2017. december 6., szerda

Alastair Reynolds: Lassú lövedék (GABO SFF Zsebkönyvek 1.)

A GABO SFF nagy fába vágta a fejszét, elindított egy zsebkönyvsorozatot. A kötetek 120x180 mm méretűek, és puhafedelesek. Sci-fi és fantasy történetek kerülnek ezekbe a kis könyvecskékbe.
Rögtön felkeltette az érdeklődésemet az első két kötet, hiszen ki ne szeretne viszonylag gyorsan befejezni egy könyvet, miközben rendesen megmozgatja az olvasó agytekervényeit. Persze a kisregényeknek meg van a hátulütőjük is, vajon elegendő információt tud közvetíteni, fel tudja kelteni az olvasó figyelmét, ki tud bontakozni a cselekmény?

Alastair Reynolds számomra eddig ismeretlen volt, bár a nevével már sokszor találkoztam, és azt is tudom, hogy elismert sci-fi írónak számít. Azt gondoltam itt az idő megismerni az írásait, ez a kisregény talán kezdésnek jó lesz.

Végre befejeződött egy olyan háború ami több száz világot és naprendszert érintett. Szkur, egy háborús veterán csak a családjához szeretne visszatérni, amikor elszakadt a csapatától, és egy öntörvényű, agresszív ellenséges csapatba botlik. A vezetőjük különösen kegyetlen, és lassú, kínokkal teli haldoklás vár a katonanőre, de a szerencse mégis Szkurnak kedvez, életbe marad, és egy szökkenőhajó fedélzetén tér magához. Csak van egy kis bökkenő, ez a hajó egy fegyencjárat, amiben a háború két oldalán lévő katonai söpredéket tárolták, és most felébredtek. Úgy tűnik ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy a hajó rendszere megsérült, valami nem stimmel, és amikor kiderül az igazság, csak sokkolni tudja Szkurt és kis csapatát. Ráadásul a hajón tartózkodik az az ember is, aki meg akarta ölni. Vajon sikerül életben maradnia?

A fülszöveg kellően felcsigázott, és az első oldalak csak úgy beszippantottak Szkur világába. Nagyon tetszett a narráció, még akkor is, amikor már a legelején rájön az olvasó arra, hogy egy visszaemlékezést olvasunk, azaz a főszereplő él és virul, és ha azt gondolnánk, hogy így nem érdekes, akkor fel kell hívnom mindenki figyelmét arra, hogy a könyv vége azért tartogat még meglepetéseket.
Egy 2017-es kisregényről van szó amiben nem lesz meglepő, hogy vallási témát dolgoz fel többek közt az író. A címben szereplő lassú lövedéknek a központi szerepe, az emberek identitásának megőrzése kellően izgalmas lehetne, de nekem sajnos nem volt. A cselekmény egyszerű, kikövetkezhető (a végét azért nem), pontosan ezért a figyelmemet nem tudta felkelteni. Valahogy kidolgozatlannak tűnik a világ, mintha egy kulcslyukon kandikálnék be, és csak egy szűk sáv látszódna belőle. 
Meg kell dicsérnem a borítót, nagyon jól illik a cselekményhez. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ez a kisregényt. Bár vannak hibái, mégis kellemes élményt nyújtott.
7/10
Kiadó: GABO 
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 200 oldal
Fordította: Tamás Gábor

2017. december 4., hétfő

Advent I.




Azt hiszem vasárnapi estére nem is kell más, mint egy jó társasjáték és egy jó könyv. A Gyülekező árnyak pont megfelelő választás, legalábbis eddig annak tűnik. 
Elég rázós volt az életünk a mai nap reggelig, és csak abba tudok reménykedni, hogy Advent elhozza a békét és a nyugalmat.
Ha az ablakon kinézek esik a hó, sajnos azonnal el is olvad, de gondolom a hegyekbe már összefüggő hóréteg van. Lassan nálunk is karácsony lesz, hiszen bármerre nézek mindenhol karácsonyi dekoráció van. Mostanában rákattantam az Instára, szebbnél szebb képeket találok rajta, azt is mondhatnám, hogy "szétisnspirál" ;-) Apjuk rosszul is van, hogy mindennap valami újat találok ki, hogy mit kéne csinálni a lakásban, vagy mit kellene venni. Szóval tervezgetek...


2017. december 3., vasárnap

Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk (GABO SFF Zsebkönyvek 2.)

A GABO SFF nagy fába vágta a fejszét, elindított egy zsebkönyvsorozatot. A kötetek 120x180 mm méretűek, és puhafedelesek. Sci-fi és fantasy történetek kerülnek ezekbe a kis könyvecskékbe.
Rögtön felkeltette az érdeklődésemet az első két kötet, hiszen ki ne szeretne viszonylag gyorsan befejezni egy könyvet, miközben rendesen megmozgatja az olvasó agytekervényeit. Persze a kisregényeknek meg van a hátulütőjük is, vajon elegendő információt tud közvetíteni, fel tudja kelteni az olvasó figyelmét, ki tud bontakozni a cselekmény? 

Daryl Gregory írásait eddig nem ismertem, és bevallom a könyvecske fülszövege sem keltette fel olyan nagyon az érdeklődésemet. De mivel a sorozat második részéről van szó, ezért bizalmat szavaztam neki. Milyen jól tettem!

A kisregény forma miatt szinte azonnal a cselekmény sodrásába kerültem. Adott hat ember, akik közül egyik dr. Sayer, a pszichológusnő, aki egy csoportot hoz létre, amiben olyan emberek találkoznak, akiket az átélt trauma miatt a társadalom nem ért meg, dilisnek tartja őket. Harrison a Szörnydetektív, aki egy gyerekkönyv hőse, a tolószékes Stan, akit fiatal korában majdnem felfalt egy kannibálcsalád, Gréta, aki úgy néz ki, mint egy fiatal emós, Barbara, a középkorú háziasszony, akit elkapott egy Csontmetsző, és Martin, akinek a szemén mindig rajta van a szemüveg. Sérült emberek, hiszen meglátták a pokol egy szegletét, és többet láttak, mint az egyszerű emberek. Képesek lesznek a csoportterápián megnyílni, esetleg meggyógyulni? 

A váltott szemszögek miatt úgy éreztem jobban megismertem a szereplőket. Mindegyik története bizarr és fura, először tényleg azt hittem, hogy egy pszichoanalízis kellős közepébe kerültem, de aztán kezd minden összeállni, és jelentkeznek a fantasy elemek. Nagyon izgalmas a történet, szinte faltam a sorokat, hogy minél hamarabb kiderüljön az igazság. Az író tényleg nagyon jól fenn tudja tartani az izgalmat, egészen a végéig, amikor egy nagy sóhajjal tudtam csak letenni a könyvet. Kár, hogy ilyen rövid volt, habár tudom, hogy ha hosszabb lenne a cselekmény, nem tudta volna ilyen feszesre írni. 
Bár váltott szemszögeken keresztül ismertem meg a csoport tagjait, a főszereplő Harrison, aki valószínűleg a legtöbb tudással rendelkezik az összes közül, és talán a legerősebb mentálisan is. Igazából nem tudtam azonosulni senkivel, túl brutális az egész, de mégis együtt csapatként közel kerültek hozzám.
A borító zseniális, tökéletesen illik a cselekményhez. Nem tudok, és nem akarok hiányosságokat mondani a könyvről. Nálam telitalálat volt.
9/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 208 oldal
Fordította: Novák Gábor

2017. november 27., hétfő

Wesley Chu: Időrabló

Az időutazás mindig birizgálta a fantáziámat. Bevallom már eljátszottam azzal a gondolattal, hogy hova és melyik korszakba mennék vissza, ha lenne időgépem. Úgy gondolom imádnám az egészet, vagy mégsem? Wesley Chu könyvét elolvasva már annyira nem jó ötletnek tűnik az időutazás.

A 25. század nem olyan ahogy mi most elképzeltük. A Föld haldoklik a környezetszennyezéstől, és már csak kevesen élnek a háborúktól megtépázott bolygón. De azok az emberek sem élnek jobb körülmények között, akiknek sikerült a naprendszerben szétszóródni, hiszen ők is csak tengődnek az idegen bolygókon és holdakon. Úgy tűnik az életbe maradás eszköze csak az időutazás, amikor az időutazóknak, azaz a kronoembereknek az elsődleges feladatuk, hogy energiaforrást szerezzenek a múltból, és ezzel valahogy meghosszabbítsák a többiek életét. Maga az időutazás szigorú szabályok betartásával történhet meg, ahol az egyik legfontosabb szabály az, hogy nem változtathatják meg a történelmet. Pontosan ezért egy szervezet felügyeli a múltba ugrásokat, a KronoCom.

James Griffin-Mars egy kronoember, akit felbérel egy cég a KronoCom-on keresztük, hogy szerezzen meg egy fontos eszközt a cégnek a múltban. Bár a feladat nehéz, de a jutalmazás csábító, ezért James elvállalja. Visszamegy 2097-be, amikor az úgynevezett Nutris-platform fel fog robbanni, ahonnan el kell hoznia azt a bizonyos eszközt. A helyszínen a férfi rádöbben arra, hogy valami nem stimmel a küldetéssel. Hirtelen döntenie kell, és James nem habozik megszegni a legfontosabb törvényt, magával hozza a jelenben Elis Kimet, a platform vezető kutatóját. A hajsza elkezdődik, a KronoCom és a cég mindenáron meg akarja szerezni a nőt. James csak egyet tehet, elmenekül az üldözői elől, miközben magával viszi Elist is. Valahogy életben kell maradniuk.

Wesley Chu igazán jól el tudja hitetni az olvasóval, hogy a jelen egy sáros, hideg katyvasz, ahol senki nem érzi jól magát. Még az olvasó sem. Néhány oldal után érezhető, hogy valami nincs rendben a KronoCom körül, ami később már egyértelművé válik. Szerencsére James alakja elég határozott, még akkor is, ha a saját démonjaival hadakozik állandóan.
Egy ilyen jövő mindenkit sokkolna, ahogyan Elist is. Elképzeltem, hogy én miként viselkednék, ha a napfényes világból, egy lepusztult sötét jövőbe kerülnek. Lehangoló. Szerencsére az író karakán kishölgyé alakította Elist, tökéletesen kiegészíti a marcona, mindig morgós Jamest.
A cselekmény izgalmas, habár könnyen kiszámítható. Ettől függetlenül élvezetes volt olvasni, és kíváncsian várom a folytatást.
9/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 464 oldal
Fordította: Kerekes Éva

2017. november 19., vasárnap

V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia

Ez a regény kapott elég meleget és hideget is, és bevallom pont ezért aránylag elég későn kezdtem el olvasni. Pedig a fülszöveg érdekesnek láttatja a könyvet.

Régen 4 London létezett párhuzamosan egymás mellett, a Fehér, a Szürke, a Vörös és a Fekete London. Most már csak 3 London maradt, Fekete Londont elzárták a féktelen mágiája miatt. Ezek a városok egy képzeletbeli nyakláncon egymás után helyezkedő gyöngyök. Fehér London közvetlenül a Fekete mellett található. Mivel elsősorban neki kellett a sötétséggel megküzdenie, ezért egyre jobban ez a város is átalakul. Kifakul, lassan elfogy a mágia belőle, és uralkodó testvérpárjuk mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze a mágia hatalmát. A Vörös London ezzel szemben maga a szín, és a mágia világa. Szinte lüktet az élettől, az itt élő emberek boldogok és normális életet élnek. Szürke London a mi világunk, a legtávolabb helyezkedik Fekete Londontól, a nyers mágiától. III. György az uralkodó, és mivel szinte nincs varázslás, ezért ez a világ a technika felé kacsingat. Elfejtették milyen is az, amikor a mágia hömpölyög a Temze hullámain. Apropó Temze! Fontos szerepet tölt be a regény cselekményében. Ez a folyó maga a nyers erő bárhol is vagyunk, csak másként hívják.

Kell a regény főszereplője, aki egy antari, azaz egy olyan kiváltságos személy, aki át tud menni a kapukon, és így átmehet a különböző Londonokba. A Vörös Londonban él, és szolgálja a királyságot. Még egy antari létezik, Ő Holland, aki a Fehér London szolgálatában áll. Elvileg csak ez a két személy járhat át a világokon, akik fenntartják a diplomáciai kapcsolatot a városok között, de van egy fontos szabály amit be kell tartaniuk. Nem hozhatnak át semmit az egyik világból a másikba. Kell megszegi ezt a szabályt, és olyan valamit indít el, amire még nem készült fel, és sokkal nagyobb a tét, mint ahogy gondolná. Kénytelen segítséget is elfogadni Lina személyében, aki egyébként a Szürke Londonban él, mert egyedül képtelen megállítani a sötétséget, ami azzal fenyeget, hogy tönkreteszi a világokat.

Érdekes világ a maga három, illetve négy városával. Igaz Fekete Londonról szinte semmit nem tudtam meg, de a sorozat következő részében már erről a városról is szó lesz. Kell és Lina szerethető főszereplők, akik a világmegváltáson kívül még a saját problémájukkal is meg kell küzdeniük. Ezért szerethetőbbé válnak, még akkor is, ha a múltjukban sok szörnyűség található. Ami a két fiatalban megegyezik, hogy mindketten a múltjukat kutatják, hogy kínzó kérdéseikre választ kaphassanak. Én még Holland kemény, és sötét alakját is megkedveltem, hiszen nem önmaga, és valahol mélyen eltemetve az igazi Holland is megtalálható. 
Az írónő fantáziája végtelen, nagyon szemléletesen írja le a városokat, olvasóként hihetőnek éreztem mindent. YA könyvként kellemes csalódást okozott a regény, mivel sorozatról van szó így alig vártam, hogy a következő rész is megjelenjen, mert kíváncsi vagyok, mi lesz a szereplőkkel.
9/10
Kiadó: Ventus Libro
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 446 oldal
Fordította: Sámi László

2017. november 13., hétfő

Ian McEwan: A gyermektörvény

Ian McEwan a Szombat és a Vágy és vezeklés című könyveivel nálam bizonyított. Olyan húrokat penget meg bennem, amik a regények olvasása után is sokáig rezegnek, hallom a hangjukat, átalakítják a gondolataimat. Egész egyszerűen azt is mondhatnám, hogy ilyen egy jó író, pont telibe találja az olvasót.

A gyermektörvény című alkotása már egy ideje a polcomon csücsült, de eddig mindig kikerült a várólistámról. Az író műveit úgy szeretem olvasni, ha teljesen rá tudok figyelni, ha semmi nem vonja el a figyelmemet a cselekményről. 

A főszereplő Fiona Maye felsőbírósági bíró, szakterülete a családjog. A korosodó felső középosztálybeli nő megtestesíti azt az ideált, amit manapság a legtöbb nő el akar érni. Erős, jómódú, munkahelyén elismert és sikerekben gazdag, nem mellesleg egy ideális férje is van. Minden tökéletes, vagy mégsem?

Bár a munkájában sikeres, és tényleg elmondhatja magáról, hogy mindenféle nációjú, vallású családoknak, illetve gyerekeknek segített, mégis a magánéleti problémája miatt, egy csapásra összeomlani látszik az a világ, amit felépített magának. Férje élni akar a hátralevő életében, és nem asszisztálni a feleségének a teljesen megtervezett, és letisztult világában. Ebbe a "káoszba" érkezik egy ügy, amiben a 17 éves Adam vallási okokból meg akarja tagadni az orvosi kezelést, de ezzel az életét veszélyezteti. A bírónő hirtelen felindulásból meglátogatja a kórházban a beteget, de Fiona sebezhető, és a majdnem 18 éves fiú egy csapásra elbűvöli. Adam intelligens, tehetséges, humoros és nagyon, de nagyon sebezhető, ártatlan. A nőnek nehéz döntést kell hoznia, vagy szembeszáll a vallásos családdal és fiúval, vagy elfogadja hogy Adam tényleg felelősségteljesen tud dönteni a sorsáról.

Azt, hogy miként fog dönteni a bírónő, az olvasó érzi és tudja. Hiszen McEwan Fiona ügyeit bemutatva előrevetíti, hogy mi lesz Adam ügyében. De egy probléma mégis adódik, az érzelemmentesség, a racionalitás repedezni látszik a bírónőn, és ebben az ítéletben előjönnek az érzelmek. A döntés megszületett, a következményeket vállalni kell! 

Megrázott, felkavart ez a történet. Most sem csalódtam az íróban, szinte érzelmileg levetkőzteti a szereplőit, kitárva az emberi természetet, az elfojtott vágyakat. Bár vékony könyvecskéről van szó, mégis nem éreztem befejezetlennek a cselekményt. Érdemes elolvasni!
10/10
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 206 oldal
Fordította: Lukács Laura

2017. november 11., szombat

Évforduló



10 éves a blogom, még leírni is hihetetlen! A személyes blogomból vettem ki először a könyves posztokat, mivel egy idő után oda nem illőnek gondoltam, illetve egyre többet posztoltam a könyvekről. 
Az elsődleges szempontom mindig is én voltam. (Örök ego ;-) ) Azért írok könyves posztokat, mert nekem jó. Egy időben engem is érdekelt a "recenziós világ", de hamar rájöttem, hogy pont azt veszi el tőlem, amit szeretek ebben a blogban. Azaz arról írok amiről akarok, és nem utolsó szempont azt sem, hogy akkor amikor akarok. Úgyhogy hamar abbahagytam a recis dolgot. 
A látogatottság sem érdekel nagyon, persze néha rálesek, de mindenki tudja, hogy a blog halála, ha nem vagy jelen állandóan. Én pedig nem vagyok, néha-néha eltünedezek, de eddig mindig visszatértem. ;-)
Egyre kevesebb szabadidővel rendelkezem, és mostanra azt is elviselem (nem frusztrál), hogy nem biztos hogy elérem az 50 db könyv/év olvasást. Ez nagy szó, mert eddig bizony baromira zavart, hogy keveset olvasok. Persze kinek mi a kevés...
Remélem 10 év múlva lesz hova még posztolnom, és még akkor is szeretni fogom a könyveket!

2017. november 3., péntek

Vegyes vágott...azaz gondolatok néhány könyvről (Rick Yancey, Blake Crouch, Syrie James)

Úgy tűnt, hogy Rick Yancey Az ötödik hullám sorozatával levesz a lábamról. Az első rész olyan jól sikerült, hogy tűkön ülve vártam a folytatást, ami már kevésbé tetszett, de nem könnyű a sorozat második könyvének lenni, így továbbra is bizalmat szavaztam az írónak. Aztán a harmadik rész elolvasása után csak azt tudtam mondani, hogy lehetett egy ennyire jó alaptörténetet elrontani. Cassie története lehetett volna jó, brutálisan jó, hiszen az első kötetben megmutatta az igazi énjét, a kemény kiscsajt. Ezzel szembe itt a harmadik részben úgy éreztem, hogy az író kötelezőnek érzi Cassie-t valahogy mennybe vinni, merthogy Ő a jó, meg az igaz és satöbbi. Kár érte!

"Az ​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik. 
Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…"



Blake Crouch ismeretlen író volt számomra. A könyv fülszövege meggyőzött arról, hogy ez a regény nekem lett kitalálva. Az alternatív világok mindig is bizgatták a fantáziámat, hajlamos vagyok hinni bennük. ;-) 
Csakhogy vérszegénynek éreztem a cselekményt, az a "doboz", meg a benne való "mászkálás" unalmasnak tűnt számomra. Kidolgozatlan éreztem az egészet, és bizony Jason motivációja is egy idő után fárasztott. A sok Jasontől pedig a falra másztam.

"Elégedett ​vagy az életeddel? Ezek az utolsó szavak, amiket Jason Dessen hall, mielőtt az elrablója leüti. Mielőtt egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szkafandert viselő emberek között. Mielőtt egy olyan férfi, akivel soha nem találkozott, rámosolyog, és azt mondja neki: Úgy örülök, hogy újra látlak, barátom

Abban a világban, ahol felébredt, Jason élete teljesen más, mint korábban. A felesége nem a felesége. A fia meg sem született. Ő maga pedig nem csak egy átlagos egyetemi tanár, hanem ünnepelt zseni, aki egy forradalmi dolgot alkotott – olyasmit, ami a lehetetlennel határos. 

Vajon melyik világ a valóság? És ha az emlékeiben élő otthona tényleg létezik, hogyan tudna visszajutni imádott családjához? A választ egy meglepő és hátborzongató utazás során kapja meg, miközben kénytelen szembenézni önmaga legsötétebb oldalával, és megküzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő, rémisztő ellenféllel. "



Syrie James nem volt ismeretlen számomra. Az írónő könyvei tetszenek nekem, örök naivaként ;-) teljesen bele tudok merülni a világába. A Jane Austen naplója, és a Charlotte Bronte titkos naplója nálam bizonyított, csak azt sajnálom, hogy ilyen sokáig vártam Az elveszett Jane Austen kézirat olvasásával. 
Két történet egy könyvben. Samantha egy véletlen folytán megtalálja Jane Austen régi levelét, amiben egy elvezett kéziratról ír. A nő beleveti magát a nyomozásba, és így ismerkedik meg Anthony-val, aki a levélben említett régi birtok örököse. Együtt kutatják föl az elveszett kéziratot, aminek megtalálása kisebb bonyodalmat okoz a két fiatal között.
Az elveszett regény hősnője Rebeka, aki egy falusi lelkész lánya. Élete gyökeresen megváltozik, amikor apjának sürgősen el kell hagynia az állását. Vajon Rebeka képes lesz a változásokat megszokni? 

Én úgy gondolom, hogy az írónő tökéletesen tudja utánozni Austen stílusát. Lubickoltam az örömben, amikor Rebeka életéről, kalandjairól olvashattam, mert úgy éreztem, hogy tényleg egy austini hősnő. Hiába kiszámítható mindkét cselekmény (Samantha és Rebeka), mégis ez a könyv olyan kuckózós, teázós, lélekmelengető. Csak azt sajnálom, hogy eddig vártam vele. 

"Samantha ​McDonough alig hiszi el, amit lát – azt meg pláne nem, hogy mekkora szerencséje van. Egy kétszáz éves verseskönyv felvágatlan lapjai közé dugva egy levélre bukkan, melyet meggyőződése szerint Jane Austen írt. A levélben szó esik egy kéziratról, aminek sajnálatos módon „a devonshire-i Greenbriarben nyoma veszett”. Lehetséges, hogy létezik egy ismeretlen Jane Austen-regény, ami csak felfedezésre vár? Ki tudna ellenállni a kísértésnek, hogy a keresésére induljon?
A gyönyörű, több száz éves Greenbriar birtokra érve Samanthának nincs könnyű dolga, amikor meg akarja győzni Anthony Whitakert, a jóképű, ám hajthatatlan tulajdonost arról, hogy kutassák fel az elveszett Austen-művet – egészen addig, amíg szóba nem kerül, hogy a kézirat akár több millió dollárt is érhet.
Az eddig ismeretlen kézirat megtalálása és elolvasása után Samanthát és Anthonyt azonnal magával ragadja Rebeka Stanhope, a falusi lelkész lányának története, aki kalandjai során keserédes leckéket kap az életről és a szerelemről. Ahogy a múlt újonnan felfedezett meséje lassan feltárul előttük, a jelenben is szövődik egy történet, amitől talán mindkettejük élete örökre megváltozik."


2017. október 26., csütörtök

Sarah Lotz: A negyedik nap (A Hármak 2.) (...Szösszenet)

Sarah Lotz A Hármak című regényével elvarázsolt, végig izgultam az egész könyvet. Nagyon vártam a folytatást, amit csak most tudtam elolvasni.

Egy óceánjáró fedélzetén kezdődik a történet, ahová szórakozni jönnek a vendégek. A hajózási társaságnak a neve már eléggé megtépázott, de cserébe olcsón lehet nyaralni náluk. A nyaralók és a személyzet eléggé szedett vetett társaságnak tűnik. A nyaralás negyedik napján leáll a hajó, és elkezdődik valami, amit emberi ésszel nem lehet felfogni.

Váltott szemszögekből kerekedik ki a történet, a szereplők maguk mesélik el, hogy mit látnak, hallanak. Az olvasó látja a drogos orvos őrlődését, a médium Celine Del Rey átváltozását, a médium asszisztensének Maddie megerősödését, a két öreg hölgy Helen és Elsie terveit, és a szobalány Althea evickélését. Itt senki sem az aminek látszik, vagy mutatja magát. Amikor a hajó megáll, és rohamosan nő a káosz mindenki kimutatja, hogy kicsoda is valójában. Káosz, halál, és félelem. 

Hát kérem szépen, én ezt nagyon szerettem! A titkokkal terhes lapokat csak faltam és faltam. A misztikum pont annyi amennyi kell, szerencsére nincs túlmagyarázva semmi, és ahogy Sara Lotz-tól megszokhattam, a könyv vége mindent visz. Az a csavar amit csak az utolsó lapokon tudhattam meg biztosítja azt, hogy az írónőtől biztos olvasni fogok még, és várom a folytatást.
9/10
Kiadó: Kulinária
Kiadás Éve: 2016
Terjedelem: 386 oldal
Fordította: Róbert Pál

2017. október 23., hétfő

Colm Tóibín: Brooklyn

A kedvenc történeteim közé tartoznak azok a regények, amelyekben a főhős szerencsét próbál az Újvilágban. Talán azért, mert az én őseim között is található ilyen kalandvágyó fiatal, aki megnézte a nagy "Ámerikát", szorgosan dolgozott, majd hazatérve földet vett. 

Eilis Lacey fiatal, szegény ír lány, akinek nincs nagy kilátása a szülőföldjén, ezért nővére elintézi, hogy New Yorkba mehessen dolgozni. Eilis-nek nincs választási lehetősége, elhagyja otthonát, édesanyját, és életében először egyedül próbál lábra állni az idegen világban. Brooklynban található kis albérleti szobácskájában tengeti szomorúan az életét, miközben szörnyű honvágy gyötri. Úgy tűnik a fiatal lány nem fog tudni beilleszkedni az új világba, de a sors közbeszól. A félénk, önbizalomhiányos lánykából tanult, határozott nő lesz, és ehhez nem kell más egyéb, mint a szerelem. 
Eilis nem törődve az előítéletekkel megismerkedik egy olasz fiúval, Tonyval. A komoly, megbízható fiú bevezeti a lányt az olasz család mindennapjaiba, ráadásként megismerteti vele New York látnivalóit. Eilis boldog, és álmodozni is megtanul. Úgy tűnik minden rendben lesz, amikor a lány élete hirtelen megváltozik...

Maga a cselekmény lassan hömpölyög, amiben Eilis alakja egyre jobban kirajzolódik, ahogyan a másik főszereplőé, Tonyé is. Mindkettő alakja szerethető, habár hozzám közelebb Tony karaktere állt. Egy kedves kis könyvecskéről van szó, ami ha nem úgy végződne ahogy, azt mondanám, hogy egész jó. Szinte nekem fájt Eilis döntése, persze értem én, hogy az erkölcsi példamutatásért ez egy szükségszerű döntés volt az írótól, de  véleményem szerint így vette el azt a pluszt, ami kiemelte volna a regényét a többi hasonló könyvek közül. De megtörtént, és ezzel egy leheletkönnyű regényke lett, ami a felnőtté válásról, döntésekről szól. 
Kellemes kikapcsolódást okozott, de mély nyomot nem hagyott bennem. A regényből film is készült, amit még nem sikerült megnéznem. A kritikái alapján jobb lehet, mint a könyv.
8/10
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 308 oldal
Fordította: Greskovits Endre

2017. október 13., péntek

Őszi csemegék

A kiadók valamit tudnak, mert ezen az őszön jobbnál jobb könyvek fognak megjelenni. Ennek egyenes következménye, hogy folyamatosan előrendelek. ;-) 

Azt hiszem a 21. Század Kiadó nagyon eltalálta az ízlésemet. 
A KULT sorozatban megjelenő könyvek közül Rose Tremain könyvének örültem a legjobban. Az írónőtől már olvastam a Színarany című regényét, és bevallom még mindig a szemeim előtt peregnek a könyv jelenetei.

"Egy ​nem mindennapi gyerekkori barátság lélegzetelállító története, amely kiállja az idő próbáját.
Gustav Perle egy svájci kisvárosban nő fel, ahol a II. világháború szörnyűségeiből csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, akimeglehetően mogorván bánik vele. Összebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó eszű zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával. 
A regény Gustav családjának történetét követi nyomon, feltárja az anya antiszemitizmusának gyökereit, amelynek kihatása lesz fia és legkedvesebb barátjának életére is. Visszatekintés a háborús évekre és egy lelkiismereti ügy kellemetlen következményeire és előre nézés két életútra, két karrierre, egy szállodatulajdonoséra és egy zongoraművészére. 
A Gustav-szonáta egy gyerekkori szenvedéllyel, érzelmekkel teli barátságról, annak elvesztéséről, átalakulásáról és visszaszerzéséről szól egy élethossz során. Egy erőteljes és mélyen megindító mű az egyik legnagyobb kortárs regényíró tollából."


Szintén a KULT sorozat része Colson Whitehead a Föld alatti vasút regénye. Teljesen elcsábultam a fülszöveg alapján, így ez is az előrendeléseim közé került.


"Pulitzer-díj 2017
Cora rabszolga egy georgiai ültetvényen. A rabszolgaság maga a pokol és talán senkinek sem annyira, mint a fiatal lánynak. 
Amikor először hall a Földalatti Vasútvonalról, elhatározza, hogy megszökik. De nem tudhatja, mennyire hosszú lesz az út…

Amerikai Könyvdíj, a New York Times bestsellerlista első helyezettje, Goodreads Év könyve, az idei Pulitzer díj nyertese.
Colson Whitehead regénye az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi szenzációja volt."


Margaret Atwood-tól A Szolgálólány meséje megdöbbentett és felkavart. Egyszerűen többet szeretnék az írónőtől olvasni, meg akarom ismerni, ezért ezt a könyvet is előrendeltem a Jelenkor Kiadótól.

"A regény alapján készült sorozat november 3-tól a Netflix műsorán.
A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…"

A Gabo SSF zsebkönyvsorozatot indít ősszel, és persze ennek sem tudtam ellenállni ;-)
A fantasy és sci-fi kisregények igazi csemegének érkeznek.

Harrison a Szörnydetektív, gyerekkönyvek hőse, jelenleg a harmincas évei közepén jár, és ideje nagy részét azzal tölti, hogy nem alszik. Stan kisebbfajta híresség lett, miután majdnem felfalta egy kannibálcsalád. Barbarát a csontjaiba vésett ábrák kísértik. Greta talán tömeggyilkos gyújtogató, talán nem. Martin pedig valami oknál fogva soha nem veszi le a napszemüvegét. 
A környezetük nem meglepő módon egyikük borzalmas történetét sem hiszi el, egy nap azonban megkeresi őket Dr. Jan Sayer. Ezek a valószínűleg eszelős kívülállók csoportterápiába kezdenek: együttes erővel megpróbálják kideríteni, az életüket megkeserítő szörnyetegek közül melyek rejtőznek odabent és melyek leselkednek rájuk odakint."
"Úgy ​tűnik, végre befejeződött egy több száz világot és naprendszert érintő háború. Szkur, aki katonaként csinálta végig a zűrzavaros időszakot, szeretne visszatérni a családjához és folytatni az életét, de a béke még nem köszöntött be teljesen, sem számára, sem az emberiség számára. Alighogy híre megy a tűzszünetnek, az egységétől leszakadt nőt elkapja egy agresszív, öntörvényű háborús bűnös, egy romos bunkerben a testébe juttat egy halálos lövedéket, és a sorsára hagyja. 
Szkur egy fogolyszállító fedélzetén tér magához, és hamarosan megtudja, hogy az űrhajó súlyosan meghibásodott. Mindkét háborús fél katonái a vártnál sokkal korábban ébrednek a hibernációból. Egyedül a testükbe ültetett lövedékekbe táplált adatok és emlékek biztosítanak valamiféle kapcsolatot a világhoz, amelyre máshogy nem ismernének rá. Szkur pedig rövidesen újra szembekerül régi ellenségével, csakhogy a tét ezúttal már jóval nagyobb, mint a saját élete. A Jelenések tere sorozat szerzőjének kisregénye csillagközi kalandot kínál árulásról, identitásról és a civilizáció fennmaradásáról."


Ha már a sci-finél járok, akkor szintén meg kell említenem a Fumaxtól érkező könyveket. Ezeket a szépségeket viszont ebookban vásárolom meg. Már nagyon várom...
Andy Weir nálam már bizonyított A marsival. Szerettem a stílusát, és az Artemis fülszövege igazán ígéretes.

"Jazz ​Bashara bűnöző. 
Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem egetverő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi. 
A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött. 
Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére. 
A marsi sikerlista-vezető szerzője, Andy Weir újabb lenyűgöző főszereplőt alkotott, Jazz történetét pedig a rá jellemző humorral és tudományos alapossággal írta meg. Az Artemis filmes jogai már a könyv bejelentésének napján elkeltek, a 20th Century Fox és a New Regency máris dolgozik az adaptáción."


Adrian Tchaikovsky teljesen ismeretlen számomra, de a bizalmat neki is megszavaztam.
"Ki ​örökli az általunk teremtett új világot?
Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására. 
Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt Új Földet. 
Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az Új Föld birtokosa.

Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos fantasztikus irodalomban."

Utoljára hagytam Dan Simmonstól az Olümposzt az Agave Könyvektől. Simmons nekem örök szerelem, a Hyperion Cantos mindig kedvenc marad. Az Ílion-duológia második részét régóta várjuk. 
"Görögország ​és Trója dicsőséges seregei összecsapnak az istenek figyelő tekintete előtt, gondosan követve Homérosz időtlen narratívájának forgatókönyvét. De ez még azelőtt történik, hogy egy megfigyelő — Thomas Hockenberry, a huszonegyedik századi — fel nem kavarja a véres állóvizet; azelőtt, hogy a felháborodott Akhilleusz egyesítené erőit a nemezisével, Hektórral; és azelőtt, hogy a gyorslábú férfiölő Zeusz, Héra, Athéné, Afrodité, Apollón és a többi manipulatív isten ellen fordítaná a dühét. 

Dan Simmons, a Hyperioni énekek-ciklus többszörösen díjazott szerzője ezzel a várva-várt befejezéssel tér vissza, amely a kritikusok elismerését is elnyerő Ílion-duológiát zárja le. Ez a koncepcióját és mélységét tekintve önmagában is lélegzetelállító regény egy zseniálisan elképzelt katasztrofális jövő képét vetíti elő, amelyben a halhatatlan “poszthumánok” a saját szórakoztatásukra újraalkotják a marsi Olympos Mons tetejéről a trójai háborút, miközben az emberiség megmaradt képviselői arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek végső pusztulásukkal."

Izgalmas lesz az ősz. Lesz mit olvasni, csak időt kell szánni rá!

2017. október 2., hétfő

Robert Masello: A Romanov-kereszt (...Szösszenet)

dr. Frank Slater őrnagy mire észbe kap már le is szerelték, de cseppet sem bánta meg tettét. Csak az a fájó pont, hogy orvos kollégái mit fognak a leszereléséhez szólni. Sokat nem tud ezen gondolkodni, mert régi kollégája, felettese egy titkos küldetésre küldi a járványokkal foglalkozó Slatert. Egy kis szigetre kell elutazni Alaszka közelébe, mert felbukkant egy öreg koporsó, amiben valószínűleg spanyolnáthában elhunyt férfit temettek. Frank erre a küldetésre a lehető legjobb csapatot szedi össze, és úgy gondolja, hogy ha járvány lesz, képes lesz megállítani. 

Két sík váltakozik a regényben, egyrészt napjainkban járunk, míg a másik sík a Romanovok hányatott sorsához vezeti az olvasót. Mivel misztikus thrillerről van szó, a cseppnyi borzongás épp csak pikánssá teszi a cselekményt. 
Frank a legjobb tudása szerint próbálja a járvány legcsekélyebb jelenlétét is kideríteni, de igyekezetét a sors két balfék rabló személyébe nehezíti. A rablók a humoros elem ebben a regényben, jól kiegészítve a borzongást. Vajon sikerül Franknek kideríteni, hogy mi történhetett a kis faluba 1918-ban?

Kevés hasonló könyvet olvasok, pedig ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy mennyire jól szórakozok az olvasásuk közben. Ha lehet az mondani, kellemesen izgalmas volt a cselekmény, és különösen tetszett az orosz rész. Megelevenedik a cári család hányattatása, és hiába untig ismerős a Romanovok bukása, mégis érdeklődve olvastam. Az író tudása abban van, hogy a tényeket nagyon jól össze tudja keverni a kitalációval. Hihetővé válik minden, még akkor is, ha  nagy titkot nem tartogatott számomra, elég hamar rájön az olvasó, hogy ki kicsoda. Talán a misztikus szál az, ami tényleg egy pluszt adott számomra. Könnyű nyári olvasmányként kellemesen szórakoztam olvasása alatt. Robert Masello könyveit biztos el fogom olvasni a közeljövőben.
8/10
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 496 oldal
Fordította: Farkas Veronika

2017. október 1., vasárnap

Életjel

Egy ideje eltűntem a blog világából. Valahogy nem volt időm vele foglalkozni, hiába olvastam jobbnál jobb könyveket. Most próbálom összeszedni a gondolataimat. ;-)

Az eltűnéshez közrejátszott az is, hogy tényleg "kreatívkodtam" a nyáron. Elővettem a régi hímzéseimet, és nem akarom elkiabálni, de talán befejezem őket.

Tavaly nyáron kezdtem el, még a szálöltések hátra vannak.


Ez egy több éves projekt. Gyerkőcnek csinálnám, kb. 1 órás meló van még hátra, de alig tudom rávenni magam, hogy folytassam.


A nyár egy pillanat alatt eltelt, már évek óta így érzek, és ez nem egy örömteli érzés. Valahogy kifolyik a kezeim közül az idő. Vicces, de amióta ősz lett, és visszamentem dolgozni talán az időbeosztásom is jobb lett. Igaz a szeptemberi nagy káoszra ez nem volt igaz, de az október talán már lassabb lesz, és élvezhetem egy kicsit az őszt. Merthogy én szeretem az őszt, a színeivel és az illataival egyetemben. Ilyenkor előjön a kuckózás érzés, na meg a teázásé, mondom ezt úgy, hogy alapvetően én nem szeretem a teát. :-)

Elkezdtem az Íliont, már ideje volt. Bevallom először nem nagyon tetszett, nehezen hangolódtam Simmons világára, pedig a Hyperion-cantos egy szempillantás alatt beszippantott. Egy kicsit megijedtem, de szerencsére most már minden rendben. Tetszik, nagyon tetszik. 
Csak a fránya 5 hónapos kutyánk elintézte a könyvet. Mit ne mondjak, majdnem sírtam amikor megláttam.


Megrágva :-(
Gyerkőc olvas!!!! Magától!!! A Coraline csodát tett, és a kis szabadidejében elkezdett olvasni. Szegény olvasna többet is, csak nincs ideje. Úgy tűnik jó választás volt a 8 osztályos gimnázium. Imád oda járni, és az osztályközösségbe is be tudott illeszkedni. A tanulási szokásán kell változtatni, most azon vagyok ezerrel. Viszont a gyerek elég önfejű, és nem akarja elhinni, hogy amit mondok a tanulásra az talán segítene. Így marad az, hogy hétvégén tanulunk ezerrel, vakulásig, mert hétköznap nem igazán néz át semmit. Van mit tanulni...
Vívunk továbbra is, most volt nálunk a férfi utánpótlás párbajtőrőzőink. A jövőhéten elkezdődik a versenyszezon, egy kategóriával fentebb, hosszú pengével. Ismét abba helyzetbe vagyunk, hogy elég nagy elvárás van a Gyerkőccel szemben. Ismét stressz helyzet, és én csak remélni tudom, hogy sikerül kezelnie. Az edző viccesen megjegyezte, hogy most találja ki mit szeretne a versenyszezon végére (egy másik kutyát ;-) ), hogy meglegyen egész évben a motiváció.



Szóval röviden ennyi, zajlik de nem csendesen. 

2017. július 16., vasárnap

Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét (...Szösszenet)

"Zulejka kinyitja a szemét." és belenéz abba a világba ami körülveszi. Sokkal idősebb férj, egy kibírhatatlan anyós, és halott gyermekek. Zulejkának nincs semmije csak a munka, ami teljesen kifacsarja a fiatal nőt. A napok ugyanúgy telnek, és a fásultság nemcsak Zulejkára hanem az olvasóra is rátelepszik, amikor a Vörös Hadsereg katonái megjelennek a faluba, és összeszedi az állítólagos kulákokat. A nő hirtelen egyedül találja magát, először összetörik, de aztán erőt vesz magán és megpróbálja túlélni a megpróbáltatásokat. Az úti cél a távoli Szibéria különböző nációjú, társadalmi helyzetű emberekkel. 

Mindig is érdekeltek az ilyen témájú regények, néhányat már olvastam is, de a családi legendáriumban is sajnos megtalálhatók a "málenkij robot" féle elhurcolások. 

"Zulejka kinyitja a szemét" és talán számára megváltás az elhurcolás. A kitelepítettek parasztok, értelmiségiek, urak, szegények és gazdagok, bűnözők. Még a vallásuk sem egyforma, muszlin és keresztyén jól megfér egymás mellett.

Tetszett, hogy nemcsak Zulejka szemén keresztül láthattam a történetet, ugyanolyan fontos szerepe volt a szovjet tisztnek, és az orvosnak is. A szovjet állam könyörtelenségéről már sokat hallottam, ebben a regényben az írónő megpróbálta ezt elénk tárni több kevesebb sikerrel. Bár érdekes volt a cselekmény, mégis néha nem éreztem kidolgozottnak, ettől függetlenül egy nagyon szép könyvről van szó. 
8/10
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 520 oldal
Fordította: Iván Ildikó

2017. június 29., csütörtök

Vége a 2016/2017-es tanévnek!!!!!!

Persze még nem nekem, csak a gyerkőcnek. Egyáltalán miért írok róla? Mert ez a tanév nagyon kemény és megerőltető volt. Nekem még mindig az.

Azzal kezdődött minden, hogy amióta iskolás a Gyerkőc sokszor beszéltünk arról, hogy mi lenne ha 8 osztályos gimnáziumba menne. Mire észbe kaptunk, már elkezdődtek szeptemberben a felkészítők, de mi egyáltalán nem is akartunk oda járni. Aztán az egyik ismerősöm jelezte, hogy talán mégis jobb lenne ha menne, mert hasonló feladatokat fog kapni a szóbelin. Így az őszi szünet után a gyerek 4 napot edzett, 1 napot felkészült a felvételire. Mondanom sem kell, hogy hétvégén nem is csináltunk érdemben semmit, mert akkor pihente ki a hétköznapi fáradságot. Így mentünk február közepéig/végéig, amikor végre a szóbelin is túl jutott.

Valahogy ez a tanév a pech szériáról is szólt! Kezdve azzal, hogy a vívóversenyeken szegény Gyerkőc mindig megkapta a saját mumusát. De tényleg mindig, és már az első körben. Egy idő után kezdtük megszokni, és megpróbáltuk a gyereket arra felkészíteni, hogy a "mumust" is le lehet győzni.
Aztán folytatva azzal, hogy amikor a központi felvételit írta, kitört rajta az influenza, alig tudta a tollat tartani úgy remegett. Azt hittem ilyen nem történhet meg, max a szülők ezzel védekeznek, ha nem mennek el felvételizni. De létezik! A magyar közben tört ki, szünetre úgy jött ki, hogy remegett, mint a nyárfalevél. Akkor közösen úgy döntöttünk, hogy végigcsinálja, nem függesztjük fel az írásbelit. Amikor hazaértünk azonnal lázat kellett csillapítani, és egy hétig nyomta az ágyat. Ennek egyenes következménye az volt, hogy nem hozta a várt pontokat. Habár a szóbelin mindkét suliba brillírozott, azért az írásbelin elvesztett pontokat nehéz volt pótolni.

De minden jó, ha vége jó! Márpedig nekünk az! Sikerült a felvételi, és az országos bajnokságon második lett egyéniben, és csapatban is. Nem utolsó sorban legyőztük a Mumust.
Itt még Balatonfüreden a szálláson.
Gyerkőc egyke, és már néhány éve siránkozik egy kutyáért. Eddig sikerült leszerelni. Még a bajnokság előtt, odajött hozzánk alkut kötni. Ha bejut a 8-ba kutyát kap. Belementünk az alkuba, és most vasárnap haza is hoztuk Szivacsot, aki egyébként Púp a hátamon. Amúgy cuki, épp ma fürdettem. Szegény úgy remegett, most a nagy ijedelem miatt szunyókál. Bezzeg este 11-kor csak úgy feléled, és éjfélig randalírozik. Én meg kísérgetem, nehogy valamit megrágjon.

Szóval csak ennyi. Meg még annyi, hogy egy csomó statisztikát kell csinálnom, és napok óta tök ideg vagyok egy pályázat miatt. Amit már a hátam közepére kívánok.

2017. június 14., szerda

Jeff Vandermeer: Borne (...Szösszenet)

Vandermeer számomra tabula rasa volt eddig. Igazából akkor kezdtem egy kicsit utánanézni, amikor az egyik molyos barátosném csendben megjegyezte, hogy neki nem igazán kellemes a viszonya az író műveivel. De ekkora már a kezemben volt a könyv. Ezek után nem csoda, hogy kicsit félve kezdtem el olvasni. A félelmem az első néhány oldalnál is megmaradt...mi van????? Repülő medve, szivárvány színű Borne, elpusztult város. Aztán elkezdett tetszeni.

"Rachel ​guberálásból él a jövő egy porig rombolt, névtelen városában. Az egyik nap egy furcsa teremtményt talál Mord, a gigantikus zsarnoki medve bundáján, aki egykoron a Vállalat nevű biotech cég folyosóin nevelkedett, majd a rajta végzett kísérletek után megnőtt, a kínzások eredményeként pedig megőrült és elszabadult. Azóta rettegésben tartja a várost, de ugyanakkor élelemmel is ellátja a bujkáló lakókat.
Rachel a teremtményt Borne-nak nevezi el, aki először semmire se hasonlít – egy kis zöld dudor csupán, ami akár a Vállalattól is eredhet. A Vállalatról pedig azt pletykálják, hogy habár jelentős károkat szenvedett el, de mindmáig létrehoz furcsa lényeket, és olyan távoli helyekre küldi őket, ahova még nem ért el a pusztulás.
Rachel és Borne között különösen szoros kapcsolat alakul ki, de ebben a világban minden kötelék csapda, és bármilyen gyengeség könnyen megölheti az embert. A lány hazaviszi a teremtményt a földalatti menedékébe, és a drogokkal kereskedő szeretőjét, Wicket is sikerül meggyőznie, hogy fogadják be a titokzatos jövevényt. De ebben a furcsa háromszögben mindenkinek titkai vannak, és amit Rachel a Vállalat épületének elfeledett mélységében talál, az mindent és mindenkit örökre megváltoztat."
Rachel emlékezéseiből lassan megismerhető a világ, illetve hogy miért lett ilyen. A szemem előtt az író látomása életre kelt, és a világ hiába kegyetlen, mégis Vandermeer szemein keresztül egyedivé, néha varázslatossá válik. A kulcsszó a varázslatos. Mert abban a lepusztult szemétben ami maradt a városból, mégis látványos helyzeteket tud teremteni. A könyv képi világa tökéletes, és bár a legégetőbb kérdésekre nem kaptam választ, magam is meglepődtem azon, hogy nem volt hiányérzetem. Talán azért is, mert ez a biotechel teletűzdelt világ nem annyira idegen tőlem, simán el tudom képzelni, hogy néhány évtized múlva már mi is használni fogjuk.
Borne és Rachel kapcsolatára épül a regény naplószerűen. Minden más másodlagos, Rachel érzelmei a "lény" iránt intenzívek, és éppen ezért cselekmények sorozata indul el, hogy megvédje kapcsolatukat. 
Érdekes és egyedi ez a könyv. Egyáltalán nem bántam meg az olvasását.
8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Farkas Veronika


2017. június 12., hétfő

Robert Jackson Bennett: Pengék városa (Isteni városok 2.)

A sorozat első kötetéről már írtam, nekem nagyon tetszett a felvázolt világ, így megvettem a második részt is. 

5 év telt el, és Shara Komayd-nak semmivel sem könnyebb, sőt, egyre nehezebb a helyzete. Kénytelen régi barátjától segítséget kérni a vúrtyavasztáni gondok miatt. Turjin Mulaghesh nem tud nemet mondani Shara-nak, elvállalja a feladatot, hogy kiderítse mi folyik a Pengék városába. Az öregedő tábornok hamarosan rituális gyilkosságok közt találja magát, és ha ez még nem lenne elég, az éjszakáit is megkeserítik a rémálmok. Ráadásul régi harcostársa lányával, Signe Harkvaldssonnal is meg kell találnia a hangot, mert eddig a lány csak az idegeire ment.  De az igazi nagy problémát az okozza, hogy Mulaghesh esküdni merne arra, hogy Vúrtyavasztán régi istennője vissza akar térni, a legyőzhetetlen harcosaival egyetemben.

Sikerült az írónak sokkal jobb regényt írni, mint a sorozat első része. Sokkal kidolgozottabbak a karakterek, és a kelő humor is megmaradt. Sokszor mosolyogtam Mulaghesh-en, ami kellett is, mert egyébként a cselekmény véres és komoly. A kitalált világ egyre érthetőbbé válik, a félkarú tábornok visszaemlékezései megmagyaráznak néhány dolgot. Ennek a nőnek hatalmas szíve van, és bár nem fiatal, nem szép, mégis szurkol az olvasó neki, és a könyv végére megszereti. A pörgős történet olvastatja magát, mire észbe kaptam már a végénél jártam. Ahogy az első résznél is, itt is egy csomó minden még függőbe maradt, hiszen sorozatról van szó, és én már várom a harmadik részt.
10/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 464 oldal
Fordította: Huszár András


2017. június 10., szombat

Ian McDonald: Újhold (Luna 1.)

Ian McDonaldtól eddig még semmit nem olvastam, de egy ideje a várólistámon csücsül. Az Újhold a Könyvhétre jelent meg, és engem egészen elcsábított a fülszövege, illetve a könyv borítója. Egy percig nem haboztam és azonnal megvettem e-bookban, amint lehetővé tették.

"A Holdon meg kell küzdened minden talpalatnyi helyért.
És Adriana Corta pontosan ezt tette.
A Hold legfiatalabb uralkodócsaládjának fejeként Adriana kicsavarta a Hold hélium-3 iparát a Mackenzie vállalat kezéből, és új státuszt vívott ki a családjának. Élete alkonyán azonban Adriana vállalatát számos ellenség támadja, akiket üstökösszerű felemelkedése során szerzett. A Corta család csak úgy maradhat fent, ha Adriana öt gyermeke megvédi az anyjuk birodalmát a támadóktól… és egymástól is."

Az első benyomásom a könyvről bármennyire is nevetségesen hangzik, olyan mint a Dallas némi koreai beütéssel. Még mielőtt bárki fintorogva elhúzza az orrát, ez nem azt jelenti, hogy olyan rossz is lenne. Sőt!
Szóval adott a jövőben a Corta család, akik a szerencséjüket a Holdon alapozták meg. A Corták az öt sárkányok egyike, azaz a Holdat öt nagyhatalmú család "irányítja", vagyis zabolátlanul használja a nyersanyagait. Ebben a regényben a Hold egy poros, kopár sziget az emberiségnek, ahol keményen megharcolnak az életért az itt élők. Mélyen a felszín alatt városok alakultak ki, ahol csak az öt család tagjai, illetve dolgozói tudnak igazán érvényesülni, mások állandóan az élet-halál között remeg. A négy elem (a víz, a tér, az adat és a levegő) számlálója állandóan pörög a szembe épített csib-en. A Holdon nincsenek törvények csak szerződések, és csak nemrég van viszonylagos nyugalom a két rivális klán között, a Corták és a Mackenzie családok között. Itt a család a fontos és az összetartás, már gyermekként ezt nevelik az emberekbe. Merev szabályok közt történik a nagy mamutvállalatok irányítása, ahol a családfők tejhatalmú urak, akik életről és halálról is dönthetnek. A Holdra nemrég érkezett embereket holdbéláknak hívják, és körülbelül két évük van arra, hogy eldöntsék maradnak vagy visszamennek a Földre. Két év után annyira megváltozik az emberek csontjai, hogy képtelenek lennének élni az anyabolygón. A Hold börtön, ahonnan nem lehet elszabadulni!
A regény elején a Corta családod ismerhettem meg, és közben rálátást kaptam a többi családról is. Néhányszor kapkodtam a fejem az ismeretlen szavak miatt, de szerencsére a könyv hátulján a szószedet segítséget adhat, igaz egy idő után ki lehet következtetni, hogy akkor most ez mit jelent. A Corta család mérföldkőhöz érkezett, igazi nagyágyúk lehetnek még az öt sárkány között is, csak a megfelelő lépéseket kell tenni. De senki sem gondolja, hogy a háttérben milyen hatalmi harcok folynak, és egy idő után az olvasó is csak sejti, hogy több van a sorok között, és valami történni fog. Ez a sejtés végigkísért az olvasás során, és a könyv végénél BUMMM... most már értem az összehasonlítást Martin papával. Ó Te Jó Ég! De szeretném a folytatást olvasni!!!
Néhány karakter érdekes volt számomra, bár igazán kedvencet nem avattam. Eléggé szabados az Újhold. A homofób férjemnek nem is tudom ajánlani, mert teljesen kikészülne a könyvtől.  De nekem így tetszett, az író még ezzel is jelképezte a Hold társadalmának sokszínűségét, a kultúrák keveredését, és nem utolsósorban a félelmet, amit a bezártság okoz és az a tudat, hogy bármikor meghalhat az ember.
Összegezve azt mondhatom, hogy McDonald sikeresen megvett magának. Egy igazán ütős regényt írt, ami játszódhatna bárhol, de a Hold egy olyan pluszt ad a cselekménynek, ami az író zsenialitását jelzi.
9/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 432 oldal
Fordította: Tamás Gábor

2017. május 29., hétfő

Wass Albert: Eliza (...Szösszenet)

Kedvelem Wass Albert könyveit, mert benne a dolgos, egyszerű embereknek állít emléket.

A történet Amerikában, Ohio államban játszódik a 19. században. A címszereplő Eliza egy egyszerű felszolgáló/kisegítő lány egy fogadóban. Szerelme, majd később a férje Jacob, szintén egy nagyon egyszerű bányász fiú, aki még írni és olvasni sem tud, de becsületessége és tisztessége kiemeli a többi bányász közül. Kitartásának, szorgalmának köszönhetően egyre jobban megy a fiatal párnak, olyannyira, hogy lassan az igazán tehetős családok közé tartoznak. De eközben elveszítik azt, ami talán a legfontosabb egy családnál, az egymásra figyelést.
Az olvasó szeme előtt lesz Jacob vállalkozó, és egyre gazdagabb, miközben egyre távolabb kerül attól az eszmétől, amit még fiatalként vallott. Bár becsületessége, és a munka szeretete egyáltalán nem változik, mégis egyre jobban eltávolodik a szeretteitől. Fájdalmas látni, hogy nem tud igazán "tiszta" maradni, mert őt is megfertőzi az emberi nagyzolás.

Wass Albert Ohio államba helyezte szereplőit, azokat az embereket, akik dacoltak az időjárással, a természettel, és megalkották lakhelyüket. Előbb pici falu, később már város állt a folyó partján. Munkájuk, verejtékük által az emberi civilizáció egy újabb szűz területet tört be. 
Csak azt sajnálom, hogy számomra oly kurtán lett vége ennek a regénynek. Még olvastam volna tovább a család sorsát.
8/10
Kiadó:Kráter
Kiadás éve: 2004
Terjedelem: 384 oldal

2017. május 23., kedd

Jennifer Clement: Elveszett lányok országa

A Papírhattyú elolvasása után az érdeklődésem Mexikó felé irányult. Arra próbáltam keresni a választ, hogy tényleg annyira brutális a kartellek hatalma. Már régóta szemezek ezzel a könyvvel, de eddig folyamatosan csúsztattam a várólistámon. Itt volt az idő  az elolvasásához.

Ladydi egy pici faluban él Mexikóváros közelében. Ebben a falucskában nincsenek férfiak, a kemény élet elkoptatja a férjeket, sokuk a közeli USA-ba szökik illegális munkásként. Még eleinte küldenek pénzt az otthon maradt családnak, de néhány év múlva az asszonyok és a gyerekek nem hallanak többet a családfenntartóról. Így a nők kénytelenek egyedül felnevelni a gyermeküket. 
Ebben a faluban nincsenek lányok sem, azaz vannak, de az anyák fiúknak öltöztetik őket, nehogy a fekete terepjáró elrabolja ezeket a lányokat. Mert a kartell levadássza a szép nőket, akár már 12 évesen is, és ezek a lányok soha nem térnek vissza.

Ladydi és barátnői sorsát követi nyomon a regény. Ami kemény és rettegéssel teli. Ahol lyukakba bújnak a lányok a drogbárók elől, ahol holtesteket találnak a dzsungelben, ahol a helikopterek súlyosan mérgező vegyszereket szórnak a falukra. De mindeközben ezek a lányok megpróbálnak boldogok lenni, és összetartani. 

Az európai nők el sem tudják képzelni milyen az, ha kénye kedvére ki vagyunk szolgáltatva a férfiaknak. Ha rabszolgavásáron eladhatnak bennünket. Brrr... A hideg is kiráz ezektől. 
Összeszorult szívvel olvastam ezt a regényt, és csak bámulni tudtam Ladydi kitartását. Nem tudom most mi lehet Mexikóban, de reménykedem benne, hogy felszámolták ezeket a túlkapásokat.
9/10
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 264 oldal
Fordította: Mesterházi Mónika

2017. május 21., vasárnap

Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú

Előre le kell szögeznem, hogy ez a bejegyzés tele lesz spoilerekkel.

Néha azt érzem, hogy kell valami egyszerűbb, gyorsan olvasható regény, amin nem kell sokat agyalni. Ilyenkor veszem a kezembe a romantikus könyveket, amik kellően el tudnak szórakoztatni. Így esett a választásom a Papírhattyúra is, persze erősítette a választásomat a Molyos értékelések is. Úgy gondoltam ez a regény több lesz egy kis romantikázásnál. 

Az első oldalak elolvasása után csak örülni tudtam, hogy elkezdtem olvasni, mert tényleg izgalmas felvezetést kaptam. Végre egy olyan emberrablás, ahol a rabló nem bánik kesztyűs kézzel az áldozattal, hiszen így sokkal eredetibb cselekményt kaptam. Szóval örömmel olvastam tovább, amikor beütött a krach. Csak nem Stockholm-szindróma!!!??? Á nem, sokkal rosszabb. 

Skye egy dúsgazdag üzletember egyetlen lánya, akit egy este elrabolnak. A lány érzi, hogy valójában isteni gondviselésnek köszönheti az életét, mert nem rablásnak indult a támadás, de mégis életbe maradt. Egy hajóra kerül, ahol csak ketten vannak a rablóval együtt. A kezdeti sokk után Skye megpróbál kapcsolatot létesíteni a férfival, illetve elmenekülni. A próbálkozás katasztrófával (csonkítással) jár a lány részére, és ez megtanítja neki, hogy valójában egy igazán veszélyes emberrel hozta össze a sors. 
Skye emlékezéseinek köszönhetően lassan megismerjük a gyerekkorát, és választ kapunk arra is, kicsoda valójában a rabló. Ó csak nem, DE!!! Az agresszív, brutális férfink valójában a lány gyermekkori barátja/szerelme. 
Ezek után meglepődve olvasom (látom), hogy az érzelmek nem szűntek meg a két ember közt. Sőt!! Egyre erősebb lesz függetlenül attól, hogy egy szinte áthágatlan akadály van közöttük, ez nem más, mint a bosszú. Mind a két fél a másikat hibáztatja a múltbeli dolgokért, amiben a legnagyobb ellenség Skye apja. Elindul a szeretlek, de mégsem, mert valójában gyűlöllek. Szerencsére nem nyújtja el az írónő ezeket a részeket, hiszen  olvasóként éreztem, hogy a valódi problémát feloldani nem lehet. Aztán eljutottam a könyv azon részéhez, amit erősen ki lehetett következtetni. Kár, mert a meglepik sokkal jobban tetszenek. Természetesen ebből kifolyólag a regény vége sem okoz meglepetést. Ha csak az nem, hogy nem tudom megérteni Skye-t. Mert nőként borzasztóan irritált, hogy beleszeret egy olyan emberbe, aki bántalmazta, és még ráadásként közvetve neki köszönheti a hőn szeretett apja halálát. Persze van megbocsátás meg minden, DE könyörgöm a családját pusztította el, még azok után is, hogy együtt voltak. Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy ennyire más lehetek, mint a többi olvasó, akik szuperlatívuszokban beszéltek/írtak erről a regényről? Vagy már túl öreg vagyok, és nem értem a mai romantikát, szerelmet? Mert engem a hideg is kirázna, ha együtt kellene élnem egy olyan emberrel, mint az emberrabló Damian, függetlenül attól, hogy a kinézete isteni. 

Ebből következik, hogy a könyv olvasása közben néhányszor (sokszor) felment bennem a pumpa, és legszívesebben a fejemet a falba vertem volna, hogy ezt ne, légyszi!!!! Pedig az igazán ígéretes kezdés rendesen becsapott, kár hogy olyan amilyen. :-(
6/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 376 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...