Jane Austen: Emma

Nincsenek megjegyzések
"Emma Woodhouse igazán mindent megkapott az élettől, ami szép és jó: csinos volt, eszes, gazdag, derűs természetű; már huszonegyedik évében járt, de komolyabb baj vagy bánat még sosem érte."
Így kezdődik a regény. De kicsoda is Emma Woodhouse? Egy elkényeztetett, unatkozó ifjú hölgy? Esetleg az írónő korának megfelelő nőideál? Vagy mindkettő?
Emma édesanyja korán meghal, a kislány a nővérével, az édesapjával és a nevelőnővel él egy fedél alatt, amíg a nővér, illetve a nevelőnő férjhez nem megy. Emma okos, jólnevelt ifjú hölgy lesz 21 éves korára, amikor a hőn szeretett nevelőnője Miss Taylor, azaz most már Mrs. Weston, el nem hagyja a házukat. Emma unatkozik. Nem kezd el olvasni, vagy festeni, esetleg nyelveket tanulni vagy zongorázni, hanem felcsap házasságszervezőnek! Ő maga persze soha nem akar férjhez menni, amit bátran hangoztathat, hiszen társadalmi és gazdasági helyzete megengedi, hogy tiszteletreméltó egyedülálló hölgyként élje le az életét. Azt már félve jegyzem meg, hogy Emma egyszerű helyhezkötött élete talán nem is ad alkalmat az ifjú hölgynek, hogy gazdag, jólnevelet ifjú urakkal ismerkedjen meg.
Emma a közelben lévő leányiskolában talál magának egy új barátnőt, Miss Smith személyében. Egy helyes, kissé butuska, de melegszívű teremtést, akinek a származása hagy némi kivetnivalót, tudniillik Miss Smith törvénytelen gyermeke valakinek. A főhős képzelete szárnyal, talán szegény kis Harriet (Miss Smith) apja egy gazdag nemes, aki szerelembe esett Harriett anyjával, és így vagy úgy, de mégis gondoskodik titokban a szerelemgyerekéről. Egy ilyen lánynak, mint Miss Smith, megfelelő férjet kell keresni! Emma csupa buzgalom, hogy jó férjet fogjon Harrietnek. Fel sem fogja, észre sem veszi, hogy csak árt ennek az egyszerű leánynak, azzal, hogy teletömi csinos kis fejecskéjét azzal, hogy magasabb rangú férjet is kereshet magának, mint Mr. Martin, aki egyszerű gazdálkodó, és szerelmes Harrietbe. Pedig a lány is szereti ezt az embert, mégis hisz Emmának, egyébként ki az aki nem hinne Miss Woodhousenak, aki a kisvárosnak a megbecsült, túlrajongott tagja. Emmát egy ember kivételével, senki nem próbálja leállítani, csak Mr. Knightley. Mr. Knightley a család barátja, Emma sógorának a bátyja, aki kiskorától ismeri Miss Woodhouset. Ő az egyetlen ember, aki ellentmond Emmának, aki megmondja a véleményét a lánynak, aki kritizálja a lányt gyermekkora óta. Azt is mondhatnám, hogy Ő az, aki tükröt tart Emma elé, hogy lássa valójában milyen ember.
Ebben az esteben hiába volt az építő vélemény, Emma nem kér belőle, és kinézi Mr. Eltont, a helyi lelkészt, Harriet jövendőbelijének. Annyira akarja ezt a frigyet, hogy észre sem veszi, Mr. Elton Emmába lesz szerelmes (illetve a vagyonába), és csak azért kedveskedik Miss Smithnet, hogy Emma kedvébe járjon. Szarvashiba! Amikor kiderült mindhárom fél szörnyen érzi magát, és talán Emma is tanult a helyzetből.
Szegény Harriet! Egy nincstelen, mindig valakitől függő fiatal lány, aki megszédül az Emma által vázolt lehetőségtől. Ha nem lenne ennyire kiszolgáltatott, talán ez az eset után már nem is találkozgatna Miss Woodhouse-zal, de Harrietnek nincs senkije, és úgy érzi végre valaki törődik vele, és talán tényleg lehet belőle is jómódú úrilány.
Emma is rosszul érzi magát az eset óta, de szerencsére Mr. Weston fia, Mr. Frank Churchill, akit a gazdag nagybátyja nevel, meglátogatja végre az apját, és az új feleségét, és ez a hír eltereli Emma gondolatait Mr. Eltonnál való felsüléséről. Itt van egy férfi Emma életében, aki új, friss, okos (vagy mégsem), és illemtudó(!), vagyonos, és társadalmilag is pont megfelelő Emma számára. Mindenesetre Mr. Westonék szeretnék, ha Frank elvenné Miss Woodhouset. Emma pedig szerelmes lesz. Igen szerelmes, bár nem akarja nyíltan bevallani magának, bimbózó románcukat Mr. Churchill hirtelen elutazása vett véget. Ez a hirtelen látogatás nyomott hagy Emma szívében, de a távolság és az idő feledteti az érzelmeit, és legközelebb már higgadtabban szemléli a fiatalembert, és a hibáit.
Az álmos kisvárosba Mr. Churchill előtt, egy ifjú, árva hölgy is hazalátogat a nagymamájához, Miss Jane Fairfax. A regény második nagy női alakja. Aki Emma ellentétje. Szegény, árva lány, akit Campbell ezredes nevel. Az ezredes lányának az esküvője után Jane a nagymamájához, Mrs. Bateshez érkezik. Mrs. Bates, és a vénlány lánya Miss Bates, talán Jane Austen eljövendő (irónikus) életét ábrázolja, a nincstelen anyát, a habókos lányával. Megélhetésüket a kisváros gazdag családjai segítik. Emma nem szereti Jane-t, sem a családját. Megint rosszul ítéli meg az embereket, Miss Bates ömlesztett beszéde, állandó köszöngetése fárasztja, Jane-t pedig vetélytársnak látja, íme egy ifjú hölgy, aki tökéletesebb mint Emma Woodhouse, persze ezt nem vallja be magának, ismét Mr. Knightley tartja szeme elé a görbe tükröt.
Miss Fairfax hirtelen látogatását Emma ismét kiszínezi, úgy véli, hogy Campbell ezredes vőjének tetszett Jane, ezért menekült el tőlük. Elképzelését megosztja Frank Churchillel is, akivel kipletykálják szegény Jane-t.
Mi van Harriettel? Emma háttérbe szorítja kedves barátnőjét amíg Mr. Churchill a kisvárosba tartózkodik, és ismét vele van, amikor a fiatalember elutazik. Közben Mr. Elton megnősül, és hazahozza ifjú, de közönséges feleségét. Mrs. Elton pártfogásba veszi Jane-t, mintha enélkül nem lett volna már elég baja szegénynek.
Frank Churchill újabb látogatása során, Emma lelkesedése lelohad, bár a fiatalember szórakoztatja, de már nem érez iránta semmit, de arra még jó, hogy Harriet leendő udvarlójaként gondoljon rá. Bár Emma finomnak, és illemtudónak gondolja magát, mégis Mr. Churchill segítségével áthágja a társasági szabályokat, amikre ismét fel sem figyel. Teljesen abban a hitben él, hogy Harriet gyengéd érzelmeket táplál Mr. Churchill iránt, mivel a lányt egy séta során megmentette a vándorcigányok rohamától. A kisváros kedélyét egy újabb hír borzolja, meghal Mrs. Churchill, Frank nagynénje, és Frank bevallja, hogy titokban eljegyzte Jane-t. Emma megdöbben, hogy Ő, hogy nem vette észre!!! Mr. Westonék inkább attól féltek, hogy Emma gyengéd érzelmeket táplált a fiatalemberrel szemben, de Emma inkább attól fél, hogy újból össze kell törnie szegény Harriet szívét. Legnagyobb megdöbbenésére Miss Smith Mr. Knightley-t kedvelte meg, ismét tévedett. Hova lett a jó (khmm, rossz) emberismerete???? Egyébként is, Mr. Knightley nem vehet el egy ilyen alacsonysorból származó lányt!!!!!! Most ébredt rá, hogy valójában csak egyetlenegy férfit szeret, Mr. Knightley-t! Győzött a vagyon, a rang! Miss Harriet férjhez megy Mr. Martinhoz, a gazdálkodóhoz, Miss Jane a felelőtlen, szenvedélyes Mr. Churchillhez, és Emma Mr. Knightleyhoz. Miért érzem úgy, hogy Harriet és Mr. Martin járt a legjobban, és talán ők lesznek a legboldogabbak!

Nincsenek megjegyzések :

Jane Austen: Emma

Nincsenek megjegyzések

Bevallom Jane Austentól csak a következő regényeket olvastam: Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, Emma, Meggyőző érvek, Lady Susan, Klastrom titka. Az örök kedvenc, mint rengeteg rajongónak a Büszkeség és balítélet.
Emmát jó pár évvel ezelőtt kiolvastam, és nem igazán nyerte meg a tetszésemet. Habár véleményem szerint talán ez a legjobban megírt Austen regény, mert itt egy elkényeztett fruskáról olvashatunk, akinek akkora nagy "ego"-ja van, hogy semmit, de semmit nem vesz észre, beképzel magának mindenféle dolgokat.
Azért vettem újbók kézbe, mert a Hölgyeké az elsőbbség blogban decemberben erről a regényről olvashatunk összefoglalót/véleményt. Kiváncsi vagyok másoknak mi a véleménye az Emmáról.

Nincsenek megjegyzések :

Julia Barett: Önteltség és önámítás

2 megjegyzés

Austen-tól a Büszkeség és balítélet a legkedvesebb könyvem. Szinte kivülről fújom a regény sorait, a BBC által készített filmet rongyosra néztem. Mai napig ha a kezembe veszem a könyvet, bezárul a világ, ott élek Bennet-ték házában, velük együtt szívom a levegőt, nevetek Mr. Collinson, érzem, látom magam előtt az egész történetet, sőt részese is vagyok. Ezért amikor megláttam a barátnőm könyvespolcát az Önteltség és önámítás könyvet bevallom gyorsabban dobogott a szívem. Hiszem teljesen igazat ír a könyv hátulján található fülszöveg, miszerint:"Csodálatos ünnep lehet e könyv mindazok számára, akik valaha is elmerengtek azon, hogy "csak még egy-két órát" eltölthetnének Jane Austen bájos figuráinak, Bennetéknek, Darcyéknak vagy a De Bourghoknak a társaságában." Valóban sokszor gondolatban tovább folytattam a történetet, és most a kezemben volt a tényleges folytatás.
Természetesen tudtam, hogy nem Austen írta, hanem Julia Barett, de mit számít az, ha méltó egy Austen regény folytatására. Azonnal elkértem. Napokig hevert a polcon anélkül, hogy kinyitottam volna, mert féltem, féltem, hogy a varázst, amit a B. és b. adott tönkreteszi. Aztán belekezdtem...bár ne tettem volna!!!! Siralmas! A párhuzamok a két könyv között:
A történet Georgiana Darcy körül bontakozik ki, aki egy öntelt, gazdag teremtés. (Lizzy Bennet körül épült föl a B és b.)
A Bennet család megint bajba kerül, egy szinte elképzelhetetlen ügy folytán. (Lydia szöktetése, mint baj sokkal hihetőbb)
Itt is megtalálható a "rossz fiú", aki csapja a szelet Miss Darcynak, de a Miss Bingley-t szökteti meg. ( Wickham kettő)
Itt a meg nem látott/értett udvarló a rang nélküli építész, de a legvégén segítve a Bennet családon, és megvédve Miss Darcy becsületét elnyeri a méltó jutalmát! (Darcy 2)
Azt be kell vallanom, hogy ha valakinek "csak" egy romantikus regény a Büszkeség és balítélet, akkor valószínűleg ez is tetszeni fog, mivel mindenben megegyezik vele, még a fordulatok is úgy következnek benne, ahogyan az Austen regényben. Csak az a baj, hogy nekem nem romantikus regény a B. és b.!!!

2 megjegyzés :

Kaffka Margit: Színek és évek; Hangyaboly

Nincsenek megjegyzések


Idáig semmit nem olvastam tőle, csak most a Színek és évek, és a Hangyaboly című kisregényét. Bevallom a könyvespolcon porosodott a könyv, és "jobb híjján" elkezdtem olvasni.
A Színek és évek kellemes csalódást okozott, mivel én szeretem a "visszaemlékezéses" regényeket. Egy idős asszony meséli el az életét, egy dzsentri lány életét. Megismerhetjük az 1800-as évek végén élő nők helyzetét, lehetőségét. Kaffka egy főszereplővel 2 életet mutatt be, mivel az asszony kétszer megy férjhez. Az első férje jólétet biztosít számára, de öngyilkosságával a szegénységbe süllyed, amiből egy másik házassággal szeretne kijutni. Nem sikerül, csak egy rossz házasság "jön össze". Kaffka reálisan mutatja be az akkori asszonyi függőséget, a cselédsorba sülyedést a saját házasságban. Nekem tetszett.

A Hangyaboly egy zárda életét mutatja be, azaz egy főnökasszony választást kísérhetünk figyelemmel. Intrikák, cselszövések a cél érdekében, miközben a zárdában található tanítóképző diákok is akaratlanul részese, szemtanúja lesz a "harcnak". Érdekes, ahogy bemutatja a zárdában található "fülledt érzelmeket", már már leszbikusság jelenlétét fedezem fel, ugyanakkor a papok és a növendékek között is valami erotikus "cicázás" létezik. Az biztos, hogy Kaffka nem szerethette a zárdákat, mert a "fülledt érzelmek" mellett, a pénzszerzés is megjelenik az apácák között, ami valljuk be, nem olyan "apácás". Ezt is el kell olvasni!

Nincsenek megjegyzések :

Robert Merle: Libben a szoknya

1 megjegyzés


Évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy elolvasom Merlétől a Francia históriák sorozatot. Tavaly sikerült elkezdeni valamikor ősszel. Az első 3 kötet nekem nagyon tetszett. Annyira, hogy elkezdtem rendelgetni a sorozatot. Bevallom még mindig hiányzik az utolsó 5 kötet.
A Libben a szoknya a 7. kötet a sorozatban, Merle az előző kötettel be akarta fejezni a történetet, de aztán mégis folytatta, az eddigi főhős fia Pierre-Emmanuel de Siorac lesz a főszereplő mostantól. Ez a könyv nagyon hasonlít az első részhez, csak itt az ifjabb Siorac fiatalságát, kezdődő kalandjait meséli el. Talán ezért is tetszik, mert itt is a könnyedség, kaland, az ÉLET található a lapokon, mint az első 2, illetve 3 kötetben. Bevallom nálam ez a 7. kötet volt a vízválasztó, ha ez sem tetszett volna, úgy mint a 6. kötet, nem olvasom tovább. Így viszont újult kiváncsisággal fogom majd a kezembe a sorozat többi köteteit.

1 megjegyzés :

Virginia Woolf: A világítótorony

3 megjegyzés


Érdekes!
Be kell vallanom, hogy én a leglehetetlenebb helyeken olvasok könyvet, a wc természetesen hozzátartozik!:-) Na nem mindig voltan én "ilyen", csak Macus óta már nem lehet felpakolt lábakkal az ágyban heverészve olvasni. Na ez a könyv nem olyan, hogy így lehet olvasni. Ettől eltekintve én ezt a módszert alkalmaztam. Tehát 1-2 oldal, jó nagy szünet, megint 1-2 oldal, és repeat!! ;-) Ezért nagyon nyögve nyelősen ment az egész, pedig érdekelt a történet. Valami észbontó ahogy Woolf ír. Én még ilyen típusú könyvet most olvastam először. Azok a hihetetlen hosszúságú mondatok, amikből következik csak úgy a másik mondat. Minden szónak, írásjelnek fontossága van! Belelátni mindenkinek a gondolataiba, és úgy megismerni a főszereplőket. A másik szemszögéből látunk szinte mindent. Rengeteg elfojtott érzelem, nekem egy kissé kuszává alakítja a történetet, de lehet hogy az olvasási stílusom miatt éreztem így! :-) Valószínüleg még fogok olvasni tőle, de nem mostanában. Sok volt nekem, ehhez a könyvhöz sok szabadidő kell, hogy egyszerre kiolvassuk az egészet, akkor áll egésszé. Bár lehet, hogy én vagyok túl "buta" hozzá.

3 megjegyzés :

Robert Merle: Mesterségem a halál

Nincsenek megjegyzések

Már nagyon régóta készülök elolvasni ezt a könyvet, de mindig valami megakadályozott benne. Most végre sikerült. A regény első lapjától kezdve valami furcsa szorongó érzés kerített a hatalmába. A főszereplő fiú, Rudolf, apjától való félelme átszivárgott rám is. Az értelmetlen "vallásosság" az apa bűnös múltja miatt, a katonás szigor, a terrolizálás a szemünk előtt töri meg a főszereplőt. Nem értem meg az anyát, aki hagyta, hogy a férje tönkretegye a családját, a gyerekeit. Számomra felfoghatatlan, habár tudom, hogy abban az időben mások voltak a szokások, egy nőnek sokkal kevesebb lehetősége volt megváltoztatni az életét. A fiatal Rudolf katonának áll az első világháborúban, Merle nyersen leírja a háborús borzalmakat. A regény egészére jellemző egyfajta nyersesség, szinte minden tárgyilagosan, "pőrén" jelenik meg. Ez különösen igaz a haláltáborok "gondjainak" leírásakor. Nekem még nem volt kötelező olvasmány, és bevallom nem tudom, hogy a mostani középiskolásoknak az-e. Egy biztos. Szülőként másként olvastam, értelmeztem a könyvet, mint "lányként" tettem volna. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem kellemes olvasmány, én 1 nap alatt olvastam el, mert nem tudtam letenni, pedig elborzasztott. El kell olvasni!!!!

Nincsenek megjegyzések :

Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező

3 megjegyzés

Tegnap este hoztam el Balázséktől. Kb. este 8 körül ültem le olvasni, és 4 óra alatt ledaráltam!!!
Két lány barátságáról szól a könyv, de ez a barátság több, mint ahogy mi értelmezzük ezt a szót. A főszereplő, Liliom, elbeszéléséből megnyíllik előttünk Kína családainak háza, és mi megnézhetjük, hogyan éltek a lányok, és az asszonyok az 1800-as években. Szörnyű!!!!!! Nem tudok más szót használni arra, amikor a lábfejek elkötéséről olvastam! Annyira gusztustalan, és nem értem, mi tetszett a férfiaknak abban a lábban, hogyan lehet az a "nyomorék" láb a szépség, és a szexuális vágy megtestesítője!!!!!! Nagyon felkavart, és nem tudtam letenni, csak olvastam, olvastam, mert felkeltette a kiváncsiságomat, mi lesz a két lánnyal.
Íme egy idézet a könyvből:
"Tény, hogy a kislány nagyon szép, de az aranylótuszok jóval fontosabbak az életben, mint a csinos arc. A bájos pofi az ég ajándéka, de apró lábakon jóval feljebb lehet jutni a társadalmi ranglétrán."
" Egyik nap éppen a szobámban köröztem, mikor valami reccsent. Az egyik lábujjam tört el. Azt hittem, a hangját csak a saját testemen belül lehetett hallani, de úgy hasított a csendbe, hogy mindenki meghallotta a női szobában. Anyám hirtelen rám szegezte a tekintetét. -Mozogj! Végre haladunk! Az egész testem reszketett, ahogy továbbmentem. Estére eltört mind a nyolc lábujjam, amelyiknek el kellett törnie, de nem állhattam meg. Minden egyes lépés súlya alatt éreztem törött lábujjaimat, mert lazán lógtak a cipőmben."
Nekünk európaiaknak nagyon megrázó a lábfejelkötés, a könyv folytatása ugyanilyen megrázó! A fiatal lányok egészen az esküvő napjáig nem ismerik a férjeiket, de már "szeretni" kell a férje családját, az őseit, és ami a lényeg!!! A házasságban fiút kell szülni!!!! A fiú körül mozog minden. Ha fiút szül elismerik, ha nem, eldobhatják! Ennyi!! Ez az asszonyi sors!!!

3 megjegyzés :

Dragonlance: Az elveszett csillag sárkányai

Nincsenek megjegyzések

Mint már egyszer írtam, életem első fantasy regény-sorozatáról van szó. Ez azt jelenti, hogy az eredeti történethez szorosan kapcsolódó regényeket el kell olvasnom. Itt a "kell" a lényeges! A nyári tűz sárkányai kötet lezárta a sorozatot( azt hittem), az jó győzött összefogva a gonosszal, az istenek elmentek Krynn földjéről. Bár ezt a regényt is később írták, mint az eredeti történetet, de szorosan kapcsolódott hozzá, akarom mondani, nagyon jól hozzákapcsolták az eredeti történethez.
A szerzőpáros újra összeült, és létrehoztak egy újabb történetet, ami az eredeti történet főszereplőinek idős gyermekei korában játszódik. Ez a könyv a Lelkek háborúja "sorozat" 2. része. Aki ismeri a Dragonlance-t tudja, hogy több "sorozatból" áll. Nos ez a "sorozat" elég gyenge. Valahogy nem találom meg benne a régi varázst. Még az első részben volt valami, ami felkeltette az érdeklődésemet, de ez a mostani...egyszer elolvastam és kész. Valahogy összekuszálódott minden, a "Nyári tűzben" megismert hősök, itt megkeseredett "emberekké" váltak, nem méltók a régebbi kaladokhoz. Mintha nem is ugyanazokról volna szó!!!! Lehet, hogy a 3. kötetben minden összeillik, de engem eléggé elkeserített a 2.

Nincsenek megjegyzések :

Robert Merle: A gyermekkirály

Nincsenek megjegyzések

Folytatódik Pierre-Emmanuel de Siorac kaladjai, és ezzel együtt megismerjük Medici Mária régensségét, és az ifjú XIII. Lajos király mindennapjait. Bevallom hiányos az ismereteim XIII. Lajosról, és túl lusta vagyok utána nézni, de nagyon tetszik, ahogy Merle megismertett a kis király gondolataival. Az író egy tehetséges, de végtelenül háttérbe szorított királyt tár elénk, aki képtelen az anyja és az olasz Concino Concini kezéből szabadulni. Feltűnik a színen Richelieu, aki még nem bíboros, de már érezhető a hatalomvágya, és ha nem is emlékeznénk a Három testőrre, aki is érezhetjük, hogy fogunk még találkozni vele. Nekem tetszett a regény, Merle megint könnyedén szövi a kalandokat és az eseményeket (szerencsére), bízzom benne, hogy a sorozat utolsó köteteire is marad a könnyedségből.
Bár nem a regényben olvaható, mégis számomra érdekes adalék XIII. Lajosról: állítólag 6 éves korában mosott először lábat. Az orvosa Héroard mindent feljegyzett a királyról, ezt Merle is leírja, innét lehet tudni a fenntebb említett tényt! ;-)

Nincsenek megjegyzések :

Tom Dowd: Az éjszaka markában (Shadowrun)

Nincsenek megjegyzések

Szokásos Shadowrun-os regény! A főszereplő egy kiöregedett volt testőr, akinek a múltjában van egy-két dolog, amit jobb lenne elfelejteni, mégis visszaköszön. Aki már olvasott ilyen típusú fantasyt, az tudja, hogy egy mágiával átítatott, és hiper-szuper technikával felszerelt világban játszódik a regény. A főhős fel van turbózva mindenféle beültetésekkel, és itt van az ami nem tetszik a regényben, hogy állítólag már kiöregedett cuccos van benne, mégis úgy néz ki, hogy még mindig nincs párja az übertápnak. Akkor ez hogy is van?????? A könyvben van egy húzás, amire nem számít az ember, ez rendesen fel is csigázza, de végét valahogy nagyon összecsapta Tom Down. Látszik, hogy fogalma sincs mivel zárja le a cselekményt, így maradt a jó öreg "kigyilkolokdemindenkit" megoldás.

Nincsenek megjegyzések :

Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Nincsenek megjegyzések

Kölcsönkaptam Erikától a könyvet, mivel még nem olvastam, csak filmen láttam. A BBC készített belőle egy kisebb sorozatot, de valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy nem láttam belőle 1-2 részt. Már filmen is tetszett, de könyvben természetesen sokkal több érzelmet kap az olvasó. Egy kislány, Molly Gibson, felnőtté válását követhetjük nyomon. Az apja mindentól óvja a gyermeket, és amikor kamaszlány lesz, úgy érzi már nem képes vigyázni a lányára, így újra nősül. A mostahanyának szintén van egy lánya, Cynthia, aki alig idősebb Mollynál. A 2 lány teljesen különböző, mégis jó barátnők lesznek. Cynthia múljában van valami titok, amit senki nem ismer, még a saját anyja sem, és nagyon befolyásolja a viselkedését a lánynak. A regényben mind a női, mind a férfi szereplőknél megtalálhatól a két teljesen ellentétes személyiség. Bevallom nekem Molly "tudatlansága" néha sok volt. Az orvos apa a szerinte legjobb dolgot cselekszi, megnősül, csak azért mert Mollynak az egyik tanítványa szerelmes levelet ír, amit az apa véletlenül meglát és elolvas. A házasság után rájön arra, hogy a kiválasztott hölgy nem épp az ideális feleség, de elfogadja ezt a tényt, és megpróbál velük élni. Mennyi, de mennyi házasság van így!!!! Még most is!! A felek csak élnek egymás mellett, de semmilyen lelki kapcsolat nincs köztük! Szörnyű!!! Még a közvetlen rokonságunkban is van ilyen!!!
Cynthia körül mindig van valami, felkavarja a békés kisváros mindennapjait, még Molly-ét is. Pletyka, árulás, szerelem, halál mind megtalálható a könyvben. Az írónő nem tudja befejezni a könyvet, halála megakadályozza, mégis sejtjük, sőt, tudjuk, hogy Molly megtalálja a boldogságot.
Könnyű, kedves kis olvasmány. Nem kell gondolkodni ;-), tökéletes a kikapcsolódáshoz.

Nincsenek megjegyzések :

Syrie James: Jane Austen naplója

2 megjegyzés

Mielőtt megvásároltam ezt a könyvet a neten utána néztem ki mit ír róla. Így már az első perctől fogva tudtam, hogy kitaláció az egész.
Syrie James egy szerelmes történetet ír le Jane Austenról, egy igazán jól kidolgozott, részletekre figyelő romantikus regény, méltó Austen emlékéhez. Érdekes, hogy a rajongók nem akarják elhinni, hogy Austen-nak nem volt egy mindent elsöprő, hatalmas szerelme. Az írónő most kitalált egyet.
Tipikus Austen regény (annak is kell lennie, mert egy kitalált naplóról van szó, Jane egyes szám első személyben írja), mégis nekem nem annyira kifinomult. Mivel szinte a Büszkeség és balítélet, illetve az Értelem és érzelem figurái, történései jellennek meg, mintha Jane megélte volna ezeket, ezért óhatatlan, hogy ne hasonlítsuk össze ezt a naplóregényt az eredeti művekkel. James nagyon ügyelt a részletekre, hiszen tudta nagyon jól, hogy a rajongók "szészedik" a naplóját, talán ezért sikerült olyan jól. Ha hibát szeretnék benne keresni, akkor az előre "becsomagolt" végkifejlett az ami egy kicsit lerombolja a könyv értékét. Hiszen első perctől tudja mindenki, hogy ez a szerelem nem teljesülhet be.

2 megjegyzés :

Carol Shields: Jane Austen

1 megjegyzés

Nagy csalódás volt!!! Ezért is nem írtam róla még semmit, pedig elég régen elolvastam. Félreértés ne essék, nem Austen élete a csalódás, hanem a tálalás. Carol Shields 23 fejezetben ecseteli az egyik kedvenc írónőm életútját. Majdnem minden fejezet elején összefoglalja az addigiakat, szinte ki akarja tölteni az üres sorokat valamivel. Nem akarja belátni, hogy Austen életét nem biztos, hogy 23 fejezeten keresztül kell taglalni. Elég lenne 12 fejezet is. Nem lenne annyi ismétlés, utalás az egész könyvben, ami a 3. fejezettől már unalmas, sőt idegesítő. Kis túlzással azt mondom, hogy meg lehet kívülről tanulni Jane egész életútját ebből a könyből, annyiszor olvassuk a fontosabb állomásokat. Alig tudtam a végére érni, pedig Austen élete érdekelt volna/érdekelt. Nekem fáj, hogy ennyira méltatlan könyvben olvashatunk erről a nagyszerű írónőről.

1 megjegyzés :

Susan Loois: Ház a Tatin utcán; Életünk a Tatin utcában

Nincsenek megjegyzések




E két könyv előtt soha nem olvastam gasztro könyveket. Pár hónappal ezelőtt akciózták Stahl könyvtárában lévő könyveket, és kiváncsiságból megrendeltem Susan Loomis könyveit. Nincs összehasonlítási alapom ebben a műfajban. Nekem nagyon tetszett mindkettő. Ott voltam Susannal a piacokon, vele együtt szagoltam, vásároltam a zöldségeket és gyümölcsöket. Olvasás közben kedvet kaptam az ételek elkészítéséhez, majd amikor letettem a könyvet, akkor gondolkoztam el egy-két dolgon. Páldául azon, hogy ha nálunk egy egyszerű hétköznapi családnak főznénk meg ezeket a finomságokat (amiket Susan készít a családjának) bizony Darius kincse is kevés lenne a családi kötségvetésnek. Ez van! Arról meg nem is beszélek, hogy nálunk hiányzik az olyan piac, ahonnan friss, jó minőségű árukat vehetnénk. Ami piac nálunk van, onnan kiszorultak a kistermelők, így szintén a nemzetközi zöldségekkel, gyümölcsökkel találkozhatunk.
Ettől eltekintve a két könyv jó, olvasmányos. Susan Loomis és családja franciaországi letelepedését olvashatjuk, miközben finomabbnál finomabb ételeket készít el. Megnéztem Susan honlapját is, ahol csomó fényképet találtam az olvasó által is jól megismert kisvárosról.
Ha volna felesleges pénzem, és nem felejtettem volna annyit angolból, biztos beiratkoznénk egy Looomis féle főzőtanfolyamra.

Nincsenek megjegyzések :

Beke György: Csángó történet

Nincsenek megjegyzések

a Babits Kiadó jelentette meg a Korjellemző Magyar Próza című sorozatát, amit én meg is vettem, mivel nem igazán olvastam ezekről az évekről semmit. Eddig! Ahogy érkeztek a könyvek, úgy próbáltam elolvasni is. (Halkan megjegyzem, hogy már évek óta a polcon csücsül a sorozat.) Az eredmény lesújtó! Több mint a felét képtelen voltam elolvasni. Ezek után felhagytam a kisérletezéssel. Pár héttel ezelőtt (jobb híjján) elővettem ezt a könyvet ( ez egy régebbi post, amit most fejeztem be). A csángó szó fogott meg benne, és elkezdtem olvasni.

Romániában, Székelyföldön játszódik a történet, egy középkorú agrármérnök pár napját öleli fel a faluban. Egy férfi vívódását olvashatjuk végig a könyvben, hozott egy döntést, ellenáll a hatalomnak, és jövőhét hétfőn felel a tetteiért. Gyötrődése közepette folyamatosan visszaemlékezik az életére, így megismerhetjük, kiismerhetjük a főszereplőt.
Egy pici faluban él a főszereplő az orvos feleségével és a kisfiával. Becsökevényesedett emberek közt, ahol a kultúra a hétvégenkénti összejövetelekben (orvos, tanár, stb) valósul meg. Tényleg becsökevényesedett emberekkel van dolgunk??? Vagy csak a mérnök és a felesége érzi azt?? Egy falu, ahol létrejött a Téesz, ahová jönnek és mennek az agrármérnökök, miközben a rossz döntéseik miatt a falu népe szenved. A főszereplő sem akar rosszat a falunak, mégis amikor megérkezik, meghajol az elnöknőnek, elfogad, aláír egy olyan új létesítmény tervet, amiről tudja, hogy eleve megbukott ügy. Belülről rágja a dolog, és kicsinyes bosszút áll az elnöknőn, összezördül az emberekkel, sőt még a feleségével is. Mégsem lép, csak ideges, mindenkit hibáztat, olyan tipikus férfi (bocsánat a férfiaktól). Nem érti meg a feleségét sem, aki nem tudta feldolgozni kislánya halálát, aki menekülne erről a helyről , ami emlékezteti a szörnyűségre. Nem lát és nem hall. Majd erőt vesz magán, és ellenáll. De már késő! Az építkezés befejeződött, most a közművesítést megállítani felesleges. Érzi ezt Ő is, és az olvasó is. Én nem szeretem az ilyen tehetetlen férfiakat. Mert nekem a főszereplő az. Hiába lázad fel a végén. Ez csak egy kisfiús megnyilvánulás, ehhez Ő túl gyáva.

Szóval forrongtam olvasás közben, legszívesebben bekiabáltam volna a könyvbe, hogy ÉBRESZTŐ!!! Mit csinálsz!!!!!?????? Azért egyszer el lehet olvasni. ;-)

Nincsenek megjegyzések :

Újra

Nincsenek megjegyzések
Újra elkezdem írni a blogot. ;-) A postok a Macus meg én-ben is megtalálhatók lesznek!

Nincsenek megjegyzések :