Dan Simmons: Endymion
Azt hiszem elkötelezett híve lettem Simmonsnak.
A Hyperion bukása azzal ért véget, hogy a távnyelők megszűnnek, a Hegemónia felbomlik, és a hatásuk miatt több milliárd ember pusztul el. Éhség, betegség és a technikai visszaesés tizedeli meg az embereket. Ebből a káoszból főnixként tér vissza a Pax, felhasználva a keresztségeket az újjászületéshez. 274 évvel a Bukás után az olvasó ismét a Hyperionon találja magát, Raul Endymion emlékezéseiből feltárul előttünk a Határvidék.
Rault, aki egyszerű pásztorként, vadászként élt a halálos ítélete előtt, arra kéri az a Martin Silanus, aki a betiltott Énekeket írta, illetve aki az utolsó élő zarándokok közé tartozott, hogy segítsen a messiásnak. Csak egyetlen probléma van, mégpedig az, hogy a messiás valójában egy 12 éves lány, aki Brawne Lamia és a John Keats kibrid gyermeke, aki az Időkriptákból fog előlépni, miközben a Pax katonái szinte hermetikusan körbeveszi ezeket a kriptákat, mivel ők is meg akarják szerezni a gyermeket.
Raul Endymion hitetlenül áll a feladat előtt, de szeme előtt elevenedik meg a Pax által betiltott Énekek sorai, és leküzdve a félelmeit elvállalja a feladatot, és Aenea testőrévé avanzsálja magát, majd elindul egy hihetetlen kalandos útra a Tethys folyón a lánnyal, illetve A. Bettik androiddal együtt. A Pax válasza az, hogy egy hihetetlen fejlett hajón a menekülők után küldi de Soya kapitányt, hogy mindenképp szerezze meg a gyereket.
A történet fő szála a menekülés, hol űrhajón, hol tutajon a Tethys folyón. A cselekmény mint a Tethys, van amikor gyors és izgalmas, és van amikor lassú. Az utazókkal együtt járjuk be a volt Hegemónia néhány bolygóját, rámutatva nagyon sok fontos tényre. Aki azt gondolta, hogy ez a kötet is ugyanolyan feszített tempójú lesz mint az előző kettő, csalódni fog. Ez a kötet felvezeti a következő részt, hiszen a kislány is még nincs teljesen tisztába saját magával, és nagyon sok kérdésre még nem kaptunk választ. Bevallom én élveztem a lassúbb történéseket is, szerettem a lelki szemeimmel megnézni az idegen tájakat.
Raul figurája szerethető, igazi hős a maga félős néha tehetetlen módján. Aenea alakja még nincs kidolgozva, hiszen itt még egy gyermekről olvashatunk. Nekem a másik szimpatikus szereplőm a pap-kapitány de Soya. A regény elejétől a kapitány az olvasó szívébe lopja magát, a tettrekész, igazságos, okosan gondolkodó személyével. Kíváncsi vagyok mi lesz a sorsa a következő részben.
Kétségkívül nem lehet az Endymiont az előző kötetekkel összehasonlítani, de Simmons stílusa itt is lenyűgöző, és most is tudott újítani. Azt is mondhatnám, hogy mindhárom kötete a sorozatból más és más szerkezetű, ezért az olvasó csak elképzelni tudja, hogy a negyedik milyen lesz. Én nagyon várom a jövő évet, amikor minden kiderül (remélem) az The Rise of Endymion-ban.
9/10
A ciklus eddig megjelent kötetei:
Megjegyzések