Monaldi & Sorti: Secretum

1 megjegyzés

Itt a sorozat második része! 17 év telt el Atto Melani és a kis szolgafiú találkozása óta. 1700-ban járunk a Spada villában, ahol nemcsak egy esküvő látványos előkészületeit és megvalósítását láthatjuk, hanem bepillanthatunk Melani újabb cselszövéseibe is.
A főszereplők azonosak, csak az apát öregebb a szolgafiú tapasztaltabb lett a 17 év alatt. A változás csak annyi, hogy még az első részben fogalmunk nincs mire akar kilyukadni Monaldi és Sorti, addig a Secretumban már az első soroktól kezdve tudjuk, hogy ki lesz az új pápa, illetve, hogy ki fog törni a spanyol örökösödési háború. Atto Melani megjelenése a villában világossá teszi számunkra, hogy a francia király keze belenyúl a pápaválasztásba, és az örökösödésbe. Érdeklődve olvastam a regényt, hogy milyen csavart/titkot akarnak leleplezni az írók, hisz elvileg mindenről tud az olvasó.
Már megszokhattuk, hogy Monaldi és Sortiék részletgazdagon írnak le szinte mindent, bevallom nekem annyira részletgazdag néha, hogy gyakran Victor Hugo jut eszembe a Secretum olvasásakor, mivel az Hugo regényeknél is lapokat szoktam átlapozni annyira nem érdekel a (szerintem) a cselekményhez nem szorosan kapcsolódó leírások. Viszont nálam pozitívum, hogy egy csipetnyi misztikumot is beleraktak a második részbe, ami csak javítja szerintem az egyébként lapossá váló történést. Pont ezért a misztikumért olvastam tovább a könyvet, a vége felé már habzsolva, hátha kiderül a titok, mert számomra ez lett volna a nagy TITOK. Nem derül ki. Egy fura, egyáltalán nem méltó magyarázatot találhatunk a misztikumról, annyira nem, hogy keserű szájízt hagy az embernél. Többre vártam. A titok érdekes, de nem titok, hisz eddig is tudtunk mindent, ha nem is ilyen egyértelműen, de sejteni a Károly halála óta mindenki sejtette.

Összegezve azt mondhatom, hogy a nagyobb a füstje mint a lángja, sajnos. Vérlázítóan drága könyvről van szó, meglovagolták a regény körüli "hisztériát", de ezzel csak annyit értek el, hogy a következő részeknél én már nem leszek hajlandó ennyit kifizetni a könyvekért. Talán én vártam túl sokat tőle, ha valaki csak úgy a kezébe veszi, biztos kellemes olvasmányként éli meg. Csak ne várjunk tőle túl sokat.

1 megjegyzés :

Barbara Kyle: Az udvarhölgy

Nincsenek megjegyzések

"London. 1527. Férjhez menni vagy szolgálni: Honor Larke számára egyértelmű a választás. Mivel nem szeretne engedelmes feleségként elfásulni az unalomtól, elhagyja gyámja, a kiváló Morus Tamás otthonát, és őfelsége Aragóniai Katalin királyné udvarhölgye lesz. Ám Honort felháborítja, hogy úrnőjét egyre-másra megaláztatások érik - VIII. Henrik Boleyn Annával mulatozik, és közben a válást sürgeti Rómánál -, ezért vállalja, hogy leveleket visz a királyné híveinek. Ezzel kockázatos játékba kezd, de biztos benne, hogy jól látszik - mígnem kiderül, hogy téved."

Az első oldalaktól lebilincselő a regény. Honort gyermekként ismerjük meg a könyv első lapjairól. Az élete egyik percről a másikra gyökeresen megváltozik, és a lelki erejének, illetve szerencséjének köszönheti, hogy sikerül egy új életet elkezdenie.
Barbara Kyle egy percre sem untat bennünket, hősnőjének az élete fordulatokban gazdag. Honor Larke elszántsága még a cselekmény elején tiszteletet ébresztett bennem, a későbbiek folyamán, amikor ez az elszántság vak gyűlöletté alakult át, én már nem tudtam tovább azonosulni a regény főhősnőjével. Nekem túl sok volt. Számomra érthetetlenül és esztelenül cselekedett.

A regény férfi alakja, Richard Thornleigh AZ igazi férfi. Nekem állandóan az Elfújta a szélből Rhett Buttler jutott eszembe róla.
A nemtörődöm ember, aki minden kalandban benne van, de valójában egy igazán mélyen érző, lelkileg megtört férfi.

Kellemes, történésekben gazdag regényt vehetünk a kezünkbe Barbara Kyle-tól. Ha pontozni szeretném, akkor 10-ből 8 pontot kapna.
De csak azért 8 pontot, mert Honor esztelenségért nem tudom megbocsátani! ;-)

Nincsenek megjegyzések :

Monaldi & Sorti: Imprimatur

Nincsenek megjegyzések

1683. szeptember 11.-ével kezdődik a történet, Donzelloban, a fogadóban meghal egy idős ember, és a halála miatt, mivel azt hiszik hogy pestisben halt meg, karanténba zárják a fogadó vendégeit. A fogadóban orvos is található, aki szentül esküdik, hogy az idős vendég nem pestisben halt meg, mégsem hisznek neki. A vesztegzár miatt Atto Melani (a Napkirály ügynöke) is a Donzelloba marad, aki nyomozni kezd a szolgafiú segítségével az öreg gyilkosa után. Maga a nyomozást, illetve a regény cselekményét a szolgafiú szemszögéből látjuk. A fiú számára Melani a mester, bölcs tanácsadó lesz, aki felvilágosítja a nagy politikáról, hatalomról. A napok nappalokra és éjszakákra tagolódnak, megismerhetjük a fogadó többi vendégét, és Róma alatt húzodó fölgalatti járatokat is.
Érdeklődve olvastam a korabeli orvoslást, bevallom néhol mosolyogva, és elszörnyülködve, mi mindent kibír az emberi szervezet. Szintén mosolyogva olvastam a fiú szakács tudományát is! :-)

Érdekes a regény kezdete. Egy idős püspök 2040-ben a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának Titkárságára küld egy csomagot, amelyben Rita és Francesco munkája található, amiben terhelő bizonyíték van XI. Ince pápáról, akit az egyház szentté akar avatni. Ezzel az írói húzással már azonnal felkeltette az olvasó figyelmét a szerzőpár, azt már tudjuk, hogy valami "szennyes" dolgot ismerhetünk meg a pápáról, na de mit is, és hogyan???!!!
Az olvasó hamar bele tudja élni magát a cselekménybe, és az elején bármennyire szeretné kideríteni a titkot, nem sikerül. Ezért tényleg a szolgafiúval együtt döbbenünk rá az igazságra. Mit meg nem tesznek az emberek a hatalomért és a pénzért!!!!!! Akárcsak manapság!!!

A regény végén a jegyzetek több oldalt foglalnak el a könyvből, amik alátámasztják a regény hitelességét. Bevallom én ezek után nem néztem, tehát fogalmam nincs, hogy mennyire igazak. Az igazság az, hogy nem is igazán érdekel. Egy kellemes olvasmány volt, sajnos az 1994-ben olvasott Eco regény A rózsa neve jutott állandóan róla az eszembe. Ez néhol nagyon zavart, de ez az én "hibám", mivel több mint 10 évvel ezelőtt olvastam az előbb említett regényt, ezért már nem emlékszem jól rá, talán azért villantak be folyamatosan képek belőle.

Bármennyire is jónak tartom az Imprimaturt, mégis sokat gondolkoztam azon, hogy megvegyem-e a második részt is, és ezzel elkötelezzem magam a sorozat mellett. Ma estéig törtem a fejem, végül mégis megrendeltem. A jövő hétem már olvashatom a második részt is.

Nincsenek megjegyzések :

Pearl S. Buck: Liang asszony három lánya

Nincsenek megjegyzések
" A regény csupa báj és finom elegancia. Olyan, mint a kínai selyemfestmények." - írta a könyvről a The New York Times.

Valóban egy csodaszép regényt vehettem a kezembe. Liang asszony egy jól működő étterem tulajdonosa Sanghajban, a kommunista Kínában, a nagy Mao idejében. Egyedül él, férjét elhagyta, mivel Ő ágyast vitt a családi házba, három lánya pedig amerikában tanul. A könyv ott kezdődik, hogy az asszony nagyobbik lányát hazarendeli a kommunista rezsim, hogy Kínába folytassa tovább a kutatásait. Liang asszony semmit nem tehet, megpróbálja felhívni a lánya figyelmét arra, hogy minden más itthon, és örökké figyeljen arra, hogy viselkedik, miket mond. A változás ami Kínába történt magával rántja a népet, és Liang asszony megpróbál egyensúlyozni, fennmaradni a történelem háborgó tengerén. Felelősnek érzi magát a történtekért, mert Ő is forradalmár volt, neki is köszönhető a mostani helyzet. A tettének a súlyát csak most, idős korára érzi/érti meg. Ezért is marad az országban, csak a lányait próbálja óvni és védeni minden erejével.

Fájt a lelkem miközben olvastam a regényt, annyira sajnáltam azt a szerencsétlen népet. Mert mindig a kisember szenved a legjobban, pláne akkor, amikor az ők megmentésükre történnek változások.
1969-ben jelent meg először ez a regény, és érdekes benne az, hogy az írónő megjósolta Kína felemelkedését, nagyhatalommá válását. Pedig a 60-as évek Kínája az egyenruhájával, és a kulturális forradalommal nem éppen ezt vetítette elő.

Vigyázz spoiler!!!!!!
Egyetlen csúnya folt van számomra ebben a könyvben, és ez különösen zavar, megzavarja azt a bájt és eleganciát (élve a Times szavaival), ami a regényt végig kíséri, Liang asszony halála. Annyira brutális!!! Persze tudom, hogy ez direkt így írta meg Pearl S. Buck, mégis nekem nagyon nem tetszik.

10-ből 9 pontot kapna a regény nálam. Mindenkinek ajánlani tudom!

Nincsenek megjegyzések :

Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik

1 megjegyzés

"Tényfeltáró riport megjelentetésére készül a kérlelhetetlen szókimondásáról ismert folyóirat, a Millennium. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe - köztük befolyásos emberek - a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből."

A Millennium trilógia 2. részét vehettem a kezembe. Már nagyon vártam! ;-) A regény, ahogy vártam, már sokkal többet árult el Lisbeth Salander-ről, azt is mondhatnám, hogy Ő a főhőse a sztorinak. A kevésbé izgalmas első fejezek után, szépen kibontakozik a cselekmény. Lisbeth megváltozott, "szolidabb" lett, már-már úgy hisszük "normális" életet tud élni, amikor belekeveredik az újabb Millennium szenzációba, és egy halálos hajszában találjuk magunkat. Az információkat lassan csepegtetik az olvasóknak, de ez így jó, miközben olvassuk az agyunkban folyamatosan pörögnek a létezhető megoldások, és bummmmm...ismét egy csavar, és ismét egy olyan megoldás, amit nem gondoltunk volna. De a szálak még nincsenek elvarrva, még annyira sem, mint az első részben. Legszívesebben már most olvasnám a harmadik részt!!!!! :-)

1 megjegyzés :

Stephanie Calman: Egy rossz anya vallomásai

Nincsenek megjegyzések

"Stephanie Calman megszegett minden szabályt, mindent "rosszul" csinált, és szembeszállt az összes széles körben elfogadott bölcsességgel és szakmai tanáccsal.
Az Egy rossz anya vallomásai botrányos, vicces és mélységesen őszinte regény egy valódi anya tollából, aki nem nevel tökéletes gyereket, de ír az álmatlan éjszakákról, a szexmentességről, a ruhatára lerongyolódásáról, és mindezek gyümölcséről, a hálátlan kamaszokról."

Mélységesen őszinte való igaz, néha nagyon is (most megszólalt a prüdéria bennem), de nagyon szórakoztató, és igaz. Egy 3 éves kislány anyukájaként én is átéltem néhány dolgot, ami most visszaköszönt a könyvben, és megnyugtatott, hogy nem bénáztam el a nevelést. Ha nem is mindenben értek egyet az írónővel, de azzal biztosan igen, hogy vannak olyan nők (szerintem a legtöbbjük), akik nem mondják el az igazat a gyereknevelésről, és megszépítik a dolgokat. Csak ki kell menni a játszótérre, és biztos találkozunk egy igazi "Istennővel", aki maga a megtestesült szuperanyu, és a többi anya áhítattal hallgatja az okos mondásait. Emlékszem egy boltban találkoztam az egyik ilyen Istennővel, két leánygyermekével vásárolt (volna), de nem sikerült, mert a nagyobbik gyerek a szokásos kisgyerek viselkedést produkálta a boltban. Szuperanyu nevelt (volna), de a "jólnevelt" leányzó rá se hederített, én meg vigyorogtam (most is vigyorgok) a háta mögött. Arról is jól "beszél" Calman, hogy mennyire aggódunk, és milyen lelkiismeret furdalásunk van, ha sikerül elmennünk szórakozni.

Persze meg kell jegyeznem, hogy egy átlag magyar család nem tud mindennap "bébisintért" fogadni, illetve elit oviba járatni csemetéit, ergo még fáradtabb, fásultabb az ember. Az a kisördög folyamatosan ott motoszkált hátul az agyamban, hogy pontosan az előbb említett dolgokért neki nem is lehet olyan nehéz, vagy igen?!!!

Nincsenek megjegyzések :

Lev Tolsztoj: Feltámadás

3 megjegyzés

Nyehljudov herceg egy esküdtszéki tárgyaláson meglátja ifjúkori szerelmét, akit Ő csábított és majd hagyott el. A lány az esett következményeként rossz útra tért, egy nyilvánosházba került, és most gyilkosság miatt áll a bíróságon. Az ítélet kényszermunka Szibériában. A hercegben felébredt a bűntudat, és mindent megtesz a lányért hogy felmentse, és ezt a szándékát még az is megerősíti, hogy az ítélet nem volt körültekintő, valójában a lány nem követett el semmit.
Nyehljudov ráébred kiváltságos helyzetére, és meglátja az orosz igazságszolgáltatás problémáit. Megismeri a szegény emberek életét, és arra a következtetésre jut, hogy nincs értelme ilyen formában büntetéseket kiróni, mivel így még több "gazember" kupálódik ki a börtönökben.

Tolsztoj a szemünk elé tárja az orosz főnemesek (gazdagok), és a szegény emberek világát. Megmutatja, hogy a fiatal gazdag emberek miként válnak fásulttá, és lépnek be a hivatalnokok szürke világába.
Rettenetes szegénységet, és butaságot tapasztalhatunk az orosz szegényektől. Eleve elrendeltetettnek gondolják helyzetüket, és az a néhány "politikai" fogoly sem tud abban megegyezni miként kellene a világot megváltoztatni. Saját maguk sem hisznek az orosz nép erejében, még. (gondoljunk később az orosz forradalomra)

Elmondhatom, hogy hónapokba tellett elolvasnom ezt a regényt, mivel pont a nyaralásunk előtt kezdtem el olvasni, és a témájából kifolyólag nem vittem magammal. Még az elején a herceg és a lány oldaláról látjuk a világot, később szinte szocialista propaganda anyaggá alakul (most mindenkitől nagy bocsi). Nem tudom miért érzem így, talán már túl sok információt ad az orosz nép szenvedéseiről. Tolsztojtól már olvastam jobb regényt is (pl. Első Péter). Egy darabig biztos nem veszem a kezembe.

3 megjegyzés :

Anita Amirrezvani: A virágok vére

1 megjegyzés

"Egyszer volt, hol nem volt. Isten előtt semmi sem volt."

Ezzel kezdődik a regény, amely egy 17. században Iránban élő fiatal lány nehéz életét meséli el. Itt a mesélésen van a hangsúly, ami teljesen átszövi a könyvet. Már a fülszövegben Az ezeregyéjszaka meséihez hasonlítják az írónő alkotását, és tényleg igaz. Mintha egy könnyed, szép nyelvezetű mesét olvasnánk, amiben átélhetjük a főszereplő lány bukását, majd a kilátástalan helyzetének megoldását. Egy új fogalommal ismerkedünk meg, a szigával, ami tulajdonképpen egy szerződés, amiben meghatározott időre "kibérelhetünk" egy nőt, használhatjuk kénye kedvére, majd eldobhatjuk. Az elkerülhetetlen szégyent csak a szőnyegek szeretete csökkenti Azizamnak, a főszereplő lánynak. Mesés színekről és mintákról olvashatunk, a szemem előtt készültek a szépséges szőnyegek, amikbe beleszőtték a készítők a szenvedésüket is. Olvasás közben ismételten annak örültem, hogy a 20. században Európában születtem. Sokszor a női önérzetem megbántva, és fortyogva olvasta a regényt, és a melegebb éghajlatra küldte a férfiakat.
A regény végén Azizam át tud lépni az addigi életén, és független nő lesz, esélyt kapva akár egy normális házassághoz is.

Tetszett, bár én többet olvastam volna Iránról is, bár tudom, hogy itt nem az ország részletesebb bemutatása volt a cél. Mégis a szerelmi csatározások helyett, inkább több információt szerettem volna látni akár a szőnyegkészítésről is. Ettől eltekintve jó könyv volt. Érdemes elolvasni.

1 megjegyzés :

Díj

Nincsenek megjegyzések

Díjat kaptam stippistop-tól!!!! Már régebben megtisztelt vele, de csak e hét csütörtök délután értem haza a nyaralásból. Még egyszer köszönöm, hogy rám gondoltál!

A szabályok a következők:
1. Rakd ki a blogodra!
2. Add tovább 7 másik bloggernek!
3. Hagyj üzenetet, hadd örüljenek!

Nos, és megtöröm a szabályt, mivel a távollétem alatt már végig röppent ez a díj a blogolós társadalmon. Én mindenkinek adom, aki szeretne ilyen díjat kapni!

Nincsenek megjegyzések :

Könyvesbolt

1 megjegyzés
Miközben patchwork és keresztszemes dolgokat vásároltam, benéztem egy könyvesboltba is. Csak egy picit lepődtem meg! Kávézó bennt a boltban, finom sütikkel. Bőr fotelek, és asztalok a polcok között. Ingyenes wi-fi. Az ember leemel a polcról egy könyvet, rendel egy kávét vagy teát, és besüpped a kényelmes fotelbe egy laptop társaságával. Senki nem kérdezi meg, hogy mit csinálsz már itt több mint 3 órája, és miért olvastad ki a könyvet a vásárlás helyett. Tetszik! Itthon is megszoknám! :D

1 megjegyzés :

Key West: Hemingway house

5 megjegyzés













Egy sivító 3 évessel és a barátnőmmel sikerült megnézni a házat, úgy ahogy! ;-) Sajnos az idegenvezetést nem tudtuk igénybevenni a gyerek miatt. De így is élveztük! Jelenleg elértem a kvótámat a bloggernél, így több képet nem tudok jelenleg feltölteni, ha lesz egy kisnidőm egy másik tárhelyre feltöltöm, és belinkelem ide is.

5 megjegyzés :

Alison Weir: Lady Elizabeth

Nincsenek megjegyzések
I. Erzsébet gyerekkorát követhetjük nyomon a regényben. A könyv azzal kezdődik, hogy féltestvére Mária meglátogatja, és elmondja, hogy az édesanyja Boleyn Anna meghalt. A kislány száműzése elkezdődik. Törvénytelen gyermekké nyilvánítják, és még a szeretett nevelőnőjét is elveszik tőle. De hamarosan észreveszik, hogy Erzsébet éles eszű, és erős jellemű leány, és ennek köszönhetően elindul azon az úton, aminek a vége I. Erzsébet királynő lesz.

Az első fejezetekkel nehezen haladtam, nekem nagyon (bocsánat) szájbarágós volt az a néhány fejezet. Később viszont fordulatossá válik a regény. Érdekes volt a gyermek Erzsébet szemszögéből nézni a történelmi cselekményeket, a szerelmi afférját. A szemünk előtt építi föl az írónő ezt a nagyszerű királynőt. A könyv a trónra lépésével fejeződik be.
Az írónő az utószóban szépen levezeti, hogy milyen történelmi tényeket, esetleg pletykákat dolgozott fel. Ezeket elolvasva ismételten átgondoltam az egész regényt, hiszen néhol hitetlenkedve fogadtam a történetet.
Igazán kellemes, és jó könyv. A történelmi regényeket szerető embereknek (meg persze másoknak) csak ajánlani tudom.

Nincsenek megjegyzések :

Weis & Hickman: A lenyugvó hold sárkányai

Nincsenek megjegyzések

A lelkek háborúja trilógiát "kivégeztem" (elolvastam). Hatalmas űrt hagyott bennem, hiszen a fantasy irodalmat pont a Dragonlance könyvek miatt kedveltem meg, és ez a trilógia csak csalódást okozott. Azt hiszem az írónőknek be kellett volna fejezni a sorozatot A nyári tűz sárkányaival. Nagyon jó lezárást kapnunk ott, és hiba volt A lelkek háborújánál újra elővenni a hősöket. Nem tudták megtölteni élettel a lapokat, a történet nem hozott újdonságot, és a szereplők gyenge másolatai a Dragonlance Krónikák hőseinek.

A lelkek háborújának a második köteténél már kiderül, hogy Takhisis tért vissza az Egy Isten képében, és újra magának akarja Krynn földjét. A kezdetben szimpatikus Mina, hűségesen követi a sötétség királynőjének (Takhisis) a parancsait, és csapatait szinte lehetetlen megállítani, csak Tasslehoffnak sikerülhet. Itt jegyzem meg, hogy kísértetiesen hasonlít a Legendák-sorozatra a Dragonlance-en belül. Egyszóval nekem rossz volt olvasni, mert állandóan összehasonlítottam a többi Dragonlance-es könyvekkel, és különösen az a szomorú, hogy mindezt az a írói páros alkotta, akiknek köszönhetjük Krynn világát!

Nincsenek megjegyzések :

Másfél hónapig

Nincsenek megjegyzések
nem nagyon leszek. Persze gyártottam előre postokat! ;-) Természetesen megpróbálok "élőben" is jelentkezni, ha másnem, akkor Key Westről, ahol Hemingway háza található, vagy a kaliforniai Salinas-völgyből, a Steinbeck múzeumból.
A repülőúton megpróbálok saját könyvet is olvasni, nemcsak a 3 éves lányomét! ;-) Bár most szinte lehetetlenségnek tűnik, hogy a lányom szórakoztatásán kívül mással is foglalkozzak.
Most már kellően izgulok a holnap reggeli indulástól, remélem minden rendben lesz. Szóval viszlát mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések :

Stephenie Meyer: A burok

2 megjegyzés

Az Alkonyat láz után ismét Meyer regényt vettem a kezeim közé. Bevallom azért, mert kíváncsi voltam mennyire nyomta rá Edward és Bella a kézjegyét erre a regényre, egyáltalán ki tud-e törni az írónő az Alkonyat érzésből.

A Földön egy idegen faj uralkodik, a lelkek, akik parazita módon csak egy gazdatestben tudnak élni az ember testében, meghagyják a testet, de a emberi elmét nem. Vándor Melanie testét kapja meg, de hamar rádöbben, hogy magát Melanie-t is "örökölte", és az ember lány emlékei elöntik, érzéseit megváltoztatják. Szövetségre lépnek egymással, és megpróbálják felkutatni Melanie testvérét és szerelmét.

Érzelmek! A regény szinte túlcsordul az érzelmek terén, az állatias ösztönöktől a mindent elsöprő szerelemig minden megtalálható benne. Az írónő sci-fi burokba csomagolta a romantikus regényét. Ugyanis itt is a nagy szerelemről olvashatunk!!! De még az Alkonyatnál egy olyan ideált állít fel, ami az életben nem találhatunk meg, itt legalább a férfiak egyszerű (néha koszos, és büdös), esendő emberek. Talán ezért is tetszett nekem jobban ez a regény, mint az Alkonyat sorozat.
Ha a sci-fi oldalát nézem a könyvnek, akkor a Vándor által mesélt többi bolygón lévő életek, nekem egy kicsit mesések, azaz egy jobb gyerekkönyvben kratívabb létformákkal találkozhatunk. Tudom, a regény szempontjából ez nem létfontosságú, nekem mégis egy kicsit zavaró. Szerencsére az írónő nem bonyolódik bele, az idegen létforma pontos, precíz leírásába, mivel a cselekmény szempontjából nem is kell. Hiszen mint már írtam, valójában nem egy igazi sci-fi-t olvasunk!
Megkockáztatom, hogy a hölgyeknek jobban tetszik ez a könyv, mint az uraknak a romantikus jellege miatt. Én néha megkönnyeztem a főhősnők vívódásait. ;-) Nekem tetszett, és egyáltalán nem unalmas, de azt elismerem, hogy a sci-fi-t szeretők csalódnak benne.

2 megjegyzés :

Stephenie Meyer: Újhold

2 megjegyzés

Bellának vészesen közeledik a 18. születésnapja, és ez a tény teljesen kikészíti, mivel már öregebb lett Edwardtól. Hiába kéri szerelmét, hogy változtassa át, hallani sem akar róla! A szülinapi buli Cullen-éknél nem úgy sül el, ahogy Alice tervezte, Bella megvágja a kezét, és Jasper nekiront...szerencsére Edwardnak sikerül megállítani a "testvérét". Ezek után Edward úgy dönt, hogy Bellának az lesz a legjobb, ha szakítanak, és a Cullen család elhagyja Folks városát.
Bella összetörik, hónapokig csak vegetál, amikor belép az életébe Jacob, az indián fiú.

Komolyan mondom rendesen szurkoltam Jacobnak, hogy sikerüljön Bellát észhez téríteni, és magába bolondítani. Lehet, hogy régimódi vagyok, de az igazi hús-vér srác sokkal közelebb került hozzám, mint Edward. Jacobról már az Alkonyatban is lehet sejteni, hogy több mint egy indián fiú, de ebben a kötetben választ kapunk a kérdésünkre, hogy mi is folyik a rezervátumban. (Csendben megjegyzem, hogy még ezek után is Jacob nálam a nyerő)
Bella ebben a kötetben is vonzza a bajt, és az egyik "bolond" cselekedetének következményeként Edward is életveszélybe kerül. Furcsa módon itt Bella menti meg Edwardot ;-), és nem lenne a sorozatnak 3. része, ha nem békülnének ki.

Amíg Bella nem megy Edward után, addig sokkal de sokkal jobban tetszett az Újhold, mint az Alkonyat. Ez a Volturi oldal nálam nagyon betett, rossz értelemben. Olyan harmadrendű vámpír komédiában éreztem magam, és alig vártam, hogy elmenjenek onnan. Értem én az írónőt, hogy Bella vámpírrá válásának indokait el kellett kezdenie gyűjteni, de kitalálhatott volna valami eredetibbet is.

Az Újhold filmelőzetese itt található:
http://www.youtube.com/watch?v=AfFIkfYNI64&feature=player_embedded

2 megjegyzés :

Nem hittem volna,

Nincsenek megjegyzések
de ez van. Alkonyat lázban égek. Igaz a Breaking Dawn-nál már semmilyen varázst nem érzek/éreztem. Azért folytatom...

Nincsenek megjegyzések :

Stephenie Meyer: Alkonyat

8 megjegyzés

Tudom bután hangzik, de én ezzel a könyvvel már nagyon régen szemezek, de nem tudtam rászánni magam az olvasásra. Talán azért, mert annyi ellentmondó véleményt olvastam róla, illetve a sorozat többi kötetéről.
Tegnap viszont a munka után lett egy szabad délutánom, mivel leányzóm nagyizott, és hogy ne pazaroljam el az időt, a legelső könyvet ami a kezembe esett elkezdtem olvasni. Ez volt az a könyv!

Nem sok vámpíros regényt olvastam, talán hármat Anne Rice-tól, na meg néhány filmet néztem meg. Talán ezért zavart annyira, hogy itt a vámpírok "fényben járók", persze a túlzott napsütésben szikrázni/csillogni kezd a bőrük, ezért inkább kihagyják!
Bella a 17 éves diáklány azonnal észreveszi, amit a többiek talán nem, hogy valami nem stimmel a Cullen testvérekkel. Sőt! Első perctől érzi, hogy valami több van bennük, mint az átlagos emberben, és mikor Edward megmenti az életét, lassan kibontakozik valami közöttük. Azért mondom, hogy valami, mert (mivel már majd mindenki elolvasta, ezért leírom) amikor Edwarddal kimennek a rétre, hogy megmutassa milyen a napsütésben egy vámpír, akkor Edward őszintén elmondja mit érzett/érez Bella iránt. Hmm...ha ilyen szerelmi vallomás kell egy mostani tini lánynak, akkor én már tényleg nagyon öreg vagyok a majd 35 évemmel. Mert mit is mondott Edward???? Azt, hogy amint megérzete Bella illatát, azonnal vonzódni kezdett hozzá, és majd megőrül de úgy kívánja! Na persze nemcsak úgy szimplán szexuális vonzalomról beszélünk, hanem mint ragadozó és prédája kapcsolatról. Illetve e kettő együtt!! Remélem érthető voltam. Azt hiszem a legtöbb nőben ilyenkor felmerül, hogy melyik az erősebb? Az étvágy, vagy a nemi vágy!
De persze Bella imádja a vámpír Adoniszát, megbízik benne, és megismeri a családját is. Itt mindenki a jó oldalon áll, nem isznak embervért, és egy emberként védelmezik Bellát, amikor egy igazi vérszívó üldözni kezdi. Természetesen győz a jó, és Bella eldönti, annyira szereti Edwardot, hogy Ő is vámpír akar lenni, amit a fiú mereven elutasít.

3 óra alatt elolvastam, nem tudtam letenni, ami meglepett, mert nem erre számítottam. Kisebb nagyobb kérdések felmerültek bennem, mint például, hogy tudnak azonnal repülőre szállni, és Bellához menni, amikor ugye néha azért süt a nap (na jó van mélygarázs is :D). De ezektől eltekintve élveztem a regényt. Belekezdek a második részbe is! ;-)

8 megjegyzés :

Amanda Foreman: A hercegnő

Nincsenek megjegyzések


Ritkán fordul elő velem, hogy előbb a könyvből készült filmet nézem meg, és utána olvasom a könyvet. Most ez így sikerült. A filmipar ismét megmutatta, hogy lehet egy nagyszerű, egyedülálló könyvet kliséktől hemzsegő filmé alakítani. Persze akkor még nem tudtam. Most, hogy elolvastam Foreman regényét teljesen más képet rajzoltam Georgiana Spencer-ről.

A regény életrajzi regény, tele korabeli újságok, levelek, naplók idézésével, így sokszor azt hiszi az ember, hogy tényleg abban a korban van, amikor élt Devonshire hercegnője. Rengeteg információt ismerhetünk meg az aktuális politikai helyzetről, divatról, és társadalmi szokásokról. Megdöbbentő mennyire árnyaltan ábrázolták Georgiana életét a filmben, és milyen volt a valóságban. Engem sokkolt az életvitele!!! Fiatalon férjhez megy Devonshire hercegéhez, akivel ritkán sikerült összehangolódnia. Nem segít a házasságán az sem, hogy nehezen tud fiú örököst szülni, miközben igazi nagyvilági hölgy lesz, a társaság vezetője. Mint ilyen pozíció magával hozza a szerencsejátékot, a politikát, a divat diktálást és a végett nem érő éjszakázásokat. Hiába ünnepelt díva, belül egy könnyen befolyásolható, de jószívű teremtés marad. Talán ezért lesz olyan az életútja, amilyen végül lett.
Aki igazán szereti a száraz, tényekkel teli életrajzokat azok megtalálják a számításaikat a könyvben. Aki inkább a romantikát kedveli a filmet nézze meg. Nekem a képzeletbeli skálán megkapta a maximális (10) pontot!

Nincsenek megjegyzések :

Karen Essex: Kleopátra

Nincsenek megjegyzések

Még az év elején olvastam ezt a könyvet, de csak most tudtam rászánni magam, hogy írjak róla. Meg kell jegyeznem, hogy imádom a történelmi témájú regényeket, amik meg az ókori Egyiptomban játszódnak, azok a könyvespolcom legkedveltebb könyvei. Különösen a nők élete érdekel az ókori Egyiptomban. Az egyik nagy kedvencem Ghyczy-Dráveczky Zsuzsától az Asszony a fáraók trónján című regénye, ami Hatszepszut életét írja le. Ezért örültem Karen Essex könyvének, aki Kleopátra életét próbálta nyomonkövetni.

A regény Kleopátra életét gyerekkorától Caesar találkozásáig öleli föl. Megismerhetjük az édesapját, testvéreit, és néhány hűséges szolgálót. Essex egy nagyon okos kislányként jeleníti meg Kleopátrát, aki nyelveket beszél, gyors észjárású, és valljuk be, nem utolsó sorban hatalomra vágyó. Így több hónap után, már egy könnyed, kellemes olvasmányként emlékszek vissza rá, de akkor nagyon hiányoltam, hogy a történéseket nem bontakoztatta ki úgy az írónő, ahogy én szeretem. Nem tudtam eldönteni, hogy ez azért van, mert túl sok minden "történt" Kleopátrával és nem volt rá elég oldal, vagy azért, mert fogalma sem volt, hogy mivel töltse meg a lapokat. Mivel a szépséges lánynak a kora gyermekkoráról nem igazán akad sok információ, gondolom ez elég nehézséget okozhatott. Éppen ezért, a könyv számomra akkor lett érdekes, és izgalmas, amikor Kleopátra igazán színre lép a történelem során, és a könyvben is. Ez pedig nővére, Bereniké, hatalomra jutása után történik, ami kb. a könyv felénél olvasható.
Van folytatás is ( A fáraó), ami valószínűleg izgalmasabb, mint az első rész. Még nem vettem meg, és valószínűleg egyhamar nem is fogom.

Nincsenek megjegyzések :

Philippa Gregory: A Boleyn örökség

2 megjegyzés

Philippa Gregorytól ez a második elolvasott könyvem. A Boleyn örökség VIII. Henrik utolsó 2 feleségének a történetét (bocsánat az utolsó Parr Katalin volt, akit épp csak megemlítenek a könyv végén, azaz az utolsó előtti, előtti feleségekről olvashatunk :D) dolgozza fel.
Jane Boleyn, Cleve-i Anna, és Howard Katalin gondolataiba nyerünk bepillantást, és így ismerjük meg az adott történelmi szituációt. Aki olvasta A másik Boleyn lány-t annak ismerős ez a megoldás. VIII. Henrik itt már nem egy sármos csábító, hanem beteg, elhízott, szeszélyes öreg ember. Meg kell említenem, hogy Jane Boleyn, aki George Boleyn - Anna és Mary bátyja - volt felesége, a szemembe egy hatalmas szálka lett az olvasás során. Nem értem az írónőt, miért állítja be itt Janet szerelmes, szenvedő asszonynak, aki állandóan Annára, és a férjére emlékszik, hogy mennyire szerette őket! Amikor A másik Boleyn lányban, egy számító, hideg, féltékeny , bosszúszomjas feleségnek ábrázolta! Ezt az ellentmondást nem tudta feloldani az utolsó lapokon sem, amikor Jane-t őrült asszonynak állítja be. Annyira zavart az olvasás közben, hogy az első fejezeteken alig tudtam átrágni magam. Azért folytattam, mert Cleve-i Anna története érdekelt.

Összeségben kellemes olvasmánynak mondanám, de távolról sem éri utol A másik Boleyn lányt. Viszont a kötésről az aranyozás legalább megmaradt, mert az előbb említett könyvről sikerült leszednem! ;-)

2 megjegyzés :

Stieg Larsson: A tetovált lány

3 megjegyzés

Vallomás tartozom! Ezidáig nem olvastam nagyon sok krimit. Persze Agatha Christie, Edgar Vallace könyveiből valamennyit igen, és persze Steven Saylor Gordianus nyomozójának a könyveit is olvastam. Bár az utóbbit én nem kriminek tituláltam, hanem történelmi regénynek. Ebből is látszik, hogy semmi összehasonlítási alapom nincs.

Be kell vallanom, hogy 2 nap alatt elolvastam a könyvet (ezt egy majd 3 éves gyerek, és munka mellett sikerült). Imádtam, - ahogy a krimikben lenni szokott - ahogy a főszereplő elindul egy szálon, és lassan felgöngyölíti az ügyet. Azt kell mondanom, hogy elég későn kezd az ember gyanítani valamit, szerencsére, így a regény végéig izgulhatunk. Külön plusz pont az írónak, hogy az eredeti cselekményhez/bűntényhez hozzákapcsolódik egy másik titok, mégpedig a Tetovált lány titka, amit nem is fedett fel a szerző.
Engem meglepett a fejezetek előtt olvasható kis információk, svédországi statisztikai adatok a nőket ért bántalmazásról. Valahogy nem gondoltam volna, hogy a "fejlett Északon" ilyen számban fordulnak elő az erőszakos cselekmények nőkkel szemben.

Nem akarom lelőni a poént, így csak annyit írok a történetről amennyit a könyv borítójáról is kiolvashatunk. Adott egy újságíró, akit felkér egy öreg iparmágnás egy rég elfelejtett rejtély megoldására. És a történet elkezdődik...


3 megjegyzés :

Doris Lessing: A fű dalol

4 megjegyzés
Már régen el akartam olvasni ezt a könyvet. Irodalmi Nobel-díj, rasszizmus nagy szavak, a kérdés csak az ténylegesen mi van mögötte.
A történet egy fehér nő meggyilkolásával kezdődik Zimbabwe egyik farmján. A gyilkos egy néger szolga, aki a farmon dolgozott. A gyilkosság után nem menekül el, ott marad, várja az igazságszolgáltatást. Érdekes, hogy már az első lapok olvasása után tudjuk, hogy mivel fog végződni a regény. A bevezetésben utalásokat olvashatunk arra, hogy a meggyilkolt nőt nem szerették, sőt a férjét is megvetették a fehérek. Ahhoz hogy megtudjuk mi történt valójában visszaugrunk az időbe, Mary (a meggyilkolt feleség) gyerekkoráig.
Az alkoholista apa, és a frusztrált, idegbeteg anya gyermekeként nehéz lehetett felnőni. Hamar elhagyja a szüleit, előbb az iskola majd a munkahely miatt. Egy boldog fiatal nővé érik, aki keményen dolgozik, de a barátaival rengeteget szórakozik. Nem is lenne semmi baj, de a társadalmi törvények közbe szólnak, és Mary férjhez megy, egy szegény gazdálkodóhoz Dick Turnerhez. Szó sincs szerelemről a nő oldaláról, neki férjhez kell menni, mert már elkezdtek suttogni a barátok. Amikor hazaviszi a férje, akkor döbben csak arra rá, hogy egy farmon fog élni, és ott találkozik igazi "testközelségben" a fekete munkásokkal.
Azt vettem észre, hogy olvasás közben feszültté és ingerülté válok. Először fogalmam nem volt miért érzek így, aztán rájöttem, hogy átvettem teljesen Mary Turner érzelmeit. Le kellett tennem a könyvet, hogy megnyugodjak és nem harapjam le a családtagok orrát, ha hozzám szólnak. A kezdeti rokonszenv amit Mary iránt éreztem, lassan érthetetlenségbe, majd közönybe ment át. A végén már azt kívántam, hogy essünk már túl a gyilkosságon, és zárjuk le ezt a szomorú, tragikus ügyet. Áldozatok! Folyamatosan ez a szó villogott a fejembe, mert ebben a regényben csak áldozatokról olvashatunk. A férj, a feleség, és a néger szolgák. A társadalom erkölcsi normái miatt történhetett mindez meg.
Ezt a könyvet nem lehet úgy olvasni, hogy valamilyen érzelmet (érzelmi viharokat) nem éljünk át. Jucusnak igaza volt, nehéz olvasmány, a saját érzelmeink miatt nehéz. Ha pontozni akarnám 10-ből 10-et kapna.

4 megjegyzés :

A hercegnő (The Duchess)

Nincsenek megjegyzések

Már egy ideje el akartam olvasni a könyvet (Amanda Foreman: A hercegnő), de még nem sikerült megvennem, ezért jobb híján megnéztem a filmet. Tipikus női film, de ez nem azt jelenti, hogy csöpög a romantikától, szerintem.
Adott egy ifjú lány, Georgiana Spencer, aki hozzámegy feleségül a jóval idősebb Devonshire herceghez. A házassága csőd, mint ahogy az eleve elrendezett házasságoknál általában lenni szokott. A férj mindenféleképpen örököst akar, és 2 leánygyermek születése után, értelem(értelmetlen)szerűen a feleséget hibáztatva még jobban eltávolodik az asszonytól. A színfalak mögött sorozatos megalázások állnak, miközben a nagyközönség, egy igazi dívát ismer meg, aki imádja a szerencsejátékot, és a politikát. Na ilyenkor örülök, hogy a 20. században születtem, mert ezt a hímsoviniszta (bocsánat) világot egyáltalán nem tudom megérteni. Isten, látja lelkemet, még valamilyen szinten megértem a herceget, belenevelték, hogy Ő a kiváltságos férfi, aki mindent megtehet, de egy bájos, okos feleség láttán miért nem tud megváltozni!!!!!!!!!!!
Az ifjú hercegnő életét még bonyolítja barátnőjének árulása, aki viszonyt kezd a férjjel, és a herceg a szeretőt és a feleséget is egy fedél alatt "tartja". Persze nem lenne érdekes a történet, ha a feleség nem találkozna a Nagy Ő-vel. Ettől kezdve megváltozik minden...
Nem szeretném végig elmesélni, mert ezt a filmet látni kell. Én ilyenkor békélek meg a helyzetemmel, és ismételten rájövök, hogy milyen szerencsés vagyok a férjemmel.

Nincsenek megjegyzések :

Marlena De Blasi: Ezer nap Toszkánában

Nincsenek megjegyzések
Az Ezer nap Velencében folytatódik. De Blasi asszony a férjével egy toszkán kis faluba költözködik, és megpróbálnak beilleszkedni a közösségbe. Megismerhetjük a lakókat, szokásukat, történelmüket. Végre éreztem az illatokat és az ízeket, ezeket nagyon hiányoltam az előző regényből. Sokkal jobban összeszedte az írónő a gondolatait, és végre nem "csak" a szerelemről ír. Hatalmas sétákat tehetünk a közeli vidéken (virtuálisan), miközben az ott élő emberek élettörténeteit olvashatjuk.
Ez a regény már sokkal jobban hasonlít egy igazi gasztro regényhez. Szerintem az első rész kihagyható, semmit nem veszítünk, ha nem olvassuk el, akkor is élvezhető lesz az Ezer nap Toszkánában.

Nincsenek megjegyzések :

Khaled Hosseini: Papírsárkányok

Nincsenek megjegyzések

Pár óra alatt elolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni, ha mégis, a gondolataim csak a könyvnél jártak.
Bár nem ismerjük meg az igazi Afganisztánt, és az ott élő embereket, mégis valami betekintést nyertünk a 70-es évek afgán elittjének a mindennapi életébe. Főhősünk Amir, a 70-es években gazdag kisfiúként él Kabulban. Egyetlen igazi barátja van Hasszán, aki szolgaként él náluk az apjával együtt. Hasszán tiszta szívvel ragaszkodik Amirhoz, nemcsak urának, hanem barátjának is tekinti a gazdag fiút. Ha kell védelmezi a többi fiútól, de magára vállalja azokat a csínytevéseket is, amikről tudja, hogy Amir apja dühös lesz. Amir érzései számára nem egyértelműek. Bár szereti Hasszánt, mégis a társadalmi különbségektől nem tud teljesen elszabadulni, így fordulhatott az is elő, hogy hagyja Hasszánt megalázni, nem siet a segítségére, pedig tudja, hogy ellenkező esetben Hasszán akár az életét is feláldozta volna érte. Később megbánja tettét, gyáva, hazudós, jellemtelen embernek tartja magát, de képtelen arra, hogy őszintén beszéljen erről az apjával, inkább a hazugságokba menekül. Úgy érzi a barátság szétszakadt.
Amir Amerikába menekül az apjával, mivel az oroszok betörnek Afganisztánba. Új életet kezd, próbálja az emlékeiből kitörölni a régi életét. De a múlt kinyúl érte, visszamegy a tálibok Afganisztánjába, és megmutathatja, hogy nem gyáva, jellemtelen ember.

Valójában fogalmam nincs hogyan éltek az emberek Afganisztánban. Azt sem tudom, hogy mennyire valós ez a könyv. Mindenesetre elgondolkoztató, ha igaz a könyv, hogy a 70-es években létezett még ilyen "feudálisnak" mondható úr-szolga viszony. Na meg persze a nagyfokú szegénység a szolgák között. Az is elborzasztó, hogy az oroszoknak, na meg a táliboknak, sikerült még nagyobb nyomorúságba dönteni az afgán embereket. Az etnikai tisztogatásról már nem is beszélve. Szerencsétlen nép, akik még most sem élhetnek békében az országukban.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, a valós vagy nem valós igazával együtt.

Nincsenek megjegyzések :

Raffai Sarolta: Jöhetsz holnap is

Nincsenek megjegyzések
Adott a szocialista elittből egy család. Jó pozícióban levő férj, csinos, mosolygós feleség, kamasz leánygyermek, nagy ház, bejárónő, márkás ital és cigi. Minden szép és jó lehetne, ha a férj nem ment volna egy üzleti útra, és az asszony nem látta volna meg a régi szerelmét a házuk előtt.
Raffai ismét megmutatta, tökéletesen le tudja írni az asszonyi szenvedést. A feleség a volt szerelme láttán egy időutazásba kezd, aminek a segítségével az Ő szemszögéből megismerhetjük az életét. Bár látszólag boldog családi életet él, valójában a lányával borzasztó a kapcsolata, és a férje is egy csinos "pofikának" gondolja a feleségét. Éli a tunya életét, mosolyog amikor kell, néha dolgozik a férjének, és ennyi. A visszaemlékezés során rádöbben még mindig szereti a volt barátját. Változni és változtatni akar az életén, felveszi a kapcsolatot a rég nem látott barátnőjével, aki végre felnyitja a szemét. Ez az a titok, amit az olvasó már pár lap után megsejt, talán ezért nem tudunk azonosulni a főszereplővel, mert aki képtelen a saját életében rendet tenni, az megérdemli, hogy bábuként éljen a férje mellett. A vég is adott, ismerve Raffai Sarolta előző kisregényét.
Nem annyira jó egy depressziós nő gondolatait olvasni, néha be-bekiabáltam volna a könyvbe, hogy ébresztő!!!!!!!! miért kell így élned!!!!!?????? Lehet változtatni!!!!
Amit biztos megtanul az ember ebből a regényből, az az, hogy nem szabad megválaszolatlanul hagyni semmit az életünkben.


Nincsenek megjegyzések :

Ken Follett: Az idők végezetéig

Nincsenek megjegyzések
1990-ben olvastam A katedrálist Follett-től. Pár nap alatt elolvastam a könyvet, megdöbbentő volt, ahogy leírta a "sötét" középkort, megelevenedett a regény a szemeim előtt, éreztem a bűzt, láttam a koszt és a szegénységet. Végig szurkoltam Lady Aliena-nak, és sajnáltam, hogy vége a 798 oldalas (10-es betűméret) könyvnek. Azóta ismerek olyan gimnáziumokat, ahol kötelező olvasmányként bukkan fel A Katedrális, nemcsak irodalom órán, hanem történelem órán is feldolgozzák a regényt! :-)
Egyértelmű volt, hogy elolvasom a folytatást. ;-)
A történet a 14. században játszódik, a szereplők A katedrális szereplőinek a leszármazottjai. Engem az első oldalakon zavart, hogy Az idők végezetéigben a szereplők neveit nem fordították le magyarra, míg A katedrálisban a magyarosítható neveket lefordították. Így fordul elő, hogy János építőmester Jack-ként szerepel. ;-)
A történet 4 gyermek életútját követi (Caris, Gwenda, Merthin, Ralph), akiket összeköt egy véletlenül meglátott gyilkosság. Na meg persze hozzátartozik szintén a történethez a katedrális a papokkal együtt. Follett ebben a történetben is válogatott szenvedéseket küld kiválasztott szereplőire, már-már azt hiszi az ember, hogy minden rendbe jön, de az író csavar még egyet a sztorin, és a kedvencünk újból a pokol bugyraiba találja magát. Mégis olvasás közben, csak az agyunk rejtett zugában érezzük átsuhanni, hogy már megint "szenvedünk", valójában kíváncsian várjuk mi fog kisülni belőle. Itt is megtaláljuk a független, önálló nőt, mint A katedrálisban Lady Aliena-t, Caris személyében. A középkor még mindig "sötét", az éhség mellett megjelenik a pestis is (többször is), megtizedelve Kingsbridge városát. Mégis az emberek képesek voltak felállni és folytatni az életet, építeni, új családot létrehozni. Follett megkegyelmez hőseinek a regény végére, életük pozitívan fejeződik be.
Értékelés (olvasás) során vétek A katedrálishoz hasonlítani, az elsőt nem lehet felülmúlni ;-) de, ebben a könyvbe sem fogunk csalódni!

Nincsenek megjegyzések :

Marlena De Blasi: Ezer nap Velencében

Nincsenek megjegyzések

Életem első gasztro regény élményét Susan Loomisnak köszönhetem! Meghatározó volt, és már akkor eldöntöttem, hogy ebből a műfajból még többet is el fogok olvasni. Mivel Olaszország, illetve az olasz ételek mindig érdekeltek, ezért erre a könyvre esett a választásom. Bár ne esett volna!!!! De Blasi asszony fontosabbnak tartotta szerelmének történetét, mint Velence, illetve az ételei leírását. Olyan sokszor előfordul a dohányzás a könyvben (egyáltalán nem zavar, ha dohányoznak az emberek), és olyan mennyiségben, hogy a friss zöldségek, és illatos ételek helyett, szúrós szagú, és szürke színű szobákban képzeltem el magam, és lassan megfulladtam a cigeretta által kibocsátott füstben. Harmadrendű romantikus regénynek kell titulálnom e alkotást.
Egyébként a szori a következő: Az ötvenes éveit taposó Marlena Velencében megismerkedik Fernandoval, első látásra szerelem mindkettőjüknél. A hölgy felad mindent a férfiért, és Velencébe költözik, ahol nehezen ismeri meg a szokásokat, de mégis sikerül igazi olasz esküvőt megszervezni és lebonyolítani, és úgy élnek együtt, mint két galamb...és...és
Csendben megjegyzem, hogy voltam annyira "okos", hogy megrendeltem a folytatását is. Gondolkoztam rajta, hogy hagyom a fenébe, porosodjon a polcon, de aztán mégis elővettem. Ezer nap Toszkánában, és IGEN!!!!!! Ilyennek kéne lenni a Velencésnek is!!!! De erről majd később!!!

Nincsenek megjegyzések :

John Galsworthy: A Forsyte Saga 1.

4 megjegyzés

Anno Apjuk még udvarolt nekem, amikor egy héten 2x felmentünk a nagymamámhoz, hogy ne legyen egyedül. Valahogy úgy hozta a sors, hogy pont akkor ment a tv-ben a könyvből készült sorozat. Mivel nagyi nézte, így mi is bekapcsolódtunk, igaz nem előről láttuk a filmet. Mindig vettünk mogyorót, ropit, felsétáltunk nagyihoz, és közös ropogtatás közben néztük, hogy mi fog történni a Forsyte-okkal.
Itt volt már az ideje, hogy el is olvassam a könyvet. ;-) Az Ulpius-ház 2006-ban jelentette meg az első részt, és sajnos azóta sem történt meg a többi kiadatása.
A regény a 19. század végétől követi a Forsyte család mindennapjait. Tipikus angol, jómódban élő család a Forsyte, tele képmutatással és birtoklási vággyal. A terjedelmes család még egymás közt is titkolózik, és próbál megfelelni az angol normáknak. Így lehetséges az, hogy az öreg Jolyon inkább lemond évekre egyetlen fiáról, mint elfogadja gyermeke választását, és Soamesnak még esélye sincs, hogy megértse és igazából szeresse feleségét. Mégis a változás szele (köszönhetően Soames felesége és Jolyon unokájának a vőlegénye közötti afférnak), az öreg Jolyont eléri, és felkeresi rég nem látott fiát, és annak gyerekeit. Visszaállítja örökösének tékozló gyermekét és annak családját, és az utolsó éveit boldogan tölti közöttük.
Aki szereti a családregényeket, és a múlt század eleji Angliát, akkor kellemes olvasnivalót vehet a kezébe. Én már nagyon várom a folytatást.

4 megjegyzés :

Raffai Sarolta: Egyszál magam

2 megjegyzés
Képzeljünk el 2 évet az életünkből, amikor anyósunkkal és a kisgyermekünkkel egy tanyán élünk, és halálra dolgozzuk magunkat a munkahelyünkön, miközben a férjünk katona. '56 előtt a sorkatonák nem jártak annyit haza látogatóba, apukám mesélte, hogy az első 11 hónap után kapott először eltávozást 2 napra.
Azzal a jelenettel kezdődik a kisregény, hogy a férj leszerel, és hazaér. A feleség, aki 2 évig álmodozott, hogy mi lesz ha hazajön a férje, rádöbben, hogy már elszokott a párjától, aki más ember lett. Más ember! Aki megcsalja a feleségét, ezáltal megalázó helyzetbe hozza, mert mindenki tudja a munkahelyükön, hogy kivel hetyeg a férj/igazgató úr. Lop, csal, hazudik. Az asszony akaratán kívül, de kívül reked, elszigetelődik a munkatársaitól, férjétől. Magában vívódik, és megpróbál kitörni ebből a lehetetlen helyzetből, de a szülei nem támogatják a válást, nem tud hova menni. Marad, és szenved, ahogy egy kitaszított, megcsalt nő szenvedhet. 10 évet ölel fel a kisregény, és már úgy hisszük látunk valami kis fényt, megoldást, a regény végén, az utolsó lapon a pokol legmélyebb bugyrában találjuk magunkat a feleséggel együtt. Amiből csak egy jól irányzott szúrással lehet kijönni.

Megrázó élmény volt olvasni. Mindig érdekelt, hogy egy megalázott feleség miért marad a férj mellett évekig. Talán egyféle magyarázatot kaptam ebből a kisregényből, bár én teljesen másként viselkedtem volna ebben a helyzetben. Azt hiszem. Raffai Sarolta kitűnően megírta az asszonyi szenvedést. Minden sorából sütött a fájdalom, a szorongás, az összeomlás. Kötelező elolvasni, aki szeretne egy kicsit "szenvedni" a főhőssel.

2 megjegyzés :

Da Chen: Féltestvérek

Nincsenek megjegyzések

Adott egy tábornok a kínai kulturális forradalom idején, akinek majdnem egyidőben 2 fia születik, egy a törvényes feleségétől, egy pedig a szeretőjétől. Ez az alaptörténet, a két fiú teljesen eltérő életéről olvashatunk, miközben megismerhetjük Kína különböző arcát.
A fejezetekben felváltva olvashatjuk a fattyú Sentó, és a törvényes Tan elbeszéléseit, amiket néha kiegészít más-más elbeszélő.
Sentó hányatott sorsú gyermek, aki felfedi kilétét egy levélben az apjánál, de az apjától kapott válaszlevélben (amit valójában az apa nem is látott, és nem is Ő írta) csak elutasítást talál. Lélekben összeomlik, és eszelősen gyűlölni kezdi az apját. Egy szörnyű árvaházba kerül, ahol agyondolgoztatják, de itt találkozik élete szerelmével, Szumival, akivel megpróbálnak kitörni erről a helyről. A kitörés egyetlen esélye a tanulás. Ezért mindkét gyermek minden szabadidejében tanul, és arról álmodoznak, hogy mi lesz velük, ha innen elkerülnek. Egy szörnyű tragédia után Sentónak menekülnie kell, otthagyva Szumit, de előtte örök hűséget ígérnek egymásnak. Sentó csak úgy tud megmenekülni a kivégzéstől, ha elfogadja azt az ajánlatot, hogy a titkosszolgálat kiképzi, és az orgyilkosa lesz.
Tan gazdag, és befolyásos családba születik. Ahhoz képest, hogy Kínában tombol a kulturális forradalom, Tan luxus körülmények közt nevelkedik és tanul. Eszes fiú, imádja bankár nagyapját, akitől megtanulja az üzleti élet csínját-binját. Egyetemi tanulmányait is a legnívósabb egyetemen végzi. Tan családja a tábornok nagyapa halála után nemkívánatossá válik Pekingben. Sentót felhasználva sikerül a családot Pekingből elkergetni. Vidékre mennek, ahol megpróbálnak megélni valahogy. Itt ismerkedik meg Tan Szumival, és Szumi gyermekével (akinek Sentó az apja). Szumi úgy tudja, hogy Sentó meghalt, Tan hasonlít élete szerelméhez, ezért elfogadja a fiú udvarlását.

A szerelmi szál, és az apa gyűlölet okozza Tan és Sentó tragédiáját. Soha sem lesz egyikük sem igazán boldog. A történet az 1960-as évektől egészen 1998-ig tart. A szemünk előtt változik Kína és változnak a szereplők. Nekem tetszett a könyv, függetlenül a romantikus beütéstől. Jó volt olvasni.

Nincsenek megjegyzések :

2009 az újraolvasás éve (is)

Nincsenek megjegyzések
Elhatároztam, hogy néhány könyvet újra elolvasok. Tavaly csak az Emmát vettem ismét kézbe, idén már többet szeretnék. Ami biztos, hogy ezektől a szerzőktől (újra) olvasni fogok valamit: Passuth László, Galgóczi Erzsébet, Raffai Sarolta.

Nincsenek megjegyzések :

Gyerekkönyvek

2 megjegyzés
Egy 2,5 éves kislány anyukájaként az életem egy része gyerekkönyvekből áll. Nem tudom ki hogy van vele, de először rendesen elvesztem a nagy "választék" között. A családomra jellemzően Macus még a pocaklét alatt Karácsonyra meséskönyvet kapott apukámtól! :D Így már a megszületése után már egy terjedelmes könyvtárral rendelkezett. Elég sok használhatatlant is sikerült beszereznünk, de vannak közöttük abszolút nyerők is. Jöjjön hát a 0-2,5 év közötti (siker) gyerekkönyvek.

1. Kirándulás a tanyán

Keménylapos, aranyos, jól felismerhető állat rajzokkal mutatja be az állatokat, az udvaron, a vízparton, az istállóban, és az erdőben. Mindegyik állathoz, 1-2 mondatos magyarázó szöveg is található. Igazán strapabíró könyv, Macus állandóan elejtette, rajta állt, megrágta, stb. ;-) Gyermekem 1 éves korára már az összes állatot ismerete belőle, és megtanulta a neveit is. Az első szavai között ezek mindenféleképpen ott voltak. Csak ajánlani tudom!

2. Az első könyvem: Szavak
Ez könyv a kiadó szerint már nagyobb gyerekeknek készült, de én azért vettem meg, mert különböző témákban csomó képet tartalmaz. Igaz a képecskék nem egyértelműek (van olyan állatrajz, amit több percen keresztül próbáltam megfejteni, hogy mi lehet), mégis a lányomnk bejött. A könyvben még az abc-t is megtalálhatjuk. Macus ami betűt ismer, azt innét tanulta meg, mert az első perctől felkeltette az érdeklődését a színes betűk.


3. Boribon sorozat

Azt hiszem Marék Veronika Boribonjáról már nagyon sokan írtak véleményt. A kis, kedves játékmackó története színes lapokon keresztül kerül az olvasó elé. Egyszerű mondatokkal elmesélt történetek, amiket azonnal megértenek a gyerekek. A színes lapok segítségével pedig a színeket is megtanulhatják! ;-)

4. Anna, Peti és Gergő
Bartos Erika kitalált valami csodás dolgot! A saját családjának életéből készített mesekönyveket, a gyerekek mindennapjait meséli el, saját rajzaival illusztrálva. Észre sem vesszük, de a mi gyerekeink hétköznapjaiba beköltözik a 3 lurkó. Macus szinte kivülről fújja a sztorikat, és nagyon sokszor segített nekünk, pl. fogmosáskor, hajmosáskor, stb, .

5. Pöttyös Panni sorozat
Ez a sorozat már nagyobbaknak szól. Hosszabb mesék, kevesebb rajz. Nálunk nagy kedvenc, talán a Panni-Fanni hasonlóság miatt. ;-) Kisebb történetekből áll a könyv, amik összefüggnek egymással, de mégis külön-külön olvashatjuk. Így nem muszáj az egész könyvet felolvasni! ;-)

2 megjegyzés :