Virginia Woolf: Az évek

A Pargiter család nagy változás előtt áll 1880-ban. A gyermekek édesanyja hosszú betegség után haldoklik, és a család nagy feszültséggel várja, hogy eltávozzon az asszony. A gyerekek nagy terveket szövögetnek a jövővel kapcsolatban. Az olvasó lassan megismeri a szereplőket, a vágyaikat. Mivel családregényről van szó, ami három generáción át ível, így végig kísérhetjük az életüket. Az ő életük mellett megismerhetjük a világ, Anglia történelmét is. 

Ebben a könyvben nincs túl magyarázva semmi, lelassult mozdulatok, történetek, mégis odaszögezi az olvasót a fotelba, és nem engedi el. Éveket ugrunk egy-egy fejezet között, és csak a  szereplők életének fontosabb állomásaival ismerkedünk meg. Virginia Woolf-ot vagy szeretni vagy utálni lehet. Én az előbbi csoportba tartozom, még Tandori Dezső fordításával is megbirkózok.

Igazából a történetről nem szeretnék sok mindent írni, mert spoiler nélkül nem tudnék. 1937-ben búcsúzhatunk el a Pargiter családtól, amikor összegyűlnek a még élő nagybácsik és nagynénik a fiatalabb generációval. Már a második világháború szele ott lebeg a levegőben, és a viktoriánus Anglia csak kellemes emlék. A nagy öregeket fura csodabogaraknak tartják a fiatalok, és az olvasót is megcsapja az elmúlás szele.

Nagy kár, hogy aránylag kevesen olvassák Woolf műveit. Szerintem ez a mű tökéletes választás lenne első könyvnek az írónőtől.

9/10