-egy személyiség. Bevallom Jeb bácsit elfogadnám én is nagybácsinak. Szerettem az öreg stílusát, ahogy mindent kitalált, helyére rakott. De ugyanígy a kedvencemmé vált Doki és Ian is. 

Aki igazi kalandos, akciódús történetet vár valószínűleg csalódni fog. Mint azok is, akik sci-fire számítanak. Valójában romantikus könyvet vehetünk a kezünkbe egy kis sci-fivel megdúsítva. Engem néhol kifejezetten zavart az írónőnek az egyszerű fantáziája. Azt hiszem a Lelkek gyógyszer elnevezésitől kaptam az egyik legnagyobb sokkot, de akár beszélhetnék a már említett más bolygók lényeiről is. Ettől eltekintve nekem tényleg tetszett a történet, és nagyon várom már a filmet is.

A régebbi olvasásomról a bejegyzésem itt található: http://konyvekes.blogspot.hu/2009/06/stephenie-meyer-burok.html

8/10

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 520 oldal