Könyvek és Én

Nalini Singh: Borzongás

2012-02-13T07:58:00.000-08:00

Nalini Singh ismét bevitte azt az ütést nálam, amitől napokig kómás vagyok, és a gondolataim nem szabadulnak a könyvtől.

Már az első oldalon úgy felkelti az olvasó figyelmét, hogy az kitart teljesen a történet végéig. Ebben a regényben Judd Lauren, a kiugrott ex-mentál katona életének egy kis szakaszával ismerkedhetünk meg. Judd, családjával együtt a SnowDancereknél él, ők nyújtottak segítséget nekik akkor, amikor elhagyták a mentálhálót. Bár a család igyekszik megszokni az érzelmeket, de Judd maximálisan betartja az Elcsendesedés szabályait. Ehhez a férfihoz kezd vonzódni a falka egyik tagja, a mentálisan sérült Brenna Shane Kincaid. Pedig a lánynak igazán nagy segítség kellene, hiszem amióta elrabolta és megkínozta egy mentál pszichopata, úgy érzi megbolondul.

Egy kicsit most elhagyjuk a DarkRiver falkát, és helyette a SnowDancerek és a Lauren család mindennapjaiba kapunk bepillantást.
Kétségtelen, hogy a legtitokzatosabb férfi Judd Lauren, és most az olvasó vele együtt kezdhet el érezni, szerelembe esni. Nekem kimondottan jó volt olvasni egy férfi mentál gondolatait. Brenna nem a legszimpatikusabb szereplő, akivel eddig találkoztam, de Judd alakja szerencsére ezt kompenzálja. A lassú szerelmi szál kibontakozás mellett persze továbbra is folyik a mentálok és az alakváltók "háborúja". Az eszközök egyre szennyesebbek, és egyre több az ártatlan áldozat.

Judd személye megmutatja milyen kegyetlen, és sivár a mentálok élete az Elcsendesedés után. De még ez sem elég nekik...

Ahogy letettem a könyvet, azonnal a kezembe szerettem volna venni a folytatást. Olyan sok elvarratlan szál van, és annyira jó belemerülni ebbe a világba. Az ember a történet olvasása közben kikapcsolódik, és feltöltődik. A sok borzalom mellett a mindennapok egyszerű szereplői elfelejttetik az olvasóval, hogy itt valódi háború folyik, ahol az a cél, hogy a mentálok, alakváltók és az emberek együtt tudjanak élni.

Bízom benne, hogy hamar megjelenik a sorozat következő része!

10/10

Theresa Révay: Párizs fehér fényei

2012-02-05T09:03:00.000-08:00

Először a borító fogott meg, csak azután néztem meg a fülszöveget. Nem vagyok egy romantikus alkat, de néhány romantikus regény belecsúszik a kezembe. Így jártam most is.

1917-ben Xénia Osszolina élete teljesen megváltozik amikor Oroszországban kitör a forradalom, és a forradalmárok megölik az édesapját. Az addig üvegburában élő fiatal lánynak csakhamar családfenntartóvá kell válnia. Teljesen egyedül marad a húgával, újszülött kisöccsével, és a hűséges szolgálóval. Nem talál jobb megoldást, mint azt, hogy Párizsba menjenek. A szegénység lecsap rájuk, Xénia varrásból próbálja etetni kis családját, majd felfedezik, és modellként keresi a kenyerét. Amikor Berlinbe érkezik fellépésre akkor találkozik Max von Passau-val, aki fotós, és azonnal szerelembe esnek. Sajnos szerelmük nem teljesedhet ki, útjaik elválnak. Évekkel később szintén Berlinbe találkoznak újra, de akkor már Hitler van hatalmon, és uralkodása beárnyékolja Németországot.

A szerelmi szál nekem nem tetszett, talán azért, mert folyton egy régi regény jutott eszembe, amiben szintén egy orosz arisztokrata lány életét olvashattam. Teljesen kiszámítható a történet, és Xénia viselkedése, döntései sokszor dühítettek. Irracionális döntések sorozata, amiből következnek a bonyodalmak. Pedig bonyodalom lenne enélkül is. Hiszen az I. világháború után Európa alig tud felállni, az arisztokrácia elveszíti a fényét és hatalmát, nyomor, szegénység, és gazdasági csőd mindenhol.

Viszont a korábrázolás tökéletes. Az olvasó belecsöppen Párizs, és Berlin lüktető, művészi életébe. A divatvilág szorosan összekapcsolódik a fotóművészekkel. A szigorú társasági szabályok alól kiszabaduló nők, felszabadultan élték az életüket. Egyfajta szexuális forradalom ment végbe a 20-as években. Képzeljük el, ha Hitler nem kerül hatalomra, és természetese fejlődik tovább a művészet és a divat!!!

De Hitlernek sikerül, és Németország lassan bezárkózik, és benne az emberek félnek. Max van Passau ebben a légkörben dacolva a vezetéssel ellenállásba kezd. Zsidóknak segít elmenekülni az országból.

A két szerelmest elválasztja a II. világháború, a cél az, hogy életben maradjanak.

A könyvnek folytatása is van, A hársak felett az ég, amit én még nem olvastam, de szeretném. A szerelmi száltól eltekintve egy igazán érdekes, és jó könyvet vehettem a kezembe.

9/10

Philippa Gregory: A vörös királyné

2012-01-27T09:25:00.000-08:00

Philippa Gregory folytatja a Rózsák háborúja bemutatását. Sajnos az első kötetet A fehér királynét nem olvastam, de A vörös királyné önálló regény, nem szükséges az előző olvasása. Ebben a könyvben Lady Margaret Beaufort életét követhetjük nyomon, aki a Lancaster ház reménye. Származásából következik, hogy a Lancaster-ek "szegényes" fiú ágát erősíteni kell, ezért már 12 évesen férjhez megy Edmund Tudorhoz. Onnantól kezdve számolják a hónapokat, hogy mikor fog megszületni az örökös.

Lady Margaret Beaufort-nak gyermekként példaképévé válik Jeanne d'Arc, olyan akar lenni mint az orléans-i szűz. Buzgón vallásos, miközben egyetlen egy cél vezérli, hogy valaki felfigyeljen rá. Elég nehéz ezt elérnie, mert szerencsétlenségére Angliában dúl a Rózsák háborúja, az Ő élete is csak egy bábu a sakktáblán.

A fia megszületése után, már csak azt akarja elérni, hogy trónra ültesse gyermekét. Eléréséhez minden eszközt felhasznál, hiszen Isten azt akarja, hogy Ő legyen a király anyja.

Philippa Gregory könyvei közül sikerült néhány nagyon rosszat is olvasnom, ezért egy ideje már nem veszem meg a regényeit. Aztán nagyon jó kritikákat olvastam A fehér királynéról, és bevallom elcsábultam. Így amikor megjelent A vörös királyné azonnal megrendeltem. Szerencsére nem csalódtam, de azt is el kell mondanom, hogy az írónőnek nem ez a legjobb könyve.

Lady Margaret-et először nagyon sajnáltam, és megrázott az a szívtelenség, kegyetlenség amit ellene követnek el. Embertelennek találom, hogy egy gyermeket férjhez adjanak. Aztán a vak vallásossága idegesített, felháborító, hogy Isten nevében mi mindent el lehet követni!

Anglia történelmét 1453-tól 1485-ig öleli fel a cselekmény, csakúgy mint A fehér királyné (1464-1485), de most a piros rózsa, azaz a Lancaster ház szemszögéből látjuk a történéseket. Összességében azt kell mondanom, hogy egy érdekes könyvet olvastam. Nálam az írónő "nagy" visszatérő, ezért további bizalmat szavaztam neki, és biztos megveszem a regénysorozat első részét is.

9/10

William Dietrich: Hadrianus fala

2012-01-16T09:53:00.000-08:00

Teljesen véletlenül került ez a könyv a 2011-es várólistámra. Egy jó kis történelmi regényt szerettem volna olvasni, és szerencsére megkaptam megspékelve kalanddal és romantikával is.

Kr. u. 368-ban vagyunk Britanniában, ahol Draconak az a feladata, hogy kiderítse mi történt Valeriaval, a római nemeslánnyal, aki Marcus Flavius felesége, és kik idézték elő a lázadást a Római Birodalom ellen. Draco szisztematikusan hallgatja ki a szemtanúkat, és a vallomások alapján ismerkedünk meg mi is a szereplőkkel.

Valériának az apja egy buzgó szenátor, aki elszegényedett, és mindenáron pénzt akar szerezni. Ezért a lányát hozzáadja Marcus Flaviushoz, akinek viszont jó nevű nemeslányra van szüksége. Valeria nem bánja a házasságot, mert azt gondolja, így ki tud szabadulni a szülői házból. Még az sem zavarja, hogy a leendő férjét Britanniába helyezik rangos katonai pozícióba a házassága révén. Személyes szolgálójával, és testőrével indul a hosszú útra Rómából. Az utazás bár fárasztó, de a lány nagyon élvezi. Nem tudja, hogy a Britanniában állomásozó Galba szerette volna megkapni azt a kinevezést, amit a vőlegénye kapott. Ahogy a szigetre lép rádöbben arra, hogy mennyire távolra került a római civilizációtól. Itt az emberek teljesen mások, még a szolgák sem úgy viselkednek ahogy a szülői házban megszokta. Flavius a falnál van, ezért Galba a vőlegényéhez kíséri Valeriát. A több napos úton a lánynak nem szimpatikus Galba, ezért minden pillanatot megragad, ha bosszanthatja. Így történik, hogy kevés kísérettel elválik a Tribunustól, és megpróbálja megkeresni a vőlegényét egy közelebbi úton. De útközben megtámadják őket a barbárok, és a barbárok vezetője megismeri Valeriát, akinek sikerül elszökni a támadók elől, és végre találkozhat Marcus Flavius-szal.

A fő történeti szál mellett bepillantást nyerhetünk Londinium mindennapi életébe, ahogyan egy nagyon szép római esküvőn is együtt ülhetünk a vendégekkel.

Valeria hamar rádöbben, hogy a férje nem fog annyi szabadságot és örömöt adni neki, mint ahogy remélte. Egy összeesküvés miatt a barbárok táborában találja magát az asszony, ahol megismerkedik Arden-nel, a vezetőjükkel. Teljesen összezavarja a férfi, az Attacotti törzs lakóhelyén szabadon jöhet-mehet, és akaratlanul is szimpatizálni kezd velük.

Az olvasó Valeriával együtt ismerheti meg a törzs szokásait, és vallását. Az író szépen felvázolta a két tábort, a rómaiakat és a barbárokat. Mindkét oldalon vannak karizmatikus vezetők, és mindkét oldal élni akar Britanniában. Az "őslakosok" ki akarják rugdalni a rómaikat, azokat a rómaiakat, akik valójában már britek, hiszen a legtöbben vegyes házasságból születtek. A háttérben pedig megbújik a hataloméhség és a bosszú.

Tényleg nagyon jó volt olvasni. Nem volt egyetlenegy unalmas perc sem benne. A szereplőkkel igazán hamar lehet azonosulni, és onnantól kezdve lélegzetvisszafojtva szurkoltam nekik. Remélem többen is a kezükbe veszik ezt a könyvet.

9/10

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

2012-01-08T03:47:00.000-08:00

Egy Molyos esemény miatt vettem le ismét a polcomról ezt a könyvet. Már annyiszor olvastam, hogy szinte kívülről fújom minden sorát.

Emlékszem, talán 10 éves lehettem, amikor a szüleimmel megnéztük a filmet a moziban. Olyan nagy hatással volt rám, hogy mai napig a kedvenc könyvem, illetve a filmem az Elfújta a szél. El akartam olvasni is, de abban az időben elég kevés példányt nyomtattak a könyvből (vagy túl sokan megvásárolták), és anyukám már nem kapott belőle. Nem sokkal később az egyik rokonlátogatás során észrevettem a könyvespolcon ezt a könyvet, és a pár napos látogatás alatt kiolvastam. Nem csalódtam benne, jobban tetszett mint a film, pedig csak 12 éves voltam akkor. Az általános iskolai barátnőmmel teljesen belebolondultunk az Elfújta a szélbe. Eldöntöttük, hogy ha leánygyermekeink lesznek, akkor Scarlettnek vagy Melanie-nak fogjuk nevezni. Nekem mindig is Scarlett volt a kedvencem, függetlenül az egoizmusától. Lenyűgöző az akaratereje!

A barátnőmmel mindketten azt vallottuk, hogy Ashley-be vagyunk szerelmesek, de a szívünk mélyén Rhett Butler volt eltemetve. A mai napig Rhett Butler az egyik férfiideálom, és sajnos az életem során (ezidáig) még egyetlenegy Rhett-es férfival sem találkoztam. Persze a rajongást elősegítette a film is, hiszen talán a legjobb színészeket találta meg Hollywood a szerepekre.

Margaret Mitchell kiválóan szemléltette regényében a letűnt déli világot, és az Észak és Dél háborúját. Gyermekként megdöbbentő, és félelmetes volt olvasni a háborúról, felnőttként ezt már izgalmasnak éreztem, és még többet szerettem volna tudni. Ennek a könyv hatására olvastam több történelmi könyvet az amerikai történelem eme szomorú éveiről.

Számomra még egy nagyon fontos pozitívumot tartalmaz a történet. Habár romantikus regény, mégis nem csöpögő (nekem) a szerelmi szál.

A könyv cselekményét szerintem nagyon sokan ismerik, még azok is akik nem olvasták. Scarlett O'Hara Észak-Georgina Tara nevű ültetvényén él, és semmi más nem érdekli, csak az, hogy az összes fiatalember fejét elszédítse. Csak egyvalakibe szerelmes igazán, Ashley Wilkes-be, aki viszont az unokatestvérét, Melanie-t veszi feleségül. Scarlett tehetlen dühében Melanie testvéréve veteti el magát, miközben kitör a háború. A két nő a háború alatt Atlantában él, ahol Rhett Butler gyakori látogatója lesz a hölgyeknek. Bár Scarlett azt hiszi még mindig Ashley-t szereti, mégis valahol érzi, hogy Rhett sem közömbös számára. A háború szörnyű szenvedést hoz a Délieknek, többek közt iszonyú szegénységet. Scarlett egyetlen célja, hogy megőrizze Tarát, ezért bármire képes. A szívét megkeményíti, eldönti, hogy az Ő családja soha nem fog éhezni. A mesterségesen kialakított keménység páncélján egyedül Rhett Butler képes áttörni, és egy új világba repíti a nőt.

Közelről sem ilyen egyszerű a történet, tele van bonyodalommal és fájdalommal. Látjuk Scarlett-et gondtalan ifjú hölgyként, és a könyv legvégén megtört asszonyként. Nagy utat jár be, és mindig újat tanul, de a legfontosabbat csak akkor tanulja meg, amikor már késő.

Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Szerintem nem hiányozhat egyetlenegy könyvespolcról sem.

10/10

Virginia Woolf: Az évek

2012-01-06T12:27:00.000-08:00

A Pargiter család nagy változás előtt áll 1880-ban. A gyermekek édesanyja hosszú betegség után haldoklik, és a család nagy feszültséggel várja, hogy eltávozzon az asszony. A gyerekek nagy terveket szövögetnek a jövővel kapcsolatban. Az olvasó lassan megismeri a szereplőket, a vágyaikat. Mivel családregényről van szó, ami három generáción át ível, így végig kísérhetjük az életüket. Az ő életük mellett megismerhetjük a világ, Anglia történelmét is.

Ebben a könyvben nincs túl magyarázva semmi, lelassult mozdulatok, történetek, mégis odaszögezi az olvasót a fotelba, és nem engedi el. Éveket ugrunk egy-egy fejezet között, és csak a szereplők életének fontosabb állomásaival ismerkedünk meg. Virginia Woolf-ot vagy szeretni vagy utálni lehet. Én az előbbi csoportba tartozom, még Tandori Dezső fordításával is megbirkózok.

Igazából a történetről nem szeretnék sok mindent írni, mert spoiler nélkül nem tudnék. 1937-ben búcsúzhatunk el a Pargiter családtól, amikor összegyűlnek a még élő nagybácsik és nagynénik a fiatalabb generációval. Már a második világháború szele ott lebeg a levegőben, és a viktoriánus Anglia csak kellemes emlék. A nagy öregeket fura csodabogaraknak tartják a fiatalok, és az olvasót is megcsapja az elmúlás szele.

Nagy kár, hogy aránylag kevesen olvassák Woolf műveit. Szerintem ez a mű tökéletes választás lenne első könyvnek az írónőtől.

9/10

2011 összefoglalás

2011-12-31T05:20:00.000-08:00

Eltelt egy év, és azt kell látnom, hogy sajnos idén se írtam több bejegyzést a blogba, mint tavaly. Pedig pont 1 évvel ezelőtt megfogadtam, hogy igyekszem az összes olvasott könyvről leírni a véleményem. Nem ment! Van amikor nincs időm írni, van amikor nem akarok a regényről bármit is mondani, és van amikor olvasás után olyan későn fogok a poszt írásához, hogy már el is megy a kedvem tőle. Ebből kifolyólag a 2012-es fogadalmam ismét a több poszt írása lesz. :-)

Idén 94 db könyvet olvastam ki, tavaly ez 56 db volt. Ez a szám is mutatja, hogy lassan művészi szintre emelem a bárhol, bármikor olvasok szokást. Muszáj, mert az 5 éves gyerkőcöm igazán ügyesen tudja "terrorizálni" az anyját, ha olvasni akar. Remélem jövőre legalább ugyanennyit olvashatok.

2011-ben magyar írótól 7 db könyvet olvastam el. :-( Ezen még fejleszteni kell egy kicsit. A Molyon jó néhány kihívásra jelentkeztem, pontosabban 26 db-ra. Ebből 6 db-ot teljesítettem, és jelentem még időben vagyok minden kihívásnál, azaz a vállalásaimat ezidáig még tudtam időbe teljesíteni. Mit is írhatnék még...

SIKEREKBEN ÉS OLVASÁSBAN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!

Csökkentsd a Várólistádat 2012

2011-12-31T05:01:00.000-08:00

Idén is jelentkeztem a Lobo által meghirdetett kihívásra. De tanultam a 2011-es kihívásból, idén tele raktam a várólistám olyan könyvekkel, amelyek "agylehúzós, kikapcsolós" regények, azaz nem kell gondolkodni olvasásuk alatt.

Mondhatnám azt is, hogy valójában megfutamodtam, ami talán igaz is, de idén alternatív listám is van, amibe azért beraktam komolyabb könyveket is. Na akkor nézzük a listát:

Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Laurell K. Hamilton: Misztrál csókja

Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása

Laurell K. Hamilton: A holdfény csábítása

Laurell K. Hamilton: Az alkony ölelése

Sian Rees: Úszó bordély

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

Kerstin Gier: Rubinvörös

Richárd P. Feynman: "Tréfál, Feynman úr?"

Caroline P. Murphy: A pápa lánya

Susanna Jones: A csendmadár

Bernard Cornwell: Az utolsó királyság

Bízom benne, hogy 2012-ben is teljesíteni tudom ezt a kihívást!

Csökkentsd a Várólistádat 2011

2011-12-26T03:02:00.000-08:00

És sikerült!!!!!!!! Tegnap este az utolsó oldalt is elolvastam! Pedig még december elején azt hittem, hogy belebuktam ebbe a kihívásba, mivel még 4 db könyv volt hátra. Lobonak csak megköszönni tudom, hogy létrehozta ezt a kihívást!

A virtuális polcomon a következő könyvek voltak:

Jonas Hassen Khemiri: Montecore – egy párját ritkító tigris
Cormac McCarthy: Az út
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Doris Lessing: Az ötödik gyerek
Jane Austen: A mansfieldi kastély
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Orhan Pamuk: Isztambul
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
John Banville: A tenger
William Dietrich: Hadrianus fala
John Steinbeck: Egerek és emberek
William Makepeace Thackeray: A nagy Hoggarty gyémánt

Alternatív listám nem volt, de szerencsésnek mondhatom magam, mert egy könyvben sem csalódtam. Habár kevésbé tudtam élvezni John Banville-tól A tengert, mert amikor olvastam, akkor már bennem volt a kényszers megfelelés érzése, azaz mindenáron teljesíteni a kihívást. Sajnos a könyv gyönyörű mondatait nem tudtam értékelni így, talán ha máskor olvastam volna, amikor igazából kedvet kaptam volna hozzá.

Kellemesen csalódtam William Dietrich könyvébe a Hadrianus falában. Nem tudtam róla semmit, történelmi regénynek hittem, és egy igazán jó történelmi-kaland-romantikus egyveleget kaptam. Tényleg nagyon jó könyv, csak ajánlani tudom.

A 2012-es várólista csökkentésbe belekezdek, habár sokat gondolkoztam rajta. Élveztem ezt a kihívást, de ahogy teltek a hónapok úgy nőtt a vállamon a teher, hogy még mennyi könyvet nem olvastam el. Igaz ezeket regényeket legalább elolvastam, mert el kellett olvasnom, egyébként jó néhányat hátrébb soroltam volna. Nem azért mert rossz, hanem mert újabb és újabb könyvek jelentek meg, amik jobban érdekeltek. De a kényszer az, ami néhányszor rossz szájízt hagyott bennem. Talán ha alternatív listát is használtam volna, akkor könnyebben teljesítettem volna a feladatot. Nem tudom, de azt igen, hogy nem bántam meg azt, hogy jelentkeztem erre a kihívásra. Most meg büszke vagyok magamra, hogy mégis sikerült!!!! :D

Karácsony

2011-12-23T10:51:00.000-08:00

Áldott Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek!!

Trónok harca 2. évad

2011-12-12T09:00:00.001-08:00

Már nagyon várjuk, igaz??

Tease - Cold Winds Are Rising

Emma Donoghue: A szoba

2011-11-29T06:32:00.001-08:00

Az ötéves Jack világa a Szoba, melyben együtt él Anyával. Napirendje szinte óramű pontosan kidolgozott, hogy valahogy kibírják 12 négyzetméteren az életet. Jack igazán boldog, de egyvalami mégis zavarja, a Patás. Aki esténként érkezik, és aki elől el kell bújnia.

Anya viszont utálja a Szobát, ő csak azért bírta ki itt az életet, mert megszületett Jack, akit védeni, oltalmazni kell.

Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy igazán spoilermentes legyen. Nem is tudok. Itt kérek elnézést mindenkitől emiatt!!!

Jack azt hiszi, hogy a tévében látott dolgok mesék, nem igaziak. Éppen ezért igazán nagy megrázkódtatás éri, amikor Anya elmondja neki, hogy ez nem igaz, minden valódi, és meg kell szökni a szobából. A kaland csak most kezdődik a kisfiú számára. Világa összeomlott, Anya hazudott, és a Kint valójában nem is olyan csábító.

Nagyon megrázó regény, talán azért is, mert az írónő egy ötéves gondolatain, szemein keresztül láttatja az olvasóval a cselekményt. Az első oldalak alatt belerázódtam Jack fejébe, mondataiba. Anya érzéseit a kisfiún keresztül ismerhettem meg. Az Anya Nincs Itt napok olyan jól megírtak, előtérben a gyerek, a háttérben pedig a nő, az anya, aki szenved, és élni nincs kedve.

Maga a szökés bennem sok kérdést vett fel. Többek közt azt, hogy sikerült olyan hamar megtalálni a Szobát a rendőröknek. Nekem túl meseszerű a történethez. A cselekmény elmeséléséhez én nemcsak Jack-et használtam volna, hanem Anyát is, felváltva fejezetenként. Akkor talán még megrázóbb lett volna a könyv. Így én nagyon hiányoltam Anyát, az érzéseit (még úgy is, hogy a kisfiú szemével nyomon követhetjük).

Egy gyerek számára az a legrosszabb, ha kiszakítják a megszokott környezetből. Jack-kel ez történt. Míg anyja örül a szabadulásnak, addig a kisfiú traumaként éli meg. Nem vagyok gyerekpszichológus, de ettől függetlenül tudom, hogy egy ilyen "élményt" feldolgozni szinte alig lehet. Abba sem tudok (akarok) belegondolni, hogy az anya miként tud továbblépni 7 év raboskodás, erőszak után. Emma Donoghue kegyesen bánik szereplőivel, az utolsó oldalakon megnyugvást lelnek, és elindulnak együtt az új életbe.

8/10

Iain M. Banks: Anyag

2011-11-20T06:02:00.001-08:00

A történet Sursamenen, a titokzatos hagymabolygón játszódik. Ferbin, sarl királyi herceg tanúja lesz apja, Hausk király brutális meggyilkolásának. Nincs más lehetősége, mint a menekülés. Hűséges szolgálójával, Choubris Hols-szal elindul felfelé a hagymabolygó szintjein, hogy a felső szintre érve, űrhajóba szállva megkeresse nővérét, Anapliát. Nővére a Kultúra titkosügynöke, a hírhedt Rendkívüli Körülményeknek a tagja, aki apja halálhíre után hazaindul, hogy megadja neki a végső tiszteletet. Útköznem találkoznak a testvérek, és rájönnek arra, hogy nemcsak a királyságukat, hanem bolygójukat is nagy veszély fenyegeti.

A sarl nép késő középkori, kora újkori körülmények között él, addig a Kultúra népe a technikai fejlődés csúcsán áll. Egy igazi utópiát olvashatunk, ahol a Kultúra népei (fajai) pénzmentes életében, nincs betegség, öregség, és igazi halál sem. A fajok az írói találékonyságot ábrázolják, olyan sokszínűek és némelyik megdöbbentő.

Mivel a galaxisban különböző fejlettségű fajok élnek, a Rendkívüli Körülmények (RK) feladata a láthatatlan beavatkozás, hogy ne irtsák ki egymást ezek a népek.

Ez az első könyvem az írótól, és bevallom a prológ és az első fejezet elolvasása után, kisebb káoszt éreztem a fejemben, és elég nehezen értettem meg a világot. De Banks világa egy idő után beszippant, és lassan kiderül az olvasónak, hogy ki kicsoda. Három fontos szereplő szemein keresztül látjuk a történetet. Ferbin herceg, testvére Oramen, és a titkosügynök testvérük Anaplia történetei adják a könyv cselekményét. Miközben olyan írói humorral találkoztam, amivel már régen nem. Ferbin csetlései-botlásai, az űrhajók nevei megnevettetik az olvasót.

"Útjának további szakaszait újabb és újabb hajónevek jelezték: a Boronáljunk Háromra fedélzetéről egy zömök trikomp szállította át az Irgumburgum Szörnyecskék nevű ÁKE-re. Ezután a Xenoglossza, a Légi osztályú KRH következett... Az utolsó kultúrabeli hajó, melynek fedélzetén átlépve a morthanveld zóna határát, a Ha elmész, Takaríts Fel Magad Után fantázianevet viselte."

Izgalmas kalandokban veszünk részt, miközben kitárul előttünk a Sursamen, illetve a Kultúra. Lassan megismerjük a főszereplőket, és a hátterüket. Az előbb említett humor miatt, még a gyomorforgató részek sem olvashatatlanok, azt is mondhatnám, hogy az olvasó nem tudja komolyan venni a felmerülő problémákat. De ez egyáltalán nem baj, mert így lesz igazán szórakoztató a könyv.
Én biztos fogok még olvasni az írótól!

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!

9/10

Sheila Kohler: A Bronte lányok

2011-11-10T01:49:00.000-08:00

Vannak olyan történetek, amikre azonnal lecsapok. Így vagyok a Bronte nővérekkel is. Ez a könyv is az előrendelés gombot kapta, és alig vártam, hogy a kezembe foghassam.

A fülszöveg alapján arra gondoltam, hogy a nővérek életéről kaphatok még néhány információt. Hát nem így volt!

Rögtön először az tűnt a szemem elé, hogy az eredeti cím a Becoming Jane Eyre. Néhány oldal olvasása után már teljesen egyértelmű volt, hogy itt tényleg szó sem lesz a Bronte lányokról, hanem megleshetjük a Jane Eyre születését. Valljuk be ez is érdekes lehetne, de Sheila Kohler nem tudta élvezetessé tenni.

Charlotte, apja betegágyánál ülve 1846-ban Manchesterben elkezdi írni a híres Jane Eyre regényét. Miközben apja fájdalmait olvashatjuk, néha bepillantást nyerhetünk Charlotte belgiumi életébe is, a visszaemlékezései alapján. Ismerős történet elevenedik meg, de szürkén és unalmasan. Syrie James Charlotte Bronte titkos naplójával feladta a leckét a többi írónak, akik ezzel a témával szeretnének foglalkozni. Kohler olyan vénkisasszonynak ábrázolta Charlotte-ot, aki szinte megfojtja szeretetével a kiválasztott férfiút, szó szerint fut utánuk. Na nálam ez kiütötte a biztosítékot. Igazából 219 oldalon keresztül egy nagyon, de nagyon unalmas történetet olvashattam. Sheila Kohler fogta a Syrie James regényét, és szépen átültette a sajátjáéba. Ami újdonság (igen van ilyen), az Charlotte apja, akit igazi önző öregembernek állít be az írónő.

Elolvastam, mert nem szeretem befejezetlenül letenni a könyveket, de nagyon rossz szájízt hagyott bennem.

5/10

Dan Simmons: Hyperion bukása

2011-11-01T04:28:00.000-07:00

Szerencsésnek mondhatom magam, mert az első kötet elolvasása után azonnal folytathattam a sorozatot. Igaz pont ezért az első oldalaknál egy kicsit elveszve éreztem magam. A regény szerkezete megváltozott, a zarándokok elbeszélése helyett Joseph Severn szemével láthatjuk Simmons csodásan megépített világát. Mint már említettem, először összezavart Severn jelenléte. Arra vágytam, hogy megtudjam mi történt a zarándokokkal, és helyette itt van Joseph Severn, akinek a személye néhány fejezetig titokban marad, majd tökéletesen illeszkedik a történetbe.

Severn kulcsfontosságú figura, aki valójában kibrid. Álmaiban - mivel személyisége összekapcsolódik Keats és ezáltal Lamia személyiségével - a zarándokokat látja, ébren pedig részt vesz a Hegemónia és a Kitaszítottak háborújában.

Egyre több fontos szereplő lép színre, mégsem töredezik szét a cselekmény. Ide-oda ugrálunk a szereplők között, és az olvasó érzi, hogy minden egyes mondatnak jelentősége van a történet szempontjából.

A vallás, a hit, az Isten kérdése középpontba került, csakúgy mint az ember-gép kapcsolata. A zarándokok harcával párhuzamosan, a Hegemónia is csatázik. Látványos űrcsaták jelennek meg a szemeink előtt, miközben a Shrike véres, mocskos és lélegzetelállító fáját láthatjuk.

Olvasás közben egyre jobban éreztem, hogy valami nem stimmel a háttérben. Olyan folyamatok játszódnak amiket én, mint olvasó sem vettem észre, de a könyv szereplői sem. Aztán összeáll a kép, és azon drukkoltam, hogy idejében kiderüljön. A kedvenc szereplőim még mindig Kassad és Lamia, akik igazi hősként viselkedtek. Menia Gladstone-t kezdetben ellentmondásos személyiségnek ismertem meg, de a cselekmény közepétől már neki szurkoltam, hogy bejöjjön amit akar.

A történet befejezése érdekes, egy része nekem meseszerű. Az már biztos, hogy én nagyon várom a folytatást.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave Kiadónak!

10/10

Dan Simmons: Hyperion

2011-10-19T12:44:00.000-07:00

Hét zarándok indul Hyperion nevű bolygóra, ahol találkozniuk kell a végzetükkel a Shrike személyében. Csak egy maradhat közülük életben, a többiekkel végez a Fájdalom Ura. Hét ember akik látszólag véletlenül, de kiválasztottak lettek.

Hyperion, ahol nemcsak a Shrike található, de itt vannak a rejtélyes időkripták és a földalatti labirintusok is. Bár az emberiség meghódította az űrt, és a különböző fajokat, mégis Hyperion titkát nem tudja megfejteni. Talán a hét zarándoknak sikerül...

Az ismeretlen világot a zarándokok történeteiből és az ezek köré fonódó kerettörténetből ismerhetjük meg. A pap, a katona, a költő, a tudós, a nyomozó, a templomos és a diplomata élete összefonódik valamilyen úton-módon Hyperionnal, illetve a titokzatos Fájdalom Urával.

A történetek közül nekem a nyomozó, azaz Lamia elbeszélése tetszett a legjobban. Talán azért mert egy igazi cyberpunk történetet olvashattam. De a tudós és a pap megrázó, fájdalmas meséje is kiemelkedő volt. Kedvenc karaktereim a katona, Fedmahn Kassad, illetve a nyomozó, Brawne Lamia.

Ezekből a történetekből csöpögtetve, de lassan megismerhettem Dan Simmons kitalált világát. Az elején elég nehezen haladtam, mert gondot okozott az információk megértése. De aztán ahogy egyre több főszereplőt megismertem, úgy tárult elém a csodálatos új világ. Simmons képzelete szárnyalt amikor elképzelte ezt a világot. Csomó gyönyörű dolgot alkotott, mint pl. Yggdrasil bárkafát, vagy a vándorló szigeteket, vagy maga a Hyperion bolygót. Igazán élvezetes volt a különböző természeti "csodákról" olvasni.

A befejezés méltó ehhez a könyvhöz. Pont a legizgalmasabb résznél fejeződik be a sorozat első része, és az olvasó, ha teheti, azonnal nyúl a második részhez, a Hyperion bukásához. A sorozatot az Agave Kiadó adja ki, az első és a második rész már kapható.

A részek: Hyperion, Hyperion bukása, Endymion és az Endymion felemelkedése

10/10

Lesley Pearse: Utazók

2011-10-04T11:22:00.000-07:00

A 15 éves Beth-nek szembesülnie kell a családi tragédiával, édesapja öngyilkos lett. Halálával a hátramaradtak igazán nehéz helyzetbe kerültek. A viszonylagos jómódban élő család egyik napról a másikra elszegényedik. A szegénységből úgy tűnik nincs kiút, hiába megy el dolgozni a lány, illetve a bátyja. A úrilánynak nevelt lányból, hamar dolgozó nő lesz. A sors nem kegyes a testvérekkel, az újabb tragédia után immár árvákként az Újvilágba mennek szerencsét próbálni. A hajóút során megismerkednek Jack-kel, aki szintén a szegénység elől menekül, illetve Theo-val, aki igazi nagymenő szerencsejátékos. Sorsuk összefonódik, együtt járják be Amerikát, Kanadát majd Alaszkában kötnek ki az aranyláz idején.

Egy igazi romantikus, illetve kalandos történetet olvashattam, egész jó háttérinformációkkal. Igaz, néha több minden érdekelt volna egy-egy helyszínnel kapcsolatban. Amikor Alaszkába mennek az út leírását nagyon élveztem, bepillantást nyerhettem a mérhetetlen nagy erőfeszítésről, fizikai fájdalomról amit az aranyásók átélhettek. Éppen ezért nehezen fogadtam el azt, hogy Beth bár nehezen, de végigmasírozza ezt a "halálos" menetet, majd fiatalságát, szépségét nem veszítve "hódítani" tudott. Nekem ez nem hiteles. Így Beth figurája nem lett a kedvencem, igazából nem lett kedvenc szereplőm.
A karaktereket hamar kiismertem, a cselekmény kiszámítható, ezért a történet vége meglepetést nem okoz. Ettől eltekintve egy kellemes olvasmány. Nekem Lesley Pearse-től az Emlékek című könyve jobban tetszett.

8/10

Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

2011-09-19T08:05:00.000-07:00

Anglia 19. század. Margaret Hale nemrég költözött haza a londoni rokonoktól Helstonba, ahol édesapja lelkész. A fiatal lány nem sokáig élvezheti a vidéki életet, mert apja komoly lelki vívódás után elhagyja a papi pályát. Döntésével majdnem lehetetlen helyzetbe hozza kis családját. El kell hagyniuk a lelkészi házat, és északra költöznek, Miltonba. Megélhetésüket a családfő tanítói állása biztosítja, de komoly problémákkal néznek szembe. A déli angliai élet távolról sem ugyanolyan mint északon. Míg délen hagyománytisztelő, konzervatív, vidékies élet folyik, addig északon az ipar, a bűz, szenny, az igazi kapitalizmus keménnyé néha faragatlanná neveli az ember.

Margaret a két világ közé szorul, de minden erejével azon van, hogy megismerje, megértse az északi embereket. Apja magántanítványa, Mr. Thornton igazi kapitalista gyáros, aki a szegénységből küzdötte fel magát a gazdagok közé. Margaret első pillanattól fogva unszimpatikusnak, és modortalannak tartja a férfit. Ez nem riasztja el Mr. Thorntont, hogy beleszeressen a lányba.

Gaskell nagyon szemléletesen mutatja be az iparosodott északot. Kitűnő korrajzot kapunk. A regény központi eleme a sztrájk, a munkások. Margaret szemével bepillantást nyerünk a munkások és a gazdagok életébe. Ki-ki eldöntheti melyik oldalon áll. Mr. Thornton nekem szimpatikus szereplő, ellenben Margaret nem igazán tetszett. Pedig igazán erős, karakán leányzónak állította be az írónő. De nekem akkor is élettelen volt. Talán azért, mert a cselekmény viszonylag lassan folyik. Habár a sztrájk egy igazán jól megkomponált jelenet, ahol Margaret igazi szüfrazsettként viselkedik. Bátran szembenéz a könyörtelen tömeggel, de nekem ez sem volt elég ahhoz, hogy a szívembe lopja magát.
A szerelmi szál engem néha emlékeztetett a Büszkeség és balítélethez, de itt a végén az ifjú hölgy a megmentő.
A könyv hangulata szomorú, a lelki szemeim előtt láttam a sötét, piszkos északot. A tüdőm eltömítődött a porral. Együtt szenvedtem a szegény Miss Higgins-szel, akinek a története megvilágítja az igazi tragédiát. Nem tudom hol szerettem volna élni, északon vagy délen. Mert míg a délen a szegények éheznek és keményen dolgoznak a földeken, addig északon az egészségük megromlik a gyárakban, és akkor minek a több pénz.

A regény vége talán egy kicsit összecsapott. Margaret magánéletében bekövetkezett változás nekem túl "regényes". Az eddig hitelesen ábrázolt szereplők, és a hiteles korrajz szertefoszlik, és egy igazi romantikus leányregényben találtam magam.
Ettől eltekintve egy igazán kellemes regényről van szó, amit érdemes elolvasni!

8/10

Robert Alexander: Raszputyin lánya

2011-08-25T10:33:00.001-07:00

Raszputyinról már mindenki annyi mindent hallott. Kicsoda Ő valójában? Őrült-pap vagy szent ember? Egyáltalán hogy tudott a cári családba beférkőzni?

Marija - Raszputyin idősebbik lánya - rádöbben arra, hogy összeesküvést szerveztek apja ellen. Minden erejével azon igyekszik, hogy elég információt szerezzen és megakadályozza ezt. Keresés közben egyre jobban megismeri az apját, felfedve olyan tulajdonságait is, amit sejtett de nem tudott, látott. Teljesen összezavarodik, a szeretett apakép úgy tűnik szertefoszlik, saját kétségei közt vergődik a lány, miközben megismerkedik a szerelemmel is.

Aki azt várja, hogy tisztázódik Raszputyin ellentmondásos alakja, csalódni fog. A misztikum körülötte ugyanúgy megmarad, de elrepít egy izgalmas történelmi korba. Az első világháború javában tombol, és Raszputyin akaratlanul (vagy akarva) a cári családod kompromittálta, közvetve előidézve a bukásukat.

Az író igazán jól keveri a fiktív történetet az igazsággal, így egy igazán kalandos, izgalmas könyv született. Marija szimpatikus főhősnő, megszerettem. Raszputyin pedig teljesen összezavarja érzelmileg az olvasót, na de az írónak ez is volt a szándéka. A misztikumot fent kell tartani!

10/10

Isabel Allende: Lelkem, Inés

2011-08-18T05:07:00.001-07:00

Inés Suárez látszólag egyszerű spanyol leány Plasenciában, aki varrással keresi a kenyerét. Egy elhamarkodott házasság miatt lehetőséget kap arra, hogy az Újvilágba utazzon, és ott megkeresse a nőcsábász, semmirekellő férjét. Már a hajóút alatt rádöbben arra, hogy csak akkor viszi valamire, ha erős és okos nő marad. Persze segítségére van a szépsége, és az a tény is, hogy a 16. században elég kevés spanyol nő élt Dél-Amerikában. Így olyan emberekkel tud egyszerű varrónőként megismerkedni, akik az anyaországban hozzá se szóltak volna.

Igaz történetről van szó, Inés Suárez Chile, illetve Santiago alapító tagjai között volt. Ez hatalmas teljesítmény, hiszen nőként érte el!!! Inés élete összefonódik Pedro de Valdiviával, akivel elindul Chile meghódítására.
A történetet maga Inés meséli el E/1 személyben, női szemmel láthatjuk a spanyol hódítást, az őslakosok leigázását. Megismerhetjük azt a mérhetetlen kapzsiságot, és kegyetlenkedést amit a hódítók műveltek az indiánokkal. És ebben az őrületben ott van ez a nő, aki egyszerű paraszti ésszel, és női fortéllyal részt vesz mindenben, még csatákban is, és megpróbálja megfékezni a spanyolok túlkapásait. Bár kemény, mégis igazságos nő hírébe áll, aki a szegényeket támogatja, elsőként megalapítva az ingyenkonyhát, ahol ellátja a sok éhező indiánt.

Hihetetlen történeteket olvashattam a könyvben, Santiago a szemeim előtt született meg, és népesítette be a mesztic lakosság. Az ilyen erős jellemű asszonyokat mindig is csodáltam, és Isabel Allende méltó emléket állít neki. A könyv értékéből a borító von le néhány pontot. Egyáltalán nem fedi a tartalmat, és sok olvasónak visszataszító. Ettől eltekintve 10 pontos a könyv!
Inés Suáres életéről itt olvashatunk.

10/10

B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

2011-07-28T08:59:00.000-07:00

Abbie Deal (született Abbie MacKenzie) gyermekkorában énekeső szeretett volna lenni. Álmaiban gyakran fellépett hangverseny termekben, elegáns ruhában, gyöngysorral a nyakában és a karcsú ujjaival a strucctollas kalapot fogva.
Valójában Abbie a telepesek egyszerű, de dolgos életét élte nemesi felmenőkkel rendelkező családjával Iowa földjein. A sors szeszélye folytán lehetőséget kap arra, hogy az álmai valóra váljanak, de Abbie a szívére hallgat. Will Deal-hez megy feleségül, akivel néhány év múlva Nebraska kietlen pusztaságába költözik, ahol megalapítják néhány telepessel együtt Cedartown települését.

Az élet nem egyszerű, a természet nem kegyelmez a telepeseknek, embertelen munka, pénztelenség és az álmok feladása gyötri az embereket. Ebben a közegben Abbie-t a férjébe vetett hite, szerelme és persze gyermekei segítik. Csak így képes élni, álmai lassan elhalványulnak, gyermekeiben él tovább.

A történetben az évek csak úgy peregnek, maga a főszereplő sem tudja egy percre sem megállítani az időt. Az olvasó Abbie-vel küszködik a nincstelenségben, fájdalmában. Azt mondhatnám, hogy egyszerű családanyáról szól a regény, de ez így nem igaz. A család, szeretet, hit az ami segíti az embert a mindennapokban. Ezek nélkül csak üres héj lennénk.
Tanulságos a mostani modern kori nőknek a történet. Talán túl emancipáltak lettünk, nem bírjuk a kötöttséget és a lemondást, talán ezért van annyi egyedül élő nő, családanya. Nem tudom, de azt igen, hogy minden tiszteletem az olyan asszonyoknak, mint Abbie Deal!

Az amerikai földfoglalásokról már jó néhány könyvet olvastam, és minden esetben elképesztett az a túlélési ösztön, ami ezeket a telepeseket jelemezte. Aldrich méltó emléket állít nekik.

A mindössze 234 oldalas könyvecske Abbie Deal egész életét felöleli, és igazán felemelő élményt nyújt az olvasónak. Szerettem minden egyszerű sorát és sajnáltam, hogy vége lett.

9,5/10

Jung Chang: Vadhattyúk

2011-07-17T05:19:00.000-07:00

Az írónő három nemzedéken keresztül mutatja be a család nőtagjait, illetve Kínát. A regény Yu-fang életének történetével kezdődik, aki a szerző nagyanyja. Még a feudális Kínában születik, ezért elkötik a lábát, és tizenöt évesen hozzáadják ágyasnak Xue generálishoz. Ebből a kapcsolatból születik meg De-hong, az írónő édesanyja. Ha valaki azt gondolná, hogy a nagymama megcsinálta a szerencséjét ezzel a "házassággal", akkor nagyot téved! Az ágyasokat Kínában sem övezte nagy tisztelet. Yu-fang szerencséjére a generális halála után, feleségül veszi egy tiszteletreméltó orvos, Dr. Xia. Bár valamennyire könnyebb lesz az élete, de az országban dúló japán-kínai háború beárnyékolja a család életét. A japán elnyomás, majd az orosz felszabadítás után sem következik be a várva várt béke. Polgárháború tört ki, a Kuomintang és a kínai kommunisták között. A fiatal De-hong a kommunisták mellé áll. Egyetért az eszméikkel, már eleget látta szenvedni és éhezni a népét. Így ismerkedik meg a párt egy ifjú feltörekvő vezetőjével, Shou-yu-val, akivel házasságot is köt. A házasság/szerelem mindkét félnek mást jelent, miközben Kína egyre jobban Mao Ce-tung hatalma alá kerül.

Ha még eddig még keveseltem volna a kínai nép szenvedését, akkor most teljesen belefulladtam a töménytelen butaságba, agresszióba. Képtelen voltam felfogni, hogy a kínai nép miként tudott Mao alatt élni. A kedvenc részem az, amikor mindenki vasat önt. Olvasás közben nevető görcsöt kaptam ekkora butaság miatt, de aztán hamar szembesültem a következményekkel a könyvben (mint például a gyerekevés). Akkor már nem nevettem, és magamban azt elemeztem, hogy Mao mekkora nagy játékos volt! Tökéletesen ismerte az emberi lélektant, amit maximálisan ki is használt.

A kommunista házaspárnak második gyermekekét születik meg az írónő, Jung Chang. Születése után az Ő szemén, érzésein keresztül látjuk a történéseket. A szülei felemelkedését, majd bukását. A bukásban osztoznak a gyerekek is. Jung Changban egyre többször felmerül az a kérdés, hogy nem Mao okozza-e Kínának a legtöbb rosszat a saját félelmei miatt. Visszahúzódó, jó eszű lányként még a pártba sem lép be. A tanulásban látja a jövőjét, és ezért mindent megtesz. Végül sikerül az álma, és ebben a könyvben méltó emléket állít a családjának.

Olvastam már Kínáról szóló történeteket, de a Vadhattyúk egészen más. A kínai emberek mélyen eltemetett érzéseivel is megismerkedhettem. Az a sok borzalom, ami történt ezzel a néppel szomorúsággal töltött el. Remélem mi magyarok soha nem fogunk ilyen zsarnok kezei között élni.

A könyvben régi fényképek is találhatók. A borító egyszerű, de szép. Igaz a régebbi borítók is tetszetősek. 10 pontra értékelem a könyvet.

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

2011-06-25T03:12:00.000-07:00

Adott egy férfi és egy nő (David, Harriet) a hatvanas években, akiknek más az álmaik, mint a társaiknak. Ők nagy családod akarnak egy gyönyörű szép, régi házban. Természetesen a társadalmi norma szerint ez szinte elképzelhetetlen, de ők megvalósítják, igaz segítséggel. Bár mindenki elítéli őket a viselkedésük miatt, mégis amikor kialakítják az otthonukat, ami egy nyugodt, szeretetteljes igazi otthon lesz, a házaspár családja boldogon tölti ott az ünnepeket, akár hetekig is. Mindenki boldog és a felszín alatt irigy, hogy ők nekik miért nem jött be az élet.

A házaspárnak sorban jönnek a gyerekek, Harriet segítséget kap anyja személyében, aki vigyáz a gyerekekre, és a házimunkában is segít. Már a hetvenes években járunk, amikor az anya ötödször is teherbe esik. Már a terhesség alatt érzi, hogy valami nincs rendben, de mindenki csak legyint az orvossal egyetemben. Harriet szenved, fizikailag "bántalmazza" a magzat, ezért nyugtatókat szed, és alig várja, hogy megszülessen a gyerek. Végre megérkezik Ben, aki teljesen más mint a testvérei. Végtelenül agresszív, hiperaktív, és buta gyerek. Beteg, csak épp senki nem akarja belátni az anyán kívül. A beteg gyerek megjelenése a családban óriási változást hozott. Mivel agresszív, és látványra is furcsa a rokonok elmaradnak, nem értik a szülőket, miért ragaszkodnak egy ilyen gyerekhez. Harriet mindent megpróbál, hogy fejlessze Bent, de lehetetlen feladat. Csak rá összpontosít, a család széthullik. Láthatatlanul, de Harriet-et okolják a történtek miatt, és senkitől sem kap segítséget.

Végül az anya is beleegyezik, hogy Bent egy intézetbe vigyék. A család fellélegzik, úgy tűnik, újra a régi életet tudják élni. De Harriet látni akarja a beteg gyereket, és amikor elmegy hozzá, olyan borzasztó körülmények között találja fiát, hogy hazaviszi. Onnantól kezdve a család lassan széthullik. A többi gyerek elmenekül otthonról, David az apa, reggeltől estig dolgozik a pénz miatt. Az álmuk szertefoszlott, elkezdődött a vegetálás.

Lessing nyersen elénk tár egy családi katasztrófát, amitől igazán rosszul tudjuk érezni magunkat olvasás közben. Brutálisan őszinte, nincs mellébeszélés, csak lecsupaszított érzelmek. Nem hosszú a történet, és igazából befejezés sincs. Mert nem lehet befejezése egy ilyen történetnek! A társadalom nem tolerál semmilyen eltérést a normáktól, legjobb esetben különcnek nevezi az álmukat megvalósító embereket. Ha pedig beteg gyerek is van a családban, akkor végleg elhatárolódik. Anyaként még nehezebb volt olvasnom, és ilyenkor folyamatosan hálát adok Istennek, hogy egészséges gyerekem van. Én senkit nem tudok elítélni, bárhogy is dönt a beteg gyerek felől. A döntés után úgy is szenvedni fog élete végéig.
Az olvasáshoz nagy lelkierő kell, de én ettől eltekintve mindenkinek ajánlom. 9 pontot adok a könyvnek.

Karen Marie Moning: A hajnalra várva

2011-06-20T05:45:00.000-07:00

Végre megérkezett hozzánk is a Tündérkrónikák 3. része! Újra együtt kalandozhatunk MacKayla Lane-nel Dublin utcáin, kereshetjük együtt a Sinsar Dubh nevű könyvet, amiről hamar kiderül nem az amit hittünk eddig róla.
Mac két férfi között őrlődik, Barrons egyre sötétebb és fenyegetőbb, na meg persze FÉRFI. Szinte felforrósodik a könyv lapja, amikor megjelenik a színen. Csak az a kár, hogy a harmadik részben keveset szerepel, én többet szerettem volna "látni". ;-) A titokzatosság még mindig körüllengi, az írónő kevés információt csepegtetett róla, a szegény olvasó meg majd megőrül, hogy akkor most mi van.
A másik pasi, V'lane a tündér, aki viszont ebben a részben egyre szimpatikusabb, és jó sokat szerepelt is. Belépett harmadik főszereplőnek.
MacKayla egyre erősebb, és lassan fogalma sincs kinek mit higgyen, ki a barát és az ellenség. Jobban magára hagyatkozik, önálló döntéseket hozz, és megpróbálja fel/kihasználni az embereket (bocsánat, lényeket).

Olvasóként egyre több információt kaptam a Seelie és Unseelie világról, amik igazán érdekesek. Az új szereplők tökéletesen illeszkedtek a történetbe. Olvasás közben sokszor csendben mosolyogtam, a poénok aranyosak.
A befejezés nagyon ütősre sikeredett. Már most olvasnám a negyedik kötetet, kíváncsi vagyok mi lesz Mac-kel. Én már garantált vásárló vagyok! ;-)

Negatívumként meg kell említenem, hogy a harmadik kötet egyáltalán nem illik az előző két kötethez külsőleg. Nem tudom miért változtatta meg a kiadó, de nagyon fura, hogy a könyvek gerincén nem jelenik meg a hármas szám. Lehet, hogy csak engem zavar, de én szeretem ha a sorozatok egyformán néznek ki. Jó rájuk nézni. ;-)
9 pontot kap tőlem a könyv.

Steven Saylor: Birodalom

2011-06-08T08:17:00.000-07:00

A Pinarius család története folytatódik, Kr. u. 14-től Kr. u. 114-ig követhetjük nyomon a család sorsát. Ez az időszak az ókori Róma történelmében igencsak viharos. Megalakul a császárság, és ennek következtében jó néhány uralkodó felemelkedését és bukását láthatjuk.

Saylor nem volt könnyű helyzetben, amikor ezt a könyvet írta, hiszen az olvasóknak van fogalmuk a történetben szereplő császárokról, korszakról. Számos író feldolgozta például Néró, Caligula vagy épp az isteni Claudius életét. Szerencsére Steven Saylor ezzel a ténnyel nagyon is tisztában volt, és a kiválasztott Pinarius család által teljesen más szemszögből mutatja be ezt az időszakot.

Mintha a főszereplőkkel jártam volna be az ókori Rómát. A szemem előtt égett a város, és épült újjá, hogy szebb és hatalmasabb legyen. A Pinariusok életébe bekukucskálva információt kaptam az akkori politikáról, hatalmi harcokról. De mindvégig a család a fontos, és a generációkat összekötő fascinum, az a talizmán, aminek a keletkezését már homály fedi. Ez a talizmán védi, és óvja a Pinariusokat, ez a kapocs a múlt és a jövő között.

A történet végén egy kis összefoglalást kapunk a 100 évről, és számomra a legtökéletesebb befejezést választva, elbúcsúzunk a család (apa és fia) tagjaitól. Csak reménykedek benne, hogy nem kell sokat várni a folytatásra.

A könyv borítója tetszetős, a betűméret és a sorköz elég kicsi. Az elején még zavart, de aztán megszoktam. Ahogy a Róma című könyvben, itt is megtalálhatók a térképek, illetve az időszalag, aminek a segítségével az olvasó nem tud elveszni a felölelt 100 évben. A regény olvastatja magát, a 474 oldalt néhány nap alatt kiolvastam.
Összességében azt kell mondanom, hogy nem csalódtam Steven Saylorban. Ismét nagyon alkotott! Nekem nagyon tetszett, igaz a Róma jobban, mert számomra kevésbé ismert történelmi hátteret dolgozott fel.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave Kiadónak!

Trónok harca

2011-05-30T06:52:00.000-07:00

A 7. rész után már itt az ideje, hogy elmondjam a véleményem a sorozatról. Le kell szögeznem, hogy elfogult vagyok. Nekem a könyv és a film is tetszik. Szerintem csak jót tett a sorozattal, hogy az író végig figyelemmel kísérte a forgatást. Ennek köszönhető, hogy a sorozat könyv hű, ami nálam már biztos plusz pont.

Mivel A Tűz és Jég Dala könyvsorozat hosszú és elég részletes, nagyon féltem, hogy miként tudják úgy megfilmesíteni, hogy azok a nézők is megszeressék, akik nem olvasták a könyveket. Számomra a könyv sokkal izgalmasabb mint a film, de szerintem ezzel a legtöbb olvasó így van. A megfilmesítésből következik, hogy kevesebb háttérinformációt tartalmaz, mint a könyv.

A szereplők választásával összességében elégedett vagyok. Persze vannak tökéletes választások, mint pl. Ned Stark szerepében Sean Bean, vagy Cersei-t alakító Lena Headey, illetve Arya Stark megszemélyesítője Maisie Williams. Számomra a kevésbé jó szereplő Sansa - Sophie Turner, akinek az alakítását elég vérszegénynek tartom. Catelyn Stark szerepében Michelle Fairley valami briliáns, de nekem túl öreg a szerephez (Bocsi).
Néhány karakter a 7. részig nem igazán tudott kibontakozni, itt gondolok Havas Jon-ra, vagy Robb Stark-ra.

Az HBO égisze alatt készült a sorozat, tv-sorozatról van szó, így nem támasztottam nagy igényt a képi megjelenésre. De kellemesen meglepődtem a díszleteken és a technikán, kihoztak mindent amit sorozat költségvetéséből lehetett. A kardokból összekovácsolt trón nagyon látványos, csakúgy mint az a néhány képrészlet amiben a Falat bemutatták.

A történetet mennyire tudták jól adoptálni?
Az első részek nem annyira izgalmasak, és a könyvet nem olvasók számára talán túl sok szereplő jelenik meg a színen. Az 5. epizód után már egész jól körvonalazódik a cselekmény, és kellőképpen izgalomba tartja a nézőt.
A filmipar nem kényezteti el a fantasy rajongókat. Talán túl nagy falatnak tartják megfilmesíteni a különböző kitalált világokat, arról nem is beszélve, hogy aránylag kevés embernek tetszik ez a műfaj. Éppen ezért csak remélni tudom, hogy A Tűz és Jég Dala sorozat következő kötetét is megfilmesítik.
Egy 5-ös skálán erős 4-re értékelem a filmsorozatot.

Cormac McCarthy: Az út

2011-05-20T09:48:00.000-07:00

A számban éreztem a pernyét, és a csontjaimban a hideget. A szürkeség körülölelt, és muszáj volt olvasás közben fel-felnézni, hogy lássam a színeket, a napot. Ki kellett szakadnom a könyv sötét képeiből, mert éreztem, hogy lelkileg megvisel.

Adott egy Apa és Fia, akik északról a mágikus délre vándorolnak, mert ott talán még lehet élni. A világégés után vagyunk, és a civilizált társadalmak, az emberiséggel együtt eltűntek. Káosz, kannibalizmus, félelem, éhség lepte meg a megmaradt túlélőket. Az Apa mindent megtesz, hogy megmentse a Fiát, mert csak Ő van neki, az Anya időközben feladta. A megmentés sokunknak azt jelenti, hogy életbe tartani valakit, de itt felmerül a halálba segítés gondolata is, hiszen a mit kezdhet egymagában egy gyermek!

Nincs vessző, és gondolatjel a könyvben, de ez egyáltalán nem zavaró. Nincs helyszín és idő, de ezek hiánya még jobban elősegítette nálam a beleélést.

"Szia apa – mondta.

Itt vagyok.

Tudom."

Anyaként teljesen megértettem az Apát, az utolsó leheletig, de védelmezni a gyereket. A fiú a jó, a remény, hogy lehet még élni normálisan. Ha Ő meghal, akkor a remény is tovaszáll.

"Szeretnéd ha elmesélnék neked egy történetet?

Nem.

Miért nem?

A fiú az apjára nézett aztán elfordította a tekintetét.

Miért nem?

Mert ezek a történetek nem igazak.

Nem kell igaznak lenniük. Hiszen történetek.

Igen. De te mindig olyan történeteket mesélsz amelyekben segítünk másoknak közben meg soha nem segítünk senkinek."

Amikor egyre közelebb kerültem a könyv végéhez, akkor már rádöbbentem, amit egyébként végig sejtettem, hogy itt szabványos befejezés nem lehet. Akkor nem volna hiteles a történet, így marad a kétely, a szorongás. Csak halványan pislákol a fény, miközben egy csomó kérdés merül fel az olvasóba.
Annyira megviseli az embert, hogy napokig a lelki szemei előtt szürkeséget és pusztulást lát. Még a Fukusimai erőmű tragédiája előtt olvastam a könyvet, Amikor megtörtént a katasztrófa még jobban nyomasztott a regény. Elgondolkoztatja az embert, hogy mennyire tönkretesszük saját magunkat a fene nagy találmányaikkal.
10 pontot kap nálam a könyv. Ilyen megrázó könyvet én még nem olvastam. Tökéletes!

Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

2011-04-18T10:33:00.000-07:00

Khaled Hosseini-től a Papírsárkányok című könyvét olvastam, ami nekem nagyon tetszett. Az Ezeregy tündöklő nap regényével már nagyon régóta szemeztem, de csak nemrég sikerült megszereznem a könyvet.

Két nő életét követhetjük nyomon, a fattyú Mirjam-ét, és a családi tragédiákkal terhes Leila-ét. A két nő sorsa egy véletlen során összefonódik, csak egymásra támaszkodhatnak a férfiak uralta világban.

Ez a történet a nőkről szól, miként változott a helyzetük attól függően, ki volt épp hatalmon Afganisztánban. Érdekes, hogy talán a legszabadabbak pont a szovjet megszállás alatt voltak, de akkor az idegen gyűlöletük, és a háború miatt észre sem vették. Pedig akkor tanulhattak, és a testüket sem kellett elrejteni. Leila értelmiségi családban született, de a háború miatt az élete nem alakulhatott úgy, ahogy szerette volna. Mirjam egy félreeső helyen élt édesanyjával, ahova a nő visszavonult szégyenében, mert leányanya volt. Mirjam születésétől kezdve megbélyegzett volt, ráadásul egy állandó bűntudattal élő anyával, aki lelkileg megnyomorította a lányát. Mindkét lánynak lehetett volna jobb élete, de Afganisztán politikai és társadalmi változásai miatt esélyük sem lehetett új életet kezdeni.

Egy zárt világba kaphatunk betekintést, de mégsem annyira nyílik ki az a bizonyos kapu, hogy jobban megismerhetjük az afgán nőket. Bár nagyon sajnáltam a főszereplőket, mégis a történetük néhol lapossá vált, és a külvilág eseményeiből sem kaptam annyi információt, mint a Papírsárkányokban. Talán azért, mert az író utóbbi regényében a férfiak világát hozza elénk, akik sokkal szabadabban éltek mint a nők. Több "kaland" is történt velük. Itt a bezárt falak, és a bántalmazás világába kerültem. A válogatott megalázások és fizikai tettlegességek a nőkkel szemben, nálam kiverték a biztosítékot. Pedig tudtam, illetve sejtettem, hogy miről fogok olvasni.

Nem csalódtam Khaled Hosseini-ben, bár szerintem ez a regény nem annyira jó, mint a Papírsárkányok. Ettől eltekintve 9 pontra értékelem a könyvet. Érdemes elolvasni.

Trónok harca - Prológus 1

2011-04-05T06:59:00.000-07:00

Íme a prológus! Jaj!!!! Nekem nagyon tetszik!!!!!

Lin Haire-Sargeant: Heathcliff visszatér

2011-03-29T06:24:00.001-07:00

Aki olvasta Emily Bronte-től az Üvöltő szeleket, biztos elgondolkozott azon, hogy ki is lehet igazán Heathcliff. Az előbb említett regényben nem sok információt kaphattunk az eszelős, bosszúszomjas Heathcliff-ről. Ezért vettem a kezembe olyan nagy örömmel Lin Haire-Sargeant könyvét.

Charlotte Bronte 1844. januárjában egy hideg vasúti kocsiban ül, épp hazafelé tart Brüsszelből. A fülke másik utasa az idős Mr. Lockwood, aki Ellen Dean halálos ágyához igyekszik. Megismerkednek, és Mr. Lockwood átadja azt a levelet olvasásra Charlotte-nak, amit Heathcliff írt szerelmének, Catherine-nek, aki viszont soha nem kapta meg ezt az írást.

A történet ott kezdődik, ami az Üvöltő szelekből kimaradt. Heathcliff megszökik a tanyáról és elindul, hogy megtalálja a múltját. Abba a városba megy, ahol megtalálta Earnshaw tiszteletes. Itt találkozik azzal az emberrel, aki gyökeresen megváltoztatja az életét.
Heathcliff kevésbé ellenszenves karakter lesz, de ezáltal elvesztette azt a nyers erőt, amit képviselt Bronte könyvében. Már már megsajnálta az olvasó, és azon szurkol, hogy boldog legyen bármennyire is ismeri a befejezést.

Olvasás közben azt vettem észre, hogy egyre inkább ismerős történettel szembesülök, és még Charlotte Bronte könyvében megismert szereplőkkel is találkozhattam. Ez az elején nem zavart, kíváncsi voltam mi fog ebből kisülni, de később nagyon kuszának találtam, talán azért tettem le és később folytattam az olvasását.

A könyv vége felé Heathcliff ismét ördögi lesz, de még mindig nem tudtam elképzelni róla, hogy később a saját fiával azt művelje amit művelt az Üvöltő szelekben. Az sem segített az olvasásban, hogy ismét elővettem Emily Bronte regényét, mert ott egy igazán eszelős, (ismétlem magam) ördögi fickóval találkozhattam. Szánalmat még véletlenül sem éreztem iránta. Bár Haire-Sargeant is hangsúlyozza az eszelősséget, mégis vérszegényebb, és gondolkodóbb embert ismerhettem meg.

Heathcliff történetében az nem tetszett, ahogy lezárult. Úgy éreztem magam, mintha egy rossz szappanoperába kerültem volna. Kár érte, mert szerintem egy egész jó kis történet keveredett volna ki belőle, ha Charlotte Bronte regényét nem keverték volna bele.
7 pontot kap tőlem a regény.

Nalini Singh: Vonzódás

2011-03-15T02:15:00.000-07:00

A Földön három faj él egymás mellett:
1. A mentálok, akik különleges mentális képességekkel bírnak, de kiölték magukból az összes érzelmet, hidegek és számítóak. Létrehoztak egy úgynevezett mentálhálót, ahova az összes mentál csatlakozik. A Földön vezető pozíciót töltenek be, hiszen semmilyen érzelem nem befolyásolja őket.

2. Az alakváltók, akik szenvedélyesek, és természetesen viselkedésük nagyban hasonlít ahhoz az állathoz, amivé vállnak az alakváltás után. Erős közöttük a falkához való tartozás.

3. És természetesen az emberek, akiket csak épp megemlítenek a könyvben.

Sascha Duncan mentál, és egy üzleti tárgyalás során ismerkedik meg a leopárd alakváltó Lucas Hunter-rel 2070-ben. A két faj gyűlöli egymást, de az üzlet megköttetik, mert mindkét faj akar a másiktól valamit. Hunter egy sorozatgyilkost üldöz, aki mentál és az alakváló fiatal lányokat gyilkolja különleges kegyetlenkedéssel. A Duncan család pedig több információt szeretne az alakváltókról, meg persze nyereséget is. Egy valakivel senki sem számol, Sascha más mint a többi mentál, az élete a folyamatos álcázásból és félelemből áll, hogy valaki rájön a titkára. Lénye létfontosságú lesz mindkét fél számára.

Nalini Singh 2006-ban adta ki először ezt a könyvet és számomra hihetetlen, hogy ez a történet (sorozat) hamarabb született mint az Angyali vadász sorozat. Miért mondom ezt? Mert szerintem sokkal jobban összerakta ezt a világot a szereplőkkel együtt, mint az előbb említettben. Sascha és Lucas világa és személye elég érdekes, hogy elfelejtkezzem arról, hogy egyébként nagyon egyszerű a történet felépítése és nyelvezete.

A szerelmi szál, Sascha-Lucas, élvezetes, és ez hozz életet a cselekménybe. Egyébként az egész történetre az kell mondanom, hogy egyszerű, nincs túl bonyolítva, csak kevés mellékszereplővel ismerkedünk meg. Érezhető, hogy a sorozat következő részeiben bontakoznak ki, az első részben megemlített karakterek.

Az ilyen típusú könyveket én nagyon hamar olvasom, felüdülés a léleknek. Nem kell agyalni, nem önt el az elviselhetetlen fájdalom vagy öröm. Csak kikapcsol.
A Moly-on 4,5 pontra értékeltem, itt pedig 9,5 pontra. Igazán várom a folytatást, remélem hamar kiadják a következő részt is.

Jodi Picoult: Házirend

2011-03-07T11:39:00.001-08:00

Jacob Hunt Asperger-szindrómás, azaz betegsége az autizmus enyhébb formája. Ez azzal jár, hogy nem képes értelmezni az alapvető társas jelzéseket, nem képes kimutatni az érzelmeit. Úgy is mondhatnánk, hogy nem képes mély érzelmekre. Édesanyja, Emma mindent megpróbál, hogy Jacob fia "normális" legyen. Pénz, és időt nem sajnálva fejleszti a nagyobbik fiát, miközben a kisebbik fia, Theo, a háttérben marad.
Mint mindenki, akinek ilyen betegsége van, Jacobnak is van egy kedvenc hobbija, a kriminalisztika. Képes többször is megnézni a kedvenc sorozatát, sőt anyja tudta nélkül fel-feltűnik a valódi bűntények helyszínén, ahol kéretlenül osztogatja a tanácsait.
Nem lenne semmi baj, de egyszer csak brutálisan meggyilkolják Jacob segítőjét, Jess-t. Jacob hamar a börtönbe találja magát, gyilkosság vádjával. A legborzasztóbb pedig az, hogy a betegségéből kifolyólag az érzelemmentességet beismerő vallomásként értelmezik a rendőrök.

Ha valakire azt mondják hogy autista, szerintem a legtöbb embernek az Esőember című film jut az eszébe, Dustin Hoffmann főszereplésével. Elképesztő milyen keveset tudunk erről a betegségről, és hajlamosak vagyunk nagyon hamar leírni azokat az embereket, akik ebben szenvednek. Azt például tudtam, hogy az intelligencia szintjük átlag feletti.
Jacobnak az IQ-ja magas, mégis nem tud normálisan, könnyedén csevegni az osztálytársaival. Így igazi csodabogárnak, nem egy esetben debilnek tartják. Nekem nagyon tetszett, hogy Jodi Picoult (mint ahogy már megszoktuk) Jacob gondolataiba is elkalauzol bennünket, mint ahogy Emmáéba, Theo-éba, Oliver ügyvédébe, és Rich nyomozóéba. Nekem teljesen hihetően írja le az írónő egy asperger-szindrómás gondolatait.

Emma egy szimpatikus szereplő, akit nagyon hamar megszerettem. Azt hiszem ahol tényleg van egy beteg gyerek, ott az anyukák a legerősebbek, ők azok akik nem sírhatnak, mert ők tartják a lelket a család többi tagjaiba. Ők a Névtelen Hősök!!!
Theo 15 éves kamaszfiú, akit egész életében "elhanyagoltak" (Ő így érzi) a testvére miatt. Lelkileg teljesen labilis, és nem kap segítséget senkitől.

A történet érdekes, de a krimi szál nekem nem tetszik. Több hibát is észrevettem, ami az egész nyomozást, és tárgyalást nekem elrontotta. Úgy is mondhatnám, hogy nem hiteles. Nem értem, hogy miért nem kérdezik meg Jacobot a történtekről, hisz a betegségéből kifolyólag úgy is elmondja az igazat. A könyv közepétől én már tudtam, hogy valójában mi történt, és csak idegeskedtem, mert a rendőrök munkája itt semmit nem ért.

Picoult a könyveiben mindig alkalmaz egy csavart, egy hatalmas "bombát", ami a történet végén hatalmasat szól. Szinte fejbekólintja az embert, amitől napokig nem tud másra gondolni az olvasó, csak a könyvre.
Bevallom én ezt nagyon vártam, de amikor a végére értem a regénynek, akkor a csavar már nem is olyan nagy csavar volt, sőt még csak nem is pukkant, mert már ezt tudtam. Nem volt semmi újdonság. Ezért aztán egy kicsit hiányérzetem van, elmaradt az igazi katarzis.

Ezektől függetlenül egy jó történetet olvashattam. Jodi Picoultba nem tudok csalódni, hozza a megszokott formáját, néha persze jobban. A Moly-on 4 pontot adtam, ezért itt a blogomban értelemszerűen 8 pontot kap tőlem a könyv.

Liebster Blog

2011-02-27T11:14:00.000-08:00

Anitól kaptam ezt a díjat, köszönet érte. Itt is bocsánatot kérek azért, mert ezidáig nem is jelentkeztem nála, de sajnos szó szerint reggeltől estig dolgozom.

A szabályok a következők:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Úgy gondolom már mindenki megkapta ezt a díjat, ezért én nem adom tovább.

Trónok harca (A Tűz és Jég Dala film)

2011-02-21T04:30:00.000-08:00

Nos ezt is megéltük. Én már alig várom!!!

Nalini Singh: Angyalcsók (Angyali vadász 2.)

2011-02-15T11:24:00.000-08:00

Előre le kell szögeznem, hogy aki nem olvastam az első részt, annak az egész bejegyzés spoiler lesz.

Az Angyalcsók ott folytatódik ahol az Angyalvér befejeződött, Elena elnyerte az angyalszárnyakat, és Raphael a kedvesét az angyalok városában "bújtatja". Elenának meg kell birkóznia a szárnyaival, és a leépült fizikai állapotával, na meg persze Raphaellel is, hiszen Ő mégiscsak egy arkangyal. Helyzete nem könnyű, a még törékeny testtel belecsöppen egy igazi angyalos politikai csatározásba, és személyét sokat sértésnek veszik.

Nagyon vártam már a folytatást, mert igazában ez a sorozat az első angyalos könyvem. A történet számomra lassan indul, és idegesítőnek találtam azt, hogy Elena átváltoztatásáról (arról, hogy miként történt) többször is olvashattam, hogy még véletlenül sem felejtsem el. Persze értem én, hogy az új olvasóknak kell elmagyarázni a dolgot, na de szerintem elég csak egyszer.
Menedék izgalmas, és még nem ismertem meg teljesen, ahogy az angyalok történelmét, mindennapjait sem. Gondolom a következő részben bővebben olvashatunk ezekről.

Elena és Raphael gyerekkorából néhány emlékképet kapunk, számomra az arkangyal így még izgalmasabb lett. Szerelmük kiteljesedik, de az évődésük nekem túl sok. A "nagy" jelenet, amikor végre együtt lehetnek, egyáltalán nem volt nagy, valahogy többre vágytam, talán azért mert a felvezetés jobban sikerült.

A könyv háromnegyed része lassan csordogál, de utána pörgőssé válik. A történet nem hoz meglepetést az olvasónak, és talán egy kicsivel több izgalmat is olvastunk volna.
Raphael nekem továbbra is szimpatikus a dührohamai és a birtoklási vágyai ellenére, hiszen el tudom képzeli, hogyha valaki annyi idős mint Ő, és olyan hatalommal bír, akkor már megszokhatta a parancsolgatást. Számomra Elena alakja ebben a könyvben egy kicsit elhalványult, de talán a Raphael-Elena szex huzavona miatt.

Nálam 8 pontot kapott a könyv. Természetesen várom a folytatást, ami talán izgalmasabb lesz egy kicsit.

A Tűz és Jég Dala - film

2011-02-09T06:54:00.000-08:00

2010. áprilisában még az itt található színészek nevei merültek fel a film forgatása végett. Most néztem az IMDb-t, ahol az új szereplőgárda látható, na meg egy izgalmas dátum: 2011. ;-)
Nagyon várom már a filmet, ha már könyvben a folytatás nem jelenik meg. De gondolom ezzel nemcsak én vagyok egyedül...

Markus Zusak: A könyvtolvaj

2011-02-07T11:36:00.000-08:00

"Először: a színek.
Aztán: az emberek.
Általában így látom a dolgokat.
Vagy legalábbis így próbálom látni." 9. oldal

Egy nagyon érdekes és izgalmas könyvet vehetünk a kezünkbe, ahol a narrátor nem más, mint a Halál. Ez nem annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy a történet a náci Németországban játszódik. Liesel Meminger akaratlanul a Halál szeme elé kerül, amikor épp a nevelőszüleihez utazik, és az utazás közben meghal az öccse. A temetésen a teljesen összetört lányka egy könyvet vesz magához, ami emlék a testvérének temetéséről.
Molchingba, a Himmel utcában Liesel megpróbál megfelelni az új szüleinek és a többi gyereknek is. Teljesen véletlenül egy egyszerű, de csodálatos családba kerül, ahol a mama igaz, hogy kiabál és hamar eljár a keze, de neki is arany szíve van, ahogy papának is, aki megismerteti Lieselt a betűk világával.
A lopott könyveknek nagy jelentőségük van, Liesel az olvasásukkal megpróbálja átvészelni a háborút, és ezek a könyvek másokon is segítenek.

Olyan német emberekkel ismerkedünk meg, akik egyszerűek és tiszták. A háború nem szennyezi be őket, áldozatok ők is. A mindennapi megélhetés nekik is gondot okoz, és a háború borzalmaival ők sem tudnak megbirkózni.
Nagymamám ilyen német katonákról mesélt nekem, amikor az otthonukba szállásolták el őket, és sajnos gyakran vérszomjas állatokként szerepeltetik a német népet, függetlenül attól, hogy ők közöttük is sok rendes, tisztességes katona volt.

Markus Zusak azáltal, hogy a Halált tette meg narrátornak, és egy kislány életén keresztül mutatja be a náci Németországot, valami zseniálisat alkotott. Olyan mély érzelmeket mozgat meg az olvasóba, amiket csak nagyon ritkán érezhetünk. Bár a helyszín miatt tudjuk, hogy a halál elől nincs menekvés, mégis nehezen fogadjuk el az elkerülhetetlent. A könnyeim fojtogatták a torkomat miközben olvastam. Napokig a hatása alatt voltam, megviselt. Örülök, hogy elolvashattam, teljesen biztos vagyok benne, hogy nemsokára újraolvasom.
10 pontra értékelem a könyvet.

Jonas Hassen Khemiri: Montecore - egy párját ritkító tigris

2011-01-30T05:16:00.001-08:00

Adott egy fiatalember, akinek az apja tunéziai, az anyja pedig svéd. Svédországban élnek, és mi nyomon követhetjük Abbasz, a tunéziai apa, és a fia életét. Bepillantást nyerhetünk a svéd nacionalizmusba, a 80-as, 90-es évekbe.

Bevallom jó volt olvasni, hogy nemcsak kis hazánkba vannak komoly gondok az "idegenek" elfogadásában, hanem az idealizált "bezzeg" Svédországban is. Mivel a 80-as és a 90-es évek nekem is meghatározóak voltak az életemben (csupán 4 évvel vagyok öregebb az írótól), így ismerős volt minden amiről írt. A skinhead-eken keresztül a zenéken át szinte mindenben otthon voltam, csak épp a másik oldalon. Tinédzserként bele sem gondol az ember, hogy milyen könnyen ítélkezünk másokon, csupán a bőrszíne alapján. Nekem a szőkés hajammal és a kék szememmel soha nem volt ilyen problémám, sőt én abba a kategóriába tartoztam, akiket "meg kellett védeni" a bevándorlóktól. A könyvet olvasva önkéntelenül eszembe jut S. barátom, aki bőrfejű volt, és mindig elkísért bennünket, lányokat a koncertekre, nehogy valami bajunk essék. Aztán hamar elege lett a skinhead-eskedésből, mert jobb érzésű volt, mint a többiek. Később már csak anekdotázott, hogy mennyi hülyeséget csináltak.

Meg kell említenem a könyv nyelvezetét. Briliáns!!!! A történet két ember elbeszéléséből, leveleiből épül fel. Kadir, aki Jonas apjának a barátja, és maga a fiú, azaz Jonas történetei elevenednek meg a lapokon. Kadir nyelvezete az arab világot hozza elénk, mesélős, olyan metaforákat használ, hogy néha halálra nevettem magam! ;-) Jonas először egyes szám második személyben beszél, ami fura volt, de néhány lap után már megszoktam. Ő a mai modern nyelvet használja. A régi és az új, az arab és a modern svéd keveredése még jobban kihangsúlyozza a kulturális különbségeket.

Én minden olyan emberrel kötelezően elolvastatnám, akik rasszista elveket vallanak. Tanulságos lehetne számukra a "bármilyen áron is megfelelni kényszer" Abbasz életében. Arról nem is beszélve, hogy egy gyerek lelkét mennyire meg tudja mérgezni egy ilyen környezet.
Én 10 pontot adok a regénynek.

Ez a könyv a 2011-es várólistámon szerepelt. A 12-ből 1 letudva! :D

Rosamunde Pilcher: Téli napforduló

2011-01-22T12:40:00.000-08:00

Rosamunde Pilcher könyveit idáig nem ismertem, és a Téli napfordulót is csak véletlenül kezdtem el olvasni. Azt tudtam, hogy valami romantikus történetről lesz szó, de azt nem gondoltam volna, hogy 3 oldal után abbahagyom. Gyorsan rákerestem a Moly-on, hogy másoknak mi a véleménye róla, és azt olvastam, hogy Pilcher egyik legjobb regényét vettem a kezembe. De ettől függetlenül úgy éreztem, hogy ez a történet nem az én stílusom, így hetekig bele se néztem.
Mivel nem szokásom félbehagyni a könyveket, ha kell egy évig is elrágódok rajtuk, újra belekezdtem.

A történet Elfrida Phipps nyugdíjas, volt színásznő köré szövődik, és egy házhoz a messzi Skóciában. Kb. az első 50 oldal után már kezd kibontakozni a történet, és én is rájöttem arra, hogy Pilcher nagyszerű tájleíró. Az angol és a skót vidéket, házakat úgy mutatja be, hogy az olvasó hamar oda képzeli magát.

Elfrida a barátjával Oscar-ral (aki egy súlyos családi tragédia után próbál lelkileg felépülni), egy mesés skóciai kisvárosba Creagan-ba költöznek, a férfi házába, az Intéző-lakba. Ez a ház lesz a megtört lelkek gyűjtőhelye, de egyben a gyógyítója is.
Szívesen élnék én is egy ilyen régi épületben, és egy ugyanilyen kisvárosban is (ez az egyik titkos vágyam). Talán pont ezért tudtam akaratlanul is azonosulni a szereplőkkel.

A történet végig kiszámítható, és a vége sem okoz meglepődést. El kell mondanom, hogy a nagy happy end feeling egyáltalán nem volt zavaró, vagy meseszerű, egyáltalán nem ülte meg a gyomromat. Pilcher épp időben zárja le a regényt.

Nehéz pontoznom a könyvet, mivel én nem rajongok az ilyen típusú regényekért. De el kell ismernem, hogy az írónő igazán jól ábrázolja a barátságot és a szerelmet. Én eredetileg 6,5 pontot akartam adni, de ez nem reális, mert ebben a pontszámba benne van az én "nemastílusom" is, aminek semmi köze a könyvhöz. Végül 8 pontra értékelem.

Mikszáth Kálmán 164. születésnapja

2011-01-16T08:41:00.000-08:00

Emlékszem apukám nyomta a kezembe Mikszáth egyik könyvét, és én nagyon tiltakoztam ellene. Aztán nagy nehezen elkezdtem olvasni, és élveztem!!!! Humoros, fanyar, letisztult stílusát azóta is szeretem. Azóta beszereztem az összes művét, novelláival egyetembe, és mindegyiket elolvastam. Mégis, ha valaki azt kérdezi melyik a kedvencem, nem tudok választani. Én Mikszáth írásaival úgy vagyok, hogy bárhol, bármikor elő tudom kapni, és azonnal odarepülök abba az időbe ahol éppen játszódik a történet. Hatalmasakat nevetek, vagy épp könnyezek!!! Vannak akik azt állítják, hogy Mikszáth művei ideje múltak, ez egyáltalán nem igaz!! Még ma is könnyű olvasni, és sajnos még mai napig igaz ránk, magyarokra amit írt.

164 évvel ezelőtt ma született Mikszáth Kálmán Szklabonyán, ma Mikszáthfalván. Életéről itt olvashatunk többet.

Sarah Dunant: Szöktetés a zárdából

2011-01-10T09:25:00.000-08:00

Milyen lehet bezárva élni? Milyen lehet, ha életünk minden percét szabályok írják elő?? Ha nem olvashatunk bármit, ha megmondják mit csináljunk, és az érzéseinket titkolni kell. Beletörődünk, vagy beleőrülünk, esetleg megszökünk???

Serafinát a szülei kényszerítik a ferrarai Santa Caterina kolostorba. A lány minden lehetséges módon tiltakozik a bezártság ellen, majd egy terv fogalmazódik meg a fejében. Csak ez élteti!! Akaratlanul belekeveredik az életébe a zárda patikárius nővére, Zuana. Ő sem saját jószántából érkezett évekkel ezelőtt a kolostorba, nem volt hova mennie, így belépett a rendbe.

Olyan helyen élek ahol nagyon ritkán látok apácát, de ha elmegyek Lengyelországba, lépten-nyomon belebotlok a mosolygós, boldog lényükbe. Szerencsére manapság csak az igazán elhivatott nők választják ezt a "hivatást", nem úgy mint a középkorban, ahol a lány gyermekek nem érnek annyit, mint a fiúk. Ha valaki nem akart hozományt fizetni, akkor a zárdába adta a lányát. Egyáltalán nem érdekelte a gyerek érzései, vágyai. Fontos, hogy néhány nő számára tényleg menedék volt a zárda, hisz nem lehet elfeledkezni azokról, akiket a férjük bántott és nem volt hova menniük. De minden döntésnél a kilátástalanság, a kiszolgáltatottság található, mert nő az illető, és nem tud akár egyedül a saját keresetéből élni. A feminista énem folyamatosan háborgott a könyv olvasása során.

Ha Serafina és Zuana azt gondolta, hogy a kolostori élet egyszerű, és intrikától mentes, akkor tévedtek. Itt is politikai csatározások vannak, és a társadalmi kasztok is megtalálhatók. Egy jómódú család gyereke külön szobát és szolgálót kap, addig egy szegény nő, keményen dolgozik a kolostorban. A zárda egyhangú, unalmas életét a kórus és a színjátékok vidítják fel. A bezárt nőknek felüdülést jelent a felkészülés és az előadás, ahol megjelennek a család tagjai is.
Ez a regény az 1563 tridenti zsinaton hozott apácazárdák reformálására hozott dekrétumot járja körül, előrevetítve a sötét poklot, ami várt a szerencsétlen apácákra.

"E regény ezeknek a nőknek, valamint az előttük járók és az őket követők hosszú sorának hivatott emléket állítani" 491. oldal

Az írónőt a ferrarai Sant'Antonio in Polesine kolostor ihlette meg, ahol mai napig egy bencés rendi közösség él.

9 pontot kapott tőlem a regény.

2010

2011-01-01T07:43:00.000-08:00

Most valami év végi összegzést kellene írnom ;-)

Bár könyvekről 2008-tól írok ide, de igazán 2009-től foglalkoztam vele rendszeresen. Sajnos nem tudok annyit olvasni, mint amennyit szeretnék. Így idén 56 db könyvet olvastam el, ami a tavalyi 40-hez képest fejlődést mutat (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 2009-ben másfél hónapot Amerikába töltöttem, ahol elég keveset olvastam).

Magyar íróktól mindösszesen 5 könyvet vettem a kezembe. Ez iszonyat! Mentségemre mondom, hogy régebben rengeteg magyar írótól olvastam.
Mint már egyszer említettem, az ízlésemet eléggé befolyásolták a különböző könyves blogok. Szerencsére pozitívan. Kihúztak a klasszikus világból, és egy csomó új író műveivel ismertettek meg. Köszönet érte!!!!!

Nem minden elolvasott regényről írtam, pedig szerettem volna, de elkövetem mindig azt a hibát, hogy az olvasás után csak nagyon későn kezdtem róla írni. Ez rengeteg befejezetlen posztot szült.

Késve, 2010. júniusában regisztráltam magam a Molyon. Egy ideig nem is használtam, de néhány hónapja beleszerettem.
Az egész blogolásban az a legjobb, hogy sok ismeretlen ismerőssel kerültem kapcsolatba, akiket tisztelek, és tudom, hogy a véleményükre támaszkodhatok.

2011 fogadalmai:
- több magyar írótól olvasás
- több poszt írás
- a Moly rendszeres használata, a házi könyvtáram felvitele a könnyebb nyilvántartás végett

Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves Bloggernek, Molynak, Olvasómnak!!!!!!

Karácsony 2010

2010-12-23T07:18:00.000-08:00

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden kedves Olvasómnak!!!

Csökkentsd a várólistádat 2011

2010-12-14T08:12:00.000-08:00

Lobo meghirdetett egy nagyon jó játékot. A szabályok itt olvashatók! Röviden a lényege: 12 hónap alatt 12 könyvet kell elolvasni a létrehozott listánkból.

Íme az én várólistám:

1. Doris Lessing: Az ötödik gyerek
2. Orhan Pamuk: Isztambul
3. John Banville: A tenger
4. Jonas Hassen Khemiri: Montecore - Egy párját ritkító tigris
5. Jane Austen: A mansfieldi kastély
6. Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
7. Ian McEwan: Vágy és vezeklés
8. Cormac MyCarthy: Az út
9. John Steinbeck: Egerek és emberek
10. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
11. William Dietrich: Hadrianus fala
12. William Makepeace Thackeray: A nagy Hoggarty gyémánt

Karen Marie Moning: Keserű ébredés; Álom és valóság

2010-12-13T11:11:00.000-08:00

Igenis befolyásolja az ember ízlését a különböző könyves blogok, legalábbis az enyémet biztosan. Az utóbbi időkben bepróbálkoztam a vámpíros-angyalos-tündéres könyveknél. Teljesen új terepre érkeztem, és csak kapkodom a fejem, hogy mennyien írnak a mostanság felkapott témáról. Szóval kóstolgatom őket, és így került a szemem elé Moning könyve is.

Azért keltette fel az érdeklődésemet, mert itt a tündérek nem a (számomra) megszokott Tolkien-féle gyönyörűségek, hanem igazán gonosz lelkek, akik meggyilkolják az embereket. Hiába van két kaszt náluk: a jók (Seelie-k) és a rosszak (Unseelie-k), a különbség közöttük a kinézet és a gyilkolás eszköze. MacKayla Lane ezekkel a lényekkel néz szembe a nővére meggyilkolása után, és segítséget csak egyetlen embertől kap, Jericho Barrons-tól.

Titkoktól terhes mindkét regény, és az ember csak falja az oldalakat, hátha többet tud meg! De nem lenne olyan lebilincselő a sorozat, ha mindenre fény derülne. Bár néha fejfájást kaptam a főszereplő rózsaszínes megnyilvánulásaitól, de kárpótolt a számomra kedvenc karakterem a könyvben: Jericho Barrons. Na Ő egy igazán klasszikus férfi figura, megspékelve egy kis misztikummal. Tényleg fúrja az oldalam a kíváncsiság, mert annyi minden van Barrons körül, és nem tudom, hogy hova tegyem.
Romantikus szál nemigen akadt a két részben, persze vannak dolgok amiket előre lehet látni. Ez engem egyáltalán nem zavar, nekem néha sok, amikor csöpög a vágytól a történet.

A két könyv szorosan összefügg, ahol abbamarad az első, ott kezdődik a második. Megoldások itt sincsenek, sőt talán jobban összezavarodik az olvasó, még jobban szomjazza az igazságot. Az biztos, hogy nagyon várom a harmadik részt!!!

Közben próbálom megérteni, hogy mi az ami elbűvöl ezekben a könyvekben! 1 esetleg 2 nap alatt elolvasom a történeteket, nem tudom letenni, akár egész éjjel fent vagyok. Az biztos, hogy mindig vonzott a "más" világ, létsíkok, stb. Választ még nem találtam, de jól érzem magam az olvasásuk közben, feldobnak, és nekem csak ez számít.
9 pontra értékelem, de csak az Álom és a valóság rész miatt, mert szerintem sokkal jobbra sikerült mint az első.

Játék a címekkel

2010-12-12T07:27:00.000-08:00

Itt van egy olyan játék, amibe tényleg bele tudod élni magad, sőt az a bizonyos szürkeállományt is megmozgatja. Köszönöm szépen a következő embereknek, akik rám gondoltak: Elhaym, Heloise, Szanik, Jucus

01- A múlt év legjobb könyve:

Khaled Hosseini: Papírsárkányok

02- Több, mint 3 alkalommal olvastad:

Nálam sok ilyen van, néhány belőlük: Charlotte Bronte: Jane Eyre; Steinbeck: Érik a gyümölcs; Jane Austen: Büszkeség és balítélet; Szabó Magda: Abigél; Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember;

03- Kedvenc könyvsorozat:

ebből is van néhány ;-)
V. G. Jan: Dzsingisz kán, Batu kán, A tatárjárás
George R. R. Martin: A Tűz és a Jég dala I.-IV.
J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

04- A sorozat kedvenc részei:

Nekem minden rész tetszett.

05- Boldog leszel ettől a könyvtől:

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

06- Szomorúvá tesz:

Jókai Mór: Névtelen vár
John Steinbeck: Érik a gyümölcs
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

07- Leginkább alulértékelt könyv:

Beke György: Csángó történet

08- Túlértékelt könyv:

Kate Furnivall: Az orosz szerető

09- Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis:

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

10- Kedvenc klasszikus:

Klasszikusokon nőttem fel, egy csomó a kedvencem.
pl.: Emily Bronte: Üvöltő szelek; Victor Hugo: A nyomorultak; Thomas Hardy: Lidércfény

11- Ami nagyon nem tetszett:

Phillipa Gregory: A királynő bolondja
Donald McCaig: Rhett Butler

12- Amit valaha szerettél, de most már nem:

Az indiános könyvekkel manapság hadilábon állok.

13- Kedvenc író:

Na itt is lehetne egy hosszú lista, abszolút kedvenc íróm nincs.
Austen, Steinbeck, Bronte nővérek, Ken Follett, Picoult, Chevalier

14- Kedvenc könyv az írótól:

Büszkeség és balítélet, Érik a gyümölcs, Jane Eyre, Üvöltő szelek, A katedrális, A nővérem húga, Leány gyöngy fülbevalóval

15- Kedvenc férfi karakter:

Rhett Butler
Feriz bég (Jókai Mór: Törökvilág Magyarországon)
John Blackthorne (James Clavell: Shógun)

16- Kedvenc női karakter:

Scarlett O'Hara
Hatszepszut (Asszony a fáraók trónján)

17- Kedvenc idézet a könyvből:

most mindegyikből????

18- Csalódtál benne:

Donald McCaig: Rhett Butler

19- Legjobb adaptáció:

A BBC-s Büszkeség és balítélet

20- Kedvenc romantikus:

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

21- Gyerekkori kedvenc:

László Endrétől a Szíriusz kapitány sorozata

22- Kedvenc saját könyved:

Nagyon ritkán olvasok nem saját könyvet.

23- Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra:

Bulgakov: A Mester és Margarita

24- A könyv, amit bárcsak többen olvasnának:

Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján

25- A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni:

Nos, általában a most olvasott könyv szereplői

26- A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben:

Hawking: Az idő rövid története

27- Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben:

A Jodi Picoult könyvekben van néhány.

28- Kedvenc könyvcím:

Vidravas
Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

29- Mindenki utálta, kivéve Te:

Siskov: Zord-folyó

30- Abszolút kedvenc könyv:

Amiket egy lakatlan szigetre is magammal vinnék??? Azt hiszem az előző kérdéseknél már válaszoltam rá.

Szerintem már mindenki megkapta ezt a játékot, ezért én mindenkinek tovább adom, aki még nem kapta meg és szeretne játszani.

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

2010-12-07T08:12:00.000-08:00

Csúnyán írok, és amióta a számítógép, illetve az internet világában élek, már szinte semmit nem írok kézzel. Idáig ez nem zavart, de a könyv olvasása után rájöttem, hogy egy nagyon fontos élménytől fosztottam meg önként magam.

1946-ban járunk, amikor Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól, akivel levelezni kezd. A levelekből megismerhetjük hogyan élték túl a második világháborút a Guernsey-n élők, és miként alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság.
Bár a történet néha szomorú, és a háború rémségeiről olvashattam, mégis valami báj lengi körül a regényt, és észrevétlenül magába szippant.

Mindegyik szereplő szimpatikus volt számomra, olyan egyediek egytől egyig, és végtelenül egyszerűek. Itt nincs túlbonyolítva semmi, az egyszerű hétköznapokba léptem be. Igazi barátságok szövődtek a szigeten, na meg persze szerelmek is. Ha néhány szóban kellene összefoglalnom a regényt, akkor a következőket írnám: szeretet, puritánság, bizalom, összetartás.
Talán azért tetszett annyira ez a történet, mert hiányzik az életünkből ez a fajta összetartás és kapcsolat. Szívesen olvastam volna még a leveleket tovább.

A regényt Mary Ann Shaffer írta, de halála miatt nem fejezhette be. Unokahúga, Annie Barrows végezte el ezt a feladatot. A maximális pontot kapja tőlem a regény: 10 pont.

Megyek és veszek levélpapírt, írni fogok, és várni fogom a postást!

Ken Follett: A Titánok bukása

2010-11-27T07:42:00.000-08:00

Ken Follett nagy fába vágta a fejszét! Már megszokhattuk tőle a történelmi témájú regényeket, de most először írt egy olyan trilógiát, aminek a következő részei előreláthatólag 2012-ben és 2014-ben jelennek meg. Ezért az első résznek olyannak kell lenni, hogy felkeltse az olvasók érdeklődését, újraolvassák, na meg persze megvegyék a következő köteteket. A kérdés csak az, hogy ez sikerült-e?

A majdnem 1000 oldalas regény a lehető legjobb indítást kapta az írótól. Azonnal magába szippantja az embert, és érdeklődni kezd a szereplők után. Érdekes, hogy milyen kevés szereplő gárdával dolgozik Follett, habár igyekezett minden főbb társadalmi osztályból összeszedni őket. Így találkozhatunk az angol, német arisztokráciával, az angol munkásosztállyal, az orosz néppel/bolsevikokkal, és nem utolsó sorban az amerikaikkal. Egész jó kis korrajzot kapunk az írótól, habár nem ellenőriztem az állításait. Az első fejezetekben a főszereplőkkel és a hátterükkel ismerkedhetünk meg, majd a központi téma az első világháború lesz. Hihetetlen olvasni, hogy mennyi sok ember nem akart háborút, és milyen könnyen átformálható a véleményük.
Aztán átveszi a főszerepet a háború és úgy érzem, hogy a hús-vér emberek csak asszisztálnak a leírásában. Értem én az írót is, de szerintem kevesebb háborúval is sikeres könyvet írt volna. Eleinte lassan haladunk az időben, csak a könyv vége felé ugrunk éveket. Persze valahogy be kell vezetni az újabb generációt is, hiszen a folytatásban róluk lesz szó. Én velük foglalkoztam volna egy kicsit többet.

Nem rossz könyv, és én továbbra is fogok Ken Follett könyveket venni, szeretem a stílusát. Ezért én biztos újra fogom olvasni 2012-ben, és megveszem a trilógia következő részeit is. Ha most olvasnék először Follett regényt, akkor már nem annyira biztos, mert nem olyan meggyőző a Titánok bukása. Nálam 8 pontot kapott.

Tracy Chevalier: Hulló angyalok

2010-11-21T03:09:00.000-08:00

Viktória királynő meghalt, a Waterhouse és a Coleman család a temetőben találkozik egymással, mivel a sírhelyük egymás mellett van. A családok 5 éves lányai, Maud és Lavinia barátságot kötnek, függetlenül a szüleik burkolt neheztelésiekre. Sorsuk szorosan összefonódik, és kapcsolatukban központi helyet foglal a temető. Ez a temető az alfa és az omega, minden fontos lépés itt történik ami kihat a családok életére.

Chevaliertől megszokott módon a cselekmény elbeszélői váltakoznak, így a belső érzésekről is képet kapunk. Viktória királynő halála utáni Angliába járunk, megismerhetjük a konzervatív Waterhouse-ék és a liberális Coleman-ék mindennapjait. Bár a lányok a főszereplők, de fontos szerepet kap Mrs. Coleman is. Kitty Coleman vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Bár tisztelnem kellene azért, amiért harcolt a nők jogaiért, de én úgy érzem ezt sem szívből csinálta, hanem csak a szabadulásért, a felejtésért. Én az ilyen nőt semmibe sem veszem, mert számomra a gyerekem a legfontosabb, és minden mást utána utasítok. Így a könyv végéig idegesített az alakja, és sajnáltam a férjét, és a lányát Maud-ot.

Élvezetes volt olvasni a történetet. Jó kis korrajzot kapunk a 20. század elejéről. Egyértelműen Maud volt a kedvenc karakterem, a maga egyszerűségében és okosságában. Lavinia megmosolyogtatott, tipikus buta nő/kislány kategóriába tartozik, de ez nem az Ő hibája. A cselekmény egyáltalán nem volt unalmas, sőt fordulatos volt. Igazi nagy érzelmi viharokat élhetünk át a regény szereplőivel együtt.
Én 9 pontot adok a könyvnek.

Játék (körkérdés)

2010-11-12T09:14:00.000-08:00

Ani egy kedves játékkal lepett meg! Ezúton is köszönöm! Csak egyetlen egy kérdésre kell válaszolnom, és 3 bloggernek kell továbbadnom!

Íme a kérdés:
Melyik általad olvasott könyvben vállalnál szerepet, ki lennél és miért?

Annyiszor álmodtam arról, hogy egy időgéppel/csodagéppel elmennék a kedvenc könyveim idejébe, és belebújnék a kedvenc szereplőim bőrébe. Nagyon nehéz választanom a karakterek között. ;-) De talán Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján könyvet választom, az egyiptomi helyszín miatt. Természetesen Hatsepszut lennék, mert nőként elérte, hogy uralkodhasson Egyiptom felett. Nagyon erős, és kemény asszony lehetett!
Na meg persze minden vágyam, hogy kiderítsem, hogyan éltek ténylegesen az egyiptomiak. ;-)

Akiknek továbbadom a kérdést:
Csenga
Elhaym
Nima

Kate Furnivall: Lydia titka

2010-10-29T11:52:00.001-07:00

Végre megjelent az Orosz szerető folytatása!!! Ez a történet ott kezdődik, ahol az Orosz szerető véget ért. Lydia Ivanova és a testvére Alekszej Szerov, illetve a hűséges kozák, Liev Popkov Szibériában fagyoskodik, minden erőjükkel azon vannak, hogy megtalálják Lydia és Alekszej apját. Megpróbálnak minél több befolyásos emberrel találkozni, hátha tudnak segíteni a keresésben. Így ismerkednek meg Antoniával, akinek a férje a munkatábor vezetője. Ez a találkozás mást és mást nyújt a féltestvéreknek. Lydia a kétségbeesés közepette viszontlátja szerelmét, Csang An Lót. Úgy tűnik minden jóra fordul...

Furnivallnak most sem sikerült túlszárnyalnia az Orosz szerető regényét, ahogy A vörös sállal sem. Elvileg önállóan is olvasható a történet, valójában folyamatosan visszanyúl az első részhez, sőt egy csomót idéz belőle. A fő karakterek nem élnek, szürkék, meg sem közelítik az Orosz szeretőben lévő önmagukat. Az új karakterek, Antonia, Elena új színt hoznak a cselekményben, de annyira nem fontos a szerepük, hogy változtasson azon az unalmon és ötlettelenségen ami a regényt jellemzi.

Tökéletes leírást kapunk az orosz télről, és a szegénységről, de szerintem ezekkel már az olvasók más művekben is találkoztak. A cselekmény kiszámítható, a végére pörög fel egy kicsit, nekem túl meseszerűen. A fülszövegben beígért nagy titok, még halkan sem pukkant. A lezáratlan regény természetesen várja a folytatást. Én már nem biztos.
6 pontot kap tőlem.

Nalini Singh: Angyalvér (Angyali vadász 1.)

2010-10-20T07:11:00.000-07:00

Elena Deveraux, a vámpírvadász, egy olyan feladatot kap Raphael arkangyaltól, ami úgy tűnik meghaladja a képességeit. Ráadásul a feladat szuper titkos, ezért még a legjobb barátait sem tudja bevonni az ügy feldolgozásához. Nehezíti a lány dolgát az az "aprócska" probléma is, hogy úgy tűnik Raphael arkangyal felfigyelt az okos, vonzó vadászra.

Egyszerűen nincs viszonyítási alapom semmihez.
Adott egy olyan világ, ahol az angyalok együtt élnek az emberekkel, sőt ők a vámpírok létrehozói. Az arkangyalok uralják a világot, akik már több száz évesek, és eléggé elkülönülnek az emberektől.
Azt kell mondanom, hogy Elena alakja szokványos, szinte minden vámpíros könyvben a főszereplő hasonló körülmények/családi háttérrel rendelkezik. De ez egyáltalán nem baj, mert kárpótol bennünket a vagánysága. Tényleg el tudtam képzelni róla, hogy daccol mindenkivel és mindennel.

A könyv másik főszereplője Raphael arkangyal, aki bár angyal, nagyon is sármos, helyes férfi. Első perctől érezhető, hogy Ő egy kicsit más mint a többi arkangyal. Hamar a szívébe zárja az olvasó.

Bár a történet egy vadászatról szól, mégis az igazi cselekmény Elena és Raphael között zajlik. Egyszóval itt is elég harccal és szerelemmel találkozhatunk. A cselekmény lendületes, nem unatkoztam az olvasás közben, és ami még nagyon tetszett, hogy nem kaptam semmiből (vér, szex, harc) túl sokat, csak annyit amennyit kell. Szerintem a befejezés is jó, nagyon várom már a folytatását.
Számomra még egy pozitívumot ki kell emelnem, végre nem iskolás/tini lány a főszereplő, hanem egy felnőtt nő, az életének problémáival együtt.
Egy éjszaka alatt elolvastam (ezért másnap zombinak éreztem magam), nem tudtam letenni. 8,5 pontot kap tőlem a könyv.

Ian McEwan: Szombat

2010-10-16T08:45:00.000-07:00

Henry Perowne, a jó nevű idegsebész emlékezetébe egy égő repülőgép látványa ég szombat hajnalban, amit egész nap nem tud elfelejteni és állandóan az emlékezetébe visszatér. Stílusosan idegsebészként tökéletesen megtervezett napirendje van, amit majdnem összezavarni látszik egy baleset, amiből csak úgy tud szabadulni, hogy megszégyeníti a gengszter Baxtert.
Az orvosnak ez csak egy közjáték volt a tökéletes napjában, eszébe sem jut, hogy a beteg és kiszámíthatatlan Baxter fenyegetheti őt vagy a családját.

Először annyira furcsa volt beköltözni egy ember fejébe, és végigélni a gondolatait, amik villódzó képekként jelennek meg. Tényleg úgy éreztem, hogy benne vagyok a gondolataiba, az író tökéletesen "ömleszti" a mondatokat egymás után, és együtt úszok Henry Perowne érzéseivel, gondolataival.
24 óra alatt megismerhetjük őt és a családját, íme egy jómódú sikeres ember, egy okos és még mindig szép feleséggel, és két tehetséges gyerekkel. A kezdeti "minden felett állok" érzés a könyv végére "én is sebezhető vagyok"-ra módosul. A könyv eredetileg 2005-ben jelent meg, amikor a terrorveszély még mást jelentett az embereknek. Érdekes olvasni Henry és a lánya vitáját arról, hogy létszükséges-e az iraki háború vagy nem, hiszen a regény 2003. február 15-én játszódik, Londonban. Ma már tudjuk, hogy melyik félnek volt igaza.

Nekem nagyon tetszett, pedig megijedtem az első oldalaknál, hogyan fogom elolvasni ezt a gondolatfolyamot????!!! De ahogy haladtam tovább az olvasással megszoktam azt, hogy a külvilágról csak egy másik ember érzésein/gondolatain át kapok információt. 10 pontot kap tőlem a regény.

Bernhard Schlink: A felolvasó

2010-10-09T02:19:00.000-07:00

Michael Berg amikor felgyógyul a hosszú betegségéből meglátogatja azt a nőt, aki segített neki, amikor hónapokkal ezelőtt rosszul lett. Első pillantásra kialakul valamilyen vonzalom a "fiúcskában" a nála 20 évvel idősebb Hanna iránt. Egy kamasz fiú vonzódása egy érett nő iránt. A kapcsolat olyan mint a hullámvasút, de két biztos pont található benne: a felolvasás, és a szex. Michaelnek minden találkozáskor fel kell olvasnia valamilyen irodalmi művet Hannának. A nő titokzatos a fiú számára, és a "fiúcska" beleszeret Hanna Schmitzbe, de nemsokára Hanna eltűnik, kilép Michael életéből.
Hét év múlva látja újra Hannát most már joghallgatóként, egy bírósági tárgyaláson, ahol Hanna egy koncentrációstáborper vádlottja. Megdöbbentő részleteket tud meg a nő múltjáról, és el kell döntenie, hogy segít-e Hannán.

A mindössze 221 oldalas könyvecske hatalmas élményt nyújt az olvasónak. Az olvasás során folyamatosan azon gondolkozik az ember, hogy mit csinált volna abban a korban, abban a szituációban. A könyv bemutatja a vesztes nép érzéseit a saját felmenőik iránt. Mindenki bűnös volt??? Egyáltalán volt német áldozat?????? Nem az én dolgom eldönteni, válaszolni a kérdésekre, erre mindenki magában válaszol.
Hanna élete egy csapásra feltárul előttünk, nekem csak szánakozásra futotta, szántam Hannát és Michaelt is. Michael élete szorosan összefonódott Hannáéval, akár akarta akár nem, mert mély nyomott hagyott a nő a 15 éves lelkében. (Ez is egy érdekes szál, hogy miként teszi tönkre a fiúcska érzelmi, szexuális fejlődését egy korai kapcsolat egy idősebb nővel)

Ezt a könyv erős érzelmi kitöréséket vált ki az olvasóból, nekem nagyon tetszett. 10 pontot kap tőlem.

Susan Minot: Este

2010-09-27T05:38:00.001-07:00

Ann Lord haldoklik, és hagymázos tudatában keverednek az emlékek a jelennel. Életének egy meghatározó pillanatát éli át újra, amikor egy esküvőn megismerkedik egy jóképű férfival és halálosan beleszeret. 3 napig tart a felemelő érzés, mert utána soha többé nem látják egymást.

Susan Minot megmutatta hogy mit tud!!! Ha az olvasó néhány oldal után megszokta a cselekmény ugrásait, akkor egy gyönyörű történet bontakozik ki előttünk. Ann Lord egész életébe bepillantást nyerhetünk, miközben a családját és a barátait is megismerhetjük.
A gondolatjel nélküli párbeszédek jelzik az olvasónak, hogy egy "más" tudattal találkozunk, egybefolyik a jelen és a múlt, néha oldalakkal később jövünk rá egy-egy mondatfoszlány értelmének. De ez nem nehezíti meg az olvasást.

Ahogy Ann Lord állapota rosszabbodik úgy megyünk a történettel együtt a végkifejlet felé. Talán bennem van a hiba, de én még olyan nagy szerelmet nem éltem át, mint a főhős, de ez nem számít, mert jó olvasni róla, még akkor is ha csóválom közben a fejem.
Maga a betegség, haldoklás - bár központi téma - úgy van jelen a történetben, hogy nem szorong tőle az olvasó, hanem (bocsánat a kifejezésért) érdeklődve olvassa. Én is elmerengtem azon, hogy ha ilyen állapotba kerülnek, vajon hogy élném meg? Miről gondolkoznék? Én is emlékeznék? Vagy beleőrülnék abba a tudatba, hogy meghalok??? Ann Lord odamenekül a fájdalom elől, ahol a legboldogabb volt. Amit mélyen elrejtett a szívében, és senki nem tudott róla, még a gyerekei sem.

Maga a halál közelsége miatt felkavaró a regény. Olvasás közben sokszor éreztem a betegség, a halál szagát. Ezektől eltekintve Susan Minot nagyon jó könyvet írt, amiből film is készült (még nem láttam). A tízből tíz pont, érdemes elolvasni.

Asszociációs játék

2010-09-21T08:59:00.000-07:00

Ani hívott játszani! A szabályok egyszerűek: adott 5 szó, amihez 5-5 asszociációt kell írni, amit majd az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár által szervezett nyílt könyvtári napon, október 9-én fognak megbeszélni, kielemezni a résztvevők. A végén kisorsolnak egy Partvonal kiadós könyvcsomagot is.

Olvasás: melegség, nyugalom, a könyv illata, fejlődés, élet
Kortárs magyar irodalom: távoli, ismeretlen, zavaros, megfoghatatlan, próbálkozás
E-könyv: modern, nem kell polc, szemfájdító, olcsó, nincs könyvillat
Könyves blogok: izgalmas, ismeretlen ismerősök, ízlés változás, hosszú könyvlista, vélemények
Könyvtár: csend, könyvek és por, határidő, tudás, bürokrácia

Akikre kíváncsi vagyok: Katherine's Bookstore, Viki a többiek azt hiszem már megkapták.

Tracy Chevalier: Isten teremtményei

2010-09-19T02:01:00.000-07:00

Az a típusú ember vagyok, aki egy szerzőtől (ha tetszik) egymás után olvasok regényeket. Ez általában nem jó, mert néha túl egyformák a történetek, és az ember hajlamos nem értékelni az írót megfelelően. Most Tracy Chevalier lázban égek! ;-)

Az Isten teremtményeit a kezembe véve azonnal valami nyugalom szállt meg, pedig ki sem nyitottam a könyvet. Talán a borító teszi, amin tengerparton sétál két nő (Michael Ancher: Két nő a tengerparton Skagennél, 1908). Amikor pedig elkezdtem olvasni a történetet, megszűnt körülöttem a világ. Belesüllyedtem a 19. századba, Lyme Regis városkába, abba a hímsoviniszta (bocsánat) világba, ahol Mary Anning és Elizabeth Philpot élt.

A könyv a két nő munkásságát mutatja be, nőkhöz egyáltalán nem illő "szórakozást" találtak ki, Mary a szegénység miatt, Elizabeth az unalom ellen keresgélt a parton különböző fosszíliákat, csontokat. Bár a regény több évtizedet ölel fel, mégsem unalmas, pedig a szürke tenger és tengerpart körül forog minden. Fejezetenként váltva szólal meg egyes számban hol Mary, hol Elizabeth. Így belülről szemlélhetjük a két nő egyszerű, de a maga módján izgalmas életét, lelki világát. Még soha nem éreztem ennyire élesen azt a tényt, hogy a 19. században nőknek lenni nem könnyű. Kiszolgáltatott helyzetben élni egy férfitól (vagy akár többtől) számomra elképzelhetetlen, és fájdalmas. Itt ebben a regényben is két nagyon tehetséges nővel ismerkedhettünk meg, akik csak azért nem tudtak érvényesülni mert nők, hiába okosabbak mint a férfiak. Tracy Chevalier ezt a tényt, ezt a kiszolgáltatottságot állandóan előveszi, és a főszereplői szájába adja. Talán túl sokszor is, nekem egy idő után Elizabeth "siránkozása" (most ez túl erős volt) vénlányságán sok, és valahogy nem hiteles. Mert egy tanult, okos nővel állunk szemben, aki biztos túl tette magát azon, hogy nem tudott férjhez menni. Akinek ráadásul épp elegendő pénze van egy normális, hétköznapi élethez, és izgalmas mindennapi elfoglaltságot talált magának.

Mary Anning és Elizabeth Philpot barátságán keresztül ismerhetjük meg két nőt, és a többi szereplőt is. Chevalier mesterien ábrázolta a női barátságot, és itt sem hiányozhatott a versengés a férfiért, amit valljunk be, a legtöbb női barátságban benne van, és a legtöbb barátságnak ez a vége is. A történet végére rájönnek arra, hogy sokkal többet jelentenek egymásnak, mint egyébként gondolták. Az utolsó fejezet címe: Csendben, együtt méltó befejezés a regénynek, mi pedig sajnáljuk, hogy nem olvashatjuk tovább a történetüket.

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

2010-09-10T11:47:00.000-07:00

Griet szolgálónak áll a híres festő Vermeerhez, mert édesapja nem tudja eltartani a családot a balesete után. Az eddig családja biztonságában élő lány kiszolgáltatottá válik az idegen helyen. A munka kemény, és az életét még a festőművész egyik gyermeke is megkeseríti. De mindezektől eltekintve Griet itt ebben a házban éli át az igazi szerelem érzését.

A 17. század Hollandiájában játszódó történetet az írónő csak kitalálta, Vermeer egyik leghíresebb festménye körül. Ügyesen adagolja a kitalációt és a kevéske valóságot, ami hitelessé tünteti a művet.
Érdekes bepillantani az akkori emberek mindennapi életébe, és Griet a szolgálólány által megismerhetjük a 17. századi háztartások életét. A történet két meg nem értett emberről szól. A szolgálólány, aki okos, csak belekényszerült a szolgálói szerepbe, a festő, akitől azt várják, hogy minél több képet fessen, de senki nem érti meg az érzékeny művészlelkét. A két embert a színek, a művészet hozza össze.

Ebben a könyvben senki ne várjon nagy fordulatokat, izgalmakat. Ez a könyv maga a nyugalom, ez a felszín, de alatta hatalmas érzelmek kavarognak. Griet és Vermeer érzelmei. Itt nem lehet beszélni egyszerűen szerelemről, több annál! Hiszen Vermeer teljesen másként éli át a szerelmet hiszen Ő egy művész. Itt Griet csak egy pillangó lehet, aki megégeti a szárnyait, és teljesen egyedül maradva odamegy, ahol tényleg igazán szeretik.

Teljesen elbűvölt a regény!!! Már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, de csak most sikerült. Minden sorát élveztem, és nagyon jó volt, hogy Griet élete nem zárult le Vermeer-nél töltött idővel, hanem azt is megtudhattam, hogy mi lett vele később 10 év múlva.

A könyvből film is készült 2003-ban, amiben Scarlett Johansson játszotta Griet szerepét, és Colin Firth Vermeer festőt. Erről a filmről mondtak meleget és hideget is. Nekem nagyon tetszett, kitűnő választás volt a rendezőtől a két főszereplő színész. Tökéletesen játszottak, és Scarlett Johansson igazán hasonlít a festményen szereplő lányhoz.

A 10 pontos skálán nálam 10 pontot kapott a regény.

Donald McCaig: Rhett Butler

2010-08-27T11:08:00.000-07:00

Talán kilenc éves lehettem, amikor anyukámék elvittek a moziba megnézni az Elfújta a szél című filmet. Tátott szájjal bámultam a vásznat, és dühös voltam, amikor szünetet tartottak, mert két részben vetítették a filmet. Még mai napig emlékszek arra a kellemes borzongásra, amit a film alatt éreztem. Örökre szívembe zártam a főszereplőket, illetve az azokat játszó színészeket. Én nem tudom más színészekkel elképzelni a filmet. A könyvet csak később tudtam elolvasni, és sokkal jobban tetszett mint a film. De a lelki szemeim előtt a regény szereplői a hús-vér színészekkel összefonódtak.

Szerintem Rhett Butler a nők többségének az igazi férfiideált jelenti. A jóképű, magas kalandor, akinek a szíve aranyból van, és bármit megtenne a szeretett nőért. Ilyen férfit várnak a lányok az álmaikban. Nagyon megörültem amikor megláttam, hogy megvehető nálunk Donald McCaig könyve Rhett Butler-ről (megjegyzem az eredeti cím: Rhett Butler's People), talán többet megtudhatok a titokzatos férfiról.

A boldog kezdés után hamar elment a kedvem, mert az első oldalaktól kezdve az író közel sem jut ahhoz a hangulathoz, stílushoz, amit Margaret Mitchellnek sikerült létrehoznia. Az Elfújta a szél nem(csak) romantikus regény, hanem hűen ábrázolja az akkori történelmet is. Donald McCaig ezt szerette volna folytatni, de csak egy ömlesztett történelmi eseményeket kapunk, zavaróan sok névvel és helyszínnel. Talán, ha amerikai lennék akkor tudnám ki kicsoda, de egy egyszerű magyar olvasóként, aki bár szereti a történelmet, de nem fújja kívülről az amerikai polgárháború hőseinek a nevét.

Sajnos a magyar cím becsapós, az angol, azaz Rhett Butler népe sokkal találóbb, mert ebben a regényben nemcsak Rhett a főszereplő, hanem a hozzá közel álló személyek is. Ezzel sincs semmi baj, de valahogy Rhett alakja így nincs teljesen kidolgozva, akkor kap valami "rhett-eset", amikor találkozik Scarlett-tel, vagyis a két regény találkozik. Onnantól kezdve a másik oldalról látjuk a már jól ismert történetet, de elég vérszegényen. Folyamatosan vissza-visszanyúltam a régi emlékeimhez, hogy élvezhetőbbé tegyem ezt a regényt. Nem sikerült, ezért több hónapba telt elolvasnom, mert folyton letettem. Persze az utolsó 100 oldalt már ismét senki sem ismeri. Így egy kicsit feléledtem, és be tudtam nagy nehezen fejezni.

Összegezve: Csalódtam a könyvbe, Rhett Butlert nem sikerült igazán megismernem, idegesített az egész. Nem hiszem, hogy nagyon sokan elolvasnák ezt a regényt.

Kreatív díj

2010-08-16T05:29:00.000-07:00

Egy díjat kaptam Heloise-tól, még egyszer köszönöm szépen! Elvileg 5 embert kellene megneveznem, de szerintem ez a díj is körbement a bloggerek között. Ezért én ezt most kihagyom, bocsi.

Jókai Mór

2010-08-16T05:15:00.000-07:00

Emlékszem gyerekkoromban apukám egy évben többször is olvasott Jókai regényt, volt hogy 1 könyvet többször is. Kedvelte a stílusát, és ahogy "megkomolyodtam" én is a varázsa alá kerültem. Bár nem olvastam az összes regényét, és van néhány ami nem tetszett, mégis a kedvenc íróim között van Jókai Mór. Ő egy igazi mesemondó volt. Jó olvasni a régies mondatokat, és néha túl sokat foglalkozik a számomra nem fontos mellékszálakkal (mint Hugo), de ettől eltekintve is élvezetesen, azt is mondhatnám, hogy ízesen ír.

Ezért örültem, hogy Balatonfüreden a felújított Jókai villát láthattam. Visszarepültem Jókai korában (a terített asztal is segített) és fel-felujjongtam, amikor számomra fontos apró emlékeket láttam. Teljesen elvarázsolva léptem ki a villából, bár több ilyen múzeumot látogathatnánk!!!!!

Lisa See: Sanghaji lányok

2010-08-03T06:18:00.000-07:00

Ismét egy Lisa See könyvet vehettem a kezembe. Le kell szögeznem, hogy én elfogult vagyok az írónővel!!! Egyszerűen szeretem olvasni a regényeit, azt ahogy elém tárja a kínai kultúrát, megismerteti velünk a "sárga" emberek mindennapjait.

Sanghajban él egy testvérpár, Pearl (aki elmeséli a történetet) és May. Aránylag gazdagságban élnek, mígnem apjuk elveszíti a vagyonát, és kénytelenek férjhez menni Amerikában élő kínai férfiakhoz. De mielőtt a férjeik után mennének Amerikába, Sanghajt lebombázzák a Japának, és a lányoknak az anyukkal együtt menekülniük kell. Csak nehezen, és megtörten tudnak Los Angelesbe érkezni, de ott sem lesz könnyebb az életük. Csalódás, kemény munka vár rájuk...

Lisa See mesterien tudja leírni/elmesélni a női szenvedést. Hiszen a lányok szenvedése a kényszer házassággal kezdődik. El sem tudom képzelni milyen érzés, amikor bemászol egy számodra teljesen ismeretlen férfi ágyába, kiszolgálod, és még tisztelned is kell!!! Pearl az idősebb testvér, aki megpróbálja védeni a húgát, akinek egyszerű álmai vannak, hozzámenni a szeretet férfihoz, családot alapítani. Ebbe szól bele az apja, illetve a háború. May igazi lázadó típus, a belevaló vagány, de valójában lelki szegénységben él, kicsinyes vágyai hajtják előre. Egy háború szörnyű, de egy nőnek a legrosszabb. Mert a gyerekeknek is van esélyük megúszni az erőszakot, de egy nő védtelen, és a barbár/ösztönös/állati világból hozott brutalitásnak az áldozata a nő, még a mai napig is. Nagymamám sokat mesélt az orosz katonákról, arról hogy kellett a nővéreit bújtatni, hogy állt ki dédapám a lányokért, vállalva a főbelövést is. Azt hiszem See nem tudta volna jobban ábrázolni az anyai szeretet, mint ahogy tette.

Persze a megpróbáltatások Amerikában is folytatódnak. A faji előítélet olyan nagy, hogy az állatszámba nézett színeseknek esélyük sincs normális életet élni. Tetszik, ahogy az írónő bemutatja, milyen nehéz lehetett az akkori (talán a mostaniaknak is) kínaiknak megőrizni a kultúrájukat. Ők maguk sem tudták, hogy mit csináljanak, teljesen amerikanizálódjanak, vagy megőrizzék a hagyományokat, felvállalva ezzel a még nagyobb ellenszenvet.

Pearl és May életét kísérhetjük végig a regény folyamán, ahol a befejezés nem happiend, nyitott marad, csak gondolhatjuk, hogy a végén minden jóra fordul. Én 10 pontot adok a regénynek!

Alison Weir: Lady Jane

2010-06-14T10:12:00.000-07:00

Lady Jane 1537 októberében látta meg a napvilágot, abban a hónapban amikor VIII. Henrik egyetlen törvényes fia is megszületik. Jane édesanyja révén a királyi családhoz tartozik, amit a szülei megpróbálnak teljes mértékben kihasználni. Bár a kislánynak a legjobb tanítókat megszerzik, szeretetet csak a nevelőjétől kapott, a szüleinek semmi mást nem jelent, mint az áhított trón eléréséhez szükséges személyt.

A regényben Lady Jane életét a születésétől kezdve a haláláig figyelemmel kísérhettem.
E/1 személyben írta Weir a könyvet, Jane életének mozzanatait más-más személyektől, illetve maga Lady Jane-től tudhattam meg. Ezzel a megoldással úgy éreztem, hogy a főszereplőt nemcsak belülről, hanem kívülről is megismerhettem, hogyan látták mások, mit gondoltak róla a többiek.
A borítón azt olvashattam, hogy "Aki nem sír a végén, az kőszívű"-írta The Times. Akkor én kőszívű vagyok! ;-) Érdekelt a történet, és egy darabig le is kötött. Addig, amíg tudtam hinni Jane-ben. A regényben azt olvashattam, hogy egy igazán okos, tanult nő volt Lady Jane. Mégis teljes mértékben a szülei bábjaként élt és halt. Aki ennyire eszes, és Európa tanult embereivel levelezik, miért nem állítja le a szüleit, miért nem "okoskodik" ki valamilyen megoldást az előre látható tragédia elkerülése érdekében. Mint például Elizabeth, aki rendszeresen beteget jelent, ha kínosnak talál valamit. Az viszont igaz, hogy Lady Elizabeth személyétől nagyon is különböző Jane személye sokkal közelebb kerül az olvasóhoz, mint az unokatestvére. De talán azért érzek így, mert felháborít, hogy egy lánnyal/nővel ilyet meg lehet csinálni. Szörnyű megpróbáltatás lehet egy embernek a saját kivégzésére várni! Nem tudom elképzelni miként lehet megőrizni az emberi elme tisztaságát! De Lady Jane-nek sikerült, és ez mutatja meg, hogy mennyire erős volt a lelke és a hite.

"Ez a várakozás maga a pokol. Úgy tűnik, utolsó napjaimon a szenvedés legkifinomultabb változatait is meg kell tapasztalnom. A halál, ha eljön, valóban megnyugvás lesz számomra. Utána legalább békén hagynak."

Nem mondanám, hogy csalódtam a könyvben, de nekem jobban tetszett a Lady Elizabeth, bármennyire törtetőnek mutatta is be Alison Weir. A Tudor kor kedvelőinek el kell olvasni!

Orhan Pamuk: A nevem Piros

2010-05-31T05:38:00.001-07:00

1591-ben járunk Isztambulban. Az ifjú Seküre férje nem jön vissza a háborúból, és visszatér a városba a régi szerelme Fekete, aki el akarja venni a nőt. Seküre apja kezében összpontosul egy fontos szultáni megbízatás, amiben Isztambul legjobb miniatúrafestői vesznek részt. Az egyiküket holtan találják meg, Fekete azt a megbízatást kapja a szerelme édesapjától, hogy derítse ki, ki ölte meg az aranyozót.

A könyv első lapjairól maga a meggyilkolt szólal meg, nem kevés meglepődést okozva nekem. A regényben minden fejezetben más és más szereplő szólal meg egyes szám első személyben. Még a rajzok is megszólalnak! Egy tökéletes nyelvezetű történettel találkoztam, ahol minden szónak jelentősége volt. Megismerhettem a régi török világot és szokásokat. Itt nem a gyilkosság a történet középpontja, de minden köré épül. Egy eltűnőben lévő világot tár elénk az író, és ez a világ nem más, mint a miniatúrafestők varázslatos, de egyben nagyon kemény élete. Pamuk okosan "felturbózta" a festők egyhangú életét, a gyilkossággal. Bár maga a cselekmény nem igazán gördülékeny, de engem ez cseppet sem zavart. Olyan dolgokkal ismerkedtem meg, amiket eddig én még nem ismertem, és valljuk be a török vallás/élet elég távol áll az európai olvasótól.

Az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2007-ben, és el kell mondanom, hogy bármennyire is vigyáztam a könyvre, mégis az olvasás végére elengedett a ragasztás. Az utolsó lapok kijöttek. Pedig én nem szoktam szétnyitni a könyveket.

Antoinette May: Pilátus felesége

2010-05-12T07:40:00.000-07:00

Ki az az asszony, aki ott állt Pontius Pilátus mellett? Nem más, mint Claudia, aki látnoki képességekkel rendelkezik. De ez sem menti meg Pilátust a bukástól, ami Jézus halála után bekövetkezik.

Nagyon szeretem a történelmi témájú könyveket! Azokat pedig különösen, ahol a részletekre is figyelnek. Ebben a regényben a részletek tökéletesen jelennek meg a lapokon. A régi, ókori római vallások, szertartások, és a ruhaviseletek, de meg kell említenem a pazar lakomákat is.
Claudia életét öleli föl a regény, a hangsúly a szerelmes Claudián van, aki mindenre képes, hogy magához láncolja Pilátust. A fiatal lányból hamarosan az életének az értelmét kereső ifjú nő lesz, aki az igazi szerelmet is megismeri.
Jézus mellékszereplőként jelenik meg, de a regény nem is Ő róla, hanem Claudiáról szól. Én Dan Brown regényében találkoztam először a Jézus-Mária Magdolna feltételezéssel, amit itt is olvashattam.

Nekem ez az igazi romantikus regény. Nagyon kellemes olvasmány. Az ember kikapcsolódik az olvasásakor.
Itt olvashatunk Claudiától egy levelet, bár az eredetisége nem bizonyított. Ez is érdekes!

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

2010-05-04T11:57:00.000-07:00

Mi mindent lehet 19 perc alatt csinálni??? Peter Houghton-nak ennyi idő állt rendelkezésére, hogy bosszút álljon a diáktársain. Ennyi idő alatt egy ember élete gyökeresen megváltozhat, mint Josie Cormier-nek.

Jodi Picoult rendesen odatett!! Ez a nő tudja miről kell írni, és tökéletesen megválasztja a célközönségét.

Tulajdonképpen két embernek ismerhetjük meg az életét, Peter-nek és Josie-nak, akik kiskorukban barátok voltak, majd ahogy óvodába, illetve iskolába kerültek úgy ez a barátság egyoldalúvá válik, mivel Josie nem tudja felvállalni a különcnek titulált Petert.
Van egy érdekes mondat a regényben, amikor Peter ügyvédje abban reménykedik, hogy mindenki volt iskolás - mármint az esküdtek között - és biztos van egy megalázó élménye erről az időszakról. Milyen igaza van!!! Szerintem nincs a földön olyan felnőtt, akinek tényleg ne lenne valamilyen rossz élménye az iskolával kapcsolatban!!! Kinek rosszabb kinek jobb. Az iskola egy olyan hely, ahol a tanulók kíméletlenül kiközösítik a többség szerint furának titulált gyerekeket.
Petert első perctől fogva gúnyolták és fizikailag bántották.

Itt jön be nálam az első ok, amiért még jobban érdekelt ez a regény. Tanárként /osztályfőnökként én is szembesülök az iskolai erőszakkal. Sajnos egyre többször! Egy iskolai vérengzéskor óhatatlan, hogy felmerül az iskola/tanárok felelőssége. Miért nem állították le amíg lehetett? Miért nem fedezték fel időben a problémát? Egyáltalán, hogy lehet egy iskolában befenyíteni/bántalmazni valakit??? Bármennyire fura, a válasz a regényben van - habár hozzá kell tennem, hogy szerencsére nálunk még nem tudnak ennyire elfajulni a dolgok, mert kiemelődik az agresszív gyerek a közösségből - legtöbbször fordítva sül el a segítség, még jobban cikizik a bántalmazott gyereket, mert tanári védelmet kapott. A kiközösítést ilyenkor csomagolni lehet. Egy keskeny úton egyensúlyozva próbál a tanár segíti, nehogy még jobban kiszolgáltassa a gyereket. Persze az első fizikai bántalmazásnál fegyelmivel repül az illető, és a bántalmazott "csak" az osztállyal/évfolyammal néz szembe.
Itt a regényben a fizikai erőszak után sem távolítják el a deviáns tanulókat, Peternek különféle válogatott "gyerek csínyeket" kell elviselnie.

Josie hamar rájön arra, hogy ha beáll a sorba, akkor kikerül a lúzerek bandájából, és a menők csapatába fog tartozni. Innentől kezdve felvesz egy álarcot, és nem gondol a következményekre, hogy hazudni mindenkinek lehet, de saját magának nem.
A regénynek ez a vonala pedig azért érdekelt, mert anyaként az a célom, hogy a gyerekem jól érezze magát az oviban/iskolában, ehhez pedig az kell, hogy sikeres legyen. Hogy lehet valaki sikeres????
A sikerességnek az első feltétele szerintem a jó kommunikáció, plusz minél fiatalabb valaki, annál jobban számít a külső megjelenés is.

Ha már az okokat keressük az iskolai lövöldözéseknél, akkor a szülőkről is beszélni kell. Peter a bátyja mellett egy szürke kisegér, és ezt éreztetik a szülők is vele. Csak úgy gondolják a szülők, hogy szeretik a kisebbik fiúkat is, de valójában csalódottak, hogy nem egy ugyanolyan jó képességű gyerekük született, mint az első fiúk.
Az iskolai bántalmazások, az otthoni csalódások, és nem utolsósorban Josie árulása vezetett Peter lövöldözéséhez, ahol 9 ember meghalt, és egy csomó gyereket megsebesült.

Jodi Picoult szép lassan megismerteti az egész "sztorit" az olvasóval, a főszereplő gyerekek születéséig visszamegyünk. Úgy éreztem, hogy már mindent tudok róluk, így Josie nagy csattanója már a könyv felétől kiszámítható volt. Érdekes, megrázó olvasmány. Peter nem egy bosszúálló szörnyeteg, de nem nevezhetem áldozatnak sem azok után amit tett. Mindenféleképpen elgondolkoztató, hogy mennyire könnyű valakit tönkretenni, és ezért még jobban oda kell figyelni a viselkedésünkre.
Picoult-tól ezt a regényt is el kell olvasni!!!

Jodi Picoult: Elrabolt az apám

2010-04-19T11:43:00.001-07:00

Delia Hopkins átlagos életet él a kislányával, Sophie-val, a vőlegényével Eric-kel, gyerekkori barátjával, Fitz-szel, és az édesapjával, Andrew-val New Hampshire-ben. Eltűnt személyeket keres a kutyájának segítségével. Delia boldog, készülődik az esküvőjére, amikor kiderül, hogy az apja elrabolta őt gyerekkorában, és egy csapásra összedől a világa, már azt sem tudja kicsoda is valójában.

Az ember tényleg hajlamos azt gondolni, hogy mindent tud a családjáról, aztán egy régi fénykép, vagy valami más és beüt a ménykű. Saját szememmel láttam ilyet, amikor az unokatestvérem az anyjáról egy esküvői képet talált a mi albumunkban, csak épp nem olyan ruha volt rajta, mint amit Ő ismert. Nagyon kellemetlen volt, főkép nagyinak, aki semmit nem mondott volna, de az unitesóm nem hagyta. Teljesen kiborult, pedig "csak" egy előző házasságról volt szó. Akkor milyen lehet egy gyerekrablás, ami végső soron nem is az????!!!!

A szokásos Picoult stílussal találkozunk, a szereplők saját maguk mondják el a benyomásaikat, történeteiket a különböző fejezetekben. Így jobban megismerjük a szereplőket, belepillanthatunk a gondolataikba. A könyv elején fekete-fehéren ábrázolt világ lassan, ahogy olvastam a történetet, átvált szürkébe. Nincs csak rossz és jó, egyszerre van jelen mindkettő. Minden döntésünknek két oldala van.
Nekem nagyon tetszett, ahogy Picoult behozza a regény lapjaira az indián származású Ruthann-t. Annyira színes egyéniség, és a történeteit imádtam olvasni. A régi indián kultúrát, vallást ismerhettem meg a segítségével.
Andrew már más! Mit tehet meg egy szülő a gyermeke védelmébe?? Egyáltalán meddig mehet el??? Andrew idős korára találja magát a börtönbe, és szinte hihetetlen ahogy megpróbál életben maradni bent. Nekem néha túl meseszerű, túl sok, de én nem ismerem az amerikai börtönvilágot. Viszont ha ilyen, akkor Isten ments, hogy valamikor odakerüljünk!!! Még látogatóba sem!
Vannak dolgok amiket az ember nehezen bocsát meg. Ilyen az alkoholizmus, számomra is. Nincs mentsége annak aki ebben szenved, hiszen kérhet segítséget, és tiszta maradhat az élete során. Talán Elise, Delia anyja, ezért nem szimpatikus számomra, vagy talán túlságosan befolyásol Delia érzelmei az anyjával szemben. Engem idegesített.

Nem tudtam letenni, és végre nincs a történet végén egy csavar, amitől teljesen kiakadnék és a szívem szakadna meg. Örülök, hogy végre elolvashattam.

George R.R. Martin: A Tűz és a Jég dala I-IV.

2010-04-12T09:23:00.000-07:00

Elkövettem azt a hibát, hogy fantasy rajongóként csak Dragonlance, MAGUS, Shadowrun, Cherubion könyveket olvastam (na jó meg még néhányat). Valahogy nem sikerült kitörnöm, mert ha próbálkoztam mindig csalódnom kellett. Eddig!!

Martin valami olyasmit tud, amit tanítani kellene a fantasy regényíróknak. Pedig a recept egyszerű! Végy egy középkori helyszínt, tűzd tele igazi lovagokkal és hercegnőkkel, adj hozzá egy cseppnyi misztikumot, és természetesen ne hagyd ki belőle az igazi csatákat sem! Így leírva igazán egyszerű, nem???

A történet a Trónok harca című könyvvel kezdődik, ahol többé-kevésbé megismerhetjük a szereplőket. Az első oldalakon nehezen rágtam át magam, annyi információt ömleszt ránk Martin, hogy úgy éreztem magam mintha Tolkien-tól a Szilmarilok-ot olvastam volna, lassan családfát kellett készítenem a sok szereplő bemutatása miatt. Viszont amikor sikerült átrágnom magam a neveken (és sikerült megjegyeznem, hogy ki kicsoda), egy igazán izgalmas történet bontakozott ki előttem. Pedig Martin nem írta tele a lapokat különböző lényekkel, egyszerűen egy izgalmas történetet kerített, épp annyi misztikummal amennyi kell.

Amikor már egész jól megismertem a szereplőket, és azonosultam néhányukkal, akkor Martin előveszi a varázspálcáját, és úgy összekavart (jó értelemben) mindent, hogy csak pislogtam. Úgy is mondhatnám, hogy a nem megszokott módon "kigyilkolja" a fontos személyeket, és itt nem számít, hogy pozitív volt-e a hős. Az olvasó meg néz nagyokat, hogy akkor most mi van???? És ez benne a szenzációs megoldás, mert be kell vallani, hogy a 4 x több száz oldal elég unalmas lehetne, ha nem tett volna bele ilyen fordulatokat.

Ha valami negatívumot kellene írnom, akkor az az, hogy még mindig nem jelent meg a folytatása a sorozatnak, pedig a 4. rész 2007-ben jelent meg. Komoly hiányérzetem van, mert alig várom a folytatást!!!!!

A Tűz és a Jég dala sorozat részei:
1. Trónok harca
2. Királyok csatája
3. Kardok vihara
4. Varjak lakomája

A rajongóknak egy jó hír!! Az HBO fimet készít a Trónok harcából. Most már nemcsak a könyvre kell várnunk, hanem a filmre is. ;-) A szereplőket itt ismerhetjük meg.

Love Books

2010-04-06T09:59:00.000-07:00

Heloise-nek köszönhetem, hogy részt vehetek ebben a "játékban".

A szabályok:
1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.
2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet.
3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.

John Steinbeck: Érik a gyümölcs

Na ez az a regény amitől bőgök, függetlenül attól, hogy már jópárszor olvastam. A harmincas évek Amerikájában játszódik a történet. Talán a következő szavakkal jellemezhetném: válság, éhség, szenvedés, munkanélküliség, és mérhetetlen emberi kihasználás. De ettől ne ijedjen meg senki, egy tökéletesen megírt történetet olvashatunk.

Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Talán 17 éves voltam, amikor először találkoztam Passuth műveivel, pontosabban ez volt az első regény tőle amit elolvastam. A spanyol trilógia első része, amiben Cortés Mexikó meghódításáról olvashatunk. Megismerhetjük az azték kultúrát, az azték vallást, és természetesen a spanyol hódítókat. Miközben egy szerelmi szál is kibontakozik a történetben, Cortés és Marina, az indián lány szerelmét ismerhetjük meg.

James Clavell: A sógun

(Vessétek rám a követ, de nekem még filmben is tetszett!! :D) Belepillanthatunk a középkori Japán mindennapjaiba, úgy, hogy megismerjük a szamurájokat és a hatalmi harcokat. Itt is van szerelmi szál, és ha ügyesek vagyunk néhány japán szóval gazdagodik a szókincsünk! Vakarimaszu ka?

Én már megint úgy jártam, hogy mindenki megkapta a körposztot, így én nem kívánom továbbadni!

Díjat kaptam!!!!

2010-04-02T13:10:00.000-07:00

Csenga megtisztelt ezzel a díjjal, nagyon szépen köszönöm!!!

A szabályok a következők:

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2) a logót kirakom a blogomba.
3) a szabályzatot kirakom a blogomba.
4.) megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5) kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6) megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7) betartom a szabályokat.

Név: Amilgade

Becenév: nincs

Lakhely: Miskolc

Magasság: 168 cm

Névnap: feb. 19

Foglalkozás: próbálom az ifjúságnak a fejébe tölteni a "tudást" ;-)

Testvérek: egyke vagyok

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: angolból van nyelvvizsgám, de már a beszéléstől távol állok :-(

Gyűjtemény: könyvek, könyvek, könyvek, és keresztszemes minták

Cipőméret: ezt illik egy hölgytől kérdezni??????!!! 39

Iskola: az utolsó a DE-IK volt, de valszeg harmadszora is be kell ülnöm valami "padba"

Hobbi:Olvasás, hímzés és varrás, habár az utolsó kettőre nincs annyi időm, mint amennyit szeretnék

Zsebpénz:Na ilyenem már ezer éve nem volt! :D

Kívánság: Szeretném felnőttként látni a nem létező unokámat :-)

Álom: Egy hatalmas családi ház, benne egy igazi könyvtárral. Végre kiélhetném a könyvásárlás mániámat, és nem kellene attól félnem, hogy nem tudom hova gyömöszölni az újabb szerzeményeimet

Szerencseszám: Nincs igazán, de ha választanom kellene, akkor a 12

Szeretne találkozni: Na ezt szedjük szét! Először is nekem KELL egy időgép, és akkor különböző korokba szeretnék visszamenni. Persze a korokat köthetem emberekhez is: Hatszepszut, Attila, Mátyás, és sorolhatnám a listámat. Ne hagyjam ki az írókat sem: Steinbeck, Passuth, Szabó Magda... Ja és Brad Pitt, hogy jó napom legyen! (Most elárultam, hogy én ahhoz a generációhoz tartozok, akik Brad Pitt filmjein kamaszodtak/értek felnőtté) ;-)

Háziállatok: Voltak halaim (ide sorolhatom??)

Végignéztem a könyveseket, és azt láttam, hogy körbeért a díj. Ezért úgy gondoltam, hogy én nem neveznék meg 6 blogot (nem baj igaz!!!!) Tényleg igazán örülök, hogy részt vehettem ebben! Még egyszer köszönöm Csenga!!

Philippa Gregory: A királynő bolondja

2010-03-21T12:19:00.000-07:00

Hannah Verde egy zsidó lány, aki édesapjával menekülni kényszerül Spanyolországból az inkvizíció elől. Édesanyját a szeme előtt égették meg, és azóta Hannah attól retteg, hogy kiderül a valódi vallási hovatartozása. A lánynak van egy különleges képessége, a látás, azaz előre meglát különböző dolgokat. Ennek a képességnek köszönhetően Robert Dudley udvari bolondnak protezsálja be VI. Edward (VIII. Henrik fia) udvarába, ahol valójában kémkednie kell a Dudley háznak. Az élete egy csapára megváltozik, a politika útvesztőjében találja magát, és nagyobb veszélyben van, mint ezelőtt volt.

A regény elején azonnal a szívembe zártam Hannah Verde alakját, a szinte még gyerek lányt, aki örökös rettegésben él. Aki teljesen belehabarodik az ifjú Robert Dudley-ba, akiért bármit képes megcsinálni. A kezdeti szimpátia lassan elfogyott, amikor azt láttam, hogy Hannah-nak igazából nincs lelkiismeretfurdalása, és valójában fogalma sincs arról, hogy mi az a szeretet. Még az ifjú VI. Edward halála előtt Mária hercegnőhöz kerül, hogy figyelemmel kísérhesse a politikai ügyeit. Megismervén Máriát, Hannah tisztelni és szeretni kezdi VIII. Henrik gyalázatosan meghurcolt lányát. Mégis elárulja!!!!
Bár megbocsátanám a kezdeti árulását (fiatal lány, Máriát alig ismeri, szerelmes Dudley-ba, szörnyen bánja tettét), mégis amikor Mária már királynő, és Hannah a királynő bizalmasa, és őszintén szereti a királynőjét, akkor is háttérben Erzsébetnek, illetve Robert Dudley-nak dolgozik.

Innentől kezdve nekem kínszenvedés volt olvasni a regényt. Nem értettem, hogy az írónő hogy akar így szeretet kicsalni az olvasóktól a főhőse iránt. Mert Hannah valójában egy igazi áruló. Csak egy gazdája van, Robert Dudley, aki úgy mozgatja, mint egy bábot. A többi csak színjáték. Mert hogy lehetne Máriát és Erzsébetet ugyanannyira szeretni??? Hisz tűz és víz a két nő, tisztelni lehet őket, de hűségesnek lenni csak az egyiknek. Még akkor is megérteném Hannah-t, ha akkor árulná el a királynéját, amikor Angliában is felgyúlnak az inkvizíciós lángok. De nem. Még a kezdett kezdetén, amikor Mária szép, erős, okos, tiszta királynő volt, akkor hagyta cserben.

Philippa Gregory-től nekem csak A másik Boleyn-lány tetszett, és elkövettem azt a hibát, hogy megvettem a Boleyn örökséget is tőle, ami már közel sincs olyan jó, mint az előbb említett regénye. Szerencsére A királynő bolondját csak kölcsönkértem a barátnőmtől. Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy így - mivel egy vasamba sem került - nehezen, de olvasható. Jobban szerettem volna, ha Mária hercegnő lenne a könyv főszereplője. Olyan ellentmondásos személy, számomra. Bár mit várjon az ember egy olyan nőtől, akit annyira megnyomorított a sors, pardon a saját apja. Ezért a Mária szálért olvastam tovább a regényt, mert Hannah-val ellentétben, én nem hagytam cserben a királynőmet! ;-)

Lisa See: Aranyhegyen

2010-03-11T08:22:00.001-08:00

1995-ben adta ki Lisa See ezt a memoárt, amiben apai családjának a felemelkedését írja le Amerikában. A szegény, de okos dédapja (Fong See) 1871-ben érkezett az Államokba, ahol kemény munkával sikerült a sok névtelen kínai tömegből kiemelkedni.

Jó volt olvasni a könyvet, mert egy új világot nyitott meg számomra. Amerika alig ismert (pardon, számomra alig ismert) oldaláról olvashattam. A totális kizsákmányolást, és a különböző faji törvényeket ismerhettem meg a demokrácia "nagy" országában. Fong See nemcsak okos, de szerencsés is, mert sikerül feleségül vennie egy fehér, amerikai lányt. Igaz nem az amerikai törvények szerint, de a felesége révén elfogadhatóvá válik a férfi a többi fehér számára.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a történetet az írónő kiegészítette különböző statisztikai adatokkal, amikből pl. megtudhatjuk, hogy mennyi kínai nő érkezett Amerikába, illetve érdekes kínai szokásokat is leír. Bár a házasságból 4 fiú és 1 lány születik, mégis a szülők nem maradnak együtt, a kulturális különbségek kiütköznek, és az eredmény a válás. A régiségkereskedésből meggazdagodott Fong See-nak nem okoz nehézséget a vagyon eloszlása, sőt egy nagyon fiatal kínai nő feleségül vétele sem. Így a See gyerekeknek "igazi" kínai féltestvéreik lesznek.
A gazdasági válság mindenkit megvisel, így a See családot is. Pénztelenség, rossz házasságok jellemzik őket. A két kultúra szélén egyensúlyoznak se nem kínaiak, se nem fehérek. Mégis a leánytestvér kivételével fehér lányokkal kötnek házasságot a fiúk. Talán pont a gyökértelenség okozza a problémát Lisa See nagyapjánál is. A gazdasági válság után nem találja a helyét, habár a családi vállalkozás újból fellendül. Az volt az álma, hogy a fia igazi kínai nőt vesz feleségül, de ehelyett Lisa apukája, Richard egy fehér lányt válasz. A házasság teljes csőd. Hamar elválnak, és a kis Lisa az édesanyjánál marad, csak látogatja az apját, illetve az apja szüleit. Ott ismerkedik meg a kínai szokásokkal és rokonokkal. Pont ez a család fogja később biztatni, hogy írja meg a család történetét.

Élveztem minden sorát a regénynek. Annyi új dolgot tanultam meg a kínaiakról. Lisa See nem szégyell semmit, leírja a családi perpatvarokat. Ha többet szeretnénk megtudni az írónőről, itt találhatunk róla információkat.

Jodi Picoult: Törékeny

2010-02-17T11:03:00.001-08:00

Charlotte és Sean már régóta szeretne egy közös gyereket. Végre valahára megszületik a kislányuk, Willow. De Willow csonttörékenységben szenved, már az anyaméhben is összetörte csontjait. Az élete csupa veszély, de nemcsak neki, hanem a családtagjainak is. Charlotte előző kapcsolatából származó lánya, Amelia úgy érzi elhanyagolják, nem figyelnek rá. Bármit is csinál senki nem veszi észre. Az anyagi gondokkal is küszködő család egy félresikerült nyaralás után beperli azt a szülész-nőgyógyászt, aki Charlotte terhességét kísérte figyelemmel, aki nem más, mint az anya legjobb barátnője, Piper. A per nem várt érzelmeket vált ki a család minden tagjából. Egyszerre csak feje tetejére áll a világ Willow számára is.

Anya vagyok! A legtöbb nőnek a várandóság 9 hónapja maga a boldogság és a jó értelembe vett izgalom. Nekem kész rémálom volt! Még a terhességem kezdetén szembesülnöm kellett azzal, hogy nem biztos, hogy megszülethet a gyerekem. Gyógyszereket szedtem, amiknek a mellékhatásaitól rettegtem, nehogy a magzatban kárt tegyen. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy végül a 40. héten megszülethetett az egészséges lányom!
Nem mindenki járhat így. Véleményem szerint arra a kérdésre, hogy megtartaná a beteg gyerekét, senki nem tud válaszolni, hiába van a tarsolyában a megfelelő igen vagy nem válasz. Az igazi, őszinte válaszhoz benne kell lenni a szituációban, sajnos. Ezért nem tudok elítélni senkit, bárhogyan is választ. Szenved Ő eleget, a társadalom ne mondjon ítéletet.

Ezért értem (fogadom el) Charlotte viselkedését. Mert gondoljunk bele, mi történt ezzel a nővel?? Mint derült égből a villámcsapás tudta meg, hogy beteg gyereke lesz, akit megtartott. De a megtartásnak ára van! Nem dolgozhat, egész álló nap a beteg gyerekére kell figyelnie. Nem tud kimozdulni, nem tud kikapcsolódni, miközben a kislánya szenvedését látja állandóan. Belefásul, nemcsak Ő, hanem a férje is. A nagyobbik lány frusztrációjáról már nem is beszélek. Amelia örökké vesztesnek érzi magát, az anyának már nincs ereje foglalkoznia vele. Charlotte egy valamit lát a szeme előtt, a pénzt!!! Amit a per megnyerése után kapna. Bármit feláldozna érte, mert úgy érzi Willownak így tesz jót. Meg tudna neki mindent adni. Nem veszi észre, hogy valójában ettől a pénztől a saját maga szabadságát is reméli. Talán így könnyebb lesz neki, gondolja a tudatalattija.
Két dolgot nehezen nyeltem le, az egyik, hogy Charlotte megkeseredése miért Willow 5 éves korában történt!? Hiszen akkora már egy értelmes kislánnyal van dolga. Jobban megértettem volna, ha a gyerek 3 éves kora előtt történik. A másik, mindenkiben kell lenni egy gátnak, azaz egy darabig elmegyek, harcolok, de ha azt látom, hogy mindent összetörök vele, akkor kilépek. De Charlotte, mint egy terminátor megy előre, és nem nézi, kit sért meg. Úgy érzem ez a nő az első sokk után - amikor megtudta Willow betegségét - soha nem épült fel. Félek kimondani, de talán áldozatnak tartja magát.
A történet szinte napló formájában van írva, váltakoznak a naplót író szereplők, mintha Willownak írnák, hogy talán nagyobb korában mindent megértsen.
Meg kell említenem Marin-t, Charlotte ügyvédnőjét, aki keresi az igazi anyját, és ezért nem tud érzelemmentesen gondolkodni Willow ügyéről. Az Ő nyomozása párhuzamosan fut a fő történettel. Jodi Picoult ezzel is azt akarja sugallni, hogy mindenkinek van választása a gyermekvállalással kapcsolatban.
Az írónő az utolsó fejezetben teszi az i-re a pontot. Engem letaglózott! De azt kell mondanom, hogy így tökéletes a befejezés, bármennyire is megrázott.

Stieg Larsson: A kártyavár összedől

2010-02-14T07:50:00.000-08:00

Lisbeth Salander súlyosan megsebesül és a kórházba kerül. Származására fény derült, de a titkosszolgálat egy csoportja nem akarja, hogy Lisbeth újra "fényre" kerüljön. Minden eszközt bevetnek, hogy Salander örökre eltűnjön, és vele együtt tűnjön el Mikael Blomkvist is.

Végre a kezembe vehettem a Millennium trilógia 3. részét. Nagyon kíváncsi voltam a befejezésre, mivel a második részben a tetovált lány (Lisbeth) titkára fény derült. Tud-e valami újdonságot belecsempészni Larsson??!!
A szokásos írói stílussal találkoztam, a nehezen induló kezdés után gyorsan felpörögnek az események. Azaz felpörögnének, ha igazán lennének!!! Úgy érzem az igazi "nagyágyú" cselekmények az első két kötetben lezajlottak, itt már elvarrja a szálakat az író. De valahogy nem megy neki! Túl laposra sikeredett, vagy túl magasra dobta a labdát az előző két résszel. Vagy a második részben a titkosszolgálatról nem kellett volna fellebbenteni a fátylat, mert szinte már minden sejthető a Kártyavár összedől-ben. Az igazán happiend vég is valahogy fura, valahogy nem életszerű, ha meg minden szép és jó, akkor jöjjön már össze a két főszereplő!!!
Ezektől eltekinvte még mindig jó krimi sorozatnak gondolom a Millennium trilógiát! Érdemes elolvasni!

Harlan Coben: Az erdő

2010-01-26T08:15:00.000-08:00

20 évvel ezelőtt egy nyári táborban 4 fiatal eltűnt, később csak kettőjük holtteste került elő. Paul Copeland a nővérét veszítette el azon az éjszakán. Mi történt valójában? Mit titkol Paul Copeland, a megyei ügyész az üggyel kapcsolatban?

Egy titokzatos holttest felbukkanása után Paul őrült nyomozásba kezd a 20 évvel ezelőtt eltűnt nővére után.

Ebben a könyvben mindenkinek van szennyese, mint általában a legtöbb embernek. Első Coben regényem Az erdő, egy éjjel kiolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni. Végig érdekes és izgalmas a regény. Lassanként ismerjük meg a 20 évvel ezelőtti eseményeket, és a könyv végén is tud számunkra valami újat mutatni. Talán azért sikerült ennyire jóra ez a krimi, mert nincs túl bonyolítva. Paul Copeland személye azonnal szimpatikus az embernek, maximálisan megértjük, és átérezzük a gondolatait, érzéseit. Akarjuk, hogy megoldja az ügyet, lehetőleg számára pozitívan.

Több szálon fut a cselekmény, amik között - szerintem épp jó időzítéssel - váltogat az író. Jó más szemszögből is megismernünk a bűncselekményt, hiszen az információkat a gyilkosságokról csak csöpögtetve kapjuk. Ezért az a érzés keletkezik az olvasóban, hogy talán közelebb került a megoldáshoz. Ami a regény vége felé már igaz is lesz, de addig egész jól elgondolkozhat az ember, hogy mi történhetett valójában.

Ha bele szeretnék kötni a regénybe, akkor azt mondanám, hogy a vége nem szólt akkorát mint amit beleképzeltünk. De ez nem ront annyit, hogy nem élveznénk minden egyes sorát.

Syrie James: Charlotte Bronte titkos naplója

2010-01-16T08:53:00.000-08:00

Vajon milyen titkot rejt Charlotte Bronte a magánéletében? Vajon Syrie James milyen pluszt tud hozzáadni a Bronte nővérek életéhez?

Bevallom sokat gondolkoztam azon, hogy megvegyem-e ezt a regényt, mert hiába tetszett a Jane Austen naplója, mégis valamiféle ürességet hagyott az olvasás után a lelkemben. Talán többre vágytam.

Amikor kivettem a csomagból a könyvet az első benyomásom a kissé olcsó és csúnya külseje és belseje után, hogy na ne, már megint bevásároltam. De amikor elkezdtem olvasni megváltozott minden.

11 éves lehettem, amikor odaálltam nagymamám elé, hogy mondja már el, mitől olyan nagyszerű a Jane Eyre Charlotte Bronte-től, hogy amióta az eszemet tudom minden évben többször is elolvassa. Nagyi csak a kezembe nyomta a kopott, tépett, olcsó kiadású könyvet, hogy olvassam el. Elolvastam, és 11 éves koromtól Charlotte Bronte rajongója vagyok. Persze a Jane Eyre után a többi Bronte nővérektől is szerettem volna olvasni. Az Üvöltő szelekkel folytattam az ismerkedést. Habár akkor nem tudtam felfogni azokat a mély érzelmeket, mégis az is nagyon tetszett. Egyszóval a Bronte nővérek a könyvespolcomra "kerültek", de a legnagyobb kedvenc mégis a Jane Eyre maradt.

Mit tudtam Charlotte Bronte-ról? Azt amit gondolom mindenki. Egy lelkész vénlánya, aki korán meghalt.

Syrie James már első soroktól kezdve magához láncolja az olvasót. Bár a Bronte nővérek egy kis észak-yorkshire-i falucskában éltek, és valószínűleg soha nem volt igazán "izgalmas" életük, ezt egyáltalán nem vettem észre. Nem unalmas a regény, pedig jó néhány évet felölel az egyhangú vidékies életből. Ott voltam a nővérekkel együtt sétálva a lápon, vagy amikor írták a regényeiket. Végig magam mellett éreztem őket szinte hús-vér valójukban.

Ahogy fogytak a fejezetek, úgy éreztem egyre rosszabbul magam, mivel a napló végét mindenki ismeri, és én nem akartam ezt a véget, nem akartam, hogy vége legyen a regénynek. Ezért tetszik az a befejezés amit Syrie James alkalmaz. Az utolsó lapokon Charlotte boldogabb mint egész életében, és a rövid, mindössze 3 oldalas utószó lezárja, elvarrja a szálakat. Nincs agyon magyarázva a szomorú halál. Szűkszavúan emlékezik meg a szereplőkről, de szerintem pont ennyi kell.

Még most is - több nap után - a fejemben kavarognak a regény kivetített képei. Ahogy a konyhámba fordulok, látom Charlotte konyháját, érzem az illatokat. A hegyi táj helyett, a dimbes-dombos zöld yorkshire-i tájat látom. És bár tél van, én a tavaszban vagyok a 3 nővérrel.

Monaldi & Sorti: Secretum

2009-12-29T11:10:00.000-08:00

Itt a sorozat második része! 17 év telt el Atto Melani és a kis szolgafiú találkozása óta. 1700-ban járunk a Spada villában, ahol nemcsak egy esküvő látványos előkészületeit és megvalósítását láthatjuk, hanem bepillanthatunk Melani újabb cselszövéseibe is.
A főszereplők azonosak, csak az apát öregebb a szolgafiú tapasztaltabb lett a 17 év alatt. A változás csak annyi, hogy még az első részben fogalmunk nincs mire akar kilyukadni Monaldi és Sorti, addig a Secretumban már az első soroktól kezdve tudjuk, hogy ki lesz az új pápa, illetve, hogy ki fog törni a spanyol örökösödési háború. Atto Melani megjelenése a villában világossá teszi számunkra, hogy a francia király keze belenyúl a pápaválasztásba, és az örökösödésbe. Érdeklődve olvastam a regényt, hogy milyen csavart/titkot akarnak leleplezni az írók, hisz elvileg mindenről tud az olvasó.
Már megszokhattuk, hogy Monaldi és Sortiék részletgazdagon írnak le szinte mindent, bevallom nekem annyira részletgazdag néha, hogy gyakran Victor Hugo jut eszembe a Secretum olvasásakor, mivel az Hugo regényeknél is lapokat szoktam átlapozni annyira nem érdekel a (szerintem) a cselekményhez nem szorosan kapcsolódó leírások. Viszont nálam pozitívum, hogy egy csipetnyi misztikumot is beleraktak a második részbe, ami csak javítja szerintem az egyébként lapossá váló történést. Pont ezért a misztikumért olvastam tovább a könyvet, a vége felé már habzsolva, hátha kiderül a titok, mert számomra ez lett volna a nagy TITOK. Nem derül ki. Egy fura, egyáltalán nem méltó magyarázatot találhatunk a misztikumról, annyira nem, hogy keserű szájízt hagy az embernél. Többre vártam. A titok érdekes, de nem titok, hisz eddig is tudtunk mindent, ha nem is ilyen egyértelműen, de sejteni a Károly halála óta mindenki sejtette.

Összegezve azt mondhatom, hogy a nagyobb a füstje mint a lángja, sajnos. Vérlázítóan drága könyvről van szó, meglovagolták a regény körüli "hisztériát", de ezzel csak annyit értek el, hogy a következő részeknél én már nem leszek hajlandó ennyit kifizetni a könyvekért. Talán én vártam túl sokat tőle, ha valaki csak úgy a kezébe veszi, biztos kellemes olvasmányként éli meg. Csak ne várjunk tőle túl sokat.

Barbara Kyle: Az udvarhölgy

2009-11-28T10:03:00.000-08:00

"London. 1527. Férjhez menni vagy szolgálni: Honor Larke számára egyértelmű a választás. Mivel nem szeretne engedelmes feleségként elfásulni az unalomtól, elhagyja gyámja, a kiváló Morus Tamás otthonát, és őfelsége Aragóniai Katalin királyné udvarhölgye lesz. Ám Honort felháborítja, hogy úrnőjét egyre-másra megaláztatások érik - VIII. Henrik Boleyn Annával mulatozik, és közben a válást sürgeti Rómánál -, ezért vállalja, hogy leveleket visz a királyné híveinek. Ezzel kockázatos játékba kezd, de biztos benne, hogy jól látszik - mígnem kiderül, hogy téved."

Az első oldalaktól lebilincselő a regény. Honort gyermekként ismerjük meg a könyv első lapjairól. Az élete egyik percről a másikra gyökeresen megváltozik, és a lelki erejének, illetve szerencséjének köszönheti, hogy sikerül egy új életet elkezdenie.
Barbara Kyle egy percre sem untat bennünket, hősnőjének az élete fordulatokban gazdag. Honor Larke elszántsága még a cselekmény elején tiszteletet ébresztett bennem, a későbbiek folyamán, amikor ez az elszántság vak gyűlöletté alakult át, én már nem tudtam tovább azonosulni a regény főhősnőjével. Nekem túl sok volt. Számomra érthetetlenül és esztelenül cselekedett.

A regény férfi alakja, Richard Thornleigh AZ igazi férfi. Nekem állandóan az Elfújta a szélből Rhett Buttler jutott eszembe róla.
A nemtörődöm ember, aki minden kalandban benne van, de valójában egy igazán mélyen érző, lelkileg megtört férfi.

Kellemes, történésekben gazdag regényt vehetünk a kezünkbe Barbara Kyle-tól. Ha pontozni szeretném, akkor 10-ből 8 pontot kapna.
De csak azért 8 pontot, mert Honor esztelenségért nem tudom megbocsátani! ;-)

Monaldi & Sorti: Imprimatur

2009-11-15T08:49:00.000-08:00

1683. szeptember 11.-ével kezdődik a történet, Donzelloban, a fogadóban meghal egy idős ember, és a halála miatt, mivel azt hiszik hogy pestisben halt meg, karanténba zárják a fogadó vendégeit. A fogadóban orvos is található, aki szentül esküdik, hogy az idős vendég nem pestisben halt meg, mégsem hisznek neki. A vesztegzár miatt Atto Melani (a Napkirály ügynöke) is a Donzelloba marad, aki nyomozni kezd a szolgafiú segítségével az öreg gyilkosa után. Maga a nyomozást, illetve a regény cselekményét a szolgafiú szemszögéből látjuk. A fiú számára Melani a mester, bölcs tanácsadó lesz, aki felvilágosítja a nagy politikáról, hatalomról. A napok nappalokra és éjszakákra tagolódnak, megismerhetjük a fogadó többi vendégét, és Róma alatt húzodó fölgalatti járatokat is.
Érdeklődve olvastam a korabeli orvoslást, bevallom néhol mosolyogva, és elszörnyülködve, mi mindent kibír az emberi szervezet. Szintén mosolyogva olvastam a fiú szakács tudományát is! :-)

Érdekes a regény kezdete. Egy idős püspök 2040-ben a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának Titkárságára küld egy csomagot, amelyben Rita és Francesco munkája található, amiben terhelő bizonyíték van XI. Ince pápáról, akit az egyház szentté akar avatni. Ezzel az írói húzással már azonnal felkeltette az olvasó figyelmét a szerzőpár, azt már tudjuk, hogy valami "szennyes" dolgot ismerhetünk meg a pápáról, na de mit is, és hogyan???!!!
Az olvasó hamar bele tudja élni magát a cselekménybe, és az elején bármennyire szeretné kideríteni a titkot, nem sikerül. Ezért tényleg a szolgafiúval együtt döbbenünk rá az igazságra. Mit meg nem tesznek az emberek a hatalomért és a pénzért!!!!!! Akárcsak manapság!!!

A regény végén a jegyzetek több oldalt foglalnak el a könyvből, amik alátámasztják a regény hitelességét. Bevallom én ezek után nem néztem, tehát fogalmam nincs, hogy mennyire igazak. Az igazság az, hogy nem is igazán érdekel. Egy kellemes olvasmány volt, sajnos az 1994-ben olvasott Eco regény A rózsa neve jutott állandóan róla az eszembe. Ez néhol nagyon zavart, de ez az én "hibám", mivel több mint 10 évvel ezelőtt olvastam az előbb említett regényt, ezért már nem emlékszem jól rá, talán azért villantak be folyamatosan képek belőle.

Bármennyire is jónak tartom az Imprimaturt, mégis sokat gondolkoztam azon, hogy megvegyem-e a második részt is, és ezzel elkötelezzem magam a sorozat mellett. Ma estéig törtem a fejem, végül mégis megrendeltem. A jövő hétem már olvashatom a második részt is.

Pearl S. Buck: Liang asszony három lánya

2009-10-26T05:00:00.001-07:00

" A regény csupa báj és finom elegancia. Olyan, mint a kínai selyemfestmények." - írta a könyvről a The New York Times.

Valóban egy csodaszép regényt vehettem a kezembe. Liang asszony egy jól működő étterem tulajdonosa Sanghajban, a kommunista Kínában, a nagy Mao idejében. Egyedül él, férjét elhagyta, mivel Ő ágyast vitt a családi házba, három lánya pedig amerikában tanul. A könyv ott kezdődik, hogy az asszony nagyobbik lányát hazarendeli a kommunista rezsim, hogy Kínába folytassa tovább a kutatásait. Liang asszony semmit nem tehet, megpróbálja felhívni a lánya figyelmét arra, hogy minden más itthon, és örökké figyeljen arra, hogy viselkedik, miket mond. A változás ami Kínába történt magával rántja a népet, és Liang asszony megpróbál egyensúlyozni, fennmaradni a történelem háborgó tengerén. Felelősnek érzi magát a történtekért, mert Ő is forradalmár volt, neki is köszönhető a mostani helyzet. A tettének a súlyát csak most, idős korára érzi/érti meg. Ezért is marad az országban, csak a lányait próbálja óvni és védeni minden erejével.

Fájt a lelkem miközben olvastam a regényt, annyira sajnáltam azt a szerencsétlen népet. Mert mindig a kisember szenved a legjobban, pláne akkor, amikor az ők megmentésükre történnek változások.
1969-ben jelent meg először ez a regény, és érdekes benne az, hogy az írónő megjósolta Kína felemelkedését, nagyhatalommá válását. Pedig a 60-as évek Kínája az egyenruhájával, és a kulturális forradalommal nem éppen ezt vetítette elő.

Vigyázz spoiler!!!!!!
Egyetlen csúnya folt van számomra ebben a könyvben, és ez különösen zavar, megzavarja azt a bájt és eleganciát (élve a Times szavaival), ami a regényt végig kíséri, Liang asszony halála. Annyira brutális!!! Persze tudom, hogy ez direkt így írta meg Pearl S. Buck, mégis nekem nagyon nem tetszik.

10-ből 9 pontot kapna a regény nálam. Mindenkinek ajánlani tudom!

Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik

2009-10-11T10:52:00.000-07:00

"Tényfeltáró riport megjelentetésére készül a kérlelhetetlen szókimondásáról ismert folyóirat, a Millennium. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe - köztük befolyásos emberek - a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből."

A Millennium trilógia 2. részét vehettem a kezembe. Már nagyon vártam! ;-) A regény, ahogy vártam, már sokkal többet árult el Lisbeth Salander-ről, azt is mondhatnám, hogy Ő a főhőse a sztorinak. A kevésbé izgalmas első fejezek után, szépen kibontakozik a cselekmény. Lisbeth megváltozott, "szolidabb" lett, már-már úgy hisszük "normális" életet tud élni, amikor belekeveredik az újabb Millennium szenzációba, és egy halálos hajszában találjuk magunkat. Az információkat lassan csepegtetik az olvasóknak, de ez így jó, miközben olvassuk az agyunkban folyamatosan pörögnek a létezhető megoldások, és bummmmm...ismét egy csavar, és ismét egy olyan megoldás, amit nem gondoltunk volna. De a szálak még nincsenek elvarrva, még annyira sem, mint az első részben. Legszívesebben már most olvasnám a harmadik részt!!!!! :-)

Stephanie Calman: Egy rossz anya vallomásai

2009-09-30T12:05:00.001-07:00

"Stephanie Calman megszegett minden szabályt, mindent "rosszul" csinált, és szembeszállt az összes széles körben elfogadott bölcsességgel és szakmai tanáccsal.
Az Egy rossz anya vallomásai botrányos, vicces és mélységesen őszinte regény egy valódi anya tollából, aki nem nevel tökéletes gyereket, de ír az álmatlan éjszakákról, a szexmentességről, a ruhatára lerongyolódásáról, és mindezek gyümölcséről, a hálátlan kamaszokról."

Mélységesen őszinte való igaz, néha nagyon is (most megszólalt a prüdéria bennem), de nagyon szórakoztató, és igaz. Egy 3 éves kislány anyukájaként én is átéltem néhány dolgot, ami most visszaköszönt a könyvben, és megnyugtatott, hogy nem bénáztam el a nevelést. Ha nem is mindenben értek egyet az írónővel, de azzal biztosan igen, hogy vannak olyan nők (szerintem a legtöbbjük), akik nem mondják el az igazat a gyereknevelésről, és megszépítik a dolgokat. Csak ki kell menni a játszótérre, és biztos találkozunk egy igazi "Istennővel", aki maga a megtestesült szuperanyu, és a többi anya áhítattal hallgatja az okos mondásait. Emlékszem egy boltban találkoztam az egyik ilyen Istennővel, két leánygyermekével vásárolt (volna), de nem sikerült, mert a nagyobbik gyerek a szokásos kisgyerek viselkedést produkálta a boltban. Szuperanyu nevelt (volna), de a "jólnevelt" leányzó rá se hederített, én meg vigyorogtam (most is vigyorgok) a háta mögött. Arról is jól "beszél" Calman, hogy mennyire aggódunk, és milyen lelkiismeret furdalásunk van, ha sikerül elmennünk szórakozni.

Persze meg kell jegyeznem, hogy egy átlag magyar család nem tud mindennap "bébisintért" fogadni, illetve elit oviba járatni csemetéit, ergo még fáradtabb, fásultabb az ember. Az a kisördög folyamatosan ott motoszkált hátul az agyamban, hogy pontosan az előbb említett dolgokért neki nem is lehet olyan nehéz, vagy igen?!!!

Lev Tolsztoj: Feltámadás

2009-09-28T10:42:00.000-07:00

Nyehljudov herceg egy esküdtszéki tárgyaláson meglátja ifjúkori szerelmét, akit Ő csábított és majd hagyott el. A lány az esett következményeként rossz útra tért, egy nyilvánosházba került, és most gyilkosság miatt áll a bíróságon. Az ítélet kényszermunka Szibériában. A hercegben felébredt a bűntudat, és mindent megtesz a lányért hogy felmentse, és ezt a szándékát még az is megerősíti, hogy az ítélet nem volt körültekintő, valójában a lány nem követett el semmit.
Nyehljudov ráébred kiváltságos helyzetére, és meglátja az orosz igazságszolgáltatás problémáit. Megismeri a szegény emberek életét, és arra a következtetésre jut, hogy nincs értelme ilyen formában büntetéseket kiróni, mivel így még több "gazember" kupálódik ki a börtönökben.

Tolsztoj a szemünk elé tárja az orosz főnemesek (gazdagok), és a szegény emberek világát. Megmutatja, hogy a fiatal gazdag emberek miként válnak fásulttá, és lépnek be a hivatalnokok szürke világába.
Rettenetes szegénységet, és butaságot tapasztalhatunk az orosz szegényektől. Eleve elrendeltetettnek gondolják helyzetüket, és az a néhány "politikai" fogoly sem tud abban megegyezni miként kellene a világot megváltoztatni. Saját maguk sem hisznek az orosz nép erejében, még. (gondoljunk később az orosz forradalomra)

Elmondhatom, hogy hónapokba tellett elolvasnom ezt a regényt, mivel pont a nyaralásunk előtt kezdtem el olvasni, és a témájából kifolyólag nem vittem magammal. Még az elején a herceg és a lány oldaláról látjuk a világot, később szinte szocialista propaganda anyaggá alakul (most mindenkitől nagy bocsi). Nem tudom miért érzem így, talán már túl sok információt ad az orosz nép szenvedéseiről. Tolsztojtól már olvastam jobb regényt is (pl. Első Péter). Egy darabig biztos nem veszem a kezembe.

Anita Amirrezvani: A virágok vére

2009-08-25T12:14:00.000-07:00

"Egyszer volt, hol nem volt. Isten előtt semmi sem volt."

Ezzel kezdődik a regény, amely egy 17. században Iránban élő fiatal lány nehéz életét meséli el. Itt a mesélésen van a hangsúly, ami teljesen átszövi a könyvet. Már a fülszövegben Az ezeregyéjszaka meséihez hasonlítják az írónő alkotását, és tényleg igaz. Mintha egy könnyed, szép nyelvezetű mesét olvasnánk, amiben átélhetjük a főszereplő lány bukását, majd a kilátástalan helyzetének megoldását. Egy új fogalommal ismerkedünk meg, a szigával, ami tulajdonképpen egy szerződés, amiben meghatározott időre "kibérelhetünk" egy nőt, használhatjuk kénye kedvére, majd eldobhatjuk. Az elkerülhetetlen szégyent csak a szőnyegek szeretete csökkenti Azizamnak, a főszereplő lánynak. Mesés színekről és mintákról olvashatunk, a szemem előtt készültek a szépséges szőnyegek, amikbe beleszőtték a készítők a szenvedésüket is. Olvasás közben ismételten annak örültem, hogy a 20. században Európában születtem. Sokszor a női önérzetem megbántva, és fortyogva olvasta a regényt, és a melegebb éghajlatra küldte a férfiakat.
A regény végén Azizam át tud lépni az addigi életén, és független nő lesz, esélyt kapva akár egy normális házassághoz is.

Tetszett, bár én többet olvastam volna Iránról is, bár tudom, hogy itt nem az ország részletesebb bemutatása volt a cél. Mégis a szerelmi csatározások helyett, inkább több információt szerettem volna látni akár a szőnyegkészítésről is. Ettől eltekintve jó könyv volt. Érdemes elolvasni.

Díj

2009-08-15T13:09:00.000-07:00

Díjat kaptam stippistop-tól!!!! Már régebben megtisztelt vele, de csak e hét csütörtök délután értem haza a nyaralásból. Még egyszer köszönöm, hogy rám gondoltál!

A szabályok a következők:
1. Rakd ki a blogodra!
2. Add tovább 7 másik bloggernek!
3. Hagyj üzenetet, hadd örüljenek!

Nos, és megtöröm a szabályt, mivel a távollétem alatt már végig röppent ez a díj a blogolós társadalmon. Én mindenkinek adom, aki szeretne ilyen díjat kapni!

Könyvesbolt

2009-07-24T18:19:00.000-07:00

Miközben patchwork és keresztszemes dolgokat vásároltam, benéztem egy könyvesboltba is. Csak egy picit lepődtem meg! Kávézó bennt a boltban, finom sütikkel. Bőr fotelek, és asztalok a polcok között. Ingyenes wi-fi. Az ember leemel a polcról egy könyvet, rendel egy kávét vagy teát, és besüpped a kényelmes fotelbe egy laptop társaságával. Senki nem kérdezi meg, hogy mit csinálsz már itt több mint 3 órája, és miért olvastad ki a könyvet a vásárlás helyett. Tetszik! Itthon is megszoknám! :D

Key West: Hemingway house

2009-07-24T18:01:00.000-07:00

Egy sivító 3 évessel és a barátnőmmel sikerült megnézni a házat, úgy ahogy! ;-) Sajnos az idegenvezetést nem tudtuk igénybevenni a gyerek miatt. De így is élveztük! Jelenleg elértem a kvótámat a bloggernél, így több képet nem tudok jelenleg feltölteni, ha lesz egy kisnidőm egy másik tárhelyre feltöltöm, és belinkelem ide is.

Alison Weir: Lady Elizabeth

2009-07-18T13:45:00.000-07:00

I. Erzsébet gyerekkorát követhetjük nyomon a regényben. A könyv azzal kezdődik, hogy féltestvére Mária meglátogatja, és elmondja, hogy az édesanyja Boleyn Anna meghalt. A kislány száműzése elkezdődik. Törvénytelen gyermekké nyilvánítják, és még a szeretett nevelőnőjét is elveszik tőle. De hamarosan észreveszik, hogy Erzsébet éles eszű, és erős jellemű leány, és ennek köszönhetően elindul azon az úton, aminek a vége I. Erzsébet királynő lesz.

Az első fejezetekkel nehezen haladtam, nekem nagyon (bocsánat) szájbarágós volt az a néhány fejezet. Később viszont fordulatossá válik a regény. Érdekes volt a gyermek Erzsébet szemszögéből nézni a történelmi cselekményeket, a szerelmi afférját. A szemünk előtt építi föl az írónő ezt a nagyszerű királynőt. A könyv a trónra lépésével fejeződik be.
Az írónő az utószóban szépen levezeti, hogy milyen történelmi tényeket, esetleg pletykákat dolgozott fel. Ezeket elolvasva ismételten átgondoltam az egész regényt, hiszen néhol hitetlenkedve fogadtam a történetet.
Igazán kellemes, és jó könyv. A történelmi regényeket szerető embereknek (meg persze másoknak) csak ajánlani tudom.

Weis & Hickman: A lenyugvó hold sárkányai

2009-07-06T10:41:00.000-07:00

A lelkek háborúja trilógiát "kivégeztem" (elolvastam). Hatalmas űrt hagyott bennem, hiszen a fantasy irodalmat pont a Dragonlance könyvek miatt kedveltem meg, és ez a trilógia csak csalódást okozott. Azt hiszem az írónőknek be kellett volna fejezni a sorozatot A nyári tűz sárkányaival. Nagyon jó lezárást kapnunk ott, és hiba volt A lelkek háborújánál újra elővenni a hősöket. Nem tudták megtölteni élettel a lapokat, a történet nem hozott újdonságot, és a szereplők gyenge másolatai a Dragonlance Krónikák hőseinek.

A lelkek háborújának a második köteténél már kiderül, hogy Takhisis tért vissza az Egy Isten képében, és újra magának akarja Krynn földjét. A kezdetben szimpatikus Mina, hűségesen követi a sötétség királynőjének (Takhisis) a parancsait, és csapatait szinte lehetetlen megállítani, csak Tasslehoffnak sikerülhet. Itt jegyzem meg, hogy kísértetiesen hasonlít a Legendák-sorozatra a Dragonlance-en belül. Egyszóval nekem rossz volt olvasni, mert állandóan összehasonlítottam a többi Dragonlance-es könyvekkel, és különösen az a szomorú, hogy mindezt az a írói páros alkotta, akiknek köszönhetjük Krynn világát!

Másfél hónapig

2009-06-30T13:37:00.000-07:00

nem nagyon leszek. Persze gyártottam előre postokat! ;-) Természetesen megpróbálok "élőben" is jelentkezni, ha másnem, akkor Key Westről, ahol Hemingway háza található, vagy a kaliforniai Salinas-völgyből, a Steinbeck múzeumból.
A repülőúton megpróbálok saját könyvet is olvasni, nemcsak a 3 éves lányomét! ;-) Bár most szinte lehetetlenségnek tűnik, hogy a lányom szórakoztatásán kívül mással is foglalkozzak.
Most már kellően izgulok a holnap reggeli indulástól, remélem minden rendben lesz. Szóval viszlát mindenkinek!

Stephenie Meyer: A burok

2009-06-14T11:10:00.000-07:00

Az Alkonyat láz után ismét Meyer regényt vettem a kezeim közé. Bevallom azért, mert kíváncsi voltam mennyire nyomta rá Edward és Bella a kézjegyét erre a regényre, egyáltalán ki tud-e törni az írónő az Alkonyat érzésből.

A Földön egy idegen faj uralkodik, a lelkek, akik parazita módon csak egy gazdatestben tudnak élni az ember testében, meghagyják a testet, de a emberi elmét nem. Vándor Melanie testét kapja meg, de hamar rádöbben, hogy magát Melanie-t is "örökölte", és az ember lány emlékei elöntik, érzéseit megváltoztatják. Szövetségre lépnek egymással, és megpróbálják felkutatni Melanie testvérét és szerelmét.

Érzelmek! A regény szinte túlcsordul az érzelmek terén, az állatias ösztönöktől a mindent elsöprő szerelemig minden megtalálható benne. Az írónő sci-fi burokba csomagolta a romantikus regényét. Ugyanis itt is a nagy szerelemről olvashatunk!!! De még az Alkonyatnál egy olyan ideált állít fel, ami az életben nem találhatunk meg, itt legalább a férfiak egyszerű (néha koszos, és büdös), esendő emberek. Talán ezért is tetszett nekem jobban ez a regény, mint az Alkonyat sorozat.
Ha a sci-fi oldalát nézem a könyvnek, akkor a Vándor által mesélt többi bolygón lévő életek, nekem egy kicsit mesések, azaz egy jobb gyerekkönyvben kratívabb létformákkal találkozhatunk. Tudom, a regény szempontjából ez nem létfontosságú, nekem mégis egy kicsit zavaró. Szerencsére az írónő nem bonyolódik bele, az idegen létforma pontos, precíz leírásába, mivel a cselekmény szempontjából nem is kell. Hiszen mint már írtam, valójában nem egy igazi sci-fi-t olvasunk!
Megkockáztatom, hogy a hölgyeknek jobban tetszik ez a könyv, mint az uraknak a romantikus jellege miatt. Én néha megkönnyeztem a főhősnők vívódásait. ;-) Nekem tetszett, és egyáltalán nem unalmas, de azt elismerem, hogy a sci-fi-t szeretők csalódnak benne.

Stephenie Meyer: Újhold

2009-06-02T15:27:00.000-07:00

Bellának vészesen közeledik a 18. születésnapja, és ez a tény teljesen kikészíti, mivel már öregebb lett Edwardtól. Hiába kéri szerelmét, hogy változtassa át, hallani sem akar róla! A szülinapi buli Cullen-éknél nem úgy sül el, ahogy Alice tervezte, Bella megvágja a kezét, és Jasper nekiront...szerencsére Edwardnak sikerül megállítani a "testvérét". Ezek után Edward úgy dönt, hogy Bellának az lesz a legjobb, ha szakítanak, és a Cullen család elhagyja Folks városát.
Bella összetörik, hónapokig csak vegetál, amikor belép az életébe Jacob, az indián fiú.

Komolyan mondom rendesen szurkoltam Jacobnak, hogy sikerüljön Bellát észhez téríteni, és magába bolondítani. Lehet, hogy régimódi vagyok, de az igazi hús-vér srác sokkal közelebb került hozzám, mint Edward. Jacobról már az Alkonyatban is lehet sejteni, hogy több mint egy indián fiú, de ebben a kötetben választ kapunk a kérdésünkre, hogy mi is folyik a rezervátumban. (Csendben megjegyzem, hogy még ezek után is Jacob nálam a nyerő)
Bella ebben a kötetben is vonzza a bajt, és az egyik "bolond" cselekedetének következményeként Edward is életveszélybe kerül. Furcsa módon itt Bella menti meg Edwardot ;-), és nem lenne a sorozatnak 3. része, ha nem békülnének ki.

Amíg Bella nem megy Edward után, addig sokkal de sokkal jobban tetszett az Újhold, mint az Alkonyat. Ez a Volturi oldal nálam nagyon betett, rossz értelemben. Olyan harmadrendű vámpír komédiában éreztem magam, és alig vártam, hogy elmenjenek onnan. Értem én az írónőt, hogy Bella vámpírrá válásának indokait el kellett kezdenie gyűjteni, de kitalálhatott volna valami eredetibbet is.

Az Újhold filmelőzetese itt található:
http://www.youtube.com/watch?v=AfFIkfYNI64&feature=player_embedded

Nem hittem volna,

2009-05-27T10:38:00.000-07:00

de ez van. Alkonyat lázban égek. Igaz a Breaking Dawn-nál már semmilyen varázst nem érzek/éreztem. Azért folytatom...

Stephenie Meyer: Alkonyat

2009-05-22T02:47:00.000-07:00

Tudom bután hangzik, de én ezzel a könyvvel már nagyon régen szemezek, de nem tudtam rászánni magam az olvasásra. Talán azért, mert annyi ellentmondó véleményt olvastam róla, illetve a sorozat többi kötetéről.
Tegnap viszont a munka után lett egy szabad délutánom, mivel leányzóm nagyizott, és hogy ne pazaroljam el az időt, a legelső könyvet ami a kezembe esett elkezdtem olvasni. Ez volt az a könyv!

Nem sok vámpíros regényt olvastam, talán hármat Anne Rice-tól, na meg néhány filmet néztem meg. Talán ezért zavart annyira, hogy itt a vámpírok "fényben járók", persze a túlzott napsütésben szikrázni/csillogni kezd a bőrük, ezért inkább kihagyják!
Bella a 17 éves diáklány azonnal észreveszi, amit a többiek talán nem, hogy valami nem stimmel a Cullen testvérekkel. Sőt! Első perctől érzi, hogy valami több van bennük, mint az átlagos emberben, és mikor Edward megmenti az életét, lassan kibontakozik valami közöttük. Azért mondom, hogy valami, mert (mivel már majd mindenki elolvasta, ezért leírom) amikor Edwarddal kimennek a rétre, hogy megmutassa milyen a napsütésben egy vámpír, akkor Edward őszintén elmondja mit érzett/érez Bella iránt. Hmm...ha ilyen szerelmi vallomás kell egy mostani tini lánynak, akkor én már tényleg nagyon öreg vagyok a majd 35 évemmel. Mert mit is mondott Edward???? Azt, hogy amint megérzete Bella illatát, azonnal vonzódni kezdett hozzá, és majd megőrül de úgy kívánja! Na persze nemcsak úgy szimplán szexuális vonzalomról beszélünk, hanem mint ragadozó és prédája kapcsolatról. Illetve e kettő együtt!! Remélem érthető voltam. Azt hiszem a legtöbb nőben ilyenkor felmerül, hogy melyik az erősebb? Az étvágy, vagy a nemi vágy!
De persze Bella imádja a vámpír Adoniszát, megbízik benne, és megismeri a családját is. Itt mindenki a jó oldalon áll, nem isznak embervért, és egy emberként védelmezik Bellát, amikor egy igazi vérszívó üldözni kezdi. Természetesen győz a jó, és Bella eldönti, annyira szereti Edwardot, hogy Ő is vámpír akar lenni, amit a fiú mereven elutasít.

3 óra alatt elolvastam, nem tudtam letenni, ami meglepett, mert nem erre számítottam. Kisebb nagyobb kérdések felmerültek bennem, mint például, hogy tudnak azonnal repülőre szállni, és Bellához menni, amikor ugye néha azért süt a nap (na jó van mélygarázs is :D). De ezektől eltekintve élveztem a regényt. Belekezdek a második részbe is! ;-)

Amanda Foreman: A hercegnő

2009-05-12T05:52:00.001-07:00

Ritkán fordul elő velem, hogy előbb a könyvből készült filmet nézem meg, és utána olvasom a könyvet. Most ez így sikerült. A filmipar ismét megmutatta, hogy lehet egy nagyszerű, egyedülálló könyvet kliséktől hemzsegő filmé alakítani. Persze akkor még nem tudtam. Most, hogy elolvastam Foreman regényét teljesen más képet rajzoltam Georgiana Spencer-ről.

A regény életrajzi regény, tele korabeli újságok, levelek, naplók idézésével, így sokszor azt hiszi az ember, hogy tényleg abban a korban van, amikor élt Devonshire hercegnője. Rengeteg információt ismerhetünk meg az aktuális politikai helyzetről, divatról, és társadalmi szokásokról. Megdöbbentő mennyire árnyaltan ábrázolták Georgiana életét a filmben, és milyen volt a valóságban. Engem sokkolt az életvitele!!! Fiatalon férjhez megy Devonshire hercegéhez, akivel ritkán sikerült összehangolódnia. Nem segít a házasságán az sem, hogy nehezen tud fiú örököst szülni, miközben igazi nagyvilági hölgy lesz, a társaság vezetője. Mint ilyen pozíció magával hozza a szerencsejátékot, a politikát, a divat diktálást és a végett nem érő éjszakázásokat. Hiába ünnepelt díva, belül egy könnyen befolyásolható, de jószívű teremtés marad. Talán ezért lesz olyan az életútja, amilyen végül lett.
Aki igazán szereti a száraz, tényekkel teli életrajzokat azok megtalálják a számításaikat a könyvben. Aki inkább a romantikát kedveli a filmet nézze meg. Nekem a képzeletbeli skálán megkapta a maximális (10) pontot!

Karen Essex: Kleopátra

2009-04-28T01:57:00.000-07:00

Még az év elején olvastam ezt a könyvet, de csak most tudtam rászánni magam, hogy írjak róla. Meg kell jegyeznem, hogy imádom a történelmi témájú regényeket, amik meg az ókori Egyiptomban játszódnak, azok a könyvespolcom legkedveltebb könyvei. Különösen a nők élete érdekel az ókori Egyiptomban. Az egyik nagy kedvencem Ghyczy-Dráveczky Zsuzsától az Asszony a fáraók trónján című regénye, ami Hatszepszut életét írja le. Ezért örültem Karen Essex könyvének, aki Kleopátra életét próbálta nyomonkövetni.

A regény Kleopátra életét gyerekkorától Caesar találkozásáig öleli föl. Megismerhetjük az édesapját, testvéreit, és néhány hűséges szolgálót. Essex egy nagyon okos kislányként jeleníti meg Kleopátrát, aki nyelveket beszél, gyors észjárású, és valljuk be, nem utolsó sorban hatalomra vágyó. Így több hónap után, már egy könnyed, kellemes olvasmányként emlékszek vissza rá, de akkor nagyon hiányoltam, hogy a történéseket nem bontakoztatta ki úgy az írónő, ahogy én szeretem. Nem tudtam eldönteni, hogy ez azért van, mert túl sok minden "történt" Kleopátrával és nem volt rá elég oldal, vagy azért, mert fogalma sem volt, hogy mivel töltse meg a lapokat. Mivel a szépséges lánynak a kora gyermekkoráról nem igazán akad sok információ, gondolom ez elég nehézséget okozhatott. Éppen ezért, a könyv számomra akkor lett érdekes, és izgalmas, amikor Kleopátra igazán színre lép a történelem során, és a könyvben is. Ez pedig nővére, Bereniké, hatalomra jutása után történik, ami kb. a könyv felénél olvasható.
Van folytatás is ( A fáraó), ami valószínűleg izgalmasabb, mint az első rész. Még nem vettem meg, és valószínűleg egyhamar nem is fogom.

Philippa Gregory: A Boleyn örökség

2009-04-19T09:35:00.000-07:00

Philippa Gregorytól ez a második elolvasott könyvem. A Boleyn örökség VIII. Henrik utolsó 2 feleségének a történetét (bocsánat az utolsó Parr Katalin volt, akit épp csak megemlítenek a könyv végén, azaz az utolsó előtti, előtti feleségekről olvashatunk :D) dolgozza fel.
Jane Boleyn, Cleve-i Anna, és Howard Katalin gondolataiba nyerünk bepillantást, és így ismerjük meg az adott történelmi szituációt. Aki olvasta A másik Boleyn lány-t annak ismerős ez a megoldás. VIII. Henrik itt már nem egy sármos csábító, hanem beteg, elhízott, szeszélyes öreg ember. Meg kell említenem, hogy Jane Boleyn, aki George Boleyn - Anna és Mary bátyja - volt felesége, a szemembe egy hatalmas szálka lett az olvasás során. Nem értem az írónőt, miért állítja be itt Janet szerelmes, szenvedő asszonynak, aki állandóan Annára, és a férjére emlékszik, hogy mennyire szerette őket! Amikor A másik Boleyn lányban, egy számító, hideg, féltékeny , bosszúszomjas feleségnek ábrázolta! Ezt az ellentmondást nem tudta feloldani az utolsó lapokon sem, amikor Jane-t őrült asszonynak állítja be. Annyira zavart az olvasás közben, hogy az első fejezeteken alig tudtam átrágni magam. Azért folytattam, mert Cleve-i Anna története érdekelt.

Összeségben kellemes olvasmánynak mondanám, de távolról sem éri utol A másik Boleyn lányt. Viszont a kötésről az aranyozás legalább megmaradt, mert az előbb említett könyvről sikerült leszednem! ;-)

Stieg Larsson: A tetovált lány

2009-04-07T22:00:00.000-07:00

Vallomás tartozom! Ezidáig nem olvastam nagyon sok krimit. Persze Agatha Christie, Edgar Vallace könyveiből valamennyit igen, és persze Steven Saylor Gordianus nyomozójának a könyveit is olvastam. Bár az utóbbit én nem kriminek tituláltam, hanem történelmi regénynek. Ebből is látszik, hogy semmi összehasonlítási alapom nincs.

Be kell vallanom, hogy 2 nap alatt elolvastam a könyvet (ezt egy majd 3 éves gyerek, és munka mellett sikerült). Imádtam, - ahogy a krimikben lenni szokott - ahogy a főszereplő elindul egy szálon, és lassan felgöngyölíti az ügyet. Azt kell mondanom, hogy elég későn kezd az ember gyanítani valamit, szerencsére, így a regény végéig izgulhatunk. Külön plusz pont az írónak, hogy az eredeti cselekményhez/bűntényhez hozzákapcsolódik egy másik titok, mégpedig a Tetovált lány titka, amit nem is fedett fel a szerző.
Engem meglepett a fejezetek előtt olvasható kis információk, svédországi statisztikai adatok a nőket ért bántalmazásról. Valahogy nem gondoltam volna, hogy a "fejlett Északon" ilyen számban fordulnak elő az erőszakos cselekmények nőkkel szemben.

Nem akarom lelőni a poént, így csak annyit írok a történetről amennyit a könyv borítójáról is kiolvashatunk. Adott egy újságíró, akit felkér egy öreg iparmágnás egy rég elfelejtett rejtély megoldására. És a történet elkezdődik...

Doris Lessing: A fű dalol

2009-03-21T13:21:00.001-07:00

Már régen el akartam olvasni ezt a könyvet. Irodalmi Nobel-díj, rasszizmus nagy szavak, a kérdés csak az ténylegesen mi van mögötte.
A történet egy fehér nő meggyilkolásával kezdődik Zimbabwe egyik farmján. A gyilkos egy néger szolga, aki a farmon dolgozott. A gyilkosság után nem menekül el, ott marad, várja az igazságszolgáltatást. Érdekes, hogy már az első lapok olvasása után tudjuk, hogy mivel fog végződni a regény. A bevezetésben utalásokat olvashatunk arra, hogy a meggyilkolt nőt nem szerették, sőt a férjét is megvetették a fehérek. Ahhoz hogy megtudjuk mi történt valójában visszaugrunk az időbe, Mary (a meggyilkolt feleség) gyerekkoráig.
Az alkoholista apa, és a frusztrált, idegbeteg anya gyermekeként nehéz lehetett felnőni. Hamar elhagyja a szüleit, előbb az iskola majd a munkahely miatt. Egy boldog fiatal nővé érik, aki keményen dolgozik, de a barátaival rengeteget szórakozik. Nem is lenne semmi baj, de a társadalmi törvények közbe szólnak, és Mary férjhez megy, egy szegény gazdálkodóhoz Dick Turnerhez. Szó sincs szerelemről a nő oldaláról, neki férjhez kell menni, mert már elkezdtek suttogni a barátok. Amikor hazaviszi a férje, akkor döbben csak arra rá, hogy egy farmon fog élni, és ott találkozik igazi "testközelségben" a fekete munkásokkal.
Azt vettem észre, hogy olvasás közben feszültté és ingerülté válok. Először fogalmam nem volt miért érzek így, aztán rájöttem, hogy átvettem teljesen Mary Turner érzelmeit. Le kellett tennem a könyvet, hogy megnyugodjak és nem harapjam le a családtagok orrát, ha hozzám szólnak. A kezdeti rokonszenv amit Mary iránt éreztem, lassan érthetetlenségbe, majd közönybe ment át. A végén már azt kívántam, hogy essünk már túl a gyilkosságon, és zárjuk le ezt a szomorú, tragikus ügyet. Áldozatok! Folyamatosan ez a szó villogott a fejembe, mert ebben a regényben csak áldozatokról olvashatunk. A férj, a feleség, és a néger szolgák. A társadalom erkölcsi normái miatt történhetett mindez meg.
Ezt a könyvet nem lehet úgy olvasni, hogy valamilyen érzelmet (érzelmi viharokat) nem éljünk át. Jucusnak igaza volt, nehéz olvasmány, a saját érzelmeink miatt nehéz. Ha pontozni akarnám 10-ből 10-et kapna.

A hercegnő (The Duchess)

2009-03-14T05:07:00.000-07:00

Már egy ideje el akartam olvasni a könyvet (Amanda Foreman: A hercegnő), de még nem sikerült megvennem, ezért jobb híján megnéztem a filmet. Tipikus női film, de ez nem azt jelenti, hogy csöpög a romantikától, szerintem.
Adott egy ifjú lány, Georgiana Spencer, aki hozzámegy feleségül a jóval idősebb Devonshire herceghez. A házassága csőd, mint ahogy az eleve elrendezett házasságoknál általában lenni szokott. A férj mindenféleképpen örököst akar, és 2 leánygyermek születése után, értelem(értelmetlen)szerűen a feleséget hibáztatva még jobban eltávolodik az asszonytól. A színfalak mögött sorozatos megalázások állnak, miközben a nagyközönség, egy igazi dívát ismer meg, aki imádja a szerencsejátékot, és a politikát. Na ilyenkor örülök, hogy a 20. században születtem, mert ezt a hímsoviniszta (bocsánat) világot egyáltalán nem tudom megérteni. Isten, látja lelkemet, még valamilyen szinten megértem a herceget, belenevelték, hogy Ő a kiváltságos férfi, aki mindent megtehet, de egy bájos, okos feleség láttán miért nem tud megváltozni!!!!!!!!!!!
Az ifjú hercegnő életét még bonyolítja barátnőjének árulása, aki viszonyt kezd a férjjel, és a herceg a szeretőt és a feleséget is egy fedél alatt "tartja". Persze nem lenne érdekes a történet, ha a feleség nem találkozna a Nagy Ő-vel. Ettől kezdve megváltozik minden...

Nem szeretném végig elmesélni, mert ezt a filmet látni kell. Én ilyenkor békélek meg a helyzetemmel, és ismételten rájövök, hogy milyen szerencsés vagyok a férjemmel.