2013. december 31., kedd

Szilveszter






Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

2013. december 30., hétfő

Jo Baker: Longbourn árnyékában

"Ha Elizabeth Bennet maga mosná az alsószoknyáit, gondolta Sarah, valószínűleg sokkal jobban vigyázna rájuk."

Ha Lobo nem ajánlotta volna ezt a könyvet, nem is került volna a kezembe. Valahogy kimaradt a látókörömből, pedig Jane Austen regényei és regényeinek folytatásai a szívemben előkelő helyet foglalnak el. Ezért volt az, hogy egy kicsit félve kezdtem olvasni a könyvet, mert féltem a csalódástól, hogy nem lesz méltó kiegészítés a Büszkeség és balítéletnek. Nem kellett volna félnem. 

Már az első sorok magával ragadtak, hiszen egy teljesen más szemszögből láthatjuk újra az ismert történetet. Sarah - a szolgálólány - szemével láthatjuk Longbourn falait, szobáit és a Bennet családot. Austen idilli környezetét felváltja a naturalisztikus ábrázolás. A háttérben folyó emberfeletti munka kerül előtérbe, ahol Sarah az egyszerű cseléd szó szerint kidolgozza a lelkét, ahogyan abban az időben élő összes szolgáló is. A kilátástalanság lengi körül a lányt, akinek semmi esélye változtatni az életén, sőt örülnie kéne, hogy egy ilyen jó helyre került árvaként, hiszen van ennivalója, ruhája és ágya is, amit a gyermekkorú szintén árva kis Pollyval oszt meg. 

A Bennet család a színfalak mögött él, élik a kényelmes életüket, és úgy tűnik, hogy az olvasó egy áttetsző leplen keresztül figyeli a lányok sorsát, mert ebben a történetben a főszereplő Sarah és a cselédség. Az írónő ügyesen felhasználja a Büszkeség és balítéletben található cselédséget, beépíti a történetben őket, így az olvasó egy ismeretlen világba repül, ahol mégis ismert személyekkel találkozik.
Sarah egyhangú életét megváltoztatja az új inas, akit a titokzatosság leng körül, és nem utolsó sorban egy fess fiatalember. A lány elkezd nyomozni az inas után, és az olvasó is izgatottan keresi a választ a titokra.

Nekem azért tetszett annyira ez a könyv, mert szinte lerántja a leplet a Bennet családról. A láthatatlanságba burkolt cselédek többet látnak mint ahogy gondolják. A Jane Austen féle jól nevelt személyek hús-vér emberré válnak, egyszerű halandók lesznek, akik ugyanúgy izzadnak mint a keményen dolgozó emberek. Persze néhány olvasónak ez szentségtörésnek tűnhet, de nekem  kifejezetten tetszett a régi főszereplők átalakulása.
Sarah személye hamar megszerethető, és néhány oldal után igazi sajnálatot éreztem a kis cseléd miatt. Az írónő által kitalált események remekül illeszkednek a Bennet családhoz, sőt, néha így válik teljessé az ismert történet. A könyv borítója tökéletes, ahogy ránéz az olvasó már elrepül az austeni világba, tényleg jó kézbe fogni és megszagolgatni.
Örülök, hogy a magánkönyvtáramba került ez a könyv, kellemesen kikapcsolódtam az olvasása közben, hiszen a kedvenc világomba és koromba vitt el. Austen rajongóknak kötelező elolvasni!!!
9/10
Kiadó: I.P.C.
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 408 oldal

2013. december 24., kedd

KARÁCSONY

Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!!!!

2013. december 21., szombat

Susan Ee: Angelfall - angyalok bukása

Tegnap délben érkezett a futár, pont amikor én is hazaértem. Nosza kibontottam a csomagot, és szokásomhoz híven belelapozgattam a könyvekbe. Az Angelfall-lal kezdtem, ledobva magam egy kényelmetlen helyre, hogy na akkor lássuk azt a bizonyos első mondatot vagy első oldalt. Több mint egy óra múlva arra eszméltem, hogy konkrétan görcsöl a derekam a kifordult tartásom miatt, és egyáltalán ki ment el a gyerekért az iskolába??!!!!!!! Szerencsére a férjem nem felejtette el a lányomat, de rendesen zokon esett, hogy ott kell hagynom a szereplőket, miközben majd megesz a kíváncsiság a történettel kapcsolatban. Ezek után próbáltam igazi anyuka lenni, de bevallom nehezen ment. Igaz a rövidke "csakbelenézek" alatt eljutottam a regény feléig, de ez kevést volt. Ki akartam olvasni!!! Szenvedésemen senki nem könyörült, csak este tudtam ismét a kezembe venni a könyvet. Azon már meg sem lepődtem, hogy majdnem hangosan jajgattam, hogy ne már, már csak 4 lap van hátra, és így nem fejezheti be az írónő! De befejezheti, és a kedves olvasó enyhe elvonási tünetekkel próbálja kideríteni, hogy akkor mikor jelenik meg a következő rész. 
Gondolom ez a bő lére eresztett bevezető rész már jelzi, hogy én nagy rajongója lettem az írónőnek. Kevés olyan könyvvel találkozok, ami ennyire elvarázsol már az első két mondat után. Mert nálam ezt történt. 

Hat hét telt el azóta, hogy az angyalok serege elpusztítja a modern világot. Az éjszaka az angyaloké és a különböző rémisztő lényeké, nappal pedig az emberbandák fosztogatják a még fellelhető készleteket. Hat hete éheznek már az emberek teljes félelemben és tanácstalanságban, amikor a 17 éves Penryn a tolószékbe került húgával, és az anyjával megpróbál az erdőbe menekülni. Penryn húgát elrabolják az angyalok, és a lánynak csak egyetlen esélye marad hogy megtalálja a testvérét, ha az ellenségével szövetkezik. Rafi egy súlyosan megsérült harcos angyal, akinek kapóra jön Penryn segítsége, hogy egyáltalán túlélje az ellene elkövetett merényletet. Ők ketten bukdácsolnak a teljesen letarolt Szilícium-völgyben, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok Fészkébe, ahol az egyikük a húgát a másikuk a reményt keresi. 

forrás
Nem értem én ezt a YA besorolást. Mert egyrészt 17 éves a főszereplő, és a szerelmi szál is ennek megfelelő, de a posz-apokaliptikus világ igazán brutális, gyomorforgató. Az írónő tett róla, hogy ne csak az utalásukra hagyatkozzunk, hanem feketén-fehéren a képünkbe nyomja a véres valóságot. Nem bíz semmit a fantáziára, véresen tálalja nekünk az összes szörnyűséget, ami csak megtörténhet egy emberrel egy ilyen világban. Szóval ez a tizennégy éves kortól ajánljuk dolog szerintem nem működik, vagy a mostani tiniknek erős gyomruk van.
Penryn egy igazán belevaló kis csaj, akinek nagyon fura anyukája van, viszont ennek köszönheti hogy egyáltalán esélyük van arra, hogy túléljék a háborút. Halkan megjegyzem, hogy úgy érzem az anyuka előbb-utóbb fontos lesz. Penryn alakja tökéletesen illeszkedik a cselekményhez, ami akciókban bővelkedik. Nem unatkozhatunk egy percet sem, a történet feszes tempóban visz bennünket a végéig, az érdeklődést végig fenntartja. Az angyalokról nem sok dolgot tudunk meg, még igazán azt sem érthető, hogy miért támadják meg az embereket. Valószínűleg a következő részekből majd kiderül ez is. Talán ez az egyik kis hibája a könyvnek, hogy nagyon kevés információt kapunk, a másik a kiadóé. Elég sok helyen található elütés, gondolatjel hiány vagy többlet.
Ebben a könyvben az angyalok nem a jó fiúk, vagy talán nem mindegyikük. Arrogánsak, büszkék na meg persze gyönyörűek. Az írónő tudja, hogy mitől döglik a légy, azaz a nők. Rafi az a férfi, akit minden nő akar. Kár, hogy nem létezik az életben ilyen férfi, ettől függetlenül álmodozhatunk róla. Az alakja tökéletesen illeszkedik Penryn alakjához, imádtam olvasni a szócsatáikat.

Csak azt tudom még mondani, hogy nagyon várom a következő részt, ami már külföldön idén megjelent. Aki még nem olvasta gyorsan szerezze be!
9,5/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 342 oldal

2013. december 18., szerda

Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Nem túlzok ha azt mondom, hogy kicsi porszemnek éreztem magam a könyv olvasása közben. Megerősített ebben a tudatban az is, hogy Dan Simmons a Hyperion Cantosában valami tökéleteset, megfoghatatlant alkotott. Szereplői, világai, technikai leírásai, filozófiai eszmefuttatásai néhol számomra fel nem fogható módon, de végig figyelemfelkeltőn keltek életre a könyvek lapjain. Engem egyáltalán nem zavart a regény terjedelme és súlya (idén amúgy is a hosszabb könyvekkel barátkoztam inkább), azon oktál fogva, hogy észre sem vettem, mert Raul-lal együtt éltem át a kalandokat. 

Raul és Aenea elbújva a Pax elől a régi Földön, szinte már idilli körülmények között él. Aenea gyönyörű nővé válik és természetesen Raul beleszeret. De a földi paradicsomot el kell hagyniuk, mert a lány valójában Messiás, és a küldetését teljesítenie kell. A régi szereplők visszatérnek, a Shrike is megjelenik, és a történet hömpölyögve folytatódik méltó befejezéseként a sorozatnak. 
Minden van itt kérem szépen, látványos űrcsaták a számkivetettek ellen, összeesküvés, majdnem középkori kínzás és emberi aggyal szinte fel nem fogható tájak és emberek. Amikor azt gondolnák, hogy végre egy kicsit lelassul a cselekmény, azonnal történik valami, ami újra mozgásba lendíti a gépezetet. Voltak olyan részek, ahol a porszem létem felerősödött, főleg a filozófiai leírásoknál, de nem adtam fel, ha kellett akkor újraolvastam, vagy utánanéztem a kevésbé értett gondolatoknak, leírásoknak. Simmons igazi hús-vér szereplőket hozott létre, a maguk kis gyarlóságukkal egyetemben. Talán ezért állnak annyira szívemhez közel, hiszen ők is tudnak hibázni, és nekik is fáj az élet. A befejező részben mindenre magyarázatot kell adni, amit az író szerencsére tényleg megtett. Nem mindent fejeztem, zártam volna így le, de a többségével elégedett vagyok. Sci-fit szerető embernek a Hyperion tetralógiát el kell olvasni, ez tényleg egy igazi alapmű!!!
8/10

Endymion
Hyperion bukása
Hyperion
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 828 oldal

2013. november 28., csütörtök

Sarah Lark: Az ezer forrás szigete

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Sarah Lark új könyvét már nagyon vártam. Persze az csalódást okozott, hogy nem A fehér felhő földjén című könyvének a folytatását adták ki, hanem az írónő egy újabb sorozatát. Halkan megjegyzem, az előbb említett sorozatot valamelyik kiadó felkarolhatná, habár tudom, hogy jogdíj körüli vita van körülötte. 

Ebben a regényben is egy tőlünk távoli világban játszódik a történet, Jamaicában. A főszereplő Nora beleszeret egy elszegényedett nemesi fiúba, Simonba. A lány egy dúsgazdag kereskedő lánya, akinek nem egy nincstelen férfit szeretnének férjéül látni, ezért nem támogatja az apja a kapcsolatot. Nora hajthatatlan, szerelmével arról álmodoznak, hogy talán Jamaica szigetén megtalálhatnák a szerencséjüket, és új életet kezdhetnének együtt. De Simon hirtelen halála mindent megváltoztat. Nora teljesen összetörik, és úgy tűnik nem tud a szeretett férfi emlékétől szabadulni. Egy vágy hajtja, hogy beteljesítse közös álmukat a földi paradicsomról, ezért hozzámegy a tőle jóval idősebb jamaicai cukornád-ültetvényeshez. A fiatal lánynak fogalma sincs milyen az élet a gyarmaton, és mit jelent a rabszolgaság. Férjével az oldalán egy idegen világba csöppen, és hamar rádöbben arra, hogy az udvarias férji álca mögött egy másik ember lakozik. 

Igazi romantikus regényt kapunk az írónőtől, megspékelve az egzotikus vidékkel és rabszolgatartással. Azért szeretem Lark könyveit, mert alaposan bemutatja a cselekményben szereplő vidéket, helyiségeket, vallásokat és nem utolsósorban az embereket. A romantikus szál mellett a rabszolgák vallása, hiedelem világa bontakozik ki előttünk, a fehérek felsőbbrendűségével és kegyetlenkedésivel együtt. Megismerhetjük a maroonok világát, akik szökött rabszolgák voltak és kisebb városokat hoztak létre. Jamaica történelmében fontos szerepet játszottak. Itt többet is lehet róluk olvasni.

Nora hihetetlen kalandokban vesz részt, néhányat túlzásnak éreztem, de összességében nem zavarók. Érdekes, de nincs kedvenc szereplőm a regényben. Norat első perctől kezdve felelőtlen leányzónak gondoltam, és hiába ért meg az alakja a történet végére, kedvencé nem tudott válni. Ettől függetlenül tényleg élveztem minden sorát a regénynek, hiszen egy olyan világba repített a 18. század elején, ami érdekes és nem mindennapi. A sorozatnak megjelent a második része is, a címe: A vörös mangrovefák
Ez a könyv is a kívánságlistámra került.
9/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 688 oldal

2013. november 18., hétfő

Lucinda Riley: Fény az ablak mögött

Nem túlzás ha azt mondom, hogy teljesen véletlenül vettem meg a könyvet. A Molyon nagyon jó kritikákat kapott, és egy akció keretében azonnal lecsaptam rá.

Emilie de la Martiniéres édesanyja halála után hatalmas vagyont örököl, na meg persze óriási adósságot is. Emilie az egyedüli örökös, aki ráadásul menekülne a hagyatéktól, mert egész életében egyszerű életet szeretett volna élni, nem a francia nemesség egyik üdvöskéjeként. Kelletlenül veszi kezébe az ügyeket, leutazik a lerobbant családi kastélyba, ahol el sem tudja képzelni mit tegyen az örökséggel. A lelkileg összetört lánynak hirtelen segítsége érkezik Sebastian Carruthers személyében, akivel egy étteremben ismerkedik meg. Az ismeretlen férfi hamar a szívébe lopja magát, és  nélkülözhetetlen segítsége lesz a hagyatékkal kapcsolatos feladatokban. A kastély igazi meglepetésekkel szolgál, és Emilie rájön arra, hogy egyáltalán nem ismeri családjának történetét. A nyomozás elkezdődik...

Imádom az olyan könyveket amiben családi titkok vannak, nincs is annál jobb, mint amikor a főszereplővel együtt felfedezzük az eltitkolt múltat. A történet két szálon fut, Emilie a jelenben próbálja megfejteni és megismerni a családját, és a múltban Constance szemével látjuk a második világháború borzalmait. Már a történet elején kiderül, hogy Constance és Emilie családja hogyan kapcsolódik egymáshoz, de azt csak lassan világosodik meg számunkra, hogy a többi szereplő valójában kicsoda és mi lesz velük.
Teljesen elvarázsolt a könyv, a kastély megelevenedett a szőlőskerttel együtt, és a napsütötte francia vidéken felbukkant a sötétség és a titok is. Szívem szerint állandóan a múltban lettem volna, mert annyira érdekes és izgalmas volt számomra Constance története. Na meg a kíváncsiság is hajtott, hogy megtudjam már végre a titkot. Ezért szegény Emilie-s részeket legszívesebben átugrottam volna, de aztán a könyv felétől már a jelenben is megtaláltam azt a csöppnyi titokzatosságot, amitől még jobbá vált (ha lehet) az egész cselekmény.
Olvasás közben Az almamag íze, A tizenharmadik történet és a Kate Morton könyvek jutottak eszembe. Nálam ugyanazt az érzéseket váltotta ki, mint a fent említett regények.

Igazából három család életét tárja elénk az írónő, kevés szereplővel. Emilie alakja az olvasás elején nem volt szimpatikus, nem értettem meg, de később a jellemfejlődése után már egy igazán karakán nő lett. Sebastiant első perctől valami titokzatosság veszi körül, az olvasó érzi, hogy valamit takargat. A kedvenc szereplőim Constance és Sophia, akik annyira különböztek egymástól, mégis megható a barátságuk.

Elfogult vagyok a könyvvel kapcsolatban, mert nekem nagyon tetszett. Pedig vannak benne hibák, még sem zavartak meg az olvasásban (igaz az utolsó lapokon heves számításokba kezdtem egy személy kora miatt). Kárpótol az az érzés ami szétáradt bennem, ahogy elkezdtem nézni a sorokat, tényleg rabul tudja ejteni az embert.
10/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 472 oldal

2013. november 1., péntek

Endymion felemelkedése


Nagyon várom már a befejező részt a Hyperion sorozatnak, ezért örülök annyira, hogy november 7.-én a kezembe vehetem!!!! Elég nagy terjedelmű (832 oldal) lett, de ettől a fanatikus rajongók nem tudnak megijedni. ;-) Ha bele szeretnél olvasni, itt megteheted!

2013. október 30., szerda

Anthony Capella: A kávék költője

Fel sem figyeltem Anthony Capella könyvére, egyáltalán ki is Anthony Capella? Talán sosem olvastam volna el A kávék költőjét, ha a barátnőmnél nem láttam volna meg, és előtte néhány véleményt nem olvastam volna a könyvről. Azonnal elkértem, de egyéb gondok miatt nem tudtam elkezdeni, később pedig megrendeltem, mert már én éreztem furcsán magam, hogy még mindig nálam csücsül olvasás hiányában a regény. Milyen jól tettem!!!!

Képzeld el, hogy az olvasáson kívül még a különböző érzékszerveidet is ingerek érik! Képzeld el, ahogy megjelenik a lelki szemeid előtt a viktoriánus Anglia, majd a buja, forró Afrika, és később a szüfrazsettekkel menetelsz London hideg,  koszos utcáin! Na és az illatok!!! Óh, az illatok! Talán az első olyan könyvemről van szó, ahol ennyire intenzív illatorgián vehettem részt, miközben a számban is éreztem a kávé kissé kesernyés, fanyar ízét. Nem túlzok amikor azt mondom, hogy a regény olvasásakor vissza kellett fognom magam, mert állandóan kávét szerettem volna inni. Persze végül győzött a kávé, és egy-egy forró itallal a kezemben kucorodtam össze a kanapén, miközben faltam a sorokat. Na ez A kávék költője, egy igazi felfrissülést hozó regény, amiben megismerkedhetünk a főszereplő Robert Wallis-szal, a kávéval és persze a szerelemmel.

Robert Wallis egy igazi ficsúr, aki csak a pénzt szórja és semmilyen terve nincs az életével kapcsolatban. Anyagi gondjai miatt elvállal egy munkát Samuel Pinker kávé-nagykereskedő cégénél, ahol teljesen átalakul az élete. Megismeri a kávé világát, és először csak fanyalogva veti bele magát a munkában, később már szenvedéllyel keresi az igazi jó kávét. Igaz a változást a főnök lánya idézte elő, a karakteres Emily, akibe beleszeret és nőül akarja venni. Ahogy a mesékben szokás, itt is Robertnek szerencsét kell próbálnia ahhoz, hogy megkapja álmai hölgyét. Afrikába megy, ahol megtapasztalja az igazi szenvedélyt és még a bukást is. Új emberként érkezik vissza Angliába évek múltán, megpróbál megélni a változásokkal teli országban. Lassan rádöbben az igazi érzelmeire, ha kell harcol a szüfrazsettekkel, ha kell minőségi kávét főz. Robert Wallis megismeri önmagát, az érzésit, és ezt az átváltozást mi olvasók is szemmel kísérhetjük.

Kezdetben nem volt szimpatikus Robert Wallis, én az ilyen típusú férfiaktól 5 percen belül a falat kaparom, de később ahogy a jellemfejlődése elkezdődik majd kiteljesedik, egyre szimpatikusabbá volt, és a kedvenc szereplőmé alakult. Emily alakja nagyon meghatározó, a vele történések bemutatják a nők akkori életét. A feminista énem borzongott a róla olvasottaktól, azt hiszem én is az első sorokban lettem volna a tüntetéseknél. 
Erőteljes illatok, ízek és érzelmek jellemzik a regényt, na meg a humor ami végig áthatja a lapokat. Igazi korrajzot kapunk az írótól, és a vadkapitalizmust. Ettől a gátlástalanságtól felfordult a gyomrom, különösen azért, mert még mindig ilyen folyik a világban. 
Különösen tetszik a könyv borítója. A finom csipkés ruha, az erőteljes színű kávéscsésze teljesen elvarázsolt, méltó a regényhez.

A számomra ismeretlen író az afrikai Ugandában (micsoda meglepetés) született 1962-ben. Szerencsére több könyve is megjelent magyarul:
A szerelem étke
A jégkirálynő
Róla és a könyveiről itt olvashatsz.
10/10

Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 552 oldal

2013. október 21., hétfő

Rozsnyai János: A táltos keresztje

Szerencsére Rozsnyai Jánost megihlette a kis alföldi falu határában található Kunkereszt, és így egy újabb magyar szerzővel bővült hazánk történelmi regényeket író közössége. Külön örültem annak, hogy egy igazán izgalmas korba helyezte regénye főszereplőit, hiszen II. András kora Magyarország egyik meghatározó korszaka. 
Mindig érdekelt, hogy mi mozgatta azokat az embereket, akik a Szentföldre mentek harcolni. A hit vagy a zsákmány? Ebben a történetben a főszereplő várjobbágy Ketelnek a zsákmány szerzés dobogtatja meg a szívét, persze még megszeretne szabadulni a bűnétől is, amit egy ártatlan lányon és az apján követett el. Ura, Makó bán seregével elindul Jeruzsálem felé, és az úton igaz barátokra lel Vadász, és Bölény személyében. Együtt hihetetlen kalandokban vesznek részt, és az egyszerű várjobbágy a harcoláson kívül megismeri önmagát is.

A cselekmény nagyon gyors folyású, a főszereplők az egyik kalandból a másikba esnek. Ezért kidolgozatlan a cselekmény mellékszálai, mintha az író ömlesztve beledobálta volna az eseményeket a könyvében, pedig annyi érdekes dolog történik, mégis olyan kevés információt kapunk. Mintha egy gyorsan pergő filmet néznénk, és a háttér elmosódva jelenne meg. Engem ez nagyon zavart, ráadásul a főszereplő Ketel személyét ellentmondásosnak éreztem. Nem tudtam megkedvelni a nagydarab fiút, csak a könyv utolsó lapjain változott meg annyira, hogy a viselkedését valahogy elfogadtam.
Elvileg több szálon fut a történet, de annyi minden van belesűrítve egy-egy szálba, hogy nekem összefolyt az egész. Úgy érzem, hogy még két kötet kitellett volna a cselekményből. 
Tetszett, ahogy az író beleszőtte az ősi magyar hitet a könyvébe, hitelessé tette a szereplőket. Nagyon sok véres harc jelenik meg a lapokon, de ezt ellensúlyozza a humor, és az ízes, régies beszéd, ami fel-feltűnik a sorokban. A csaták leírás izgalmas, olvasás közben teljesen beleéltem magam.

Nem bántam meg, hogy elolvastam Rozsnyai János művét. Bár találtam benne hibákat, mégis kellemesen kikapcsolódik tőle az ember. 
6/10
Kiadó: Atlantic Press
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 446 oldal

2013. október 15., kedd

Dan Brown: Inferno

Nem vagyok Dan Brown rajongó. Egy könyvet olvastam tőle, a Da Vinci-kódot, amit egy tanítványom ajánlott és hozott el nekem. Bár tetszett, de igazából nem volt nagy hatással rám. Talán ezért nem került a kezembe ezidáig egyetlen más könyve sem. De most változtattam ezen, és elolvastam a legújabb könyvét, az Inferno-t.

Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója Firenzében egy kórházi ágyon ébred fel, és fogalmam sincs hogy került Olaszországba és a kórházba. Csak egy furcsa tárgyat talál a zakójában, ami talán választ ad a kérdéseire, de mire lassacskán feleszmélne menekülnie kell az orvosa társaságában, Sienna Brooks-szal. Egy izgalmas hajsza bontakozik ki, amiben Langdon és Sienna megpróbálja megfejteni a rejtélyt, amivel talán megmenthetik a világot egy katasztrófától.

Dan Brown hihetetlenül tudja keverni a valót a valótlannal, és ember legyen a talpán, akinek sikerül kibogoznia, hogy akkor mi is a valóság. Na de pont ez a cél, hiszen a krimi/kaland szál nem lenne ennyire izgalmas és hiteles, ha az olvasó nem gondolkozna el azon, hogy tényleg ebben van valami igazság. 
A könyvben fontos szerepet kap Dante Isteni Színjátéka, abból is a Pokol, olvasás közben megismerhetjük a sötét bugyrait, és valamelyest Dante-t is. 
Botticelli: Chart of Dante's Hell


A cselekmény jól felépített, és igazán bővelkedik fordulatokkal. Talán mert nem ismerem annyira az író műveit, engem az egyik fordulat igazán meglepett. Onnantól kezdve folyamatos vizsgálat alá helyeztem a szereplőket nehogy becsapjanak, de azért  még egyszer sikerült.
A helyszínek izgalmasak, és színesek. Kisebb művészettörténet túrán vettem részt, ami nem ártott, mert bizony elég nagy hiányosságaim vannak a művészetekben.
Brown mindig olyan témához nyúl, amiről az emberek így vagy úgy, de állást foglalnak. Engem kimondottan érdekel ez az erkölcsi dilemma, ezért izgalommal vártam, hogy mi lesz a csattanó. Nem lepődtem meg a befejezésen, egy idő után szerintem kikövetkezhető, de ettől függetlenül izgalmas és érdekes marad a könyv. 

Összességében elmondhatom, hogy enyhén felfokozott izgalmi állapotban szaladgáltam a főszereplőkkel a különböző helyszíneken, aminek következtében élveztem a regény olvasását. Az már bizonyos, hogy az írótól még egy könyvet elolvasok. 
9/10
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 656 oldal

2013. szeptember 30., hétfő

Maria Housden: Hannah ajándéka

Igazából el sem akartam olvasni, mert anyaként nem szeretek gyerekek haláláról hallani. Mégis belelapoztam, és kis idő múlva azt vettem észre, hogy már a könyv felénél tartok. Az alvó család mellett visszafojtott zokogással küszködtem, patakokban hullott a könnyem, de nem tudtam letenni a regényt. Amikor kiolvastam erővel visszafogtam magam, hogy a 7 éves alvó lányomhoz ne bújjak be, mert őrülten vágytam arra, hogy halljam az egészséges szuszogását, érezzem az illatát és végigsimítsam a selymes bőrét.

Nincs annál nagyobb fájdalom, mint gyermeket szülőként temetni! Nem természetes, és erre senki nincs felkészülve. Maria-nak mégis sikerült ebben a tragikus helyzetben embernek maradni, és túlélni. Talán a könyvével még segítséget is tud nyújtani a hasonló problémákkal küszködő szülőknek. Megmutatja, hogy miként lehet feldolgozni a sorozatos döntések következményeit, miként lehet a lelkiismeret-furdalást feloldani. 

Hannah egy piros cipellős hercegnő, aki egy pillanat alatt rémálomba kerül az olvasóval együtt. A kislány megnyilvánulásai egyértelműen fejlettebb a korához képest. Talán a betegség miatt hamar kilép a kisgyerek korból, és nagylányként viselkedik. Nem gondoltam volna, hogy alig három évesen ilyen erő lakozhat egy kisgyerekben. Borzasztó volt végig élni ennek az életvidám kislánynak a leépülését és végén a halálát. Még papíron keresztül is éreztem azt a mérhetetlen fájdalmat, amit átélt Hannah. Még most is összeszorul a torkom...

Igazából a család sorsa Hannah halála után kiszámítható volt. Mégis reménykedtem, hogy talán náluk nem így lesz, de úgy tűnik a statisztikának nem lehet ellentmondani. 

Megbántam-e, hogy elolvastam a könyvet? Egyértelműen nem, de ilyen felkavaró művet már régen vettem a kezembe. Soha nem fogom elfelejteni a piros cipős kislányt, édesanyja méltó emléket állított neki.
9/10
Kiadó: Jokerex
Kiadás éve: 2002
Terjedelem: 266 oldal

2013. szeptember 18., szerda

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Miért szeretem Jodi Picoult könyveit? Mert mindig olyan témáról ír, ami nem hagyja hidegen az olvasót. Könyvei olvasása közben mindenki véleményt formál, felment vagy elítél, és pontosan ez adja meg azt a pluszt, amitől a szokásos kliséi mégis elfogadhatóvá válik.

Katie Fisher egy fiatal amis lány, aki titokban hozza világra gyermekét apja istállójában. A szülésben kifáradt lány elalszik, és mire felébred a gyermek eltűnik. Később megtalálják, de már halott a csecsemő. Az ügy felrázza az álmos kisvárost, hiszen egy amis közösségben történt ez a szörnyűség. Ráadásul Katie mindent tagad, még a gyermekszülést is, hiába bizonyítják ellenkezőjét az orvosok. Úgy tűnik a lányon csak egy jó ügyvéd segíthet, és szerencséjére a tágabb családban létezik is egy sztárügyvéd, Ellie Hathaway.

Szerintem kevés olyan ember van, akit ne érdekelne az amisok zárt világa. Sokat nem tudunk róluk, de azt igen, hogy elutasítják a modern technológiát, és keményen dolgoznak a gazdaságaikban. Ők az egyszerű emberek, ahol a tanulás nem számít fontosnak, de a becsület, az igazmondás igen. Éppen ezért fura, hogy Katie mindent tagad, egyszerűen egy amis nem hazudhat, és Ellie-nek mindent be kell vetni, ha fel akarja menteni a lányt. 

Sok embertől hallottam, hogy az Egyszerű igazság unalmas, hiszen egy amis farmon játszódik. Nem tudok egyetérteni velük, mert tény, hogy a cselekmény lassan folyik, de engem nagyon érdekelt az egyszerű emberek mindennapi élete és szokása. Az írónő odaröpített hozzájuk, megismerhettem a házaikat, vallásukat, gondolkodásmódjukat. Mindezek kárpótoltak, és már nem is éreztem a hiányát a gyorsabb tempónak. 

Ennek az amis világnak a szöges ellentéte kezdetben Ellie Hathaway, az ügyvédnő. Aki igazi nagyágyú a szakmájában 39 évesen. Lelkiismeretét háttérbe szorítva, mindent feláldozva a nyert ügyek oltárán próbál élni, miközben észre sem veszi, hogy valójában mennyire kiégett. De egy szakítás után esélyt kap arra, hogy megváltoztassa az életét. Beköltözik a Fisher tanyára, és megpróbálja megérteni Katie-t, és megmenteni a börtöntől. 
Picoult szembeállítja a két nőt, ennyire különböző karaktereket nem is lehetett volna találni. Ellie kezdeti ellenszenve Katie iránt lassan elmúlik, csak az olvasót nehéz meggyőzni, hiszen itt akárhogy is nézzük egy gyermek halt meg. Fel lehet menteni bárkit is, aki ilyet követ el? 
Nagyon kíváncsi voltam a szokásos Picoult féle csavarra, ami mindig az utolsó fejezetben jelenik meg. Sajnos ebben a könyvben már előre sejteni lehet a csavart, és a fentebb említett kérdésemre sem kaptam igazán választ. Ezektől eltekintve  egy érdekes könyvet olvashattam. Bevallom nekem ez jobban tetszett, mint a Gyere haza, így érdeklődve várom az új könyve megjelenését, ami idén ősszel történik. 
8/10
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 484 oldal

2013. július 23., kedd

Rose Tremain: Színarany

Kevés olyan könyv van számomra, ami ennyire a hatása alá tudott vonni. Rose Tremain-nek sikerült. Az írónő első magyarul megjelent regényében a nyugalmat találtam meg, pedig a történet szomorú és néhol megbotránkoztató.

Egy friss házas középkorú házaspár a férj idős édesanyjával együtt az új élet reményében Új-Zélandra költözik Angliából. A férj állatárverező, a feleség nevelőnő volt, mégis földet vesznek az új világban és gazdálkodni akarnak. Nem értenek a földműveléshez és a gazdálkodáshoz, de a kellő lelkesedésük megvan, igaz mindenkinek más az álma ebben a kis családban. A vályogból épített házuk minden lakott településen túl található, de ők a maguk módján boldogok, különösen a feleség Harriett. Igaz az idős asszony kezdetben nem tudja elfogadni a puritán, de inkább azt mondom, hogy szegény életet, a törött teáskészletét ragasztgatva próbálja a saját életét is helyrehozni. Sajnos az első kemény tél már olyan megpróbáltatások elé állítja a házaspárt, amiből nem képesek kilábalni. Az álmok összetörnek, és felszínre kerül néhány szennyes dolog is a férj múltjából. Miközben Harriet megpróbál segítséget kérni a szomszéd farmról, a férje a patakban aranyat talál, és teljesen megbabonázza a "könnyű" meggazdagodás lehetősége.

Új-Zéland vadregényes tája tárul az olvasó szeme elé az 1800-as évek közepén, amikor is tombolt az aranyláz ezen a földrészen. Az írónő szemléletesen mutatja be miként teszi tönkre az embereket a "szín". A szemünk előtt esik szét a férj és a hozzá hasonló férfiak. Igazi korrajzot kapunk, hogy miként éltek és dolgoztak az aranyásók, mennyire eltökéltek voltak, illetve mennyire megszűntek emberek lenni ott az aranymezőkön. Harriett harcol az elemekkel és a pénztelenséggel, miközben a férje elutazik az aranymezőkre szerencsét próbálni. Mit tehet ilyenkor egy asszony? Teljesülhetnek az egyszerű álmai?

Bár igazi emberi katasztrófákról olvashattam, mégis nyugodtságot árasztott magából a könyv. Részletes jellemábrázolást kapunk a szereplőkről, a cselekmény lassan, de egyenletesen halad, én nem unatkoztam egy percig sem az olvasás alatt. Teljesen beszippantott a történet, a végén sajnáltam hogy véget ért. Egyértelműen Harriett volt a kedvencem, a maga konok, kitartó jellemével. Szeretnék én is olyan erős asszony lenni mint Ő. A férje, Joseph, a kezdeti rokonszenves magatartása után bennem kiváltotta a gyűlöletet, egy igazi gerinctelen ember. 
Ebben a regényben nagy szerepet kap a misztikum is. Az őslakos Pare alakja egy igazi színfolt a szereplők palettáján. Az Ő szemén és száján keresztül ismerhetjük meg a maorik hitvilágát, és Edwin - a szomszéd birtokon élő kisfiú - alakja is mély benyomást kelt az olvasókban.
Külön köszönet a kiadónak, hogy ezt a rendkívüli regényt ilyen tetszetős köntösbe csomagolta, még egy kis könyvjelző szalagocskát is kaptunk tőlük.

Mindig is nehéz helyzetbe kerülök amikor az egyik kedvenc könyvemről kell írni. Egyáltalán nem találom a szavakat, ilyenkor peregnek az események a szemem előtt, főként színeket, illatokat és hangokat hallok a fülemben, hiszen annyira bele tudom élni magam az olvasásba. Mert ez a regény a kedvencem lett, és megérdemelni, hogy sok-sok olvasó kezébe belekerüljön. Remélem a kiadó több könyvet is kiad az írónőtől, mert a Színarany művével engem teljesen levett a lábamról.
10/10
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2008
Terjedelem: 416 oldal

2013. június 30., vasárnap

Blogkövetés

Előttem már jó sokan írtak erről, én nem szeretném tovább fokozni. ;-) Én is a Bloglovin táborát erősítem, ha szeretnéd követni a blogomat oldalt megtalálod a Bloglovin gombot amire kattintva már követed is. :D


2013. június 28., péntek

Philippa Gregory: A másik királynő

Olvasóként nagyon sokszor elgondolkoztam azon, hogy milyen egy jó királynő? Ez a kérdés akkor válik még bonyolultabbá, amikor az Újkor hajnalán lesz valaki királynő, hiszen akkor még egy erős férfiuralom koráról beszélünk. Egyáltalán férfi nélkül tudott valaki uralkodni?

Stuart Mária alakja számos írót megihletett hányatott sorsa miatt. Mária születése után 1 évvel már skót királynő, majd a francia trónörökös menyasszonya lesz, és Franciaországba kerül II. Henrik udvarába, ahol a szép kis hercegnő mindenkit elbűvöl, főként a királyt. Reneszánsz nevelésben részesül, és 16 évesen hozzámegy Ferenchez. Uralkodásuk rövid és tragikus, hiszen a beteges Ferenc alig 17 hónapot uralkodhatott, majd meghalt. Máriát arra készítették föl, hogy Skócia és Franciaország királynéja lesz, ezzel szemben férje korai halála után Skóciába tér vissza, ahol nem fogadják kitörő örömmel a skót főurak. Az ifjú királynő hozzámegy Darnley urához, Stuart Henrikhez, de a házasság nem bizonyul szerencsésnek. A férfi hatalomvágya miatt felesége ellen fordul, majd a skót főurak Bothwell vezetésével megölik Darnley-t, és Mária nem vonja felelősségre a nemeseket. Ezzel a cselekedettel azt sugalta népének, hogy Ő maga is bűnös a gyilkosságban. Azt sem segít a helyzetén, hogy Bothwell elrabolja, majd házasságra kényszeríti a királynőt. A nép úgy gondolta, hogy a királynő így jutalmazta meg hűséges emberét. A lázadás a tetőpontra hág, a királynőt kényszerítik, hogy lemondjon kiskorú gyermeke, Jakab javára, majd később sikerül elszöknie országából, és 1568-ban Angliába menekül, hogy segítséget kérjen unokatestvérétől, I. Erzsébettől.

1568 őszén csatlakozunk be a történetbe az új Gregory regényben. Maga a cselekmény Angliában játszódik, három személy közvetíti gondolatait az olvasó felé.
George Talbot, Shrewsbery grófja az egyik szereplő, akinek a házába kerül Stuart Mária őrzésre.
Bess Talbot, a másik személy, akit inkább úgy ismernek hogy Bess of Hardwic, Ő George felesége, akinek sikerült az alacsony származása ellenére úgy férjhez menni, hogy a negyedik férje a főnemes Talbot lett. 
A harmadik szereplő természetesen maga Stuart Mária. 
Három ennyire különböző ember összezárása a regényekben fordul elő, de most a történelem fintorának tudható be, hogy valóban ők azok, akiknek együtt kell élniük.
George Talbot egy talpig becsületes nemesember, akinek az országa és a felkent törvényes uralkodója szent és sérthetetlen. Minden más eltörpül életében, csak a királynője szolgálása a fontos. Ezzel szemben Bess egy kisebb szamárlétrát jár végig, amíg eléri a mostani pozícióját. Sokat nélkülöző asszonyról van szó, aki jól megválogatta a férjeit, és üzleti érzékének na meg a kapcsolatainak köszönhetően maga is jókora vagyonra tett szert. Ő testesíti meg Erzsébet új Angliájának a minta polgárát. A kezdeti lelkesedés után hamar rájön a házaspár, hogy Mária vendégül látása milyen költséges, és politikailag veszélyes. Hiszen a vendégség köntösébe zárt skót királynő mindent megtesz azért, hogy kiszabaduljon. De Erzsébet fél kuzinjától, tanácsadója William Cecil veszi kézbe Stuart Mária sorsát, egyértelműen be akarja bizonyítani Mária bűnösségét férje halálában. Terve nem sikerül, mert Talbot az igazság bajnoka a koholt vádak alapján nem ítéli el a skót királynőt. Cecil nem adja fel, most már az a cél, hogy Máriát felségárulással kivégezhesse. Ezt a játszmát akaratlanul segíti maga Suart Mária, aki minden eszközzel azért harcol, hogy elnyerje a skót és Erzsébet halála után az angol trónt is. Szövevényes levelezést folytat a megmaradt hű embereivel, a katolikus hit visszaállítását is tervezi, így a pápa is mellé áll, sőt Spanyolország is segítséget ígér a rab királynőnek. A végkifejlet mindenkinek ismerős.

Ebben a regényben alig van párbeszéd, belső monológokat olvashatunk, amiből a szereplők érzésit, gondolatait ismerhetjük meg. Nekem kicsit szokatlan forma, így nem tudtam annyira beleélni magam a történetbe, és folyamatosan lassult a cselekmény is. Ráadásul nagyon sok ismétlés is van a gondolatokban, nemcsak Stuart Máriánál, aki legalább ezerszer elmondja, hogy Ő királynő, hanem a többi szereplőnél is. Engem ez nagyon zavart, nem érte el nálam azt amit az írónő akart. Ezzel nem nyomatékosított semmit, csak az őrületbe kergette az olvasóit az éppen csak csordogáló történettel egyetemben. Pedig a skót királynő ellentmondásos alakja érdekelt, mégis nem nyújtott igazi kikapcsolódást a könyv. 
Kezdetben ellenszenves volt számomra Bess alakja, de ahogy haladtam előre a regényben, úgy kedveltem meg egyre jobban. Az életrevalósága kivívta a megbecsülésemet, míg az igazság bajnokaként fellépő férje néha kifejezetten idegesített. Mária alakja ellentmondásos, egyrészt sajnálatra méltó, mert talán ha jobban ment volna másodszor férjhez, nem jutott volna el idáig. Másrészt elítéltem a gátlástalan viselkedése miatt.
Az írónőtől már megszokhattuk, hogy a regényeiben mindig valósághű korrajzot kapunk, most is így volt. Nagyszerűen megjelenik az Erzsébet-kori Anglia, az épületek és a ruházat. Mindig elvarázsol ha ebben a korban lehetek. A könyv borítója tökéletesen illik a korábban megjelent kötetekhez.
Bajban vagyok, mert szeretem az írónő regényeit. Viszont mindig van egy-egy olyan könyve amiben csalódok, és befejezem a művei vásárlását. Aztán megint olvasok tőle valami eszméletlen jót, és újból megszavazom a bizalmat neki, ismét rendelem a könyveit. Valószínűleg bennem van a hiba, de most ismét hanyagolni fogom a regényeit.
7/10
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 460 oldal

2013. június 15., szombat

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Fogalmam sincs miért van az, hogy az egyik fantasy regény tökéletesre sikeredik a másik meg nem. Pedig elvileg majdnem ugyanaz a kellékek szerepelnek mindegyikben.
Szerencsére Sapkowski azon szerencsések közé tartozik, akiknek sikerült egy hihetetlenül izgalmas világot felépíteni. Persze ebben a világban elengedhetetlen egy igazi főhős, aki a karakterével leveszi a lábáról az olvasót. 

Geralt - a vaják - már az első részben is bebizonyította, hogy több van benne, mint egy egyszerű gyilkológépben. Ahogy már megszoktuk, ebben a kötetben is novellákat találunk amik időben egymás után követik egymást. Így az olvasó nem is veszi észre, hogy valójában kis történeteket olvas, mert az egész egynek áll össze. A világ még mindig mocskos és komor, de Geralt alakja, na meg a regényben elő-előbukkanó humor átsegíti az olvasót a nehéz részeken. Az első részben megismert szereplőkön kívül találkozhatunk újakkal is, de nekem még mindig a vaják és Kökörcsin a kedvenceim. 

Geralt valahogy emberibb lett, a titokzatosságából veszít egy keveset, de ez nem lesz hátrány mivel a cinizmusa megmaradt. A könyv címében szereplő végzetnek most fontos szerepe van a vaják életében. Egyáltalán mi az a végzet, és ki lehet térni előle? A válasz egy része ott lapul a sorok között, és olvasása során valahogy elszorul az ember szíve.
A novellák izgalmasak és kalandokban bővelkednek, egyáltalán nem unatkoznak a hőseink a lapokon, ahogy az olvasók sem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ahogy befejeztem a Végzet kardját azonnal megrendeltem a sorozat következő részét, így újra beléphettem az író titokzatos, kemény és sötét világába. Az már más kérdés, hogy a 3. rész után mennyit kell várni a folytatásra.

Összességében azt mondhatom, hogy ezt a sorozatot nem szabad kihagyni, a fantasy rajongóknak kötelező. Az biztos, hogy én nagy rajongója lettem!
10/10
Kiadó: PlayOn
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 312 oldal

2013. június 4., kedd

Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Nem olvasok sok sci-fi regényt, de eltökélt szándékom, hogy ezen változtatni fogok. Szerencsére az Ad Astra kiadó megkönnyítette a helyzetemet, igényes könyveivel hamar felkelti az érdeklődő olvasók figyelmét, köztük az enyémet is.

Az íróról semmit nem tudtam, de a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy számomra "emészthető" cselekményről van szó. Meg kell említenem a 808 oldalt, ami egy kicsit elbizonytalanított, de hamar túltettem magam rajta, és az olvasás során észre sem vettem, hogy valójában milyen hosszúságú könyvről van szó.

Vinge univerzuma zónákra osztott, van a Transzcendencia, ahol isteni lények élnek szinte elképzelhetetlen technikai fejlettséggel, minden civilizáció álma, hogy eljusson erre a legfelső szintre. Ez alatt található a Kívül, ami 3 részre tagolt (alsó-közép-felső), itt is sokat számít, hogy melyik részben található az adott társadalom. Technikailag már egy jól fejlett zónáról van szó, ahol érdekes megoldásokat alkalmaznak. Ez alatt terül el a Lomha Zóna, ahol a mi világunk is megtalálható. Itt korlátozott technikai megoldásokat használhatnak, a maximális sebesség mértékegysége csupán a fényév, így ha innét valaki szeretne kikerülni, akár több évtizedet is utazhat. A Lomha Zóna után a Gondolattalan Mélység következik, a nevéből is kikövetkezhető itt nincs szinte semmi.

Bevallom az első oldalakon elég nehezen rágtam át magam. Vinge zseniális világát elég nehéz volt megértenem, először nem tudtam térben elképzelni az egészet, ráadásul még ezen kívül is sok új dolgot kellett megemésztenem, úgy éreztem magam, mintha egy végtelenített hosszúságú medencében úsztam volna a kimászás lehetősége nélkül. Nem volt jó, de nem szokásom feladni és milyen jól tettem! Lassan kezdtem megérteni az összefüggéseket, valahogy helyre került minden, és onnantól kezdve elkezdtem élvezni az olvasást.

A cselekmény három szálon fut. A Straumli Birodalom egy eldugott kutatóállomást hoz létre, ahol ősrégi adathordozókból próbál adatokat kinyerni, feldolgozni. A feldolgozás során valami sötét, gonosz dolgot szabadítanak rá a világra. Amikor erre rájönnek már késő, csak egy kis hajó tudott elmenekülni, rajta százötven hibernált gyerekkel és egy házaspárral, na meg talán a gonosz ellenszerével. A Métely - azaz a gonosz - megpróbálja felkutatni a hajót, hiszen a létezése függ ettől. A hajó a Lomha Zónában található emberi életre is alkalmas bolygóra landol, de elszámítják magukat. A bolygón középkori szinten lévő intelligens kutyaszerű lények élnek, akik igazi falkatudattal rendelkeznek. A főszereplő két gyermek, a nyolc éves Jefri és a tizennégy éves Johanna, a két szembenálló falkához kerül, nem is tudva az életben maradt másikról. Egy érdekes világba csöppenünk, együtt botladozunk Jefrivel és Johannával, azt is mondhatnám, hogy már-már fantasynak érezhető a könyv, amikor a Tüskések világát mutatja be az író.
A harmadik szál a Kívül Zónában élő, de a Staumli Birodalomból származó Ravnát mutatja be. Ravna teljesen véletlenül keveredik bele a Métely elleni harcba. Métely megtámadja Transzcendenciát és a Felső Kívült is, ezért el kell menekülni Jeladóról egy különleges férfivel, Pham Nuwen-nel és két szkródutassal. A céljuk az, hogy megtalálják az elmenekült hajón lévő ellenszert, na meg a gyerekeket. Innentől kezdve elindul a hajsza. 

Vinge csodálatos idegenekkel létesítette be az univerzumát, az ember olvasás közben el tudja hinni, hogy léteznek. Néhányszor meglepődtem a kinézetükön, de aztán teljesen elfogadhatóvá váltak. 
Maga a cselekmény szokványos, felpörögni csak a végére fog. A karakterek hamar megszerethetők, de számomra egy sem volt annyira izgalmas. Talán Phan Nuwen alakja volt annyira misztikus, hogy többet is olvastam volna róla.
Nem csalódtam a könyvben, és remélem, hogy a kiadó gondozásába veszi a sorozat többi részét is.
8/10
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 808 oldal

2013. május 27., hétfő

Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. - Kelet oroszlánja

1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag hazaérkezik Magyarországra, huszonhárom évig harcolt a Szentföldön, de Akkon eleste után úgy érzi a kereszteseknek a Szentföld örökre elveszett. Húgához, az egyetlen rokonához igyekszik, akivel már nem tud találkozni. Halálát megbosszulva magához veszi elárvult unokaöccsét Attilát. Egyetlen cél vezérli ezután, hogy Attilából egy tökéletes, hibátlan templomos lovagot neveljen. Úgy hiszi, hogy a fiatal fiú a Templomos Lovagrend reménysége lehet, ha erkölcsileg tiszta marad, és maradéktalanul betartja a lovagi törvényeket, amiket Bátor Vilmos nem tudott megtartani a többi társaival egyetemben. A Lovagrend erkölcsileg hanyatlik, a régi eszmék elveszni látszanak.
Attila felcseperedik, habár látszólag a templomos lovagok mintaképe lehetne, az ifjú fegyvernök valójában vad és zabolátlan. Egy ostoba cselekedet miatt büntetésből egy vándor énekes oldalán több hónapos útra indul. Ezen az úton a fiatal fegyvernök veszélyes, és izgalmas kalandokba keveredik, miközben a szívét is elveszíti egy lábadozás során. 

Bíró Szabolcs a magyar történelem talán egyik legizgalmasabb időszakába helyezi el a hőseit. Hiszen ki nem halott volna a tragikus 1301-es esztendőről, amikor az Árpád-ház kihalt, és Magyarországon a leendő király megválasztása komoly problémát okozott. Hadd mondjam el, hogy nekem különösen a szívem csücske ez az időszak, hiszen az Anjou királyok számomra fontos helyen szerepelnek. Ezért örültem talán annyira, hogy olvashatok erről az időszakról egy izgalmas történelmi regényt.

Én egy elvetemült történelmi regényeket szerető emberke vagyok, azaz azt szeretem, ha egyenesen rám öntik az információkat, ha minden egyes kis részlet megfelelően korhű. Ezért egyáltalán nem bánom, ha egy  regény több száz oldalas. Szerencsére ebben a könyvben is a korhűséggel nincs semmi baj, Bíró Szabolcs nagyszerű kutatómunkát végzet, ha mégis található a cselekményben valami kis csúsztatás, azt a könyv végén jelzi és megmagyarázza. 
Attila alakja hamar megszerethető, mindenki volt fiatal, az érzésivel azonosulni tudnak az olvasók. Amilyen vad és zabolátlan a fiú, olyan pörgős a cselekmény is. Nekem néha túlságosan is, én elidőztem volna egy-egy helyen vagy eseményen. A pörgősége miatt hamar kiolvastam a könyvet, és azt hiszem még annak is felkelti az érdeklődését az 1300-as évek iránt, akik annyira nem szeretik a történelmet.

Mit is mondhatnék még! Engem az író meggyőzött, a második részt biztos el fogom olvasni (de előbb be kell szereznem). Aki szereti a kalandregényeket ráadásul a magyar történelem sem hagyja hidegen, annak kötelező olvasmány!!
8/10
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 448 oldal

2013. május 21., kedd

Isabel Allende: Kísértetház

Isabel Allende a kedvenc íróim közé tartozik. Ha a kezembe veszem a könyveit azonnal egy másik világba repülök, mondatai elvarázsolnak, és olvasás után nem találom a szavakat, annyira  a könyv hatása alá kerülök. Így jártam most is, mert egy páratlan remekművet olvashattam tőle.

A Kísértetház egy családregény, habár a középpontban Esteban Trueba áll, az írónőtől megszokhattuk, hogy igazi főszereplőként mindig az asszonyok állnak. 
A könyv első lapjain már egy mesébe csöppenünk, ahol meg sem lepődünk a zöld hajú Rosa-tól, vagy a szellemekkel társalgó Clarától, tény, hogy néhány oldal után érzi azt az olvasó, hogy kezd összeállni a kép, érti is miről van szó. A del Valle család lányai különlegesek, és a szegény Estaban Trueba beleszeret a legidősebb lányba, Rosába. Ahhoz, hogy feleségül vehesse pénz kell, így a fiatalember borzalmas körülmények között egy aranybányában próbál szerencsét, hátha talál valamit. Csak az élteti, hogy az angyali szépségű Rosa a felesége lesz. De az angyal hirtelen halála megváltoztat mindent, Esteban összetörik, az elhanyagolt családi birtokra utazik, amit megpróbál felújítani, rendbehozni. Itt is keményen dolgozik, vad, nehéz körülmények között, ami kihozza belőle az állatiasságot, teljesen elvadul. Bár a birtokot felvirágoztatja, de maradandó személyiségváltozáson esik át. Tehetős földbirtokos lesz akitől menekül minden szolgálólány, hiszen a gazda nem kíméli őket, bárhol és bármikor erőszakoskodik velük. Néhány év után Esteban úgy érzi meg kell nősülnie, törvényes örökösöket kell nemzenie. Mivel nem ismer senki mást csak a del Valle családot, hozzájuk megy, hátha van eladósorban lévő lányuk még. Van, a különleges látnoki képességgel megáldott Clara, aki igazán légies tünemény, nem e világban élő. Az Ő életükről, illetve a leszármazottjaikról olvashatunk a több száz oldalas regényben. 

Isabel Allende nem titkolja, hogy könyvei meghatározó alakjai a nők. Itt is Clara alakja az, ami olyan ellenállhatatlanná teszi a regényt. Az Ő kedves, légies szinte nem létező személyisége az, ami összefogja a családot, megteremti az otthont. A maga módján erős személyiség, a család erejét testesíti meg, ahogyan a lánya Blanca, majd unokája is teszi. Ők azok a nők, akik a háttérbe szorulva megpróbálják a saját életüket élni. 
A Trueba család sorsa szorosan összefonódik Chilével. Előttünk változik az ország, forrong és éhezik. Mivel Magyarországon is volt szocializmus, még jobban megértettem az embereket. Szörnyű amikor az erőszak tör utat magának!

Már az első mondattól magával ragadott a történet, úgy éreztem mintha egy mesében járnék, ami néhol melengetett néhol pedig fázósan, borzongva éreztem magam. Allende a család meséjébe szőtte Chile történetét is a kegyetlen valósággal egyetemben. Ismét nem csalódtam az írónőben, csodás élménnyel lettem gazdagabb. 
10/10
Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 470 oldal

2013. május 14., kedd

Nalini Singh: Angyalárny (Angyali vadász 5.)

Úgy viszonyulok Nalini Singh angyalos sorozatához, mint egy drogos. Először még élveztem is, aztán valahogy függővé váltam és hiába nem nyújt számomra igazi élvezetet, mégis tovább olvasom. 

Immár az Angyali vadász sorozat 5. részét vehettem a kezemben, és be kell vallanom, hogy kb. a 3. résznél már azt éreztem, hogy kezd klisésé válni ez az egész. Jó jó ez az angyalos dolog, érdekesek a szereplők, mégis valahogy egyforma az egész. Bár Dmitri kötete (4. rész) visszaadta a hitemet, Jason története nem tudod átütő sikert aratni nálam. 

Jason kénytelen Indiába utazni, mert Neha külvilágtól elzárt férjét valaki megölte. India arkangyala hírhedt az érzelmi labilisságáról, Jasonnak meg kell akadályoznia, hogy Neha bosszútól szomjasan Raphael ellen induljon. Az indiai udvarban segítőre lel Mahiya személyében, aki nem más mint Neha férjének törvénytelen gyermeke. A lány úgy élt idáig nagynénje udvarában, mint egy kalitkába zárt madár. Minden lépését figyelték, és nem engedtek érzelmileg közel senkit hozzá.

A két lelkileg sérült angyal szerelmének kibontakozásáról olvashatunk, miközben folyik a nyomozás. Nekem kimondottan tetszett, hogy a szerelmi szál ilyen finomra sikeredett. Itt most a nyomozás tűnik erőteljesebb szálnak, illetve Jason emlékei, amik fel-fel bukkannak a sötét szárnyú angyal gondolataiban. Igaz a tettes kiléte egy idő után már nem kérdés az olvasónak, de kárpótol bennünket az, ahogy a színes világ, táj megjelenik előttünk. 
Jason továbbra is megmaradt egy igazán kemény, érzelmeit nehezen kifejező férfinak. Szerencsére, mert egy teljes átváltozás  nem tett volna jót a karakterének. Szerintem jól illik hozzá Mahiya a  maga egyszerű, erős, tiszta személyisége. 

Dmitri és Honor története is tovább folytatódik ebben a kötetben. Csepegtetve, de megjelennek a lapokon, aminek nagyon örültem. Életük egy nagyon fontos szakaszát ismerteti meg velünk az írónő. 
A sorozat 5. részében már egyre többet tudunk meg az angyalokról, fény derül a változásokra is. Lassan kiépül ez a világ, de még elég sok információ hiányzik ahhoz, hogy fenntartsa az olvasók lelkesedését, és vásárlási kedvét. 

Tetszett ez a rész? Tetszett. Hozta a formát? Hozta. Nyújtott valami újdonságot? Nem nagyon. Érdekes volt? Mondjuk rá. 
Mint már írtam, én függő vagyok. Biztos, hogy a következő részt is el fogom olvasni, habár igazi élményt nekem már nem nyújt ez a sorozat.

Kiadó: Egmont-Hungary
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 446 oldal

2013. április 28., vasárnap

J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Szerintem kevés olyan ember van ma Magyarországon, akiknek Rowling előző könyvei semlegesek, azaz nem estek hasra előtte. Na én az egyik vagyok. Nem vagyok Harry Potter rajongó, a sorozat 4. kötetéig jutottam el olvasásban, bár a filmeket végig néztem, igaz nem tetszettek. Ilyen "előzménnyel" bevallom félve vettem a kezembe a könyvet, de bátorítást az adott, hogy elég sok kritikát olvasva mindenki azt írta, hogy köze sincs a Harry Potter féle világhoz, stílushoz.

Egy angol vidéki kisváros - Pagford - nyílik meg az olvasók előtt, a környezetével és a lakóival egyetemben. Barry Fairbrother halálával kezdődik a cselekmény, ami teljesen felbolygatja a látszólagos álló vizet a kisvárosban. Életében a városi tanács tagja volt, ahol lobbizott a városhatárában található nyomornegyedért (Parlag), és drogintézetért. Halála után a tanácsban megüresedett egy hely, és Pagfordban elindul a hatalmi játszma, ki lesz az új tanácstag?

Rowling az olvasó elé teríti a kisváros lakóit. Pőrén, lemeztelenítve jelennek meg a lapokon. Az tetszett a legjobban, hogy a könyv elején amikor megismerkedünk a szereplőkkel, még-még tartják magukat. Álságosan, mű mosollyal, és megértéssel fordulnak egymáshoz, aztán egyre mélyebben és mélyebben ereszkedünk az írónő segítségével az emberek személyiségébe. Ez az utazás nem könnyű, azt is mondhatnám, hogy ijesztő és gyomorforgató. Miért is? Mert bár senki nem akar azonosulni a szereplőkkel, mégis tud, hiszen az életünk során lehet, hogy volt néhány hasonló szituációnk vagy találkoztunk  hasonló emberekkel.

Egy olyan világ tárul elénk, amit nem gondolnánk Angliáról, drogos anya az elhanyagolt gyerekeivel, családon belüli erőszak, tönkrement házasságok, eltitkolt vágyak, és vagdosás. Mind mind esettanulmány lehetne!
Na ebben a világban  nem szeretnénk élni, habár rendesen benne vagyunk, csak elhitetjük magunkkal, hogy nálunk másképp van minden. Pedig nincs! Mi is ugyanolyan sznobok vagyunk, mint a könyvben szereplő jómódú családok. Azt hiszem a legjobban a kicsi Robbie története zaklatott föl, különösen az a rész, amikor senki nem figyel rá, mégis mindenki észreveszi a koszos kisgyereket a folyópartján. Szerintem mi is ugyanilyen szemellenzősek vagyunk, ha egy nem megfelelően szocializált gyereket látunk, elfordítjuk a fejünket!

Tanulságos a történet. Mert én más szemmel kezdtem nézni a világra az olvasás után. Pedig mindenki ismeri a környezetét, a világot, de ahogy Rowling a szemünk elé tolja a modern társadalom bajait, azt nem lehet szó nélkül hagyni. Valamilyen véleményt formálnunk kell! Kevés olyan könyvvel találkoztam, ami ennyire megosztotta volna az olvasótáborát. 

Nekem az Átmeneti üresedés a kedvenc könyveim közé került, a realisztikus ábrázolás, az elgondolkoztató mivoltja miatt. Igaz a borítója nem tetszik, de ez mit sem von le az értékén. Gratulálok J. K. Rowling! Egy fantasztikus családregényt írt!
10/10

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 576 oldal

2013. április 19., péntek

Hírek az Agave Kiadótól

Új könyvek Christopher Moore-tól

Vasárnap este a Facebook-oldalán jelentette be Christopher Moore, hogy 2014 áprilisában jelenik meg az új regénye, és már dolgozik egy következőn is. A jövő évben várható könyve a 2009-es Fool folytatása lesz, és a The Serpent Of Venice címet kapta, az ezután várható - egyelőre se címmel, se megjelenési dátummal nem rendelkező - kötete pedig a Mocskos meló történetét göngyölíti tovább.

Moore hazai rajongói legutóbb tavaly novemberben A neccharisnyás papnő pajzán szigetét vehették a kezükbe - ez volt immáron a nyolcadik megjelenése az Agave Könyveknél. Legközelebb ismét ősszel találkozhatunk vele, ugyanis érkezik majd a Sacré Bleu, egy újabb lehetetlen mű a szerzőtől, főszerepben egy pékkel, aki Henri Toulouse-Lautrec-kel alkot nyomozópárost, hogy kiderítsék a rejtélyét Vincent van Gogh állítólagos “öngyilkosságának”.

Április 25-én jelenik meg Philip K. Dick új regénye, melynek címe:  Az utolsó szimulákrum



A háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. És miközben a társadalom tetején állók a hatalomért marakodnak, az elnyomott alsó osztály kezd magához térni a kábaságból, egyre többet kérdez, egyre inkább tudatára ébred helyzetének és erejének.

Jövő szerda éjfélig 35% kedvezménnyel lehet előrendelni Az utolsó szimulákrumot Philip K. Dicktől, ráadásul limitált mennyiségben lehet vásárolni egy második könyvet is a szerzőtől féláron. Az akció itt vehető igénybe: http://www.agavebolt.com/778-az-utolso-szimulakrum.html 
Ha valaki csak az új regényt szeretné előrendelni, azt itt teheti meg: http://www.agavebolt.com/777-az-utolso-szimulakrum.html

2013. április 15., hétfő

C. W. Gortner: Az utolsó királynő

Melyik kislány nem álmodozott arról, hogy királylány szeretne lenni? Talán felnőtt korunkban is át-átsuhan az agyunkon, hogy milyen jó lenne ha hercegnők lennénk, és szolgák ezrei lesnék a kívánságainkat. 
Nos Kasztíliai Johannának mindez nem álom, híres szülei árnyékában felnőve megtapasztalhatta, hogy az uralkodás nem biztos, hogy könnyű, de szerető társ mellett elviselhetővé válik. Az ifjú lány szívében Spanyolország a fő helyet foglalja el, minden porcikájában érzi a csodaszép, fülledt, de szörnyű véráldozatok által egyesített ország lüktetését. Bármit megtenne, hogy hazája ne szenvedjen még többet. Így elfogadja szülei döntését, hogy feleségül menjen Habsburg Fülöphöz, és elhagyja szeretett Spanyolországát. Flandriában meglepetés éri, mert a kijelölt férj jóvágású fiatalember, aki alig idősebb nála, és Johanna beleszeret a férfibe.

Idáig úgy tűnik, hogy az olvasó egy valódi hercegnős mesét olvashat, ahol a herceg egy igazi daliás lovag, de a valóság nem ez. Habsburg Fülöp egy akaratgyenge, hataloméhes ember, aki a felesége által egy királyságot szeretne megszerezni. Johanna keserűen csalódik a férjében, és hirtelen rádöbben, hogy egyedül áll a világban a maga igazával. 

Szerintem kevés olyan ember van, aki még nem hallott volna  "Őrült Johannáról". Én akkor olvastam róla először, amikor a fia V. Károly spanyol király és német-római császár életéről olvastam. Már akkor is felkeltette a figyelmemet az őrült anya személye.
Gortner izgalmasan tálalja elénk Johanna életét, miközben a könyv lapjain életre kell az intrikákkal terhes 1400-as évek vége és az 1500-as évek eleje. Nőként ismét szembesültem azzal, hogy mennyire elnyomták abban az időkben a gyengébbik nemet. A szerencsétlen sorsú Johanna kevés volt ahhoz, hogy egy férfiak uralta világban ki tudjon állni az igazáért, a jussáért. Olvasás közben folyamatosan azon gondolkoztam, hogy a hataloméhség mennyire át tudja formálni az embereket, és egyáltalán Johanna választhatott volna egy másik utat, ha akart volna. Számomra a legmegrázóbb az volt, hogy még a saját fia is elfordult tőle, nem segített kiszabadítani a fogságából. Csak becsülni tudom az ilyen nőket, akik nem adják fel a harcot még akkor sem, amikor azt látják, hogy minden elveszett.

Néhány történetet túlzásnak érezhetünk, de az író a könyv végén leírja, hogy melyik résznél volt esetleg csúsztatás, és a hihetetlen sztorik egytől-egyik igazak voltak. Talán pont ettől lesz igazán valóságos ez a regény. A bezárt királynő hamar az olvasó szívébe lopja magát. Éppen ezért nehéz, és keserű olvasni Johanna szomorú életét. 
A könyv borítója nekem nagyon tetszik. A hófehér borítón Johanna képe, és a szürke indák igazán kiemelik a könyvet. Nem csalódtam az íróban, már az előző könyve Medici Katalin vallomásai is nagyon tetszett, de Az utolsó királynő még jobban. Akik szeretik a történelmi regényeket, azoknak mindenképp el kell olvasniuk!
10/10
Kiadó: Tericum
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 496 oldal

2013. március 28., csütörtök

Trux Béla: Akkon ostroma (Akkon II.)

Elkötelezett híve lettem Trux Bélának már A templomos lovag elolvasása után. Alig vártam, hogy a következő rész is megjelenjen, mert Akkon és Tristan sorsa nagyon érdekelt. 

Akkon ostroma ott folytatódik ahol az előző kötet véget ért. Kaláun szultán meghalt, fia átveszi hatalmát, és bosszúszomjasan a betolakodó nyugati hitetlenek ellen fordul. Akkon nagyobb bajban van mint valaha. 
Tristan bár felépült a sérüléseiből, de lelki problémái nem hagyják nyugodni. Lassan már saját árnyékává válik, amikor a nagymester kiemeli a névtelen lovagok tömegéből, és az ifjú előtt valami más, valami különleges bontakozik ki. Az akkoni hétköznapoknak hamar vége lesz, az ellenség a kapuknál van. A lovagrendek és a városban élő emberek mindent megtesznek, hogy megmentsék szeretett városukat.

Az írótól már megszokhattuk, hogy nagyon alaposan és részletesen dolgozza ki karaktereit, és a cselekményt. Itt kérem szépen minden megkomponált, még a legutolsó kardcsapás is. Az olvasó lelki szemei előtt a kardpárbajok valóságosnak hatnak, érezzük a vér ízét, halljuk a fém hangját, és az izmaink önkéntelenül megmozdulnak egy-egy csapás alatt. Az orrunkban érezzük a város szagát, együtt lépkedünk a lakóival. Kevés olyan könyvet olvastam, amelyikben ennyire részletgazdagon jelennek meg a történések. Több mint 800 oldalas a könyv, de számomra nem tűnt hosszúnak, igaz magamat elvetemült történelmi regény szeretőnek tartom. 
Mivel megtörtént eseményről van szó, így Trux Bélának nem sok lehetősége volt, hogy a saját ízlése szerint átalakítsa a történetet. Olvasás közben olyan erős indulatok munkáltak bennem látva az emberek gyarlóságát, hogy még most is csak nehezen tudom leírni a sorokat. Mélyen felkavart tehetetlenségem a megtörtént felett, és ez jobban fájt mint bármikor!! Óh, ha lenne időgép!!! Azt hiszem a saját két kezemmel ráznám meg a városi nagygyűlésen a résztvevőket. A gondolkodás mint képesség nem szabaddá tette az embert, hanem a hatalmi éhségünknek feláldozva, raboskodunk saját kicsinyességünkben.

Trebuchet (forrás: http://gameswalls.com/knights-of-honor/trebuchet/1024x768)
Az író odafigyelt arra, hogy a városban lakók közül minden társadalmi csoport szerepeljen a lapokon. Hiszen Akkon védői nemcsak a lovagrendek voltak, hanem az egyszerű emberek/városlakók is. A cél adott volt, megvédeni a várost! Szerencsére a laikus olvasó is el tud navigálni a középkori fegyverek, ostromgépek között, ez persze csak az írónak köszönhető, aki pontosan leírja ezeket az eszközöket. Sőt! Trux Béla az egyik legnagyobb közösségi oldalon a rajongóinak fontos, és hasznos információkat oszt meg a könyvvel kapcsolatban.
Bár a történetben nemcsak szerethető karakterek jelennek meg, de a csata mindenkit megváltoztat. A rosszból lehet jó, és a jó is őrjöngő fenevaddá változhat, ha látja mi történik családjával vagy a szomszédjával. Ami még nekem nagyon tetszett, hogy az író a ellenségnek is megadja a kellő tiszteletet. Az arabok szemszögéből is látjuk a kialakult helyzetet, megismerjük indítékaikat.

Meg kell még említenem a misztikumon is, ami a Templomos Lovagrend körül megjelenik. Bevallom csak kapkodtam a fejem miközben ezeket olvastam a könyvben, talán Tristan érezhette ugyanígy magát. A Templomosok zárt, titkos világáról egy kicsit fellebben a fátyol, az olvasó pedig nem panaszkodhat, hiszen az élethű csaták mellett, a titokzatosság, az emberi szeretet is képviseli magát. 

Nekem csak egy valami nem tetszett. A könyv végén megjelenik egy személy, akit én soha nem szerettem, és úgy éreztem, hogy nem illik bele a cselekménybe. Kilóg, bár megértem, hogy miért tette/hozta vissza az író.

Engedtessék meg nekem az, hogy büszke legyek arra, hogy az egyre jobban fogyó városunknak ilyen nagyszerű írója született. Mert A templomos lovag, illetve az Akkon ostroma tényleg színvonalas történelmi regények. Bízom benne, hogy Trux Béla termékeny író lesz, és még sok könyvvel fogja a rajongókat megörvendeztetni. 
8/10
Kiadó: Aba
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 816 oldal

2013. március 27., szerda

Trónok harca 3. évad (Trailers)

"Közeleg a tél", és valóban, mert nálunk is tombol a hóesés. Mintha a természet is érezné, hogy 4 nap múlva itt a 3. évad. A film készítői bombáznak bennünket rajongókat, a jobbnál jobb trailer-ekkel, ebből hoztam egy kis válogatást.
















2013. március 17., vasárnap

John Scalzi: Szellemhadtest

John Scalzi már a Vének háborújával megvett engem, de örökre. Így természetes volt, hogy a sorozat folytatását nem hagyom ki. Kisebb örömünnepet tartottam, amikor végre a kezembe vehetem a könyvet.

Először sajnálkoztam, hogy nem John Perry életét kísérhetem tovább, de néhány oldal elolvasása után ez már egyáltalán nem érdekelt. Scalzi igazi sci-fi íróként a tökéletesen megírt világába zárja az olvasót egy-két perc alatt. 
A GyV különleges egységénél, az első részben futólag megismert Szellemhadtestnél, egy titkos klónozást folytatnak. A szinte újszülöttnek számító emberiség ellen három idegen faj összefog, segítőjük nem más mint egy áruló tudósember. Ennek a tudósnak a tudatát ültetik be egy klónkatonába, hogy hátha sikerül valamit megtudni az árulásról. Csakhogy valamivel, vagy inkább valakivel senki sem számolt. A klónkatona élő tudata létezik, és egyébként is élni akar.

Scalzi humora a régi, ha nem lenne az, akkor bizony ez a könyv a merő agressziótól csöpögne. De már megszokhattuk az írótól, hogy kellő érzéssel adagolja a véres, gyomorforgató csatákat az olvasóknak. Többen is írták, hogy komoly morális kérdéssel is foglalkozik az író, ami teljesen igaz és érthető. Én azt szeretem Scalziban, hogy nyersen a képünkbe vágja, hogy valójában milyenek az emberek. Méghozzá úgy, hogy kellően szembe röhögjük magunkat. Aztán a könyv elolvasása után az olvasó elgondolkozik arról, hogy most tényleg ennyire brutálisak lennék egy ilyen helyzetben?

Különösen annak örültem a legjobban, hogy egyre több mindent tudhattam meg az író világáról, technikai felszereléseiről, mint például az AgyGépről, klónozásról, új felszerelésekről. Az a rész volt számomra a legérdekesebb, amikor az újszülött klónkatonákról olvashattam. 
A  főszereplő Jared hamar az olvasó szívébe kerül, és innentől kezdve egy örült szurkolás indul el, hogy sikerüljön a kísérlet és Jarednek se legyen semmi baja. Szerencsére valamivel hosszabb a történet mint az első rész, de én még így is direkt lassabban olvastam, hogy tovább tartson az élmény. 
A könyv borítója jól illeszkedik az első részhez, nekem talán egy kicsit túl világos, de a könyvespolcon jól mutatnak. 

Mit is mondhatnék még? Először is mindenkinek azt ajánlom, hogy olvassa el ezt a sorozatot, mert egy igazán igényes sci-fi-ről van szó. Ha lehet, akkor az első résszel kezdje. 
Másodszor, senki ne ijedjen meg attól, hogy ez háborús sci-fi, mert bár bőven van csata benne, de mellette izgalmas történet kerekedett. Én személy szerint nagyon várom már a folytatást, és Scalzi személyében egy új kedvenc írót avattam.
10/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 292 oldal

2013. március 13., szerda

Áprilisi megjelenések az Agave Kiadónál

 Áprilisban ismét a sci-fi rajongók örülhetnek elsősorban: a hónapban többek közt folytatjuk az életművét két legrégebbi szerzőnknek, Iain M. Banksnek és Philip K. Dicknek.

Már a hónap elején, egészen pontosan 4-én megjelenik Iain M. Bankstől a Félemmetes géjpezet, aminek már a címe is elárulja (angolul: Feersum Endjinn), hogy valami egészen különlegesről van szó. Skócia elsőszámú sci-fi szerzőjének e művét az teszi nem hétköznapivá,hogy több része is fonetikus angollal van megírva. Mivel a magyar alapból fonetikus nyelv, ezért- hogy érzékeltessük és jelentést adjunk ezeknek a részeknek - Gálla Nóra fordító kis híján egy új nyelvet talált ki, hogy nem mindennapi kontextusba ültesse a regény leghajmeresztőbb jeleneteit.

Banks 1994-es regénye nem része a Kultúra-ciklusnak; űropera helyett a sci-fi és a fantasy elemeit egyaránt felhasználva teremt egy egyedi világot, amiben egy gróf, egy tudós, egy látó és egy követ sorsán múlik egy olyan birodalom jövője, ahol a királyi tanácsnokság esztelen harcot vív a kegyvesztettségben élő mérnökökkel, középkori és high-tech környezetben egyaránt. A Félemmetes géjpezet kortalan mű: hangulatában és ábrázolásában egyaránt visszaköszönnek a korszak népszerű videojátékainak klasszikus megoldásai és az a szürreális furcsaság, ami akkoriban jellemezte a félsziget tudományos-fantasztikus írói életét, ugyanakkor viszont a történetek és ötletek tekintetében megelőlegezte a következő két évtizedet, és mindmáig népes rajongótábora van.

Egy héttel később, április 11-én egy új történelmi krimi szerzőt mutatunk be, akinek személyében reményeink szerint megtaláltuk C. J. Sansom utódját. Az illető James Forrester néven írja a XVI. századi Angliában játszódó történelmi krimijeit, de ő valójában dr. Ian Mortimer, a korszakot talán legjobban ismerő brit történész. Neki az elmúlt tizenöt évben sok kutatása és könyve jelent meg a középkori Angliáról, melyekben számos témát körbejárt a királyok uralkodásától kezdve a családokban zajló örökösödés kérdésén át egészen az orvosok életének és az orvostudomány fejlődésének bemutatásáig. A 2010-ben Megszentelt árulás címmel megjelent első regénye 1563-ban játszódik, vallási összeesküvések közepette, titkos társaságokkal és egy sötét titkot rejtő könyvvel.

A hónap végén, április 25-én adjuk ki Philip K. Dick életművének újabb részét. Az utolsó szimulákrum című regény a szerzőre jellemző elborult darab: időutazásból, pszichoterápiából, telekinézisből, androidokból és neandervölgyi mutánsokból gyúr egy olyan történetet, amelyben összeesküvés összeesküvést ér, és szokás szerint semmi nem az, aminek látszik. A történetben a háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. S ne feledjük a jelszót: a hatalom csak eggyel osztható.


Vannak már publikus információink a Könyvhétre vonatkozóan is: biztosan meg fog jelenni Scott Turow Ártatlan című regénye (ennek az első része, az Ártatlanságra ítélve március 7-én érkezik), illetve folytatjuk Laurell K. Hamilton Anita Blake-sorozatát a soron következő kötettel, aminek a címe Ezüstgolyó lesz. Várhatóan a Könyvhét után nem sokkal, a nemzetközi megjelenéshez igazítva adjuk ki Neil Gaiman új regényét Óceán az út végén címmel. A világhírű fantasy szerzőnek öt év után ez lesz az első új műve.

2013. március 9., szombat

Andrzej Sapkowski: Vaják - Az utolsó kívánság

Ha azt mondom, hogy a vak szerencsének köszönhetem, hogy elkezdtem olvasni a könyvet, akkor nem túlzok. De milyen szerencsés vagyok!! Mert egy igazi gyöngyszemet olvashattam el.

Már az első oldalak beszippantják az olvasót, és egyre többet szeretne megtudni Sapkowski világából, na meg a Ríviai Geraltról. Geralt nem más mint egy Vaják. Bevallom én ezzel a megnevezéssel most találkoztam először. 
Geralt egy mutáns, mesterségesen átalakított ember, aki a kiképzés évei alatt valami mássá alakul át. Feladata nem más, mint az emberiség védése a szörnyek ellen. De ahogy a szörnyek egyre fogynak, úgy vész el a Vajákok megbecsülése is, mostanság szükséges rosszként elviselik az emberek. Geralt egy igazán titokzatos főszereplő aki gyilkológépként jelenik meg az első oldalakon, majd ahogy haladunk előre a könyvben, úgy ismerjük meg egyre jobban, és bepillantást nyerhetünk az emberi oldalára is. Szerencsére a titokzatosság ami körüllengi a Hősünket nem vész el, az író nem akarja lemezteleníteni az olvasók előtt.

Sapkowski világa lenyűgöző, mesterien szövi a szláv mitológiát a történeteibe, gyermekkorunk mesehősei jelennek meg a lelki szemeink előtt, csak kicsavarva, ijesztőbben. A könyvben lévő 6 novellafüzérben megismerhetjük Hófehérkét na meg a hét törpét, vagy a Szépség és a Szörnyeteget. Ezek a novellák jól kidolgozottak, és mindegyikben az emberi gyarlóságról olvashatunk egy-egy példát. Először engem zavart, hogy valójában novellákat kaptam amiket összeköt a jelenben játszódó történet. Később érthetővé vált, hogy miért így írta meg az író, és én így jobban megismertem a főszereplőt.

Számítógépes játék is készült a könyvből, de én még nem játszottam vele bár tervbe vettem, hogy kipróbálom. A játékról csak jókat olvastam, ami nem csoda, hiszen az alapjául szolgáló könyv is nagyon jó. Az meg csak hab a tortán, hogy a sorozat 3. kötete március 26-án jelenik meg Tündevér címen a PlayOn gondozásában. Egyszóval fantasy kedvelőknek kötelező darab! :D
10/10
Kiadó: PlayOn
Kiadás éve: 2011
Terjedelem: 288 oldal
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...