Tim Winton: Hajsza

6 megjegyzés
Egy szerintem méltatlanul háttérbe szorult könyvet szeretnék bemutatni Nektek. A nagy nyári Alexandrás akcióba vettem meg a kötetet, úgy, hogy igazából a fülszövegen kívül semmilyen más információval nem rendelkeztem a regényről, sem az íróról. A véletlennek köszönhetően egy igazán megindító, érzelmekhez szóló könyvet kaptam meg.

Scully - az ausztrál bumfordi fickó - családjával Írországban vásárol egy lepusztult házat, amiben az új közös jövőjüket akarják leélni. Miközben a férj puszta kézzel, egyedül felújítja  a teljesen elhanyagolt házat, addig a feleség, Jennifer és a lányuk, Billie visszatér Ausztráliába, hogy felszámolják az ottani életüket. Úgy tűnik minden rendben. A nagy darab, kicsit butának tűnő Scully éjt s nappalt nem kímélve próbálja lakhatóvá tenni közös otthonukat. Magányát csak a helyi postás zavarja meg, akivel furcsa barátságot köt. Lassan nyílik meg a férfi, nem szívesen beszél a családjáról, akikkel néhány éve Európa különböző helyszínein próbál szerencsét. Kiderül, hogy a felesége egy igazán attraktív, tanult, jó családi háttérrel rendelkező asszony, gyermekével pedig különleges apa-lánya kapcsolatban van. Végre elérkezik a várva várt pillanat, Jennifernek is sikerült eladni ausztrál házukat, most már visszamehetnek Írországba. De a repülőről csak Billie száll le, és a régen cserfességéről híres kislány most meg sem szólal. Scully őrjöngve  indul felesége keresésére, miközben vadabbnál vadabb gondolatok járnak az eszébe, hogy mi történhetett Jenniferrel a hosszú repülőút alatt. 

Elindul a Hajsza, amiben egy lassan idegileg totál roncs apa, és a hallgatag Billie vesz részt, felkeresve azokat a helyeket, ahol már jártak korábban együtt. Görögország, Párizs, Amszerdam a kis család állomásai, ahogy apa és lánya visszatérnek ezekre a helyekre, úgy tárul az olvasó elé, hogy ki is Jennifer, és milyen Scully. A férjjel együtt döbbenünk rá, hogy talán nem is felhőtlen ez a házasság, talán Scully-n és Billie-n kívül boldogtalan lehetett a feleség. Tim Winton egy érzelmi hullámvasútra ültette főszereplőjét, aki néhány nap alatt megjárja a poklot, és mi olvasók vele együtt utazunk. 
Nem is tudom, az elején még szorítottam Scully-nak, hogy találja meg hőn szeretett asszonyát, de ahogy jobban megismertem Jennifert, úgy vesztettem el a szimpátiámat a nő iránt. Ezen az úton a legjobban a kislányt sajnáltam. Anyaként még jobban megrázott ez a regény, és talán még jobban elítélem az asszonyt. Itt nincs happy end, csak valami szorongó érzés, ami az olvasó szíve körül kering, és egy halvány remény, hogy ebből a helyzetből még ki lehet lábalni.
Felkavart, elszomorított, dühöngtem, megkönnyeztem. Hát nem ezt várjuk egy kiváló regénytől? Én mindenképp!!!!
Remélem Tim Winton regényei meg fognak jelenni magyarul, mert egy igazán tehetséges író műveit veszítenénk el, ha nem.
10/10
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2009
Terjedelem: 412 oldal

6 megjegyzés :

KARÁCSONY

2 megjegyzés



KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!!!

2 megjegyzés :

Advent - IV.

Nincsenek megjegyzések
Annyit beszélek én is az Internet veszélyeiről, hogy lassan csak erre tudok összpontosítani. Miközben egy (valójában több) óriási előnye is van, amit többször is tapasztaltam. Annak a lehetősége, hogy hasonló érdeklődési körű emberekkel ismerkedhetsz meg, valami felfoghatatlan. A hétvégén ismételten összegyűltek a Borsodi Molyok, lassan kisebb családdá válunk, ahol szó szerint együtt sírunk és örülünk. Szerencsére nem volt estére programom (évek óta először), így végig maradhattam, és bizony eszméletlenül jól éreztem magam. Lett közös bögrénk is, köszönet @gab001-nek és @icu79-nek!



Vasárnap a szokásos mézeskalács készítés volt porondon, ami viszont nem úgy sikerült ahogy akartuk. A házikó egy putri lett, és a sütik díszítése sem sikerült. Teljes csőd, pedig évek óta csináljuk a házikót, és Apjuk művészi kreativitása is  lassan kiteljesedett. De legalább a mézeskalács fenyőfa normális lett!!!

Az utolsó könyvcsomagom úgy néz ki nem fog megérkezni Karácsony előtt. Még szerencse, hogy egyik könyvet sem ajándékba szántam. Az idő szinte kipereg a kezeim közül, még mindig el vagyok havazva, remélem Karácsonyra utol tudom érni magam.

Nincsenek megjegyzések :

Advent - III.

3 megjegyzés
Megérkezett!!!! Végre!!!
Mit mondjak, félve vettem a kezembe...Ó egek!!! Valami fenomenális ez a könyv!!!!
Egyenlőre csak nézegetem, szagolgatom. Azt sem tudom hogy kell olvasni!!! DE TETSZIK!!!
Persze több akciónak sem tudtam ellentmondani, így ismét könyveket vásároltam. Rossz kislány!!! :D

Ahogy közeledik a Karácsony úgy döbbenek rá, hogy egyre kevesebb időm van, és még a mézeskalács tésztát sem gyúrtam be, nem varrtam meg a gyerek maciját, nem vettem meg az összes ajándékot, nem mostam függönyt...ez egy ördögi kör, amiből nem tudok kijönni lelkiismeret furdalás nélkül. :-( Pedig én nem vágyok a tökéletes anyuka címért! De egyébként jól vagyok! :D

Már csak a jövőhetet kell túlélnem, aztán szabi. Na meg persze megnézem az új Star Wars filmet. Gyerkőcöt is akartam vinni, de nem akart. Pedig később biztos megbánja. Elég gázos időpontra kaptuk a jegyeket, még szerencse, hogy akkor már nem dolgozok. ;-)



 

3 megjegyzés :

Sarah Lotz: A Hármak

Nincsenek megjegyzések
Nos kérem szépen adva van egy apokaliptikus-misztikus regény, amiben egy múltban játszódó repülőgép katasztrófasorozatot olvashatunk. A történet 2012. január 12-én kezdődik amikor 4 utasszállítógép is lezuhan, Fekete csütörtökként bevonulva az emberiség történelmébe. A repülőgép szerencsétlenségeket mindösszesen 3 gyerek élte túl, valami csoda folytán.  Mindegyik gépen 1-1 gyerek maradt életben, kivéve a Dél-Afrikában lezuhanó repülőt, ahol nem volt túlélő. Az életbemaradásuk már egy csoda, de a kedélyeket még egy hír borzolja. Tudniillik a Japánban lezuhanó gépnek még volt egy életben maradt utasa, az amerikai Pamela May Donald, aki haldoklása közben egy zavaros üzenetet küldött lelkipásztorának, amiben a túlélő fiúról beszél. 
Elspeth Martins oknyomozó újságíró által megírt dokumentumregény oldalain nyílik meg előttünk a cselekmény. Már a címe is sokatmondó: Fekete Csütörtök a katasztrófáktól a konspirációkig, Betekintés a Hármak jelenségébe. Interjúk, Skype-beszélgetések, csetelések jelennek meg Elspeth könyvében, amiből lassan kiderül mi történt a repülőgépekkel, mi lesz a túlélő gyerekekkel. Az amerikai lelkipásztor felhasználva az üzenetet, hatalmas tömegeket megmozgatva állítja, hogy a 3 gyerek valójában az Apokalipszis lovasai. Mások földönkívüliek támadásának gondolják a légi katasztrófákat, a gyerekeket pedig idegeneknek. Ebben a káoszban próbálják a rokonok megvédeni a túlélőket, nem megbolondulni a tömeghisztériától. Sikerül-e, illetve van-e valami alapja bármelyik teóriának is?

Nagyon, de nagyon szeretem az apokaliptikus-misztikus könyveket. Olyan jó borzongani olvasás közben, esetleg még el-elgondolkozni azon, hogy talán tényleg bekövetkezhet minden amiről olvasok. Így voltam most is. Hatásos nyitással indul a regény, biztosítja, hogy jó darabig le se tedd a kezedből. Csak úgy habzsoltam a lapokat, és elkezdtem kellően borzongani is. A riportregényként megírt történet jó ötlet volt, mintha élőben láttam volna az egész történetet. Aztán úgy a könyv közepe táján, amikor már eléggé lelassult számomra a sztori, már vártam a nagy csattanót, a finálét. Merthogy baromi nagy csinnadrattával indul az egész, és ehhez valami igazán ütős véget is illik kreálni.  De csak nem akart eljönni a vége, és amikor mégis, akkor csak néztem hogy mi van. Na nem azért mert olyan jó volt, hanem azért, mert nem azt kaptam amit vártam. Egy csomó kérdésre nem kaptam választ, és a kételyek rendesen gyötörnek. Amit remélem megválaszol az írónő a következő részben, a Day Four-ban. Merthogy ez is sorozat kérem szépen! Csak adják ki magyarul is. 

Igazából a szereplők nem kerültek hozzám közel, köszönhetően a dokumentumregény szerkezetnek. Itt az a cél, hogy a kétely ott mardossa az olvasó belsejét, és gondolja végig, hogy valójában mi lehet a megoldás. Hát engem mardosott rendesen! Minden hibája ellenére, én élveztem az olvasását.
8/10
Kiadó: Kulinária
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 460 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Advent - II

Nincsenek megjegyzések
Gyerkőc több mint egy éve vív, és most ért el odáig, hogy igazi vívóruhában álljon a vívópáston. Szeptembertől mindennap jár edzésre 1 órát, de e héttől ez már 2 óra lett. Ez azt jelenti, hogy reggel fél nyolctól este fél nyolcig oda van, mindennap. Még leírni is szörnyű!!!! A december lesz a próba hónapunk, hogy miként fogjuk megvalósítani a vívást, az iskolát és a játszást is. Nem akarok élsportolót, soha nem is akartam. Csak azt szerettem volna, ha mozog egy kicsit. 
Shanara rákérdezett, hogy minden vasárnap meglepem magam egy könyvvel? Azt hittem így lesz, de a vívás ebbe is közbeszólt. Oly sok vackot kell megvenni a gyereknek (vívócipő, zokni, kesztyű stb.), hogy valszeg ez lesz az én adventi ajándékom.




A Geopen Kiadó megviccelt a héten egy kicsit. A Black Friday egész hétvégés akciójába rendeltem meg az S. könyvet. A webshopjuk nem működött, de a Facebookon megadtak egy e-mail címet, ahová el lehetett küldeni a rendelést. Nem kaptam semmilyen visszajelzést tőlük, ezért hétfőn és kedden is megkérdeztem a Facebookon tőlük, hogy akkor most mi van. Időközben még egyszer megrendeltem a könyvet, a most már működő webshopjukból. Péntek délelőtt kaptam tőlük egy üzenetet, hogy nem kapták meg az e-mail-lemet, ezért újból rendelnem kell. A Geopen facebookos oldalon meg azt válaszolták a kérdésemre, hogy már küldés alatt van. Na erre varrjak gombot! Mindegy! A lényeg, hogy egyszer meg fogom kapni, az is lehet hogy kétszer. ;-)


Nincsenek megjegyzések :

Katherine Webb: A fattyú (...Szösszenet)

Nincsenek megjegyzések
Webb könyvei eddig mindig elvarázsoltak, ezért egy cseppet sem gondolkoztam azon, hogy ezt is fel kell tennem a várólistára.

Rachel Crofton egy jobb napokat is meglátott nevelőnő, akinek a családja leszegényedett. Már-már azt gondolta, hogy nem lesz szerencséje és vénlányként kell leélni az életét, amikor megismerkedik Richard Weekes-szel, a fiatal, jóképű borkereskedővel, aki rövid ismeretség után feleségül kéri a lányt. Rachel kapva kap az alkalmon, hiszen a szülei halottak, csakúgy mint a testvérei.
Csakhogy ez a házasság nem úgy alakul ahogy gondolta. Richard nem is olyan jómódú, és egyre többet iszik is. Ráadásul a férje pártfogójánál még az is kiderül, hogy Rachel kísértetiesen hasonlít egy rég eltűnt lányra, Alice-re. És itt kezdődnek a bonyodalmak. Ki is Alice? Miért tűnt el? Mi köze van a pártfogó fiához?

A szokásos 2 idősíkot kapjuk, csakhogy most alig néhány év a síkok közötti különbség. Ahogy Rachel megpróbálja kideríteni hogy mi történt Alice-szel, úgy tárul az olvasó elé a múlt. Azt kell mondanom, hogy ez a regény a talán legkevesebbé sikerült Webb regény. Az alaptörténet izgalmas lenne, de cselekményt túlnyújtotta az írónő. Elég hamar leesett számomra, hogy mi történhetett a lánnyal, illetve ki az aki mindezeket irányította, vagy véghezvitte. Éppen ezért egy idő után egy kicsit unalmassá vált a regény. 
A szereplőkkel nem tudtam azonosulni, habár Rachel még kedvelhető is, de Starling engem idegesített, ahogy Jonathan is. Viszont Katherine Webb szinte tökéletesen leírta, hogy mi történik a katonákkal a háborúban, hogyan vállnak áldozatokká. 
Súlyos titkokkal terhes ez a regény, mégis nem tudott megrázni. Úgy gondolom, ilyen szörnyűség előbb-utóbb kiderül, de nem ilyen késő. A szobalányok nem pletykáltak????? Könyörgöm egy kisvárosról van szó???? 
A könyv borítója viszont igazán tetszik. 
7/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 498 oldal

Az írónő korábbi művei:

Nincsenek megjegyzések :

Advent - I

2 megjegyzés
forrás itt
Igazából most pénteken tudtam egy nagy lélegzetet venni, előtte 3 hétig azt sem tudtam hol áll a fejem. Most kellene megpihenni, elmélkedni stb, de én pótolom az elmaradt dolgokat, mint pl. takarítás, tanulás a gyerekkel. 
Ezért van az, hogy fájó szívvel nézegetem az adventi képeket, és megint az az érzés fog el, hogy ismét nem kreatívkodtam semmit. Csodálom azokat, akik több gyerkőc mellett is képes valami szépet, egyedit alkotni. Én meg pislogok nagyokat és a túlélésre játszok.

Szóval ma van gyertyagyújtás, és ennek örömére megrendeltem J. J. Abrams - Doug Dorst: S. könyvét. ;-) 
Gyerkőc naponta számolja mennyi van még hátra a Mikulásig és Karácsonyig. Én meg hörcsögöt kezdtem játszani, folyamatosan gyűjtöm a két eseményre a dolgokat. Lassan pipálnom kellene hogy mi van, és mi nincs meg. Erről jut eszembe, fel kellene vennem a kapcsolatot azzal az illetővel, akinek én vagyok a karácsonyi angyalkája, mert megérkezett a könyve. ;-)

Nos azt hiszem eleget zizegtem már!

Boldog Adventi időszakot kívánok Mindenkinek!

2 megjegyzés :

Ron Rash: Serena

5 megjegyzés
Igazából fogalmam sem volt mire számíthatok a könyv olvasásakor. Olyan zsákbamacska féleségeként vásároltam meg, és a fülszöveg elolvasásakor sem lettem okosabb. Gondoltam, ha a könyv címe Serena, akkor erről a nőről fog szólni a regény. Aha...de milyen nőről!!!!!

Az első oldalak elolvasásakor éreztem, hogy egy nem mindennapi nővel hozott össze a véletlen. Pemberton friss házasként érkezik vissza a feleségével Bostonból az Észak-Karolinai hegyekbe. A kis vasútállomás hamarosan egy megrázó esetnek lesz a tanúja. Pembertont nemcsak az üzlettársai várják, hanem a régi terhes szeretője, és annak az apja is. Szinte érzi az olvasó, hogy itt valami történni fog, hiszen az apa számon akarja kérni a csábítót. Mire észbe kaphattam már holtan feküdt az apa, és az újdonsült feleség bizarran, kéjesen élvezi a gyilkosságot. Na nem panaszkodhatok, itt kérem szépen nincs tesze-tosza, idegesítően naiv kislányka! Helyette egy kőkemény, számító nagyasszony lép a színre, és teszi helyre a férfiakat.

Észak-Karolina hegyein fakitermelés folyik, Pemberton és társai maximálisan elveszik a hegyek kincseit. Nem nézve, hogy milyen nagy károkat okoznak az ökoszisztémában. Csak a profit számít, a gyors gazdagodás. Ebbe a közegbe érkezik Serena, akinek nincs múltja, csak tervei. Úgy tűnik kiegészítik egymást a férj és a feleség. Érzelmektől mentesen, tökéletesen megtervezve vezeti Serena a férjét és annak vállalkozását és az embereit. A favágók hamarosan rádöbbenek arra, hogyha jót akarnak nem keresztezik az asszony útját. Pemberton lassan kifordul önmagából, szinte bábként él felesége mellett.
Miért kell Pembertonéknak keménynek lenni? Mert nemzeti parkot szeretnének létrehozni a földjeiken, amit hevesen ellenez a házaspár. Olyannyira, hogy bármire képesek ezért.
Ebben a kemény világban él Rachel, aki a történet másik szálaként jelenik meg. Ő az a bukott lány, aki megszüli a férj gyermekét. Egyedül próbál fennmaradni, életben maradni akkor, amikor már mindenki elhagyta. Nem is gondolja, hogy személye hamarosan milyen fontos lesz.

Hú, ez egy kemény történet. Serena alakját kezdetben még meg akartam érteni, magyarázatokat kerestem viselkedésére. Igazából semmit nem tudtam meg a nőről, a titokzatosság végig megmaradt. Aztán elértem egy pontra, amikor már szimplán undorodtam tőle. Emiatt Pemberton alakját sem szerettem. Eleinte mentségére mondtam, hogy nem ismeri ki a feleségét, később amikor már tudatosan rosszat cselekszik, már nem találtam mentséget. Felmentést csak Rachel miatt adtam. Igazából két ember volt számomra szimpatikus, az egyik Rachel, a másik a rendőrfőnök. Rachel a maga butuska módján egy igazi kemény nő. Olyan jég hátán is megélő típus. Többszörösen is megbűnhődik a bukása miatt, mégis fel tud állni.
A rendőrfőnök, McDowell megpróbál ebben a kiskirályok által uralkodott vidéken igaznak maradni. Ő az igazi hős, aki lelkiismeretére hallgatva, tisztességgel végzi a munkáját. 
Meg kell még említenem a favágókat, akik embertelen körülmények között, személyes épségüket kockáztatva végzik a munkájukat. Mégis ahogy megjelentek a lapokon valamilyen derűt hoztak a lelkembe, vicces bemondásaik megmosolyogtattak. És ez kellett, mert egyébként sötét fellegként terül szét ez a regény az olvasóban. Mocskos világa szétmarta a belsőmet, igazságérzetem végig háborgott. Na jó, a könyv végén megbékélt.
9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 432 oldal

5 megjegyzés :

A Drakula kastély - Törcsvári kastély

Nincsenek megjegyzések
Szóval az úgy volt, hogy tavaly ősszel láttam egy cikket, amiben a világ legszebb útjait sorolták fel, és a 8. helyen a Fogarasi havasok szerepeltek. Bevallom még nem is hallottam róla, de a képek teljesen elvarázsoltak. Ennélfogva a társaságunknak szilveszterkor kisebb prezentációt készítettem, hogy hova megyünk idén nyaralni. Nem arattam sikert, mert a többiek azt mondták, hogy a gyerkőcökkel tengerparthoz kell menni. Leszavaztak, és mentünk a tengerhez. Igen ám, de Apjuknak kisebb lelkifurdalása volt, hogy Ő már járt Erdélyben én még nem, ezért augusztusban elvitt bennünket is. Csak volt egy kis probléma! Gyerkőc egykeként már évek óta úgy nyaral, hogy kisebb gyerekhadsereggel megyünk, hogy ne legyen egyedül. Ide viszont csak mi hárman mentünk. Hogy ne legyen hiszti beígértük neki, hogy elvisszük a Drakula kastélyba. Látnotok kellett volna a felcsillanó szemét!

Törcsvárra este 10 körül értünk be, ahol még szállást is keresnünk kellett. Az első meglepetés pont a szállással kapcsolatban ért bennünket. A fene sem gondolta, hogy ez a kisváros nagy turistalátványosság, ennél fogva alig találtunk szállást. Mire sikerült lecuccolni már negyed 12 volt, amikor is visszaindultunk a belvárosba, hogy vacsorázzunk. Most jött a második meglepetés, mert bezártak a konyhák. Még szerencsénk is volt, mert legalább egy éjjel-nappali nyitva volt, ahol valamit tudtunk venni.

Reggel kilenckor nyitott  a kastély, mi negyed 10-re ott voltunk, és harmadik meglepetésként hatalmas tömeggel szembesültünk. Volt ott kérem mindenféle nációjú embercsoport. Szerencsénkre csak 15-20 percet vártunk, és beengedtek minket. Igen ám! De a rengeteg ember nem tűnt el, hanem csak "átalakult" gyorsan néző turistává. Adott egy közepes méretű kastély meg több ezer ember = tömegnyomor!!!! Igazából alig tudtuk megnézni a dolgokat, mert nem volt hely hozzá, illetve idő sem.

Tudtátok hogy a Törcsvári kastély 1918-ig magyar kastély volt! I. Lajos királyunk engedélyével építették a havasalföldi román vajdák ellen. Na a magyar vonatkozásról igazából az első helyiségben találkozhatunk, egy boltív felett láthatjuk a magyar uralkodókat. Utána a román királyi családról kapunk információt, amikor 1920-ban kedvenc rezidenciájukká vált kastély. Szerencsére a történelmi hiányosságot pótolja  a vár honlapja.

Nos miért lett a kastély Drakula kastélya? Állítólag Vlad Tepes is használta a kastélyt. De persze nem itt húzta karóba az embereket. Ezért a legendáért kapunk egy családfát, és képet Vladról, na meg a misztikumot. Nekem a gyerkőc csalódott, Ő sokkal borzongatóbb helyet várt, pedig próbáltam felkészíteni, hogy ez egy szimpla vár. Sebaj, mert a helyiek kisebb üzletágat építettek fel a kastély bejáratánál. A kirakodóvásárban ízléstelenebbnél ízléstelenebb Drakulás dolgokat lehet vásárolni.
Kár, hogy annyi embert engednek be a kastély területére, így csak nehezen élvezhető a kiállítás. De egyszer mindenképp meg kell nézni. Különösen úgy, hogy a Fogarasi havasokon keresztül látogatja meg az ember lánya. Mert a havasok az valami....majd egyszer írok arról is.






A kastély honlapját érdemes meglátogatni! A belépő 6,6 euró felnőttnek, és ingyenesen lehet fényképezni. Sőt egy app letöltésével magyar audio guide-ot is kapunk.



Nincsenek megjegyzések :

Philippa Gregory: A királycsináló lánya (...Szösszenet)

Nincsenek megjegyzések
A barátnőmnél láttam meg ezt a regényt, és mivel Gregory-tól csak akkor veszek könyvet, ha az ismerőseim azt mondják hogy ez isteni, így csak kölcsönkértem tőle.
A Rózsák háborúja sorozat 4. kötetét olvashattam el. Bevallom engem egy kicsit zavar, hogy nem időrendben jelennek meg ezek a regények. Beleélem magam egy adott korba, adott szereplőkbe majd várnom kell, hogy mikor jelenik meg a sorozat következő része, ami akár az első rész is lehet, vagy az utolsó. Kétségtelen, hogy azok járnak jól, akik kivárják az összes kötet megjelenését, és sorrendben olvassák. 

Anne Neville-lel akkor találkozunk, amikor megismerkedik Edward újdonsült feleségével, a Elizabeth-tel. (Itt jegyzem meg, hogy nem vagyok hajlandó Eduárdnak nevezni a királyt, mint a könyvben, a fordítás gyalázatos, nem a Libri kiadóhoz méltó.) A még gyermek Anne őszintén csodálja a királynőt, de hamar rájön arra, hogy személyében új ellenséget talált a családja. Apja egyre nehezebben viseli a Rivers család felemelkedését, hiszen így egyre kevesebb befolyása lesz a király felett. Anne jó gyermekként teljesen elhivatott a családjának. Bármit megtesz apja megbecsüléséért, de ezeket igazából már mind tudjuk, ha olvastuk az eddig megjelent Gregory regényeket. És itt megint csak ismételni tudom magam. Nem jó ez, hogy összevissza jelennek meg a Rózsák háborúja sorozatnak a kötetei.
Szóval itt Anne szemein keresztül láthatjuk az untig ismételt történetet. Persze engem érdekelt Anne érzései, így ez annyira nem zavart, az már sokkal jobban, hogy a fordítás még köszönőviszonyban sincs az előző kiadók fordításaival. Olyan magyartalan mondatok is vannak benne, amik fájdalmasan érintik az olvasót. A nevekről már nem is beszélek.
A legkisebb Neville lány erejét csak csodálni tudtam, hogy ennyire erős, és magabiztos nő maradt, még akkor is, amikor teljesen egyedül maradt egy ellenséges udvarban. "Örökös naivaként" még mindig rá tudok csodálkozni arra, hogy a hatalom megszerzése mennyire fontos az emberek számára. Anne-t is az vezérli, hogy teljesítse apja akaratát, királynő legyen, és a Neville vérvonal királyi vérvonalba kerüljön. Ami sikerül is, amikor férjhez megy Richard, Gloucester hercegéhez, aki később III. Richárdként Anglia trónjára ült.

Nos aki olvasta a A folyók asszonyát, A fehér királynét, A vörös királynét, A fehér hercegnőt nagy újdonságot nem fog találni. De ez  a regény egy kellemes olvasmány, bár megvenni nem fogom.
7/10
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 452 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Borsa Brown: Az Arab (...Szösszenet)

Nincsenek megjegyzések
SPOILER - SPOILER - SPOILER - SPOILER - SPOILER 


Igazából fogalmam sincs miért olvastam el ezt a könyvet. Mert tudniillik nem szeretem az erotikus könyveket. Mégis beleszaladok néhányba, mert valami felkelti az érdeklődésemet, mint pl. nyáron az indiánok, most meg az arabok, azaz inkább Szaúd-Arábia. Szóval elkezdtem olvasni ezt a könyvet, és teljesen kikészített. Félreértés ne essék, nem a regénnyel van bajom. Bár nem olvastam olyan sok erotikus/romantikus könyvet, de szerintem ez rendesen össze van rakva. Sőt! Külön érdem az írónőnek, hogy az arab szokásokat megpróbálja megértetni az olvasókkal, ezzel is megindokolja főszereplőjének a viselkedését. És ez jó, tényleg. Akkor mitől akadtam ki??? Hát a főszereplőtől.

Tudniillik sikerült egy igazi bunkó pasit létrehozni. Nem az írónő a hibás, isten ments!! Ő csak leírta azt ami létezik arab köntösbe csomagolva. Mert tényleg van egy szűk übergazdag réteg, ahol (sajna) ennyire "sármos" pasik vannak. Az meg még bosszantóbb, hogy tényleg vannak olyan nők, akik hasra esnek ettől. Én meg legszívesebben főbe lőném az ilyen pasikat, akik ennyire elszálltak maguktól, és konkrétan minden nőt kurvának néznek. Sortűz!!

Na és pont az ilyen érzéseimtől nem szabadulva, nem tudom hitelesnek érezni a történetet. Mert nem tudnék beleszeretnék egy egoista, hímsoviniszta parasztba, csak válogatott megalázási nemeket próbálnék kitalálni. Itt meg a kiscsaj belezúg, de nagyon. Abba a pasiba aki rendesen alázza, na jó, néha kedves is vele.

Pedig Gamal (a paraszt) még jellemfejlődésen is átesik, és itt végre éreztem, hogy rendben van a dolog. Merthogy adott egy muszlim hapsi, aki eléggé hagyománytisztelő. Ennélfogva borítékolható, hogy egy magyar kislány nem tudja megváltoztatni. Szerencsére nem erőszakolták meg a karakterét, lelki tusáját egy huszárvágással megoldották (bevallom elegánsabb megoldásra számítottam), és csak annyira lesz emberibb, amennyire még hiteles (plusz még egy pont az írónőnek).

Szóval nem pontozom, és nem olvasok egyhamar még egy arabos könyvet.

Nincsenek megjegyzések :

Leif Enger: A folyó dala

Nincsenek megjegyzések
Kérem szépen ez az a regény, amit egy kényelmes fotelban bevackolva, meleg teát szürcsölgetve kell olvasni. Mert nemcsak az olvasó teste érzi jól magát, hanem a lelke is. Ettől a könyvtől mindenképp. 

"Leif Enger regényében egy tizenegy éves asztmás kisfiú, Reuben Land meséli el a történetet, amely nem mindennapi családjáról szól. Jeremiah, az apa, egyedül neveli két fiát és a kislányát. Szegényes körülmények között, ám harmonikus boldogságban élnek egy amerikai kisvárosban. Az édesapa mélyen gyökerező vallásossága megingathatatlannak tűnő értékrendet jelent a gyerekek számára is. Egy szörnyű nap történései azonban súlyos cselekedetre késztetik a legidősebb fiút, Davyt, aki szerettei védelmében megöl két fiatal suhancot. A fiatalember végül a menekülést választja, mert tudja, hogy az igazságszolgáltatás nem az ő pártján áll.
A kétségbeesett kis család maradéka pedig felkerekedik, és átutazza Dakota jégbe burkolózó Terméketlen Táját, hogy megtalálja Reuben szökevény bátyját. Jeremiah – akinek a hite annyira erős, hogy úgy hiszik róla, csodákra is képes – és két gyermeke szorosan a menekülő Davy nyomában jár, de követi őket az FBI ügynöke is. A történet pedig mindeközben egyre különösebb fordulatokat vesz, mígnem úgy tűnik, az apa által vallott és közvetített értékek a legnagyobb bajban is támaszul szolgálnak."

Reuben maga a csoda, már a létezése is az, az apja pedig számomra egy megfoghatatlan valami. Én nem vagyok hívő, de azt vallom, hogy az alapműveltséghez kötelező a hitoktatás és a Biblia ismerete. Valahogy furán érzem magam amikor egy igazi hívő emberrel találkozom. A nyugodtságuk, a világképük annyira más, mint az enyém. Ilyenkor egy kicsit irigylem is őket, mert érzem, hogy kimaradok valami fontosból. Ezt éreztem a könyv olvasásakor is. Kívülállóként bepillanthattam egy amerikai család mindennapjaiba, ahol a hit fontos, mert egyébként elfújná őket a "szél", a nincstelenség. 

A lassan hömpölygő cselekmény körülveszi az olvasót, együtt utazhatunk a megfáradt apával és a gyerekeivel, hogy végre láthassák az eltévelyedett testvért. Az első oldalaktól kezdve az isteni gondviselés érezhető, de ez engem cseppet sem zavart. Sőt! Elhittem én is, hogy az apa imáit meghallgatják ott fent.
Reuben meséli el a történetet, az Ő szemein keresztül láthattam a világot. Így egyértelmű, hogy gyerekként az apját misztifikálja, és áhítattal adózik a különleges tudásának. És valóban, a regény vége felé még én is képes voltam Jeremiah-ban hinni. Erős, megfáradt, de karakteres jellem. Olyan mintha a háttérben lenne mindig, mégis Ő hozza a megnyugvást, a bizonyosságot. Éppen ezért esett olyan rosszul a könyv vége, pedig szinte a zsigereimben éreztem, hogy valami történni fog.
Reuben a kis koravén emberke, aki az egészségügyi állapota miatt csak korlátozottan élheti az életét. Olyan szívszorítóan szerethető ez a kiskrapek, végig szorítottam neki, hogy túlélje ezt a kalandot. És Swede, a húga! Egy igazi írópalánta, a cowboy-os történeteivel. Mint egy kis kobold, ahol megjelenik a színen, valahogy könnyedebbé teszi családja életét, és mi olvasók is felderülünk rajta.

Amikor a történet végéhez értem, sajnáltam ami történt. Ott akartam maradni a lapokon Reuben-ékkel, segíteni rajtuk. Ez az a könyv, amit nem lehet az ember fejéből kiverni. Lassan, de beleeszi az ember lelkébe magát, és azt vettem észre, hogy állandóan a szereplőkkel foglalkozom. Nekem igazi élmény volt elolvasni!
10/10
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 360 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Samantha Shannon: A Mímes Rend (Csontszüret II.)

Nincsenek megjegyzések
A Csontszüret sorozat várva várt második része megérkezett. Az elvileg 7 részesre tervezett regényfolyam ott folytatódik a második részben ahol az első végett ért.

"Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek."

Paige és a Hét Pecsét tagjai viharverten érkeznek vissza Londonba, ahol az elsődleges cél az, hogy biztonságba helyezzék a lányt. Igen ám, de Scion összes kijelzőjén az Ő arcképe van néhány menekülttel együtt. Ráadásul Jaxon Hall, a banda mímeslordja is megorrolt a lányra. Paige tudja jól, hogy képtelen életben maradni a város utcáin, ha a Hét Pecsét nem védi meg. Eltökélt szándéka, hogy a felnyitja a világ szemeit, kik is a rephaiták és mit akarnak a Földön. De ezt könnyű mondani, kivitelezni szinte lehetetlen. Az a cél vezérli, hogy bosszút állhasson a lényeken, és visszavegye az emberiség a hatalmat.

Egy sorozatnál előbb-utóbb előfordul, hogy néhány rész úgymond felvezető rész, amiben rengeteg háttérinformációt kap az olvasó. Bevallom A Mímes Rend olvasása közben úgy éreztem, hogy ez a rész az előbb említett. Paige dilemmája érthető, de egy kicsit hosszúnak gondoltam. Az első rész pörgése után, a második rész eleje lassan hömpölyög, miközben kezd kitárulni a londoni látóvilág. Persze egy percig sem unalmas a regény, hiszen a látók társadalma olyan összetett, és London olyan zegzugos, hogy győzze az ember olvasni. Aztán úgy a könyv közepe fele...bummm. Visszakaptuk a minden lébe kanál  Paige-dzset, és az események felgyorsultak. 

Izgalmas volt a város koszos és lepusztult épületeiben bujkálni, miközben Paige megpróbálta kideríteni a mímeslordokról és királynőkről az igazságot. Annyira jellemző az emberekre a széthúzás és a félelem egy-egy komolyabb problémánál. Paige-nek meg kell birkóznia a beszűkült látókörű, csak a saját érdekeit néző vezetőkkel. 
Nagy sajnálatomra a Nagymester csak keveset szerepel a regényben, de néhány jelenetben megható a kapcsolata a lánnyal. A Hét Pecsét tagjait jobban megismerhettem, közelebb kerültek hozzám, főként Nick, aki teljeskörűen Paige mellett áll, segíti a bajban.
A függővégű befejezés úgy tűnik az írónő kedvence, mert itt is azt található, de még milyen függővég!!!

Még mindig megdöbbenek azon, hogy mennyire fiatal az írónő, és milyen jó könyveket ír. Ebben a sorozatban rengeteg potenciál van, és úgy tűnik Samantha ezzel teljesen tisztában van, nem kuszálja össze a szálakat. Csak így tovább! Most már várhatom a harmadik részt.
10/10

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 558 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Samantha Shannon: Csontszüret (Csontszüret I.)

Nincsenek megjegyzések
Nem most olvastam először ezt a regényt, de mivel nemrég jelent meg a folytatása, ezért újból felelevenítettem az emlékeimet.

Paige Mahoney 2059-ben Londonban él, ahol a Scion uralkodik. A világ "felébredt", az emberek között számos más képességekkel is rendelkező személy él, amit a Scion tűzzel és vassal megpróbál elfojtani. Paige is "más", Ő az álomjáró, akinek az aurája ugyanolyan különös, mint maga a lány.

"A szindikátusnak dolgoztam. Ha úgy vesszük, hacker voltam. Nem gondolatolvasó, inkább elmeradar, aki az éterre hangolódva fogta annak minden rezdülését. Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben. Ha bárkinek kedve támadt a I-4 szennyesében turkálni, Jaxon záros határidőn belül már ugrasztott is. Meggyőződése szerint ennél sokkal többre is képes lehettem volna, de Nick minden kísérletezést megtiltott. Fogalmunk sem volt, milyen következményei lennének rám nézve."

London utcáit kerületekre osztotta az alvilág, és Paige I-4-es cohorsban dolgozik Jaxon mímeslord jobbkezeként. De egy éjjel a lányt az őrök elkapják, és nemsokára egy büntetőtelepen találja magát, Oxford elveszett városában. Innentől kezdődik az igazi kaland.

Paige rádöbben arra, hogy Scion valójában micsoda, és kik azok akik rángatják a zsinórokat. Találkozik a rephaitákkal, akik kegyetlen úrként kínozzák a látókat, és állatoknak nézik az embereket. Minden embernek van egy rephaita gazdája, aki korlátlan hatalommal rendelkezik személye felett. A lány Arcturus nagymesterhez kerül, és ha túl akarja élni a borzalmakat, akkor meg kell keményednie, és meg kell vívnia a harcát. 

Így másodszorra olvasva is csak azt tudom mondani, hogy imádtam minden sorát. Samantha Shannon a viktoriánus Londont belehelyezte a modern korba, ami kellően megmozgatta az olvasó fantáziáját. Az enyémet mindenképp. ;-)
Paige az első oldalaktól kezdve erős egyéniség, csak néha megfeledkezik erről. Maga a háttértörténetet a lány visszaemlékezései/álmai alapján ismerhettem meg, és egy igazán izgalmas világ bontakozott ki a szemeim előtt. Rephaiták, emiták, látók és világtalanok élete úgy tűnik teljesen összefonódik. 
A cselekmény szinte Oxford telepén játszódik, elzárva a külvilágtól, megfosztva az emberi méltóságtól. Ebben a sivár környezetben szinte túlvilági fényben fürdik (és valóban) Arcturus, a másik főszereplő, aki titokzatos idegenként jelenik meg a színen. A könyv lapjain keresztül éreztem szúrós pillantását, láttam merev, érzelemmentes arcát. Micsoda Férfi!!!!
Arcturus és Paige kettőse egy perc nyugalmat sem hagy az olvasónak, egyik bajból a másikba kerülnek, és nem utolsósorban rendesen izzik körülöttük a levegő. 

Nehéz szavakba önteni, hogy miért is olyan jó ez a regény, talán a sokszínű, hierarchikus világ, és a jól megválasztott, kidolgozott karakterek miatt. Na meg persze az izgalmas cselekmény sem hátrány. Engem levett a lábamról.
10/10

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 524 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Rick Yancey: Az ötödik hullám (...Szösszenet)

2 megjegyzés
Most komolyan hol voltam amikor ez a könyv megjelent????? Akkorát ütött, hogy még most kóválygok tőle!!!!

"Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!"

De mi lehet az ötödik hullám??? A maradék túlélők tudják, hogy még nincs vége, az idegenek az emberek teljes kiirtására készülnek, de mi lehet az ötödik hullám, ami teljesen eltörli a Föld felszínéről a megmaradtakat?

A történetet több szemszögből olvashattam. Főként Cassie mutatja be ezt a poszt-apokaliptikus világot, később Zombi, Evan és Sammy oldaláról érezhettem át a történteket.
Habár az alaptörténet már lerágott csont - miszerint idegen támadnak meg bennünket, és el akarnak pusztítani - mégis az írónak sikerült egyedivé tenni a regényt. Karakterei erősek, bevallom nekem még Evan is szimpatikus. Mindegyik szereplőnek vagy egy ígérete, vagy bűntudata, vagy csak egyszerűen parancsa van, ami miatt túlélnek mindent, még a túlélhetetlent is. A regény olvasásakor borzongtam, mert hihetőnek tűnik a Föld "elfoglalása", és kis eltaposható lénynek éreztem magam, aki nem tehet semmit. Hiába tinik a szereplők, mégis elképzelhetők azok amiket végigcsinálnak, még a kiképzéses jelenetek sem túlírtak, hiszem ezek a gyerekek már annyi mindenen keresztülmentek, hogy inkább azt nehéz elképzeli, hogy megmaradt az épeszűk.

Nem tudok kukacoskodni a regénnyel, persze nem is akarok. Számomra a letehetetlen kategóriába tartozott, és a kissé butácska szerelmi szálat is megbocsátom, mert összességében ez a történet jó, nagyon jó.

Ahogy már az ilyen könyvekkel lenni szokott, ebből is film készül/készült. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem nézném meg. Tele lehet pakolni jó kis CGI-vel, aztán nagy szemekkel borzonghatunk. :D
10/10

Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 466 oldal





2 megjegyzés :

Edelényi Kastélysziget (EZ+AZ)

Nincsenek megjegyzések
Nyáron a gyerkőccel, a barátnőjével és anyukámmal elmentünk a L'Huillier-Coburg Kastélyba, azaz az Edelényi Kastélyszigetre. Jó néhány évvel ezelőtt figyeltem fel a teljesen tönkrement kastélyra, ahogy a lepusztult állapotában is méltóságteljesen állt Edelény központjában. Sajnáltam teljes szívemből, hogy egy ilyen nagyszabású kastélyt hagyunk az enyészetnek.
Szerencsére 2014-re felújították, de én csak idén látogattam el.

A parkolóból egy hídon keresztül lépünk a kastélyszigetre, ahol úgy érezzük magunkat, mintha egy másik városba, világba kerültünk volna. Mintha nem Edelénybe lennénk, a fák eltakarják a házakat, csak a kastély és a kastélykert marad a szemünk előtt, na meg a Bódva folyó.

A fák mögül pedig kilátszik maga a kastély. Gyönyörű látvány szerintem!!!!
A kovácsoltvas kapu meseszép. Rengeteg levendula az első kertben valami illatorgiát eredményez. Sajnos elég kevesen voltunk látogatók. De így családias lett az idegenvezetés. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az idegenvezetőnkről. A két gyereket bevonta a 1,5 órás vezetésbe. Végig figyelt rájuk, és még egy kastély logójával ellátott lapot is adott a lányoknak.

Már utaltam a kastély hányatott sorsára, ezért sajnos a kastély berendezése enyhén szólva is hiányos. De ezt kihívásnak vették az üzemeltetők. Olyan bemutatást kreáltak, ami modern és feledteti a bútorok hiányát.
Egy kb. fél órás 3D-s kisfilmmel kezdődik az idegenvezetés, ahol megismerhetjük a festőt, aki a freskókat készítette, és kis Ferust, a leendő tulajdonost. Azt kell mondanom, hogy ez a kisfilm kellően beleivódik az emberbe, és erre a kisfilmre építik a múzeumvezetést. De milyen jól teszik! Jókat derültünk az elefántot ábrázoló freskón, úgy hogy már ismertük a keletkezés történetét. És kis Ferust is a szívünkbe zártuk, olyannyira, hogy a lányok sokat beszéltek még róla, és beléjük vésődött az is, hogy Ő volt a kastély tulajdonosa. 

Na és Ludmilla kitüntetése élő rádióközvetítéssel, az valami fenomenális! Persze ehhez hozzájárulnak a fények is. És ne felejtsem el Ferus Facebook oldalát sem, ahol életének jelentős pillanatait láthattam. 

Egyszóval nagyon tetszett, és örülök, hogy eljutottam ide is. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Tessék megállni itt is, amikor Aggtelek felé mentek. Nem fogtok csalódni!!!

Edelényi Kastélysziget honlapja: http://edelenyikastelysziget.hu/kezdolap





Nincsenek megjegyzések :

Julianne Donaldson: Edenbrooke

Nincsenek megjegyzések
Már párszor beleszaladtam néhány agyondicsért könyvbe ami csalódást okozott. Ezeknek a hatásra, már félve veszem a kezembe a következő felkapott regényt. Így jártam az Edenbrooke-kal is.

Már a könyv borítója is felkeltette az érdeklődésemet, hát még a fülszöveg!!! 
Marianne Daventry Bath-ban éli unalmas életét a nagymamájával. Nem volt ez mindig így, de amióta édesanyja meghalt, és édesapja Franciaországba utazott, az ikertestvére meg Londonba költözött,  teljesen egyedül maradt. Ráadásul még egy szépnek és fiatalnak sem nevezhető úriember udvarlását is el kell viselnie. Nem csoda, hogy az edenbrooke-i meghívásnak annyira örül. Hiszen ott végre újra láthatja a nővérét, és a nagymamája kérésének is eleget tud tenni, miszerint úrinő válik belőle. Az odaút alatt egy kisebb "baleset" éri Marianne-t, ami miatt az útszéli fogadóban találja magát, ahol egy igazán arrogáns úriemberrel találkozik. A családi nevét el nem áruló Philip először semmibe sem veszi a lányt, de később mindenben segít neki. Marianne kicsit ziláltan megérkezik végre Edenbrooke-ba, ahol a vidám, kicsit szétszórt, de jószívű leányzó hamar otthon érzi magát.

Hát kérem szépen, ez a regény teljesen levett a lábamról! Austen rajongóknak tényleg kötelező, mert ugyanolyan bájos könyvecske ez, mint ahogy Jane Austen könyvei is. Repdesett a szívem olvasás közben, miközben folyamatosan mosolyogtam. A cselekmény egyáltalán nem szirupos, pedig a romantikus történetek kötelezően használt elemei megtalálhatók benne. Marianne igazi színfolt, karaktere erősen jelen van a könyvben. Philip meg amolyan XIX. századi úriember, de most a XXI. században is elfogadnánk. :D
Kettőjük szópárbajai kellemesen megnevettetik az embert, szikrázik a levegő közöttük, amit a lapokon keresztül is jól lehet érezni. Igazából kettőjük kapcsolatára épül az egész sztori, de szerencsére sehol sem lesz lapos a történet. Sőt! Az olvasó végig sejti (tudja) mi lesz a könyv vége, ez mégsem rontja el az olvasás élményét. Elszomorított amikor kiléptem az edenbrooke-i világból, mert már megmondani sem tudom, mikor olvastam ennyire bájos regényt utoljára. Nálam ez csillagos ötös!!
10/10

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 318 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Shilpi Somaya Gowda: Az eltitkolt lány

Nincsenek megjegyzések
Szeretem a női sorsról szóló könyveket, még akkor is, amikor a feminista énem olvasás közben folyamatosan berzenkedik. 

Az indiai Kavita titokban szüli meg második gyermekét, mert nem akarja elkövetni azt a hibát, amit az első gyermekénél elkövetett. Azaz lánygyermeket szülni, és engedni, hogy kioltsák az életét. Az istenek most sem kegyesek hozzá, ismételten leánygyermeknek ad életet, de a családjától eltitkolva, egy árvaházba viszi a kisdedet. 
Az amerikai Somernek minden vágya az, hogy gyermeke lehessen, de képtelen kihordani a magzatot. Úgy érzi összeomlik az eddigi élete, és az indiai származású férje alig tud lelket önteni belé. A két nő sorsa összefonódik, amikor Somer beleegyezik az örökbefogadásba, és egy indiai árvaházból magukhoz veszik Asha-t, aki nem más, mint Kavita elhagyott gyermeke. 
Kavita nehezen tudja feldolgozni gyermekeinek elvesztését, még azután is, hogy a hőn áhított kisfia megszületett. Somer pedig úgy érzi, hogy képtelen megfelelni anyaként, ráadásul kirekesztettnek érzi magát a saját családjában is. A problémát csak növeli, amikor az immár felnőtt Asha elkezdi felkutatni a gyökereit.

Nehéz erről a regényről írnom. Felkavaró, dühítő, hogy még a mai világban is milyen kegyetlenül bánnak a nőkkel!!! Hogy mennyire kevés leánycsecsemő születik Indiában!!! Hogy még mindig nem vesznek emberszámba bennünket!!!! Ilyenkor persze minden "női" sérelmem is előtör, és legszívesebben a sarkaitól fogva ráznám meg a világot, hogy ébredjenek már fel!!!!! 

Két szálon fut a cselekmény, Kavita és Somer életét ismerhettem meg, összekötő kapocsként Asha áll közöttük. Az indiai részek mélyen felkavartak, a szegénység, a mocsok, a tudatlanság mind mind Kavita életének részét képezi. Másrészt Somer, mint a mai modern nő, okos, tanult, jól ápolt, sikeres, és mégis fájdalmától összezúzva éli a maga boldogtalan életét.
Az anyaság központi elemként jelenik meg a műben, Somer szélmalom harca saját gyermekért, és Kavita szívében mélyen eltemetett lányokért. Sajnáltam mindkét nőt, de Somert az örökbefogadás után nem mindig tudtam megérteni. Elvakultságát az indiai kultúra ellen fárasztónak éreztem, akkor minek megy férjhez egy másik nációhoz tartozó emberkéhez!!!! 

Hibáitól eltekintve ez a regény nem hagyja hidegen az olvasót. Valamilyen véleményt formál róla, szinte beleégeti magát az ember szívébe. Érdemes elolvasni!
9/10
Kiadó: M-érték
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 384 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Derek Harvey: Állatságok

Nincsenek megjegyzések
Gyerkőccel a könyvesboltban voltunk a minap. Azt hittem valami mesekönyvet fog választani, de tévedtem. Pillanatokon belül kiszúrta ezt a könyvet, amiben pazar és vicces képeket tettek be az állatokról, miközben röviden el is magyarázzák miért csinálja éppen azt amit. :-)
Kedves kis könyvecske, még én is rácsodálkoztam néhány képre, nemhogy a lányom. Sok tudomány nincs benne, de kellemesen elszórakoztatja az olvasót. Mi hangos olvasáshoz használjuk, és jókat derülünk a képeken.
A megvétel után a könyvet nézegetve közlekedett a lányom a mozgólépcsőn, a zebrán stb. Én meg riadoztam, hogy mikor fogja kitörni a lábát. :D 

8/10
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 144 oldal

Nincsenek megjegyzések :

David Benioff: Tolvajok tele (...Szösszenet)

Nincsenek megjegyzések
A második világháború gyerekkorom szerves része. Nagymamám és nagyapám rengeteget mesélt róla, én meg magamba szívtam minden emléket. Többek közt az oroszokról is, meg a dédnagyapámról és a lányairól. 

A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
 

És elkezdődik a kaland, ami valójában harc az életért. Lev szemén keresztül megtapasztalhatjuk, hogy milyen egy ostromgyűrűbe zárt város, hogyan élnek és esznek az emberek. Milyen borzalmakon kell keresztülmenniük ahhoz, hogy megszerezzék a tucat tojást. Azt hinné az ember, hogy az a sok fájdalom ami ebben a könyvben van megrémíti az olvasót. De nem, mert Kolja alakja, vicces beszólásai és világfelfogása nemcsak Levet lendíti túl a fásultságon, a csüggedésen, hanem magát az olvasót is.
Érdekes volt számomra "orosz" szemmel nézni a németek támadását, és brutalitását. Valahogy hús-vér emberekké váltak a szemeim előtt, és nemcsak a nagyszüleim történetei maradtak meg bennem.

A két főszereplőt hamar a szívembe zártam, és végig izgultam a kalandjaikat, szurkoltam nekik, hogy túléljék a borzalmakat. Lev ügyetlenkedése, Kolja nagyszájúsága egymást kiegészíti, tökéletes párost alkotva. Végig szurkoltam nekik, hogy sikerüljön a lehetetlen küldetés.
Egy izgalmas, kalandokkal teli könyvet olvashattam. Nagyon tetszett.
10/10
Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 268 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Andrzej Sapkowski: Vaják - Tűzkeresztség

Nincsenek megjegyzések
Végre kezembe vehettem a sorozat 5. részét!!! Jó sokat vártunk rá, de Sapkowski most is megmutatta, hogy milyen egy jó fantasy, és milyen  egy jó köztes rész.

Az előző részben a szereplőink megjárják a poklok poklát, a háború lecsap minden élőlényre nem kímélve senkit és semmit. A Tűzkeresztségben minden lelassul egy kicsit. Geralt és Ciri két különböző helyen, egymástól elszakítva próbálnak élni, túlélni a háborút. Vajákunk rémálmaiban folyamatosan Cirit látja, így felkerekedik ismét, lábadozva, hogy megtalálja a gyermeket. De most nem egyedül megy, elkíséri az útján Milva, az íjásznő, Kökörcsin, a bárd, és még hozzájuk csapódik egy törp csapat is, Zoltán Chivay vezetésével.

Geraltnak ismét meg kell tanulnia, hogy mire valók a barátok, miért kell bízni bennük, és hogy az előítéletek néha rosszak. Lassan poroszkál az olvasó a kompániával, a felégetett, megbecstelenített földeken, erdőkben. A háború zajlik és a szereplők mellette, előtte lépkednek csendesen, megpróbálnak emberek maradni a vészterhes időkben. A háttérben pedig ismét szervezkedés folyik, a varázslónők páholyt alkotnak, ahol a mágia mindentől és mindenkitől fontosabb. Az író szinte felkészíti az olvasót az elkerülhetetlen rosszra, borzalomra, ami a következő részekben jöhet. A humor és a szarkazmus feloldja az olvasó szíve körüli szorítást, amit a háború leírása okoz, így nem is látjuk olyan sötétnek ezt az 5. részt. Miközben Geralt Cirit keresi, mégis megpihen és feltöltődik a barátai mellett, esendőnek és halandónak tűnik. Hova tűnt a szörnyvadász, mutáns kép!!!! Egy utat kereső férfi bontakozik ki előttünk, akinek csak egyetlen vágya van, a szerettei mellett lenni. 
Sapkowski ismét megmutatja, hogy milyenek leszünk mi emberek a háború alatt. Mennyire brutálisak, önzőek, és hitszegők. 

Nem csalódtam most sem a sorozatban. A fordítás tökéletes, a különböző szereplők különbözően/tájszólásban beszélnek, ami biztos nem kis nehézséget okozott a fordítónak. A borító szervesen kapcsolódik az eddig megjelentekhez, tényleg csodaszépen mutat a sorozat a könyvespolcon. ;-)
Fantasy kedvelőknek kötelező elolvasni!!!!
9/10
Kiadó: PlayOn
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 320 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Susan Ee: World After - Túlélők világa

Nincsenek megjegyzések
Ha azt mondom, hogy csak egy kicsit voltam morcos a kiadóra amikor elnapolta a könyv megjelenését, akkor hazudok. Mert piszok mérges voltam, annyira beleéltem magam abba, hogy decemberben végre a kezembe foghatom. Ezzel szemben ez év (2015) áprilisában kopogott be vele a postás, amikorra már szétizgultam magam, újraolvastam az első részt, és különféle teóriákat gyártottam a folytatásra. 

A második rész ott folytatódik, ahol az első végett ért. Azaz Penryn lebénulva fekszik, és mindenki azt hiszi róla hogy halott. Hajmeresztő anyja és ijesztő húga kíséretében egyenesen törvényszerű, hogy "hirtelen" felébredése nem kis hisztériát vált ki az életben maradt emberekből. Komolyan mondom, hogy Penryn anyja megérne egy egész könyvet, annyira bonyolult és érdekes számomra. Az írónő fura családi háttérrel látta el a főszereplőnőnket, és teljesen érthetők azok a reakciók is, amiket Paige vált ki a túlélőkből. Egy szó mint száz, Penryn-nek meg kell birkóznia az előítéletekkel, a saját félelmeivel, és még segítenie is kellene az ellenállásnak. Képes lesz erre? Segítség nélkül biztos nem, ami onnan jön ahonnan nem is várta. Rafi kardja, az a néhány ellenálló, akik a lány mellé állnak biztos hátteret adnak Penryn-nek a testvére keresésére, és az angyalok elleni harcra. 

Lassan bontakozik ki a történet, egyre több háttérinformációt kapunk az angyalokról, Rafiról, és a skorpióhadseregről is. Érezhetően egyre felnőttesebb lesz Penryn, és egyre jobban átveszi a vezető szerepet. Na és Rafi! Ahol megjelenik a regényben, ott azonnal jobban ment az olvasás. ;-) Annyira erőteljes az alakja, hogy szinte életre kel a lapokon, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy sikeresen létrehozta az írónő az egyik legkarakteresebb férfiideált. Bár azt említettem, hogy folyamatosan kapunk információkat a világról, és a benne élőkről, mégis kevésnek éreztem. Több mindent szeretnék tudni az angyalokról, és félek hogy a befejező rész kevés lesz ehhez. Nekem még túl bonyolult minden, kuszák a szálak, és bevallom félek a befejezéstől. Félek, hogy mivé válik Paige, Rafi és Penryn, egyáltalán hihető lesz a befejezés? 

Egyébként még mindig érdekes ez a poszt-apokaliptikus világ, kellően megspékelve néhány szörnyűséggel és horror elemekkel. Paige története felkavaró, és gyomorforgató. Az az egészben a zseniális, hogy amikor már úgy érzed, hogy túl sok a fájdalom és a kegyetlenség, akkor megjelenik a humor is a lapokon, és átlendíti az olvasót a szebb, elviselhetőbb "világba". Du-Dam karakterei felolvasszák azt a rossz szájízt, amit egyébként a szánkban hagyna néhány színtér. 
Összességében ez egy jó második rész, ami felvezeti a harmadikat. Remélem arra nem kell majd ennyit várni, és minden kérdésemre választ fogok kapni.
9/10

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 384 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Itó Projekt: Harmónia

Nincsenek megjegyzések
Azta........!!!
Durván bedöngölt a földbe, és sokáig a hatása alatt álltam.

Képzelj el egy olyan világot, ahol nincs betegség, nem kell rettegnünk a ráktól, és a fájdalmas haláltól. A felnőttek szervezetébe bekerült a WatchMe, ami folyamatosan ellenőrzi a testet, a biokémiai folyamatokat, és ha talál valami eltérést azonnal közbelép a MediMolok segítségével. Mindenki majd kicsattan az egészségtől, és a családoknak nem kell már többet aggódni a szeretteikért. 

Akkor minden happy nemdemár? Vagy mégsem? ...

Az emberi test a társadalom legnagyobb kincsévé vált, a gyermekekkel együtt. És ezeket a kincseket meg kell védeni bármi áron. Itt nincs kérem szépen nasi, csoki, cigi, pia és drog, mert ezek ugye tönkreteszik a szervezetet. Ja majd elfelejtettem! Te kedves olvasó! Ugye nem kávézol, mert az sem egészséges, és az érzelmeid sem hullámoznak, mert az is káros. Egyébként is fő a nyugalom, mindenkit szeretnek, és mindenkin megpróbálnak segíteni. Ha kilógsz a sorból magadra vess!! Mindenki láthatja, hogy Te egy igazi tróger alak vagy, mert néha iszol valamit, vagy esetleg zsírosat eszel. Na, tetszik az új világ??

Kirie Tuan a narrátorunk, aki végigvezet bennünket ezen a majdnem orwelli világban. Ő meséli el, hogy miként próbáltak a barátnőivel - Michie Miach, Reikado Cían - fellázadni a társadalom ellen. Egyetlen dolgot vehettek el tőlük, az életüket, amit oly nagy becsben tartanak. De a lányok közül csak az egyiküknek sikerült, és a mentálisan összetört, életben maradt fiataloknak be kellett illeszkedni ebbe a szép új világba. A felnőtt Tuan spirálcenzorként dolgozik, ami egy megbecsült, fontos állás, de a nő csak azért választotta, mert így tud a WatchMe elől elszökni, és embernek érezni magát. 
Tömeges öngyilkosságok történnek, ami szinte lehetetlenség a felnőtt lakosság körében, és Tuan szemtanúja lesz egynek. Innentől kezdve személyes ügyként kezeli az öngyilkosságok kivizsgálását, és egyre sötétebb dolgokat fedez fel. Hogy tudod így eltorzulni az a világ, amit először tényleg jó szándékkal hoztak létre? Kirie Tuannak sikerül megállítani az emberiség legnagyobb apokalipszisét???

Az biztos, hogy az olvasót gondolkozásra készteti ez a kis könyvecske. Na meg persze elriasztja, mert én el tudom hinni ezt a "szép" jövőt, és nem akarok ilyen életet. 
Nagyon tetszett, és tényleg megijesztett! 
10/10

Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 306 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Lucinda Riley: A meredély szélén (...Szösszenet)

Nincsenek megjegyzések
Grania Ryan lelkileg összetörve érkezik haza a szülői házba, nem akar semmi mást csak egy kis nyugalmat. Amint egy este egyedül sétálgat, észrevesz egy aprócska kislányt a meredély szélén. Nem akar hinni a szemeinek, hiszen a szél és a háborgó tenger között nem szoktak gyermekek lenni.Találkozásuk egy kisebb lavinát indít el. Grania saját magát is meglepve kötődni kezd a kislányhoz, hiába ellenzi anyja a gyerekkel, illetve a gyerek családjával a kapcsolatot. A könyv lapjain lassan fény derül a családi titkokra, és Grania élete is megváltozik.

Mostanában igazán kedvelem a múlt titkaival terhes könyveket. Szeretek alámerülni az időben, és felfedezni a családi titkokat. Mivel az írónőtől már olvastam is egy regényt, így egyértelmű volt számomra, hogy a következő könyvét is megszerzem.
Aurora lesz a narrátorunk az olvasás során, aki nem más mint az a kislány akivel megismerkedik Grania. Segítségével repülünk az időben. Apropó idő! Egészen a kezdetektől úgy éreztem, hogy az idővel, az időszámításával van valami gond. Annyira ott motoszkált a fejemben ez a probléma, hogy még az olvasási élményemet is befolyásolta. Persze a végére minden kiderül, és érthetővé válik a csavar is.
Szóval Aurora megfogja az olvasó kezét, és elrepíti két nemzedékkel távolabbi világba, ahol elkezdődik minden, és kialakulnak a családi gubancok. Felváltva léphettem a késői és a közeli múltba, ismerhettem meg a szereplőket. A Ryan és a Lisle család titkai feltárulnak, miközben a közeli múltban Grania próbál talpon maradni. Fájdalom, csalódás, irigykedés mételyezi meg a két család kapcsolatát, és egy cseppnyi misztikum, amitől csak izgalmasabbá válik a cselekmény. Aurorat azonnal a szívembe zártam, a vékonyka kislány alakja automatikusan kiváltotta bennem az anyai ösztönöket. Míg Grania-val nem tudtam azonosulni, hiába sajnáltam szegényt a magánéleti problémái miatt.
Számomra néhány részlet annyira nyilvánvaló volt, mások pedig megdöbbentettek. Talán ezért éreztem hullámzónak a könyv színvonalát. Bár teljesen elbűvölni nem tudod, mégis kellemes olvasmánynak bizonyult.
8/10

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 440 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Csak szólok...(hogy ne felejtsd el!)

Nincsenek megjegyzések


Igen, és igen!!!!!!! Jön a Vaják sorozat 5. része még pedig június 10-én foghatjuk végre kézbe. Ne tessék kihagyni!!!!!

"A vaják-saga következő kötete. A megvetés idejének közvetlen folytatása. A lengyel szerző ismét elröpíti az olvasót a szláv mítoszok és a valóság ihlette fantáziavilágába, ahol a tét nem csupán egy szörnyvadász vagy egy kislány élete, de az Északi Királyságok sorsa is. Ríviai Geralt a thaneddi puccs után Brokilonban lábadozik. Egy világ választja el Ciritől, a Meglepetés Gyermektől, akit pedig állítólag neki rendelt a sors – a lányt ugyanis Nilfgaardban látták utoljára. A vaják tehát hosszú és veszélyes útra indul a driádok földjéről a háború sújtotta vidéken keresztül, de nem marad sokáig egyedül: ahogy közeledik úti céljához, egyre többen csatlakoznak hozzá… E furcsa kompánia végül egy olyan konfliktusba csöppen, melyet csak véres küzdelmek árán élhetnek túl."

A sorozatról az értékeléseim:
 

Nincsenek megjegyzések :

Jennifer McVeigh: Afrikai akác

6 megjegyzés
Kedvelem a számomra egzotikus helyeken játszódó romantikus történeteket, mert ilyenkor az élvezetet nem a romantikus szál adja, hanem a könyv lapjain megjelenő tájak. Ezért olvastam el ezt a regényt is. Halkan megjegyzem, hogy a Afrikában akáciák nőnek, nem akácok.

Frances Irvine éli az angol középosztály megszokott életét, amikor derült égből villámcsapásként édesapja meghal, ráadásul inkább adósságot mint örökséget hagyott egyetlen lányára. Úgy érzi a lealacsonyító szegénységből nincs kiút, de akkor segítségére siet apja régi pártfogoltja, és feleségül kéri. Szó sincs itt szerelemről, csak pusztán a túlélés a cél. Többek közt a dolog szépséghibája az is, hogy a leendő férj orvosként dolgozik Dél-Afrikában. Frances a hosszú hajóúton megismerkedik a jóképű, sármos és nem utolsó sorban gazdag William-mel. Mire a lány észbe kap, már fülig szerelmes az igazi szívtipróba. Nem gondolkodik a következményeken, és viszonyba keveredik vele. Viszonylag hamar rájön arra, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy Ő elképzelte, így megtörve mond igent az egyáltalán nem vonzó orvosnak. 
Az ifjú asszony úgy érzi egyedül maradt a forró és kegyetlen országban. Nem ismer senkit, és nem ismeri a szokásokat. Úgy érzi még a táj is ellene fordult, kiégetve belőle a csepp emberi érzéseket is. Ebben a felzaklatott lelkiállapotban tűnik fel ismét William. Francesnak pedig döntenie kell...

Szóval...
Mondtam már, hogy elég nehezen viselem a nagyon, de nagyon naiv lányokról szóló történeteket?? A főszereplő Frances olyan buta és naiv, hogy már festeni kell. Lehet, hogy én olvastam rosszkor ezt a regényt, de alig bírtam átrágni magam rajta. Csak azért olvastam tovább, mert érdekelt a bányászat, Dél-Afrika, a négerek sorsa. Mert kérem szépen egyébként gyönyörű tájleírásokat kaptam, és a lányon kívül mindegyik szereplő szimpatikus volt. Igen még William is, mert Ő csak kihasználta a lehetőséget. 
Szerencsére az ifjú férj, Edwin, nem került a papucsférj kategóriába. Egy nagyon karizmatikus személyt akart létrehozni vele az írónő, és majdnem sikerült is neki. De kétségkívül ahol megjelenik a lapokon, legalább az értelem fényét is láthattam a sorokban. 
Mint már említettem Afrika vad tájain járhattam a szereplőkkel, sokszor odaképzeltem magam én is. A gyarmatosítók brutalitásáról már néhány könyvet olvastam, de még mindig megdöbbent, és sajnálattal tölt el. Azoknak a kemény embereknek állít emléket ez a regény, akik megpróbáltak szembeszállni a kizsákmányolókkal, haszonlesőkkel. 
A történet számomra kiszámítható volt, itt a szerelmi szálra gondolok, de pozitívumként éltem meg, hogy szinte a könyv legvégén derül ki, hogy Frances végül kit választ. Egy jellemfejlődés tanúja lehettem, az elkényeztetett, hatalmas egóval rendelkező lányból, egy normális, dolgos nő alakult. Kár, hogy annyira idegesített az alakja. 
Sokan írták már, hogy könnyed nyári olvasmánynak kitűnő. Ez így igaz, kellemes perceket tud szerezni ha eltekintünk Frances viselkedésétől. Bocsánat, nem tudok lejönni róla, mert annyira irritált. 
6-7/10
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 352 oldal

6 megjegyzés :

Jessie Burton: A babaház úrnője

2 megjegyzés
Az igazság az, hogy nem is hallottam addig erről a könyvről, amíg a Molyon nem kezdtek el beszélni róla. Na igen, a jó öreg hype!! :D Direkt nem szoktam az ennyire hypolt regényeket megvenni, de most nem tudtam ellenállni, mert a fülszöveg is elvarázsolt. Kalandos volt a vásárlása is, mert nem is érte mentem, de őt kaptam meg. Feltűnt, hogy nem annyit fizetek, mint amit a gyerekkönyvekért kellett volna, de annyira siettem, hogy nem érdekelt. Otthon meg is lepődtem, hogy nem az van a csomagban, amit vártam.

A tizennyolc éves Nella 1686-ban Amszterdamba érkezik, hogy elfoglalja helyét a tőle jóval idősebb férje oldalán. Már a megérkezése sem úgy történik, ahogy elképzelte. Nincs otthon a férje, és a férjének a testvére - Marin - eléggé ellenségesen fogadja. Ráadásul a házban lévő két szolgáló (Cornelia, Otto) is másként viselkedik, mint ahogy azt otthon megszokta. Nella megpróbál beilleszkedni ebbe a furcsa családba, de senki nem könnyíti meg a dolgát. Ellenkezőleg! Úgy érzi, itt valami nincs rendben. Az ódon ház titkokkal terhes, ami szürkén és nyirkosan telepedik a fiatal lányra. Johannes Brandt hazaérkezése sem javítja a fiatalasszony kedélyét. Újabb problémával kell szembenéznie, talán nagyobbal, mint az eddigiek. Ebbe a természetellenes házba érkezik meg a férje ajándéka, egy babaház. A babaház megjelenésével még egy titokzatos figura is megjelenik, a miniatűrkészítő. Minden változik, és Nella a változás közepén találja magát. Képes lesz megbirkózni a feladatával???

Ahogy kibontottam a csomagból a könyvet, azonnal belelapoztam, és azt vettem észre, hogy nem tudom letenni. Érdekesen indul a cselekmény, a jelenben vagyunk 1687. januárjában és igazából az olvasó számára érthetetlen, de fontos momentumot tár elénk az írónő. Aztán visszalépünk a múltba 1686. októberébe amikor is megérkezik Nella. Mindösszesen három hónapot ölel fel a Brandt család életéből a történet, mégis annyi minden történik ez idő alatt. Nellával együtt fedeztem fel a házat és Amszterdamot. Fojtogató légkör vett körül, a hideg és a nedvesség még az én csontjaimba is behatolt. 

Nagyszerű a karakterábrázolás! A szereplők erőteljesek, uralják a lapot főként Nella és Marin. Habár Nella néha túl sok, de szerencsére Marin személye kompenzálja a fiatalasszony jelenlétét. Néhány szereplőt ellenszenvesnek éreztem, de a könyv végére a Brandt családod megkedveltem, és tiszteletet éreztem néhányuk iránt. 

Hiába Amszterdam a világ kereskedelmének a fővárosa, hiába járnak hajói a Föld négy égtáján, a városban lakó emberek kicsinyesek, és hazugok. Álszentségük vérlázító, olvasóként legtöbbször jól megráztam volna őket. Ebbe a közegbe helyezte Jessie Burton a szereplőit. Az emberi sorsok ábrázolása fájdalmasan szép. Az írónő kegyetlenül rámutat arra, hogy milyen nőnek lenni és milyen, ha különbözünk a többiektől.

A könyv fontos jelképe a babaház. Vékony misztikus réteggel vonja be a cselekményt, ami izgalmassá teszi az egyébként lassú folyású történetet. Tetszett, ahogy olvasás közben néha kirázott a hideg, és izgatottan vártam, hogy fény derüljön a miniatűrkészítő titkára. Sajnos csalódnom kellett. Számomra nem volt elég a magyarázat, többet vártam. Keserű szájízt hagyott a hiánya, hiába pörögnek föl az események a történet végére, és értettem meg a ház titkát.

Összességében azt mondhatom, hogy egy érdekes regényt olvashattam, amiben nagyszerű jellemábrázolást és korhűséget kaptam. Érdemes elolvasni.
9/10

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 496 oldal

2 megjegyzés :

Gerbrand Bakker: Az iker (...SZÖSSZENET)

Nincsenek megjegyzések
Fájóan háttérbe szorult könyvről van szó. Igazából én semmit nem hallottam az írójáról, amíg meg nem vettem ezt a könyvecskét. Csak 312 oldal, de milyen komoly, lélekbemarkoló sorok találhatók benne!

"Néha nem értem, hogy vénülhettem meg ennyire. Amikor tükörbe nézek, viharvert arcom mögött mindig egy tizennyolc-tizenkilenc éves fiút látok. És még mindig azon gondolkodom, hogy kit néztem azon az éjszakán."

Helmer egy idősödő gazda, aki a családi tanyán a mozgásképtelen öreg apjával él együtt. A magány körbefonja, szinte megfojtja. Pedig nem mindig volt ez így. Gyermekként is a szeretetre vágyott, szinte összenőtt a testvérével, de ez a sziámi életmód is megszűnt, amikor a testvére megismerkedett a nagy Ő-vel. Apja különbséget tett a két gyerek között. Úgy tűnt, hogy Henk testvére az, aki apja nyomdokaiba lép, és gazdálkodó lesz. Ám Helmernek is voltak álmai, tervei, de ikertestvére halála után minden megváltozott.  A családi gazdálkodás rá maradt, egy olyan életet kezdett élni, ami nem is az övé volt.

Szülőként mindig elcsodálkozom mennyire tönkre lehet tenni egy gyermeket. Egy szóval, vagy a szótlansággal, esetleg a meleg simogatás hiányával. Pedagógusként nap mint nap ilyen gyerekekkel találkozom. Romba dőlt álmok, életek! Lehet ebből kiút? Újra kezdhetünk mindent, vagy halálunk órájáig a kényszernek engedelmeskedünk. Helmernek is döntenie kell, mi olvasók pedig végig szorítunk ennek a megtört embernek, hogy valami az életében sikerüljön.

Lassan hömpölygő mondatok, az idő szinte megállni készül. Komoly gondolatok a felelősségről, szeretetről, családról. Örülök, hogy megvettem ezt a regényt, és megismerkedhettem az író Helmerjével. 
10/10
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 312 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Finy Petra: Iskolások kézikönyve

Nincsenek megjegyzések
Habár Gyerkőc már másodikos mi mégis most ismerkedtünk meg ezzel a kis könyvecskével. A napközis tanítónénink jövőre osztályt kap, és a bemutatóóráján ezt a mesét mutatta meg az ovisoknak, illetve dolgozta fel a másodikosokkal. A lányomat teljesen elvarázsolta az a néhány oldal, amit olvasott a tanítónéni. Amikor hazajött az iskolából azonnal a könyvesboltba kellett vinnem, hiába magyaráztam, hogy ez a mese inkább ovisoknak való.

Pásztohy Panka rajzai tökéletesen illenek az oldalakra és a történetbe. A kis olvasót elvarázsolják a bájos rajzok. A történet egyszerűen összefoglalja, hogy mit is jelent az iskola. Humorral teli sorokkal találkozhatunk, amiket öröm olvasni. 

Sokan jelezték már, hogy az írónő a fiú-lány jellemzéseket talán erősen tipizálja. Ez így igaz. Ha fiam lenne, nem adnám a kezébe, mert nem tudnám megmagyarázni, hogy ők miért rosszabbak mint a lányok. Számomra ez az egyetlen hibája ennek a könyvecskének. 

Ovisoknak mindenképp, kisiskolásoknak pedig a nagyobb betűméret és az egyszerűbb mondatok miatt ajánlom. Na meg persze azért is, mert a kisiskolások már nevetve gondolnak vissza, hogy elsősként ők is ugyanilyenek voltak, mint a mesében a kislány.
8/10
Kiadó: Pagony
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 72 oldal

Nincsenek megjegyzések :