Karácsony 2010

2 megjegyzés

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden kedves Olvasómnak!!!

2 megjegyzés :

Csökkentsd a várólistádat 2011

2 megjegyzés
Lobo meghirdetett egy nagyon jó játékot. A szabályok itt olvashatók! Röviden a lényege: 12 hónap alatt 12 könyvet kell elolvasni a létrehozott listánkból.

Íme az én várólistám:

1. Doris Lessing: Az ötödik gyerek
2. Orhan Pamuk: Isztambul
3. John Banville: A tenger
4. Jonas Hassen Khemiri: Montecore - Egy párját ritkító tigris
5. Jane Austen: A mansfieldi kastély
6. Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
7. Ian McEwan: Vágy és vezeklés
8. Cormac MyCarthy: Az út
9. John Steinbeck: Egerek és emberek
10. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
11. William Dietrich: Hadrianus fala
12. William Makepeace Thackeray: A nagy Hoggarty gyémánt




2 megjegyzés :

Karen Marie Moning: Keserű ébredés; Álom és valóság

3 megjegyzés
Igenis befolyásolja az ember ízlését a különböző könyves blogok, legalábbis az enyémet biztosan. Az utóbbi időkben bepróbálkoztam a vámpíros-angyalos-tündéres könyveknél. Teljesen új terepre érkeztem, és csak kapkodom a fejem, hogy mennyien írnak a mostanság felkapott témáról. Szóval kóstolgatom őket, és így került a szemem elé Moning könyve is.

Azért keltette fel az érdeklődésemet, mert itt a tündérek nem a (számomra) megszokott Tolkien-féle gyönyörűségek, hanem igazán gonosz lelkek, akik meggyilkolják az embereket. Hiába van két kaszt náluk: a jók (Seelie-k) és a rosszak (Unseelie-k), a különbség közöttük a kinézet és a gyilkolás eszköze. MacKayla Lane ezekkel a lényekkel néz szembe a nővére meggyilkolása után, és segítséget csak egyetlen embertől kap, Jericho Barrons-tól.

Titkoktól terhes mindkét regény, és az ember csak falja az oldalakat, hátha többet tud meg! De nem lenne olyan lebilincselő a sorozat, ha mindenre fény derülne. Bár néha fejfájást kaptam a főszereplő rózsaszínes megnyilvánulásaitól, de kárpótolt a számomra kedvenc karakterem a könyvben: Jericho Barrons. Na Ő egy igazán klasszikus férfi figura, megspékelve egy kis misztikummal. Tényleg fúrja az oldalam a kíváncsiság, mert annyi minden van Barrons körül, és nem tudom, hogy hova tegyem.
Romantikus szál nemigen akadt a két részben, persze vannak dolgok amiket előre lehet látni. Ez engem egyáltalán nem zavar, nekem néha sok, amikor csöpög a vágytól a történet.

A két könyv szorosan összefügg, ahol abbamarad az első, ott kezdődik a második. Megoldások itt sincsenek, sőt talán jobban összezavarodik az olvasó, még jobban szomjazza az igazságot. Az biztos, hogy nagyon várom a harmadik részt!!!

Közben próbálom megérteni, hogy mi az ami elbűvöl ezekben a könyvekben! 1 esetleg 2 nap alatt elolvasom a történeteket, nem tudom letenni, akár egész éjjel fent vagyok. Az biztos, hogy mindig vonzott a "más" világ, létsíkok, stb. Választ még nem találtam, de jól érzem magam az olvasásuk közben, feldobnak, és nekem csak ez számít.
9 pontra értékelem, de csak az Álom és a valóság rész miatt, mert szerintem sokkal jobbra sikerült mint az első.

3 megjegyzés :

Játék a címekkel

4 megjegyzés
Itt van egy olyan játék, amibe tényleg bele tudod élni magad, sőt az a bizonyos szürkeállományt is megmozgatja. Köszönöm szépen a következő embereknek, akik rám gondoltak: Elhaym, Heloise, Szanik, Jucus

01- A múlt év legjobb könyve:

Khaled Hosseini: Papírsárkányok

02- Több, mint 3 alkalommal olvastad:

Nálam sok ilyen van, néhány belőlük: Charlotte Bronte: Jane Eyre; Steinbeck: Érik a gyümölcs; Jane Austen: Büszkeség és balítélet; Szabó Magda: Abigél; Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember;

03- Kedvenc könyvsorozat:

ebből is van néhány ;-)
V. G. Jan: Dzsingisz kán, Batu kán, A tatárjárás
George R. R. Martin: A Tűz és a Jég dala I.-IV.
J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

04- A sorozat kedvenc részei:

Nekem minden rész tetszett.

05- Boldog leszel ettől a könyvtől:

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

06- Szomorúvá tesz:

Jókai Mór: Névtelen vár
John Steinbeck: Érik a gyümölcs
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

07- Leginkább alulértékelt könyv:

Beke György: Csángó történet

08- Túlértékelt könyv:

Kate Furnivall: Az orosz szerető

09- Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis:

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

10- Kedvenc klasszikus:

Klasszikusokon nőttem fel, egy csomó a kedvencem.
pl.: Emily Bronte: Üvöltő szelek; Victor Hugo: A nyomorultak; Thomas Hardy: Lidércfény

11- Ami nagyon nem tetszett:

Phillipa Gregory: A királynő bolondja
Donald McCaig: Rhett Butler

12- Amit valaha szerettél, de most már nem:

Az indiános könyvekkel manapság hadilábon állok.

13- Kedvenc író:

Na itt is lehetne egy hosszú lista, abszolút kedvenc íróm nincs.
Austen, Steinbeck, Bronte nővérek, Ken Follett, Picoult, Chevalier

14- Kedvenc könyv az írótól:

Büszkeség és balítélet, Érik a gyümölcs, Jane Eyre, Üvöltő szelek, A katedrális, A nővérem húga, Leány gyöngy fülbevalóval

15- Kedvenc férfi karakter:

Rhett Butler
Feriz bég (Jókai Mór: Törökvilág Magyarországon)
John Blackthorne (James Clavell: Shógun)

16- Kedvenc női karakter:

Scarlett O'Hara
Hatszepszut (Asszony a fáraók trónján)

17- Kedvenc idézet a könyvből:

most mindegyikből????

18- Csalódtál benne:

Donald McCaig: Rhett Butler

19- Legjobb adaptáció:

A BBC-s Büszkeség és balítélet

20- Kedvenc romantikus:

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

21- Gyerekkori kedvenc:

László Endrétől a Szíriusz kapitány sorozata

22- Kedvenc saját könyved:

Nagyon ritkán olvasok nem saját könyvet.

23- Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra:

Bulgakov: A Mester és Margarita

24- A könyv, amit bárcsak többen olvasnának:

Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján

25- A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni:

Nos, általában a most olvasott könyv szereplői

26- A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben:

Hawking: Az idő rövid története

27- Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben:

A Jodi Picoult könyvekben van néhány.

28- Kedvenc könyvcím:

Vidravas
Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

29- Mindenki utálta, kivéve Te:

Siskov: Zord-folyó

30- Abszolút kedvenc könyv:

Amiket egy lakatlan szigetre is magammal vinnék??? Azt hiszem az előző kérdéseknél már válaszoltam rá.

Szerintem már mindenki megkapta ezt a játékot, ezért én mindenkinek tovább adom, aki még nem kapta meg és szeretne játszani.







4 megjegyzés :

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

8 megjegyzés
Csúnyán írok, és amióta a számítógép, illetve az internet világában élek, már szinte semmit nem írok kézzel. Idáig ez nem zavart, de a könyv olvasása után rájöttem, hogy egy nagyon fontos élménytől fosztottam meg önként magam.

1946-ban járunk, amikor Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól, akivel levelezni kezd. A levelekből megismerhetjük hogyan élték túl a második világháborút a Guernsey-n élők, és miként alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság.
Bár a történet néha szomorú, és a háború rémségeiről olvashattam, mégis valami báj lengi körül a regényt, és észrevétlenül magába szippant.

Mindegyik szereplő szimpatikus volt számomra, olyan egyediek egytől egyig, és végtelenül egyszerűek. Itt nincs túlbonyolítva semmi, az egyszerű hétköznapokba léptem be. Igazi barátságok szövődtek a szigeten, na meg persze szerelmek is. Ha néhány szóban kellene összefoglalnom a regényt, akkor a következőket írnám: szeretet, puritánság, bizalom, összetartás.
Talán azért tetszett annyira ez a történet, mert hiányzik az életünkből ez a fajta összetartás és kapcsolat. Szívesen olvastam volna még a leveleket tovább.

A regényt Mary Ann Shaffer írta, de halála miatt nem fejezhette be. Unokahúga, Annie Barrows végezte el ezt a feladatot. A maximális pontot kapja tőlem a regény: 10 pont.

Megyek és veszek levélpapírt, írni fogok, és várni fogom a postást!

8 megjegyzés :

Ken Follett: A Titánok bukása (Évszázad-trilógia 1.)

5 megjegyzés
Ken Follett nagy fába vágta a fejszét! Már megszokhattuk tőle a történelmi témájú regényeket, de most először írt egy olyan trilógiát, aminek a következő részei előreláthatólag 2012-ben és 2014-ben jelennek meg. Ezért az első résznek olyannak kell lenni, hogy felkeltse az olvasók érdeklődését, újraolvassák, na meg persze megvegyék a következő köteteket. A kérdés csak az, hogy ez sikerült-e?

A majdnem 1000 oldalas regény a lehető legjobb indítást kapta az írótól. Azonnal magába szippantja az embert, és érdeklődni kezd a szereplők után. Érdekes, hogy milyen kevés szereplő gárdával dolgozik Follett, habár igyekezett minden főbb társadalmi osztályból összeszedni őket. Így találkozhatunk az angol, német arisztokráciával, az angol munkásosztállyal, az orosz néppel/bolsevikokkal, és nem utolsó sorban az amerikaikkal. Egész jó kis korrajzot kapunk az írótól, habár nem ellenőriztem az állításait. Az első fejezetekben a főszereplőkkel és a hátterükkel ismerkedhetünk meg, majd a központi téma az első világháború lesz. Hihetetlen olvasni, hogy mennyi sok ember nem akart háborút, és milyen könnyen átformálható a véleményük.
Aztán átveszi a főszerepet a háború és úgy érzem, hogy a hús-vér emberek csak asszisztálnak a leírásában. Értem én az írót is, de szerintem kevesebb háborúval is sikeres könyvet írt volna. Eleinte lassan haladunk az időben, csak a könyv vége felé ugrunk éveket. Persze valahogy be kell vezetni az újabb generációt is, hiszen a folytatásban róluk lesz szó. Én velük foglalkoztam volna egy kicsit többet.

Nem rossz könyv, és én továbbra is fogok Ken Follett könyveket venni, szeretem a stílusát. Ezért én biztos újra fogom olvasni 2012-ben, és megveszem a trilógia következő részeit is. Ha most olvasnék először Follett regényt, akkor már nem annyira biztos, mert nem olyan meggyőző a Titánok bukása. Nálam 8 pontot kapott.

A sorozat következő része: A megfagyott világ
A sorozat utolsó része: Az örökkévalóság küszöbén

5 megjegyzés :

Tracy Chevalier: Hulló angyalok

Nincsenek megjegyzések

Viktória királynő meghalt, a Waterhouse és a Coleman család a temetőben találkozik egymással, mivel a sírhelyük egymás mellett van. A családok 5 éves lányai, Maud és Lavinia barátságot kötnek, függetlenül a szüleik burkolt neheztelésiekre. Sorsuk szorosan összefonódik, és kapcsolatukban központi helyet foglal a temető. Ez a temető az alfa és az omega, minden fontos lépés itt történik ami kihat a családok életére.

Chevaliertől megszokott módon a cselekmény elbeszélői váltakoznak, így a belső érzésekről is képet kapunk. Viktória királynő halála utáni Angliába járunk, megismerhetjük a konzervatív Waterhouse-ék és a liberális Coleman-ék mindennapjait. Bár a lányok a főszereplők, de fontos szerepet kap Mrs. Coleman is. Kitty Coleman vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Bár tisztelnem kellene azért, amiért harcolt a nők jogaiért, de én úgy érzem ezt sem szívből csinálta, hanem csak a szabadulásért, a felejtésért. Én az ilyen nőt semmibe sem veszem, mert számomra a gyerekem a legfontosabb, és minden mást utána utasítok. Így a könyv végéig idegesített az alakja, és sajnáltam a férjét, és a lányát Maud-ot.

Élvezetes volt olvasni a történetet. Jó kis korrajzot kapunk a 20. század elejéről. Egyértelműen Maud volt a kedvenc karakterem, a maga egyszerűségében és okosságában. Lavinia megmosolyogtatott, tipikus buta nő/kislány kategóriába tartozik, de ez nem az Ő hibája. A cselekmény egyáltalán nem volt unalmas, sőt fordulatos volt. Igazi nagy érzelmi viharokat élhetünk át a regény szereplőivel együtt.
Én 9 pontot adok a könyvnek.

Nincsenek megjegyzések :

Játék (körkérdés)

4 megjegyzés
Ani egy kedves játékkal lepett meg! Ezúton is köszönöm! Csak egyetlen egy kérdésre kell válaszolnom, és 3 bloggernek kell továbbadnom!

Íme a kérdés:
Melyik általad olvasott könyvben vállalnál szerepet, ki lennél és miért?

Annyiszor álmodtam arról, hogy egy időgéppel/csodagéppel elmennék a kedvenc könyveim idejébe, és belebújnék a kedvenc szereplőim bőrébe. Nagyon nehéz választanom a karakterek között. ;-) De talán Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján könyvet választom, az egyiptomi helyszín miatt. Természetesen Hatsepszut lennék, mert nőként elérte, hogy uralkodhasson Egyiptom felett. Nagyon erős, és kemény asszony lehetett!
Na meg persze minden vágyam, hogy kiderítsem, hogyan éltek ténylegesen az egyiptomiak. ;-)

Akiknek továbbadom a kérdést:
Csenga
Elhaym
Nima






4 megjegyzés :

Kate Furnivall: Lydia titka

5 megjegyzés
Végre megjelent az Orosz szerető folytatása!!! Ez a történet ott kezdődik, ahol az Orosz szerető véget ért. Lydia Ivanova és a testvére Alekszej Szerov, illetve a hűséges kozák, Liev Popkov Szibériában fagyoskodik, minden erőjükkel azon vannak, hogy megtalálják Lydia és Alekszej apját. Megpróbálnak minél több befolyásos emberrel találkozni, hátha tudnak segíteni a keresésben. Így ismerkednek meg Antoniával, akinek a férje a munkatábor vezetője. Ez a találkozás mást és mást nyújt a féltestvéreknek. Lydia a kétségbeesés közepette viszontlátja szerelmét, Csang An Lót. Úgy tűnik minden jóra fordul...

Furnivallnak most sem sikerült túlszárnyalnia az Orosz szerető regényét, ahogy A vörös sállal sem. Elvileg önállóan is olvasható a történet, valójában folyamatosan visszanyúl az első részhez, sőt egy csomót idéz belőle. A fő karakterek nem élnek, szürkék, meg sem közelítik az Orosz szeretőben lévő önmagukat. Az új karakterek, Antonia, Elena új színt hoznak a cselekményben, de annyira nem fontos a szerepük, hogy változtasson azon az unalmon és ötlettelenségen ami a regényt jellemzi.

Tökéletes leírást kapunk az orosz télről, és a szegénységről, de szerintem ezekkel már az olvasók más művekben is találkoztak. A cselekmény kiszámítható, a végére pörög fel egy kicsit, nekem túl meseszerűen. A fülszövegben beígért nagy titok, még halkan sem pukkant. A lezáratlan regény természetesen várja a folytatást. Én már nem biztos.
6 pontot kap tőlem.

5 megjegyzés :

Nalini Singh: Angyalvér (Angyali vadász 1.)

9 megjegyzés

Elena Deveraux, a vámpírvadász, egy olyan feladatot kap Raphael arkangyaltól, ami úgy tűnik meghaladja a képességeit. Ráadásul a feladat szuper titkos, ezért még a legjobb barátait sem tudja bevonni az ügy feldolgozásához. Nehezíti a lány dolgát az az "aprócska" probléma is, hogy úgy tűnik Raphael arkangyal felfigyelt az okos, vonzó vadászra.

Egyszerűen nincs viszonyítási alapom semmihez.
Adott egy olyan világ, ahol az angyalok együtt élnek az emberekkel, sőt ők a vámpírok létrehozói. Az arkangyalok uralják a világot, akik már több száz évesek, és eléggé elkülönülnek az emberektől.
Azt kell mondanom, hogy Elena alakja szokványos, szinte minden vámpíros könyvben a főszereplő hasonló körülmények/családi háttérrel rendelkezik. De ez egyáltalán nem baj, mert kárpótol bennünket a vagánysága. Tényleg el tudtam képzelni róla, hogy daccol mindenkivel és mindennel.

A könyv másik főszereplője Raphael arkangyal, aki bár angyal, nagyon is sármos, helyes férfi. Első perctől érezhető, hogy Ő egy kicsit más mint a többi arkangyal. Hamar a szívébe zárja az olvasó.

Bár a történet egy vadászatról szól, mégis az igazi cselekmény Elena és Raphael között zajlik. Egyszóval itt is elég harccal és szerelemmel találkozhatunk. A cselekmény lendületes, nem unatkoztam az olvasás közben, és ami még nagyon tetszett, hogy nem kaptam semmiből (vér, szex, harc) túl sokat, csak annyit amennyit kell. Szerintem a befejezés is jó, nagyon várom már a folytatását.
Számomra még egy pozitívumot ki kell emelnem, végre nem iskolás/tini lány a főszereplő, hanem egy felnőtt nő, az életének problémáival együtt.
Egy éjszaka alatt elolvastam (ezért másnap zombinak éreztem magam), nem tudtam letenni. 8,5 pontot kap tőlem a könyv.

9 megjegyzés :

Ian McEwan: Szombat

2 megjegyzés
Henry Perowne, a jó nevű idegsebész emlékezetébe egy égő repülőgép látványa ég szombat hajnalban, amit egész nap nem tud elfelejteni és állandóan az emlékezetébe visszatér. Stílusosan idegsebészként tökéletesen megtervezett napirendje van, amit majdnem összezavarni látszik egy baleset, amiből csak úgy tud szabadulni, hogy megszégyeníti a gengszter Baxtert.
Az orvosnak ez csak egy közjáték volt a tökéletes napjában, eszébe sem jut, hogy a beteg és kiszámíthatatlan Baxter fenyegetheti őt vagy a családját.

Először annyira furcsa volt beköltözni egy ember fejébe, és végigélni a gondolatait, amik villódzó képekként jelennek meg. Tényleg úgy éreztem, hogy benne vagyok a gondolataiba, az író tökéletesen "ömleszti" a mondatokat egymás után, és együtt úszok Henry Perowne érzéseivel, gondolataival.
24 óra alatt megismerhetjük őt és a családját, íme egy jómódú sikeres ember, egy okos és még mindig szép feleséggel, és két tehetséges gyerekkel. A kezdeti "minden felett állok" érzés a könyv végére "én is sebezhető vagyok"-ra módosul. A könyv eredetileg 2005-ben jelent meg, amikor a terrorveszély még mást jelentett az embereknek. Érdekes olvasni Henry és a lánya vitáját arról, hogy létszükséges-e az iraki háború vagy nem, hiszen a regény 2003. február 15-én játszódik, Londonban. Ma már tudjuk, hogy melyik félnek volt igaza.

Nekem nagyon tetszett, pedig megijedtem az első oldalaknál, hogyan fogom elolvasni ezt a gondolatfolyamot????!!! De ahogy haladtam tovább az olvasással megszoktam azt, hogy a külvilágról csak egy másik ember érzésein/gondolatain át kapok információt. 10 pontot kap tőlem a regény.

2 megjegyzés :

Bernhard Schlink: A felolvasó

Nincsenek megjegyzések
Michael Berg amikor felgyógyul a hosszú betegségéből meglátogatja azt a nőt, aki segített neki, amikor hónapokkal ezelőtt rosszul lett. Első pillantásra kialakul valamilyen vonzalom a "fiúcskában" a nála 20 évvel idősebb Hanna iránt. Egy kamasz fiú vonzódása egy érett nő iránt. A kapcsolat olyan mint a hullámvasút, de két biztos pont található benne: a felolvasás, és a szex. Michaelnek minden találkozáskor fel kell olvasnia valamilyen irodalmi művet Hannának. A nő titokzatos a fiú számára, és a "fiúcska" beleszeret Hanna Schmitzbe, de nemsokára Hanna eltűnik, kilép Michael életéből.
Hét év múlva látja újra Hannát most már joghallgatóként, egy bírósági tárgyaláson, ahol Hanna egy koncentrációstáborper vádlottja. Megdöbbentő részleteket tud meg a nő múltjáról, és el kell döntenie, hogy segít-e Hannán.

A mindössze 221 oldalas könyvecske hatalmas élményt nyújt az olvasónak. Az olvasás során folyamatosan azon gondolkozik az ember, hogy mit csinált volna abban a korban, abban a szituációban. A könyv bemutatja a vesztes nép érzéseit a saját felmenőik iránt. Mindenki bűnös volt??? Egyáltalán volt német áldozat?????? Nem az én dolgom eldönteni, válaszolni a kérdésekre, erre mindenki magában válaszol.
Hanna élete egy csapásra feltárul előttünk, nekem csak szánakozásra futotta, szántam Hannát és Michaelt is. Michael élete szorosan összefonódott Hannáéval, akár akarta akár nem, mert mély nyomott hagyott a nő a 15 éves lelkében. (Ez is egy érdekes szál, hogy miként teszi tönkre a fiúcska érzelmi, szexuális fejlődését egy korai kapcsolat egy idősebb nővel)

Ezt a könyv erős érzelmi kitöréséket vált ki az olvasóból, nekem nagyon tetszett. 10 pontot kap tőlem.

Nincsenek megjegyzések :

Susan Minot: Este

4 megjegyzés

Ann Lord haldoklik, és hagymázos tudatában keverednek az emlékek a jelennel. Életének egy meghatározó pillanatát éli át újra, amikor egy esküvőn megismerkedik egy jóképű férfival és halálosan beleszeret. 3 napig tart a felemelő érzés, mert utána soha többé nem látják egymást.

Susan Minot megmutatta hogy mit tud!!! Ha az olvasó néhány oldal után megszokta a cselekmény ugrásait, akkor egy gyönyörű történet bontakozik ki előttünk. Ann Lord egész életébe bepillantást nyerhetünk, miközben a családját és a barátait is megismerhetjük.
A gondolatjel nélküli párbeszédek jelzik az olvasónak, hogy egy "más" tudattal találkozunk, egybefolyik a jelen és a múlt, néha oldalakkal később jövünk rá egy-egy mondatfoszlány értelmének. De ez nem nehezíti meg az olvasást.

Ahogy Ann Lord állapota rosszabbodik úgy megyünk a történettel együtt a végkifejlet felé. Talán bennem van a hiba, de én még olyan nagy szerelmet nem éltem át, mint a főhős, de ez nem számít, mert jó olvasni róla, még akkor is ha csóválom közben a fejem.
Maga a betegség, haldoklás - bár központi téma - úgy van jelen a történetben, hogy nem szorong tőle az olvasó, hanem (bocsánat a kifejezésért) érdeklődve olvassa. Én is elmerengtem azon, hogy ha ilyen állapotba kerülnek, vajon hogy élném meg? Miről gondolkoznék? Én is emlékeznék? Vagy beleőrülnék abba a tudatba, hogy meghalok??? Ann Lord odamenekül a fájdalom elől, ahol a legboldogabb volt. Amit mélyen elrejtett a szívében, és senki nem tudott róla, még a gyerekei sem.

Maga a halál közelsége miatt felkavaró a regény. Olvasás közben sokszor éreztem a betegség, a halál szagát. Ezektől eltekintve Susan Minot nagyon jó könyvet írt, amiből film is készült (még nem láttam). A tízből tíz pont, érdemes elolvasni.

4 megjegyzés :

Asszociációs játék

Nincsenek megjegyzések
Ani hívott játszani! A szabályok egyszerűek: adott 5 szó, amihez 5-5 asszociációt kell írni, amit majd az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár által szervezett nyílt könyvtári napon, október 9-én fognak megbeszélni, kielemezni a résztvevők. A végén kisorsolnak egy Partvonal kiadós könyvcsomagot is.


  1. Olvasás: melegség, nyugalom, a könyv illata, fejlődés, élet
  2. Kortárs magyar irodalom: távoli, ismeretlen, zavaros, megfoghatatlan, próbálkozás
  3. E-könyv: modern, nem kell polc, szemfájdító, olcsó, nincs könyvillat
  4. Könyves blogok: izgalmas, ismeretlen ismerősök, ízlés változás, hosszú könyvlista, vélemények
  5. Könyvtár: csend, könyvek és por, határidő, tudás, bürokrácia

Akikre kíváncsi vagyok: Katherine's Bookstore, Viki a többiek azt hiszem már megkapták.

Nincsenek megjegyzések :

Tracy Chevalier: Isten teremtményei

2 megjegyzés

Az a típusú ember vagyok, aki egy szerzőtől (ha tetszik) egymás után olvasok regényeket. Ez általában nem jó, mert néha túl egyformák a történetek, és az ember hajlamos nem értékelni az írót megfelelően. Most Tracy Chevalier lázban égek! ;-)

Az Isten teremtményeit a kezembe véve azonnal valami nyugalom szállt meg, pedig ki sem nyitottam a könyvet. Talán a borító teszi, amin tengerparton sétál két nő (Michael Ancher: Két nő a tengerparton Skagennél, 1908). Amikor pedig elkezdtem olvasni a történetet, megszűnt körülöttem a világ. Belesüllyedtem a 19. századba, Lyme Regis városkába, abba a hímsoviniszta (bocsánat) világba, ahol Mary Anning és Elizabeth Philpot élt.

A könyv a két nő munkásságát mutatja be, nőkhöz egyáltalán nem illő "szórakozást" találtak ki, Mary a szegénység miatt, Elizabeth az unalom ellen keresgélt a parton különböző fosszíliákat, csontokat. Bár a regény több évtizedet ölel fel, mégsem unalmas, pedig a szürke tenger és tengerpart körül forog minden. Fejezetenként váltva szólal meg egyes számban hol Mary, hol Elizabeth. Így belülről szemlélhetjük a két nő egyszerű, de a maga módján izgalmas életét, lelki világát. Még soha nem éreztem ennyire élesen azt a tényt, hogy a 19. században nőknek lenni nem könnyű. Kiszolgáltatott helyzetben élni egy férfitól (vagy akár többtől) számomra elképzelhetetlen, és fájdalmas. Itt ebben a regényben is két nagyon tehetséges nővel ismerkedhettünk meg, akik csak azért nem tudtak érvényesülni mert nők, hiába okosabbak mint a férfiak. Tracy Chevalier ezt a tényt, ezt a kiszolgáltatottságot állandóan előveszi, és a főszereplői szájába adja. Talán túl sokszor is, nekem egy idő után Elizabeth "siránkozása" (most ez túl erős volt) vénlányságán sok, és valahogy nem hiteles. Mert egy tanult, okos nővel állunk szemben, aki biztos túl tette magát azon, hogy nem tudott férjhez menni. Akinek ráadásul épp elegendő pénze van egy normális, hétköznapi élethez, és izgalmas mindennapi elfoglaltságot talált magának.

Mary Anning és Elizabeth Philpot barátságán keresztül ismerhetjük meg két nőt, és a többi szereplőt is. Chevalier mesterien ábrázolta a női barátságot, és itt sem hiányozhatott a versengés a férfiért, amit valljunk be, a legtöbb női barátságban benne van, és a legtöbb barátságnak ez a vége is. A történet végére rájönnek arra, hogy sokkal többet jelentenek egymásnak, mint egyébként gondolták. Az utolsó fejezet címe: Csendben, együtt méltó befejezés a regénynek, mi pedig sajnáljuk, hogy nem olvashatjuk tovább a történetüket.


2 megjegyzés :

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

2 megjegyzés

Griet szolgálónak áll a híres festő Vermeerhez, mert édesapja nem tudja eltartani a családot a balesete után. Az eddig családja biztonságában élő lány kiszolgáltatottá válik az idegen helyen. A munka kemény, és az életét még a festőművész egyik gyermeke is megkeseríti. De mindezektől eltekintve Griet itt ebben a házban éli át az igazi szerelem érzését.

A 17. század Hollandiájában játszódó történetet az írónő csak kitalálta, Vermeer egyik leghíresebb festménye körül. Ügyesen adagolja a kitalációt és a kevéske valóságot, ami hitelessé tünteti a művet.
Érdekes bepillantani az akkori emberek mindennapi életébe, és Griet a szolgálólány által megismerhetjük a 17. századi háztartások életét. A történet két meg nem értett emberről szól. A szolgálólány, aki okos, csak belekényszerült a szolgálói szerepbe, a festő, akitől azt várják, hogy minél több képet fessen, de senki nem érti meg az érzékeny művészlelkét. A két embert a színek, a művészet hozza össze.

Ebben a könyvben senki ne várjon nagy fordulatokat, izgalmakat. Ez a könyv maga a nyugalom, ez a felszín, de alatta hatalmas érzelmek kavarognak. Griet és Vermeer érzelmei. Itt nem lehet beszélni egyszerűen szerelemről, több annál! Hiszen Vermeer teljesen másként éli át a szerelmet hiszen Ő egy művész. Itt Griet csak egy pillangó lehet, aki megégeti a szárnyait, és teljesen egyedül maradva odamegy, ahol tényleg igazán szeretik.

Teljesen elbűvölt a regény!!! Már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, de csak most sikerült. Minden sorát élveztem, és nagyon jó volt, hogy Griet élete nem zárult le Vermeer-nél töltött idővel, hanem azt is megtudhattam, hogy mi lett vele később 10 év múlva.

A könyvből film is készült 2003-ban, amiben Scarlett Johansson játszotta Griet szerepét, és Colin Firth Vermeer festőt. Erről a filmről mondtak meleget és hideget is. Nekem nagyon tetszett, kitűnő választás volt a rendezőtől a két főszereplő színész. Tökéletesen játszottak, és Scarlett Johansson igazán hasonlít a festményen szereplő lányhoz.

A 10 pontos skálán nálam 10 pontot kapott a regény.

2 megjegyzés :

Donald McCaig: Rhett Butler

10 megjegyzés

Talán kilenc éves lehettem, amikor anyukámék elvittek a moziba megnézni az Elfújta a szél című filmet. Tátott szájjal bámultam a vásznat, és dühös voltam, amikor szünetet tartottak, mert két részben vetítették a filmet. Még mai napig emlékszek arra a kellemes borzongásra, amit a film alatt éreztem. Örökre szívembe zártam a főszereplőket, illetve az azokat játszó színészeket. Én nem tudom más színészekkel elképzelni a filmet. A könyvet csak később tudtam elolvasni, és sokkal jobban tetszett mint a film. De a lelki szemeim előtt a regény szereplői a hús-vér színészekkel összefonódtak.

Szerintem Rhett Butler a nők többségének az igazi férfiideált jelenti. A jóképű, magas kalandor, akinek a szíve aranyból van, és bármit megtenne a szeretett nőért. Ilyen férfit várnak a lányok az álmaikban. Nagyon megörültem amikor megláttam, hogy megvehető nálunk Donald McCaig könyve Rhett Butler-ről (megjegyzem az eredeti cím: Rhett Butler's People), talán többet megtudhatok a titokzatos férfiról.

A boldog kezdés után hamar elment a kedvem, mert az első oldalaktól kezdve az író közel sem jut ahhoz a hangulathoz, stílushoz, amit Margaret Mitchellnek sikerült létrehoznia. Az Elfújta a szél nem(csak) romantikus regény, hanem hűen ábrázolja az akkori történelmet is. Donald McCaig ezt szerette volna folytatni, de csak egy ömlesztett történelmi eseményeket kapunk, zavaróan sok névvel és helyszínnel. Talán, ha amerikai lennék akkor tudnám ki kicsoda, de egy egyszerű magyar olvasóként, aki bár szereti a történelmet, de nem fújja kívülről az amerikai polgárháború hőseinek a nevét.

Sajnos a magyar cím becsapós, az angol, azaz Rhett Butler népe sokkal találóbb, mert ebben a regényben nemcsak Rhett a főszereplő, hanem a hozzá közel álló személyek is. Ezzel sincs semmi baj, de valahogy Rhett alakja így nincs teljesen kidolgozva, akkor kap valami "rhett-eset", amikor találkozik Scarlett-tel, vagyis a két regény találkozik. Onnantól kezdve a másik oldalról látjuk a már jól ismert történetet, de elég vérszegényen. Folyamatosan vissza-visszanyúltam a régi emlékeimhez, hogy élvezhetőbbé tegyem ezt a regényt. Nem sikerült, ezért több hónapba telt elolvasnom, mert folyton letettem. Persze az utolsó 100 oldalt már ismét senki sem ismeri. Így egy kicsit feléledtem, és be tudtam nagy nehezen fejezni.

Összegezve: Csalódtam a könyvbe, Rhett Butlert nem sikerült igazán megismernem, idegesített az egész. Nem hiszem, hogy nagyon sokan elolvasnák ezt a regényt.

10 megjegyzés :

Kreatív díj

Nincsenek megjegyzések

Egy díjat kaptam Heloise-tól, még egyszer köszönöm szépen! Elvileg 5 embert kellene megneveznem, de szerintem ez a díj is körbement a bloggerek között. Ezért én ezt most kihagyom, bocsi.

Nincsenek megjegyzések :

Jókai Mór

2 megjegyzés






Emlékszem gyerekkoromban apukám egy évben többször is olvasott Jókai regényt, volt hogy 1 könyvet többször is. Kedvelte a stílusát, és ahogy "megkomolyodtam" én is a varázsa alá kerültem. Bár nem olvastam az összes regényét, és van néhány ami nem tetszett, mégis a kedvenc íróim között van Jókai Mór. Ő egy igazi mesemondó volt. Jó olvasni a régies mondatokat, és néha túl sokat foglalkozik a számomra nem fontos mellékszálakkal (mint Hugo), de ettől eltekintve is élvezetesen, azt is mondhatnám, hogy ízesen ír.

Ezért örültem, hogy Balatonfüreden a felújított Jókai villát láthattam. Visszarepültem Jókai korában (a terített asztal is segített) és fel-felujjongtam, amikor számomra fontos apró emlékeket láttam. Teljesen elvarázsolva léptem ki a villából, bár több ilyen múzeumot látogathatnánk!!!!!

2 megjegyzés :

Lisa See: Sanghaji lányok

7 megjegyzés
Ismét egy Lisa See könyvet vehettem a kezembe. Le kell szögeznem, hogy én elfogult vagyok az írónővel!!! Egyszerűen szeretem olvasni a regényeit, azt ahogy elém tárja a kínai kultúrát, megismerteti velünk a "sárga" emberek mindennapjait.

Sanghajban él egy testvérpár, Pearl (aki elmeséli a történetet) és May. Aránylag gazdagságban élnek, mígnem apjuk elveszíti a vagyonát, és kénytelenek férjhez menni Amerikában élő kínai férfiakhoz. De mielőtt a férjeik után mennének Amerikába, Sanghajt lebombázzák a Japának, és a lányoknak az anyukkal együtt menekülniük kell. Csak nehezen, és megtörten tudnak Los Angelesbe érkezni, de ott sem lesz könnyebb az életük. Csalódás, kemény munka vár rájuk...

Lisa See mesterien tudja leírni/elmesélni a női szenvedést. Hiszen a lányok szenvedése a kényszer házassággal kezdődik. El sem tudom képzelni milyen érzés, amikor bemászol egy számodra teljesen ismeretlen férfi ágyába, kiszolgálod, és még tisztelned is kell!!! Pearl az idősebb testvér, aki megpróbálja védeni a húgát, akinek egyszerű álmai vannak, hozzámenni a szeretet férfihoz, családot alapítani. Ebbe szól bele az apja, illetve a háború. May igazi lázadó típus, a belevaló vagány, de valójában lelki szegénységben él, kicsinyes vágyai hajtják előre. Egy háború szörnyű, de egy nőnek a legrosszabb. Mert a gyerekeknek is van esélyük megúszni az erőszakot, de egy nő védtelen, és a barbár/ösztönös/állati világból hozott brutalitásnak az áldozata a nő, még a mai napig is. Nagymamám sokat mesélt az orosz katonákról, arról hogy kellett a nővéreit bújtatni, hogy állt ki dédapám a lányokért, vállalva a főbelövést is. Azt hiszem See nem tudta volna jobban ábrázolni az anyai szeretet, mint ahogy tette.

Persze a megpróbáltatások Amerikában is folytatódnak. A faji előítélet olyan nagy, hogy az állatszámba nézett színeseknek esélyük sincs normális életet élni. Tetszik, ahogy az írónő bemutatja, milyen nehéz lehetett az akkori (talán a mostaniaknak is) kínaiknak megőrizni a kultúrájukat. Ők maguk sem tudták, hogy mit csináljanak, teljesen amerikanizálódjanak, vagy megőrizzék a hagyományokat, felvállalva ezzel a még nagyobb ellenszenvet.

Pearl és May életét kísérhetjük végig a regény folyamán, ahol a befejezés nem happiend, nyitott marad, csak gondolhatjuk, hogy a végén minden jóra fordul. Én 10 pontot adok a regénynek!

7 megjegyzés :

Alison Weir: Lady Jane

5 megjegyzés

Lady Jane 1537 októberében látta meg a napvilágot, abban a hónapban amikor VIII. Henrik egyetlen törvényes fia is megszületik. Jane édesanyja révén a királyi családhoz tartozik, amit a szülei megpróbálnak teljes mértékben kihasználni. Bár a kislánynak a legjobb tanítókat megszerzik, szeretetet csak a nevelőjétől kapott, a szüleinek semmi mást nem jelent, mint az áhított trón eléréséhez szükséges személyt.

A regényben Lady Jane életét a születésétől kezdve a haláláig figyelemmel kísérhettem.
E/1 személyben írta Weir a könyvet, Jane életének mozzanatait más-más személyektől, illetve maga Lady Jane-től tudhattam meg. Ezzel a megoldással úgy éreztem, hogy a főszereplőt nemcsak belülről, hanem kívülről is megismerhettem, hogyan látták mások, mit gondoltak róla a többiek.
A borítón azt olvashattam, hogy "Aki nem sír a végén, az kőszívű"-írta The Times. Akkor én kőszívű vagyok! ;-) Érdekelt a történet, és egy darabig le is kötött. Addig, amíg tudtam hinni Jane-ben. A regényben azt olvashattam, hogy egy igazán okos, tanult nő volt Lady Jane. Mégis teljes mértékben a szülei bábjaként élt és halt. Aki ennyire eszes, és Európa tanult embereivel levelezik, miért nem állítja le a szüleit, miért nem "okoskodik" ki valamilyen megoldást az előre látható tragédia elkerülése érdekében. Mint például Elizabeth, aki rendszeresen beteget jelent, ha kínosnak talál valamit. Az viszont igaz, hogy Lady Elizabeth személyétől nagyon is különböző Jane személye sokkal közelebb kerül az olvasóhoz, mint az unokatestvére. De talán azért érzek így, mert felháborít, hogy egy lánnyal/nővel ilyet meg lehet csinálni. Szörnyű megpróbáltatás lehet egy embernek a saját kivégzésére várni! Nem tudom elképzelni miként lehet megőrizni az emberi elme tisztaságát! De Lady Jane-nek sikerült, és ez mutatja meg, hogy mennyire erős volt a lelke és a hite.

"Ez a várakozás maga a pokol. Úgy tűnik, utolsó napjaimon a szenvedés legkifinomultabb változatait is meg kell tapasztalnom. A halál, ha eljön, valóban megnyugvás lesz számomra. Utána legalább békén hagynak."

Nem mondanám, hogy csalódtam a könyvben, de nekem jobban tetszett a Lady Elizabeth, bármennyire törtetőnek mutatta is be Alison Weir. A Tudor kor kedvelőinek el kell olvasni!

5 megjegyzés :

Orhan Pamuk: A nevem Piros

Nincsenek megjegyzések

1591-ben járunk Isztambulban. Az ifjú Seküre férje nem jön vissza a háborúból, és visszatér a városba a régi szerelme Fekete, aki el akarja venni a nőt. Seküre apja kezében összpontosul egy fontos szultáni megbízatás, amiben Isztambul legjobb miniatúrafestői vesznek részt. Az egyiküket holtan találják meg, Fekete azt a megbízatást kapja a szerelme édesapjától, hogy derítse ki, ki ölte meg az aranyozót.

A könyv első lapjairól maga a meggyilkolt szólal meg, nem kevés meglepődést okozva nekem. A regényben minden fejezetben más és más szereplő szólal meg egyes szám első személyben. Még a rajzok is megszólalnak! Egy tökéletes nyelvezetű történettel találkoztam, ahol minden szónak jelentősége volt. Megismerhettem a régi török világot és szokásokat. Itt nem a gyilkosság a történet középpontja, de minden köré épül. Egy eltűnőben lévő világot tár elénk az író, és ez a világ nem más, mint a miniatúrafestők varázslatos, de egyben nagyon kemény élete. Pamuk okosan "felturbózta" a festők egyhangú életét, a gyilkossággal. Bár maga a cselekmény nem igazán gördülékeny, de engem ez cseppet sem zavart. Olyan dolgokkal ismerkedtem meg, amiket eddig én még nem ismertem, és valljuk be a török vallás/élet elég távol áll az európai olvasótól.

Az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2007-ben, és el kell mondanom, hogy bármennyire is vigyáztam a könyvre, mégis az olvasás végére elengedett a ragasztás. Az utolsó lapok kijöttek. Pedig én nem szoktam szétnyitni a könyveket.

Nincsenek megjegyzések :

Antoinette May: Pilátus felesége

2 megjegyzés

Ki az az asszony, aki ott állt Pontius Pilátus mellett? Nem más, mint Claudia, aki látnoki képességekkel rendelkezik. De ez sem menti meg Pilátust a bukástól, ami Jézus halála után bekövetkezik.

Nagyon szeretem a történelmi témájú könyveket! Azokat pedig különösen, ahol a részletekre is figyelnek. Ebben a regényben a részletek tökéletesen jelennek meg a lapokon. A régi, ókori római vallások, szertartások, és a ruhaviseletek, de meg kell említenem a pazar lakomákat is.
Claudia életét öleli föl a regény, a hangsúly a szerelmes Claudián van, aki mindenre képes, hogy magához láncolja Pilátust. A fiatal lányból hamarosan az életének az értelmét kereső ifjú nő lesz, aki az igazi szerelmet is megismeri.
Jézus mellékszereplőként jelenik meg, de a regény nem is Ő róla, hanem Claudiáról szól. Én Dan Brown regényében találkoztam először a Jézus-Mária Magdolna feltételezéssel, amit itt is olvashattam.

Nekem ez az igazi romantikus regény. Nagyon kellemes olvasmány. Az ember kikapcsolódik az olvasásakor.
Itt olvashatunk Claudiától egy levelet, bár az eredetisége nem bizonyított. Ez is érdekes!

2 megjegyzés :

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Nincsenek megjegyzések

Mi mindent lehet 19 perc alatt csinálni??? Peter Houghton-nak ennyi idő állt rendelkezésére, hogy bosszút álljon a diáktársain. Ennyi idő alatt egy ember élete gyökeresen megváltozhat, mint Josie Cormier-nek.

Jodi Picoult rendesen odatett!! Ez a nő tudja miről kell írni, és tökéletesen megválasztja a célközönségét.

Tulajdonképpen két embernek ismerhetjük meg az életét, Peter-nek és Josie-nak, akik kiskorukban barátok voltak, majd ahogy óvodába, illetve iskolába kerültek úgy ez a barátság egyoldalúvá válik, mivel Josie nem tudja felvállalni a különcnek titulált Petert.
Van egy érdekes mondat a regényben, amikor Peter ügyvédje abban reménykedik, hogy mindenki volt iskolás - mármint az esküdtek között - és biztos van egy megalázó élménye erről az időszakról. Milyen igaza van!!! Szerintem nincs a földön olyan felnőtt, akinek tényleg ne lenne valamilyen rossz élménye az iskolával kapcsolatban!!! Kinek rosszabb kinek jobb. Az iskola egy olyan hely, ahol a tanulók kíméletlenül kiközösítik a többség szerint furának titulált gyerekeket.
Petert első perctől fogva gúnyolták és fizikailag bántották.

Itt jön be nálam az első ok, amiért még jobban érdekelt ez a regény. Tanárként /osztályfőnökként én is szembesülök az iskolai erőszakkal. Sajnos egyre többször! Egy iskolai vérengzéskor óhatatlan, hogy felmerül az iskola/tanárok felelőssége. Miért nem állították le amíg lehetett? Miért nem fedezték fel időben a problémát? Egyáltalán, hogy lehet egy iskolában befenyíteni/bántalmazni valakit??? Bármennyire fura, a válasz a regényben van - habár hozzá kell tennem, hogy szerencsére nálunk még nem tudnak ennyire elfajulni a dolgok, mert kiemelődik az agresszív gyerek a közösségből - legtöbbször fordítva sül el a segítség, még jobban cikizik a bántalmazott gyereket, mert tanári védelmet kapott. A kiközösítést ilyenkor csomagolni lehet. Egy keskeny úton egyensúlyozva próbál a tanár segíti, nehogy még jobban kiszolgáltassa a gyereket. Persze az első fizikai bántalmazásnál fegyelmivel repül az illető, és a bántalmazott "csak" az osztállyal/évfolyammal néz szembe.
Itt a regényben a fizikai erőszak után sem távolítják el a deviáns tanulókat, Peternek különféle válogatott "gyerek csínyeket" kell elviselnie.

Josie hamar rájön arra, hogy ha beáll a sorba, akkor kikerül a lúzerek bandájából, és a menők csapatába fog tartozni. Innentől kezdve felvesz egy álarcot, és nem gondol a következményekre, hogy hazudni mindenkinek lehet, de saját magának nem.
A regénynek ez a vonala pedig azért érdekelt, mert anyaként az a célom, hogy a gyerekem jól érezze magát az oviban/iskolában, ehhez pedig az kell, hogy sikeres legyen. Hogy lehet valaki sikeres????
A sikerességnek az első feltétele szerintem a jó kommunikáció, plusz minél fiatalabb valaki, annál jobban számít a külső megjelenés is.

Ha már az okokat keressük az iskolai lövöldözéseknél, akkor a szülőkről is beszélni kell. Peter a bátyja mellett egy szürke kisegér, és ezt éreztetik a szülők is vele. Csak úgy gondolják a szülők, hogy szeretik a kisebbik fiúkat is, de valójában csalódottak, hogy nem egy ugyanolyan jó képességű gyerekük született, mint az első fiúk.
Az iskolai bántalmazások, az otthoni csalódások, és nem utolsósorban Josie árulása vezetett Peter lövöldözéséhez, ahol 9 ember meghalt, és egy csomó gyereket megsebesült.

Jodi Picoult szép lassan megismerteti az egész "sztorit" az olvasóval, a főszereplő gyerekek születéséig visszamegyünk. Úgy éreztem, hogy már mindent tudok róluk, így Josie nagy csattanója már a könyv felétől kiszámítható volt. Érdekes, megrázó olvasmány. Peter nem egy bosszúálló szörnyeteg, de nem nevezhetem áldozatnak sem azok után amit tett. Mindenféleképpen elgondolkoztató, hogy mennyire könnyű valakit tönkretenni, és ezért még jobban oda kell figyelni a viselkedésünkre.
Picoult-tól ezt a regényt is el kell olvasni!!!

Nincsenek megjegyzések :

Jodi Picoult: Elrabolt az apám

12 megjegyzés
Delia Hopkins átlagos életet él a kislányával, Sophie-val, a vőlegényével Eric-kel, gyerekkori barátjával, Fitz-szel, és az édesapjával, Andrew-val New Hampshire-ben. Eltűnt személyeket keres a kutyájának segítségével. Delia boldog, készülődik az esküvőjére, amikor kiderül, hogy az apja elrabolta őt gyerekkorában, és egy csapásra összedől a világa, már azt sem tudja kicsoda is valójában.

Az ember tényleg hajlamos azt gondolni, hogy mindent tud a családjáról, aztán egy régi fénykép, vagy valami más és beüt a ménykű. Saját szememmel láttam ilyet, amikor az unokatestvérem az anyjáról egy esküvői képet talált a mi albumunkban, csak épp nem olyan ruha volt rajta, mint amit Ő ismert. Nagyon kellemetlen volt, főkép nagyinak, aki semmit nem mondott volna, de az unitesóm nem hagyta. Teljesen kiborult, pedig "csak" egy előző házasságról volt szó. Akkor milyen lehet egy gyerekrablás, ami végső soron nem is az????!!!!

A szokásos Picoult stílussal találkozunk, a szereplők saját maguk mondják el a benyomásaikat, történeteiket a különböző fejezetekben. Így jobban megismerjük a szereplőket, belepillanthatunk a gondolataikba. A könyv elején fekete-fehéren ábrázolt világ lassan, ahogy olvastam a történetet, átvált szürkébe. Nincs csak rossz és jó, egyszerre van jelen mindkettő. Minden döntésünknek két oldala van.
Nekem nagyon tetszett, ahogy Picoult behozza a regény lapjaira az indián származású Ruthann-t. Annyira színes egyéniség, és a történeteit imádtam olvasni. A régi indián kultúrát, vallást ismerhettem meg a segítségével.
Andrew már más! Mit tehet meg egy szülő a gyermeke védelmébe?? Egyáltalán meddig mehet el??? Andrew idős korára találja magát a börtönbe, és szinte hihetetlen ahogy megpróbál életben maradni bent. Nekem néha túl meseszerű, túl sok, de én nem ismerem az amerikai börtönvilágot. Viszont ha ilyen, akkor Isten ments, hogy valamikor odakerüljünk!!! Még látogatóba sem!
Vannak dolgok amiket az ember nehezen bocsát meg. Ilyen az alkoholizmus, számomra is. Nincs mentsége annak aki ebben szenved, hiszen kérhet segítséget, és tiszta maradhat az élete során. Talán Elise, Delia anyja, ezért nem szimpatikus számomra, vagy talán túlságosan befolyásol Delia érzelmei az anyjával szemben. Engem idegesített.

Nem tudtam letenni, és végre nincs a történet végén egy csavar, amitől teljesen kiakadnék és a szívem szakadna meg. Örülök, hogy végre elolvashattam.

12 megjegyzés :

George R.R. Martin: A Tűz és Jég dala I-IV.

4 megjegyzés
Elkövettem azt a hibát, hogy fantasy rajongóként csak Dragonlance, MAGUS, Shadowrun, Cherubion könyveket olvastam (na jó meg még néhányat). Valahogy nem sikerült kitörnöm, mert ha próbálkoztam mindig csalódnom kellett. Eddig!!

Martin valami olyasmit tud, amit tanítani kellene a fantasy regényíróknak. Pedig a recept egyszerű! Végy egy középkori helyszínt, tűzd tele igazi lovagokkal és hercegnőkkel, adj hozzá egy cseppnyi misztikumot, és természetesen ne hagyd ki belőle az igazi csatákat sem! Így leírva igazán egyszerű, nem???

A történet a Trónok harca című könyvvel kezdődik, ahol többé-kevésbé megismerhetjük a szereplőket. Az első oldalakon nehezen rágtam át magam, annyi információt ömleszt ránk Martin, hogy úgy éreztem magam mintha Tolkien-tól a Szilmarilok-ot olvastam volna, lassan családfát kellett készítenem a sok szereplő bemutatása miatt. Viszont amikor sikerült átrágnom magam a neveken (és sikerült megjegyeznem, hogy ki kicsoda), egy igazán izgalmas történet bontakozott ki előttem. Pedig Martin nem írta tele a lapokat különböző lényekkel, egyszerűen egy izgalmas történetet kerített, épp annyi misztikummal amennyi kell.

Amikor már egész jól megismertem a szereplőket, és azonosultam néhányukkal, akkor Martin előveszi a varázspálcáját, és úgy összekavart (jó értelemben) mindent, hogy csak pislogtam. Úgy is mondhatnám, hogy a nem megszokott módon "kigyilkolja" a fontos személyeket, és itt nem számít, hogy pozitív volt-e a hős. Az olvasó meg néz nagyokat, hogy akkor most mi van???? És ez benne a szenzációs megoldás, mert be kell vallani, hogy a 4 x több száz oldal elég unalmas lehetne, ha nem tett volna bele ilyen fordulatokat.

Ha valami negatívumot kellene írnom, akkor az az, hogy még mindig nem jelent meg a folytatása a sorozatnak, pedig a 4. rész 2007-ben jelent meg. Komoly hiányérzetem van, mert alig várom a folytatást!!!!!

A Tűz és a Jég dala sorozat részei:
1. Trónok harca
2. Királyok csatája
3. Kardok vihara
4. Varjak lakomája

A rajongóknak egy jó hír!! Az HBO fimet készít a Trónok harcából. Most már nemcsak a könyvre kell várnunk, hanem a filmre is. ;-) A szereplőket itt ismerhetjük meg.


4 megjegyzés :

Love Books

3 megjegyzés
Heloise-nek köszönhetem, hogy részt vehetek ebben a "játékban".

A szabályok:
1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.
2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet.

3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.

John Steinbeck: Érik a gyümölcs

Na ez az a regény amitől bőgök, függetlenül attól, hogy már jópárszor olvastam. A harmincas évek Amerikájában játszódik a történet. Talán a következő szavakkal jellemezhetném: válság, éhség, szenvedés, munkanélküliség, és mérhetetlen emberi kihasználás. De ettől ne ijedjen meg senki, egy tökéletesen megírt történetet olvashatunk.




Passuth László: Esőisten siratja Mexikót

Talán 17 éves voltam, amikor először találkoztam Passuth műveivel, pontosabban ez volt az első regény tőle amit elolvastam. A spanyol trilógia első része, amiben Cortés Mexikó meghódításáról olvashatunk. Megismerhetjük az azték kultúrát, az azték vallást, és természetesen a spanyol hódítókat. Miközben egy szerelmi szál is kibontakozik a történetben, Cortés és Marina, az indián lány szerelmét ismerhetjük meg.







James Clavell: A sógun


(Vessétek rám a követ, de nekem még filmben is tetszett!! :D) Belepillanthatunk a középkori Japán mindennapjaiba, úgy, hogy megismerjük a szamurájokat és a hatalmi harcokat. Itt is van szerelmi szál, és ha ügyesek vagyunk néhány japán szóval gazdagodik a szókincsünk! Vakarimaszu ka?








Én már megint úgy jártam, hogy mindenki megkapta a körposztot, így én nem kívánom továbbadni!

3 megjegyzés :

Díjat kaptam!!!!

2 megjegyzés

Csenga megtisztelt ezzel a díjjal, nagyon szépen köszönöm!!!
A szabályok a következők:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2) a logót kirakom a blogomba.
3) a szabályzatot kirakom a blogomba.
4.) megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5) kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6) megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7) betartom a szabályokat.
Név: Amilgade

Becenév: nincs

Lakhely: Miskolc

Magasság: 168 cm

Névnap: feb. 19

Foglalkozás: próbálom az ifjúságnak a fejébe tölteni a "tudást" ;-)

Testvérek: egyke vagyok

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: angolból van nyelvvizsgám, de már a beszéléstől távol állok :-(

Gyűjtemény: könyvek, könyvek, könyvek, és keresztszemes minták

Cipőméret: ezt illik egy hölgytől kérdezni??????!!! 39

Iskola: az utolsó a DE-IK volt, de valszeg harmadszora is be kell ülnöm valami "padba"

Hobbi:Olvasás, hímzés és varrás, habár az utolsó kettőre nincs annyi időm, mint amennyit szeretnék

Zsebpénz:Na ilyenem már ezer éve nem volt! :D

Kívánság: Szeretném felnőttként látni a nem létező unokámat :-)

Álom: Egy hatalmas családi ház, benne egy igazi könyvtárral. Végre kiélhetném a könyvásárlás mániámat, és nem kellene attól félnem, hogy nem tudom hova gyömöszölni az újabb szerzeményeimet

Szerencseszám: Nincs igazán, de ha választanom kellene, akkor a 12

Szeretne találkozni: Na ezt szedjük szét! Először is nekem KELL egy időgép, és akkor különböző korokba szeretnék visszamenni. Persze a korokat köthetem emberekhez is: Hatszepszut, Attila, Mátyás, és sorolhatnám a listámat. Ne hagyjam ki az írókat sem: Steinbeck, Passuth, Szabó Magda... Ja és Brad Pitt, hogy jó napom legyen! (Most elárultam, hogy én ahhoz a generációhoz tartozok, akik Brad Pitt filmjein kamaszodtak/értek felnőtté) ;-)

Háziállatok: Voltak halaim (ide sorolhatom??)
Végignéztem a könyveseket, és azt láttam, hogy körbeért a díj. Ezért úgy gondoltam, hogy én nem neveznék meg 6 blogot (nem baj igaz!!!!) Tényleg igazán örülök, hogy részt vehettem ebben! Még egyszer köszönöm Csenga!!

2 megjegyzés :

Philippa Gregory: A királynő bolondja

6 megjegyzés

Hannah Verde egy zsidó lány, aki édesapjával menekülni kényszerül Spanyolországból az inkvizíció elől. Édesanyját a szeme előtt égették meg, és azóta Hannah attól retteg, hogy kiderül a valódi vallási hovatartozása. A lánynak van egy különleges képessége, a látás, azaz előre meglát különböző dolgokat. Ennek a képességnek köszönhetően Robert Dudley udvari bolondnak protezsálja be VI. Edward (VIII. Henrik fia) udvarába, ahol valójában kémkednie kell a Dudley háznak. Az élete egy csapára megváltozik, a politika útvesztőjében találja magát, és nagyobb veszélyben van, mint ezelőtt volt.

A regény elején azonnal a szívembe zártam Hannah Verde alakját, a szinte még gyerek lányt, aki örökös rettegésben él. Aki teljesen belehabarodik az ifjú Robert Dudley-ba, akiért bármit képes megcsinálni. A kezdeti szimpátia lassan elfogyott, amikor azt láttam, hogy Hannah-nak igazából nincs lelkiismeretfurdalása, és valójában fogalma sincs arról, hogy mi az a szeretet. Még az ifjú VI. Edward halála előtt Mária hercegnőhöz kerül, hogy figyelemmel kísérhesse a politikai ügyeit. Megismervén Máriát, Hannah tisztelni és szeretni kezdi VIII. Henrik gyalázatosan meghurcolt lányát. Mégis elárulja!!!!
Bár megbocsátanám a kezdeti árulását (fiatal lány, Máriát alig ismeri, szerelmes Dudley-ba, szörnyen bánja tettét), mégis amikor Mária már királynő, és Hannah a királynő bizalmasa, és őszintén szereti a királynőjét, akkor is háttérben Erzsébetnek, illetve Robert Dudley-nak dolgozik.

Innentől kezdve nekem kínszenvedés volt olvasni a regényt. Nem értettem, hogy az írónő hogy akar így szeretet kicsalni az olvasóktól a főhőse iránt. Mert Hannah valójában egy igazi áruló. Csak egy gazdája van, Robert Dudley, aki úgy mozgatja, mint egy bábot. A többi csak színjáték. Mert hogy lehetne Máriát és Erzsébetet ugyanannyira szeretni??? Hisz tűz és víz a két nő, tisztelni lehet őket, de hűségesnek lenni csak az egyiknek. Még akkor is megérteném Hannah-t, ha akkor árulná el a királynéját, amikor Angliában is felgyúlnak az inkvizíciós lángok. De nem. Még a kezdett kezdetén, amikor Mária szép, erős, okos, tiszta királynő volt, akkor hagyta cserben.

Philippa Gregory-től nekem csak A másik Boleyn-lány tetszett, és elkövettem azt a hibát, hogy megvettem a Boleyn örökséget is tőle, ami már közel sincs olyan jó, mint az előbb említett regénye. Szerencsére A királynő bolondját csak kölcsönkértem a barátnőmtől. Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy így - mivel egy vasamba sem került - nehezen, de olvasható. Jobban szerettem volna, ha Mária hercegnő lenne a könyv főszereplője. Olyan ellentmondásos személy, számomra. Bár mit várjon az ember egy olyan nőtől, akit annyira megnyomorított a sors, pardon a saját apja. Ezért a Mária szálért olvastam tovább a regényt, mert Hannah-val ellentétben, én nem hagytam cserben a királynőmet! ;-)

6 megjegyzés :

Lisa See: Aranyhegyen

3 megjegyzés

1995-ben adta ki Lisa See ezt a memoárt, amiben apai családjának a felemelkedését írja le Amerikában. A szegény, de okos dédapja (Fong See) 1871-ben érkezett az Államokba, ahol kemény munkával sikerült a sok névtelen kínai tömegből kiemelkedni.

Jó volt olvasni a könyvet, mert egy új világot nyitott meg számomra. Amerika alig ismert (pardon, számomra alig ismert) oldaláról olvashattam. A totális kizsákmányolást, és a különböző faji törvényeket ismerhettem meg a demokrácia "nagy" országában. Fong See nemcsak okos, de szerencsés is, mert sikerül feleségül vennie egy fehér, amerikai lányt. Igaz nem az amerikai törvények szerint, de a felesége révén elfogadhatóvá válik a férfi a többi fehér számára.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a történetet az írónő kiegészítette különböző statisztikai adatokkal, amikből pl. megtudhatjuk, hogy mennyi kínai nő érkezett Amerikába, illetve érdekes kínai szokásokat is leír. Bár a házasságból 4 fiú és 1 lány születik, mégis a szülők nem maradnak együtt, a kulturális különbségek kiütköznek, és az eredmény a válás. A régiségkereskedésből meggazdagodott Fong See-nak nem okoz nehézséget a vagyon eloszlása, sőt egy nagyon fiatal kínai nő feleségül vétele sem. Így a See gyerekeknek "igazi" kínai féltestvéreik lesznek.
A gazdasági válság mindenkit megvisel, így a See családot is. Pénztelenség, rossz házasságok jellemzik őket. A két kultúra szélén egyensúlyoznak se nem kínaiak, se nem fehérek. Mégis a leánytestvér kivételével fehér lányokkal kötnek házasságot a fiúk. Talán pont a gyökértelenség okozza a problémát Lisa See nagyapjánál is. A gazdasági válság után nem találja a helyét, habár a családi vállalkozás újból fellendül. Az volt az álma, hogy a fia igazi kínai nőt vesz feleségül, de ehelyett Lisa apukája, Richard egy fehér lányt válasz. A házasság teljes csőd. Hamar elválnak, és a kis Lisa az édesanyjánál marad, csak látogatja az apját, illetve az apja szüleit. Ott ismerkedik meg a kínai szokásokkal és rokonokkal. Pont ez a család fogja később biztatni, hogy írja meg a család történetét.

Élveztem minden sorát a regénynek. Annyi új dolgot tanultam meg a kínaiakról. Lisa See nem szégyell semmit, leírja a családi perpatvarokat. Ha többet szeretnénk megtudni az írónőről, itt találhatunk róla információkat.

3 megjegyzés :

Jodi Picoult: Törékeny

6 megjegyzés

Charlotte és Sean már régóta szeretne egy közös gyereket. Végre valahára megszületik a kislányuk, Willow. De Willow csonttörékenységben szenved, már az anyaméhben is összetörte csontjait. Az élete csupa veszély, de nemcsak neki, hanem a családtagjainak is. Charlotte előző kapcsolatából származó lánya, Amelia úgy érzi elhanyagolják, nem figyelnek rá. Bármit is csinál senki nem veszi észre. Az anyagi gondokkal is küszködő család egy félresikerült nyaralás után beperli azt a szülész-nőgyógyászt, aki Charlotte terhességét kísérte figyelemmel, aki nem más, mint az anya legjobb barátnője, Piper. A per nem várt érzelmeket vált ki a család minden tagjából. Egyszerre csak feje tetejére áll a világ Willow számára is.

Anya vagyok! A legtöbb nőnek a várandóság 9 hónapja maga a boldogság és a jó értelembe vett izgalom. Nekem kész rémálom volt! Még a terhességem kezdetén szembesülnöm kellett azzal, hogy nem biztos, hogy megszülethet a gyerekem. Gyógyszereket szedtem, amiknek a mellékhatásaitól rettegtem, nehogy a magzatban kárt tegyen. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy végül a 40. héten megszülethetett az egészséges lányom!
Nem mindenki járhat így. Véleményem szerint arra a kérdésre, hogy megtartaná a beteg gyerekét, senki nem tud válaszolni, hiába van a tarsolyában a megfelelő igen vagy nem válasz. Az igazi, őszinte válaszhoz benne kell lenni a szituációban, sajnos. Ezért nem tudok elítélni senkit, bárhogyan is választ. Szenved Ő eleget, a társadalom ne mondjon ítéletet.

Ezért értem (fogadom el) Charlotte viselkedését. Mert gondoljunk bele, mi történt ezzel a nővel?? Mint derült égből a villámcsapás tudta meg, hogy beteg gyereke lesz, akit megtartott. De a megtartásnak ára van! Nem dolgozhat, egész álló nap a beteg gyerekére kell figyelnie. Nem tud kimozdulni, nem tud kikapcsolódni, miközben a kislánya szenvedését látja állandóan. Belefásul, nemcsak Ő, hanem a férje is. A nagyobbik lány frusztrációjáról már nem is beszélek. Amelia örökké vesztesnek érzi magát, az anyának már nincs ereje foglalkoznia vele. Charlotte egy valamit lát a szeme előtt, a pénzt!!! Amit a per megnyerése után kapna. Bármit feláldozna érte, mert úgy érzi Willownak így tesz jót. Meg tudna neki mindent adni. Nem veszi észre, hogy valójában ettől a pénztől a saját maga szabadságát is reméli. Talán így könnyebb lesz neki, gondolja a tudatalattija.
Két dolgot nehezen nyeltem le, az egyik, hogy Charlotte megkeseredése miért Willow 5 éves korában történt!? Hiszen akkora már egy értelmes kislánnyal van dolga. Jobban megértettem volna, ha a gyerek 3 éves kora előtt történik. A másik, mindenkiben kell lenni egy gátnak, azaz egy darabig elmegyek, harcolok, de ha azt látom, hogy mindent összetörök vele, akkor kilépek. De Charlotte, mint egy terminátor megy előre, és nem nézi, kit sért meg. Úgy érzem ez a nő az első sokk után - amikor megtudta Willow betegségét - soha nem épült fel. Félek kimondani, de talán áldozatnak tartja magát.
A történet szinte napló formájában van írva, váltakoznak a naplót író szereplők, mintha Willownak írnák, hogy talán nagyobb korában mindent megértsen.
Meg kell említenem Marin-t, Charlotte ügyvédnőjét, aki keresi az igazi anyját, és ezért nem tud érzelemmentesen gondolkodni Willow ügyéről. Az Ő nyomozása párhuzamosan fut a fő történettel. Jodi Picoult ezzel is azt akarja sugallni, hogy mindenkinek van választása a gyermekvállalással kapcsolatban.
Az írónő az utolsó fejezetben teszi az i-re a pontot. Engem letaglózott! De azt kell mondanom, hogy így tökéletes a befejezés, bármennyire is megrázott.


6 megjegyzés :

Stieg Larsson: A kártyavár összedől

4 megjegyzés

Lisbeth Salander súlyosan megsebesül és a kórházba kerül. Származására fény derült, de a titkosszolgálat egy csoportja nem akarja, hogy Lisbeth újra "fényre" kerüljön. Minden eszközt bevetnek, hogy Salander örökre eltűnjön, és vele együtt tűnjön el Mikael Blomkvist is.

Végre a kezembe vehettem a Millennium trilógia 3. részét. Nagyon kíváncsi voltam a befejezésre, mivel a második részben a tetovált lány (Lisbeth) titkára fény derült. Tud-e valami újdonságot belecsempészni Larsson??!!
A szokásos írói stílussal találkoztam, a nehezen induló kezdés után gyorsan felpörögnek az események. Azaz felpörögnének, ha igazán lennének!!! Úgy érzem az igazi "nagyágyú" cselekmények az első két kötetben lezajlottak, itt már elvarrja a szálakat az író. De valahogy nem megy neki! Túl laposra sikeredett, vagy túl magasra dobta a labdát az előző két résszel. Vagy a második részben a titkosszolgálatról nem kellett volna fellebbenteni a fátylat, mert szinte már minden sejthető a Kártyavár összedől-ben. Az igazán happiend vég is valahogy fura, valahogy nem életszerű, ha meg minden szép és jó, akkor jöjjön már össze a két főszereplő!!!
Ezektől eltekinvte még mindig jó krimi sorozatnak gondolom a Millennium trilógiát! Érdemes elolvasni!

4 megjegyzés :

Harlan Coben: Az erdő

Nincsenek megjegyzések
20 évvel ezelőtt egy nyári táborban 4 fiatal eltűnt, később csak kettőjük holtteste került elő. Paul Copeland a nővérét veszítette el azon az éjszakán. Mi történt valójában? Mit titkol Paul Copeland, a megyei ügyész az üggyel kapcsolatban?
Egy titokzatos holttest felbukkanása után Paul őrült nyomozásba kezd a 20 évvel ezelőtt eltűnt nővére után.

Ebben a könyvben mindenkinek van szennyese, mint általában a legtöbb embernek. Első Coben regényem Az erdő, egy éjjel kiolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni. Végig érdekes és izgalmas a regény. Lassanként ismerjük meg a 20 évvel ezelőtti eseményeket, és a könyv végén is tud számunkra valami újat mutatni. Talán azért sikerült ennyire jóra ez a krimi, mert nincs túl bonyolítva. Paul Copeland személye azonnal szimpatikus az embernek, maximálisan megértjük, és átérezzük a gondolatait, érzéseit. Akarjuk, hogy megoldja az ügyet, lehetőleg számára pozitívan.
Több szálon fut a cselekmény, amik között - szerintem épp jó időzítéssel - váltogat az író. Jó más szemszögből is megismernünk a bűncselekményt, hiszen az információkat a gyilkosságokról csak csöpögtetve kapjuk. Ezért az a érzés keletkezik az olvasóban, hogy talán közelebb került a megoldáshoz. Ami a regény vége felé már igaz is lesz, de addig egész jól elgondolkozhat az ember, hogy mi történhetett valójában.
Ha bele szeretnék kötni a regénybe, akkor azt mondanám, hogy a vége nem szólt akkorát mint amit beleképzeltünk. De ez nem ront annyit, hogy nem élveznénk minden egyes sorát.

Nincsenek megjegyzések :

Syrie James: Charlotte Bronte titkos naplója

2 megjegyzés

Vajon milyen titkot rejt Charlotte Bronte a magánéletében? Vajon Syrie James milyen pluszt tud hozzáadni a Bronte nővérek életéhez?
Bevallom sokat gondolkoztam azon, hogy megvegyem-e ezt a regényt, mert hiába tetszett a Jane Austen naplója, mégis valamiféle ürességet hagyott az olvasás után a lelkemben. Talán többre vágytam.
Amikor kivettem a csomagból a könyvet az első benyomásom a kissé olcsó és csúnya külseje és belseje után, hogy na ne, már megint bevásároltam. De amikor elkezdtem olvasni megváltozott minden.
11 éves lehettem, amikor odaálltam nagymamám elé, hogy mondja már el, mitől olyan nagyszerű a Jane Eyre Charlotte Bronte-től, hogy amióta az eszemet tudom minden évben többször is elolvassa. Nagyi csak a kezembe nyomta a kopott, tépett, olcsó kiadású könyvet, hogy olvassam el. Elolvastam, és 11 éves koromtól Charlotte Bronte rajongója vagyok. Persze a Jane Eyre után a többi Bronte nővérektől is szerettem volna olvasni. Az Üvöltő szelekkel folytattam az ismerkedést. Habár akkor nem tudtam felfogni azokat a mély érzelmeket, mégis az is nagyon tetszett. Egyszóval a Bronte nővérek a könyvespolcomra "kerültek", de a legnagyobb kedvenc mégis a Jane Eyre maradt.
Mit tudtam Charlotte Bronte-ról? Azt amit gondolom mindenki. Egy lelkész vénlánya, aki korán meghalt.
Syrie James már első soroktól kezdve magához láncolja az olvasót. Bár a Bronte nővérek egy kis észak-yorkshire-i falucskában éltek, és valószínűleg soha nem volt igazán "izgalmas" életük, ezt egyáltalán nem vettem észre. Nem unalmas a regény, pedig jó néhány évet felölel az egyhangú vidékies életből. Ott voltam a nővérekkel együtt sétálva a lápon, vagy amikor írták a regényeiket. Végig magam mellett éreztem őket szinte hús-vér valójukban.
Ahogy fogytak a fejezetek, úgy éreztem egyre rosszabbul magam, mivel a napló végét mindenki ismeri, és én nem akartam ezt a véget, nem akartam, hogy vége legyen a regénynek. Ezért tetszik az a befejezés amit Syrie James alkalmaz. Az utolsó lapokon Charlotte boldogabb mint egész életében, és a rövid, mindössze 3 oldalas utószó lezárja, elvarrja a szálakat. Nincs agyon magyarázva a szomorú halál. Szűkszavúan emlékezik meg a szereplőkről, de szerintem pont ennyi kell.
Még most is - több nap után - a fejemben kavarognak a regény kivetített képei. Ahogy a konyhámba fordulok, látom Charlotte konyháját, érzem az illatokat. A hegyi táj helyett, a dimbes-dombos zöld yorkshire-i tájat látom. És bár tél van, én a tavaszban vagyok a 3 nővérrel.

2 megjegyzés :