Kathleen Grissom: Tölgyfa a dombtetőn

A hétesztendős ír Lavinia teljesen összezavarodva szülei halála miatt, amnéziában szenvedve egy virginiai dohányültetvényre kerül. Szegény lányként a konyhában szolgál, ahol együtt él a házban élő rabszolgákkal. Nehezen megszokja a közösséget és az új helyzetet, szoros kötelék alakul ki közte és azzal a  rabszolgacsaláddal, akik befogadják a  fehér kislányt.

Nem sokáig tud maradni a fogadott családjával, mert a bőrszíne miatt a dohányültetvény asszonyának a testvére magával viszi. A lány élete egy csapásra megváltozik, szolgából úri kisasszony lesz, de Lavinia álma nem más, mint hogy viszontlássa az ültetvényt és a régi fogadott családját. Sikerül megvalósítani az álmát, de érzelmei miatt képtelen felfogni, hogy Ő és a rabszolgák között milyen nagy szakadék tátong.

Dél világa nekem egyenlő az Elfújta a széllel, hatalmas ültetvények, gyönyörű kisasszonyok izgalmas ruhákkal, fess úriemberek akik szeretnek bókolni, és mosolyogva fogadják még azt is, ha a kártyán elveszítenek mindent.  Miközben ezek a képek peregnek a szemeim előtt, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy kik tartották fönt a gazdaságokat. Egyáltalán milyen életük lehetett a rabszolgáknak?? Nagyon sok könyv született a rabszolgaságról, de ebben a regényben egy fehér kislány szemével látjuk az életüket. Szinte egy új világ tárult elém, ahogy a szolgák életét megismerhettem. Megható amikor az összetartásukról olvashattam, és a hűségükről, amikor bármi áron is megvédték a szeretett gazda gyerekeit, tulajdonát. Lavinia ebben a közegben nő fel, ahol a munka becsület, ahol a világ annyira más mint ahonnan érkezett. Tele titkokkal és kérdésekkel, amit nem mer feltenni senkinek. Magába fojtja, és ezzel akaratlanul a sorsa ellen vét.

A regényben a szereplők jól kidolgozottak, a jók szerethetők és a rosszak tényleges gyűlöletet váltanak ki az olvasóból. Mélységesen sajnáltam a ház úrnőjét, aki elfutva a gond elől az ópium bűvöletébe kerül. Legjobban Papát és Mamát kedveltem meg. Az Ő szeretetük elűzte a gondokat, az írónő a figurájukkal  méltó emléket állított a rabszolgáknak.

A borító nekem nagyon tetszik. Minden rajta van ami számít a könyvben. Bár a borítón szereplő mondat "A gyűlölet vagy a szeretet a hatalmasabb erő?" számomra hatásvadász szöveg. 

Nagyon tetszett a könyv, a hangulata azonnal megfogja az olvasót. Igazán érdemes elolvasni.

10/10